Steinheil

Károly Ágost, német természettudós és technikus, szül. Rappoltsweilerben (Elzász) 1801 okt. 12., megh. Münchenben 1870 szept. 12. 1821. Erlangenben jogot, azután Göttingában és Königsbergben csillagászatot tanult és 1825-ben atyjának perlachsecki birtokára vonult vissza, hol a tudományoknak élt 1832-ig, midőn a müncheni egyetemre hivták meg a fizika és matematika tanárának. 1846. a nápolyi kormány mérték- és súlyrendszerének javításához hivta meg; 1849. az osztrák kereskedelemügyi minisztérium telegráf-osztályának főnökévé lett és az összes osztrák tartományok számára egy csaknem tökéletes telegráfrendszert készített. 1851. Svájc számára rendezett be telegráfrendszert. 1852. visszatért Münchenbe, hol a kereskedelemügyi minisztériumban miniszteri tanácsos és az állami fizikai-matematikai gyüjtemény őre lett. 1854. Münchenben egy optikai-csillagászati intézetet alapított, mely kitünő műszereket készített. S. az elektromagnetikus telegráf tudományos megalapítója. Ő találta fel a kábel földalatti vezetését. Nyomótávirója nem ment át a gyakorlati életbe. Szerkesztett egy tűzvészszemlélő készüléket is a müncheni Szt.-Péter-torony számára, amely igen célszerünek bizonyult. Ő tekintendő az elektrikus órák feltalálójának is és a galvanoplasztika törvényeit ő állapította meg. Végül szerkesztett egy centrifugális vetőágyut és sok optikai műszert. A bajor ür- és súlymértékek megállapításában is élénk részt vett S. Optikai műhelyét 1862 óta fiai vezetik. számos munkája közül csak néhányat említünk: Über Telegraphie, insbes. durchgalv. Kräfte (München 1838); Elemente der Helligkeitsmessungen am Sternenhimmel (Denkschr. der Münchener Academia XIII., 1831-36); Noch ein Wort übergalv. Telegraphen (Schumacher's Jahrb., 1839). V. ö. Marggraff, Karl August S. (München 1888).

Steinheilit

(ásv.) l. Kordierit.

Steinhuber

András, bibornok, Jézus-társasági atya, szül. Uttlauban (passaui egyházmegye) 1825 nov. 11. Bibornok lett in petto 1893 jan. 16-án, publikáltatott 1894 máj. 18. Prefektusa az Indexkongregációnak és tagja számos bibornoki gyülekezetnek. Nevezetes műve: Geschichte des Collegiums Germanicum-hungaricum (2. köt., Freiburg 1895).

Steinhudermeer

Hannover porosz kerület és Schaumburg-Lippe fejedelemség hatásár elterülő mocsaras partu és halakban gazdag tó, 4 km.-nyire Rehburgtól, 39 m.-nyi magasaban, 3380 ha.-nyi területtel. Lefolyása Ny-on a Meergraben. D-i végében van a Rehburger Berg nevü sziget, amelyen az 1761-65-ig épített Wilhelmstein erősség áll; ez egykoron hires katonai iskola volt, most börtön. A D-i partján épült Steinhude schaumburg-lippei község 1710 lak., vászonszövéssel.

Steinitz

Vilmos, cseh sakkjátékos, szül. Prágában 1837 máj. 18. Bécsben matematikát tanult; legtöbbnyire New-Yorkban él. Első nagy sikerét 1862. a nagy nemzetközi versenyen aratta (Andersen, Paulsen mellett) Londonban, ahol a hat díj utolsóját nyerte meg. Az 1865-iki dublini kiállítás alkalmával rendezett kongresszuson az első díjat nyert. Később legyőzte Blackburnet, zuckertortot és Kubában az orosz Csigorint (1889). 1897 ápr. Bécsben járt és egyszerre 24 partiet játszott, ezek közt 20-at megnyert.

Steinla

Móric (Müller, német rézmetsző, szül. Steinlában (Hildesheim mellett) 1791., meghalt Drezdában 1858 szept. 21. A drezdai művészeti akadémián, azután Firenzében Morghen, Milanóban pedig Gonghi vezetése alatt tanult. Később a rézmetszés tanára lett a drezdai művészeti akadémián. legsikerültebb metszetei: Az adógaras, Tizián festménye után (1829); Krisztus siratása, Fra Bartolommeo után (1830); A betlehemi kisdedek megöletése, Ráfael után (1836); Fra Bartolommeo u. n. Madonna della Misericordiája Meyer polgármester Madonnája Holbeintól (1841); Ráfael Sixtus-féle Madonnája (1848) és a Madonna a hallal.

Steinle

Ede Jakab, német festő, szül. Bécsben 1810 jul. 2., megh. Majna-Frankfurtban 1886 szept. 19. Bécsben Kupelwiesernek volt tanítványa, 1828. Rómába ment és ott Overbeck meg Weit köréhez csatlakozott, azután Bécsben tartózkodott, később Majna-Frankfurtba költözöt, hol 1850. a Städel-féle intézet tanára lett. Az u. n. nazarénusok irányát leginkább falfestményeiben követte. Freskóképeket készített a kölni székesegyház szentélyében, a frankfurti császárteremben, a münsteri Szt.-Egyed-templomban, a kölni Wallzaf-Richartz-muzeum lépcsőházában, az aacheni Mária-templom és a strassburgi székesegyház szentélyében és nagy terveket készített a frankfurti székesegyház kifestéséhez. Tehetsége különösen szeretetreméltóan nyilatkozik a Grimm meséihez és Brentano Chronica des fahrenden Schülers és Märchen vom Rhein und dem Müller Radlauf c. romantikus elbeszéléseihez készített aquarellképeiben. V. ö. Wuzbach, Eduard S., ein Madonnenmaler unserer Zeit (Bécs 1879); Valentin, Eduard Jakob von S. (Lipcse 1887).

Steinmetz

Károly Frigyes, porosz tábornagy, szül. Eisenachban 1796 dec. 27., megh. Landeckben 1877 aug. 4-én. 1813. lépett a hadapródiskolából mint hadnagy a porosz hadseregbe és York tábornok hadtestében küzdötte végig az 1813-14-iki hadjáratokat, melyek alatt több ízben sebet kapott. 1848. a márciusi napokban mint őrnagy küzdött Berlin utcáin a felkelők ellen s később részt vett a schleswigi hadjáratban. 1851-ben ezredessé, 1862. tábornokká s a 2. hadtest, 1864. az 5. hadtest parancsnokává neveztetett ki. Ezekben az állásokban roppant szigoru és kiméletlen főtiszt hirnevére emelkedett. Részt vett az 1866-iki hadjáratban és kivívta a Nachod (jun. 27.), Skalitz (jun. 28.) és Schweinschädel (jun. 29.) melletti győzelmeket. Jutalmul a feketesas-rendet és dotációt kapott. 1870. az I. hadsereg vezérletével bizatott meg. A gravelottei ütközet után, melyben lovasaival St.-Hubertnál rosszul választott időben intézett támadást a franciák ellen, amivel a német hadsereget csaknem bajba keverte, Károly Frigyes parancsnoksága alá helyeztetett s miután ezen állást el nem fogadta, Posen és szilézia kormányzójává neveztetett ki. 1871 ápr. 8. tábornagyi címmel ez állásától is felmentetett. Utolsó éveit Görlitzben és Landeckben élte le.

Steinmeyer

Éliás, német germanista, szül. Nowawesben (Potsdam mellett) 1848 febr. 8. Berlinben tanult, 1873. rendkivüli, 1877. a német filologia rendes tanára az erlangeni egyetemen. Jänicke O. és Wilmannsszal együtt Altdeutsche Studien (Berlin 1871) címü munkát irta, Sieversszel együtt pedig az Althochdeutsche Glossen vállalatot adja ki (eddig 3 köt., u. o. 1879-95). 1873-1890. szerkesztette a Zeitschrift für deutsches Altertum und deutsche Litteratur c. lapot. Über einige Epitheta der mittelhochdeutschen Poesie c. műve (Erlangen) 1889. jelent meg.

Steinschneider

Mór, német orientalista és bibliografus, szül. Prossnitzban (Morvaország) 1816 márc. 30. Tanulmányait Prágában, Bécsben és Berlinben végezte. 1842-45. tanító volt a prágai zsidó felsőbb leányiskolán, azóta Berlinben él, hol 1859. a Feitel-Heine-féle alapítvány (bét-hámidrás) lektorának kineveztetett, 1869-90. mint a zsidó község leányiskolájának igazgatója működött és egyidejüleg a királyi könyvtárnál mint segéd volt alkalmazva. 1884. és 1886. megnyerte a párisi Académie des inscriptions jutalomdíját Dei hebräaischen Übersetzungen im Mittelalter und die Juden (Berlin 1893) és Dei arabischen Übersetzungen aus dem Griechischen c. munkáival. 1894. a tanári címet nyerte. Sokoldalu termékeny irodalmi tevékenysége 1838 óta számos, részben nagybecsü művekkel gazdagította a keleti, kivált a zsidó tudományt, valamint a könyvészetet. Közülök kiemelendő: Jüdische Litteratur (az Ersch és Gruber-féle Allgemeine Encyclopädie II. sect., 27 köt., Lipcse 1850), ennek angol átdolgozása (Jewish Literature, London 1852); a nagyszabásu Catalogus libror. hebraeor. in Bibliotheca Bodlejanak (Berlin 1852-60) és annak kiegészítése Conspectus Codd. Mss. hebraeor. in Bibliotheca Bodlejana (u. o. 1857); Catalogus codicum hebraeor. Bibliotheca academ. Lugd. Batav. (u. o. 1858); Bibliographisches Handbuch über d. theoretische und practische Literatur für hebräische Sprachenkunde (Lipcse 1854); Die hebr. Handschriften der k. Hof- und Staatsbibliothek in München (München 1875); Catalog d. hebr. Handschriften in d. Stadtbibliothek zu Hamburg (Hamburg 1878). Kiadott sok héber és arab kéziratot és a keleti s zsidó tudományokkal foglalkozó folyóiratokban, kivált a Zeitschrift d. Deutschen morgenl. Gesellschaftban, számos cikket és tanulmányt közölt és mint 81 éves aggastyán még most is közöl. V. ö. Berliner, Die Schriften des Dr. M. S. (Berlin 1886).


Kezdőlap

˙