Stipula

l. Pálha.

Stipulatio

(lat.), a római jogban a szolgáltatásra irányzott szóbeli kérdés és arra azonnal adott szóbeli felelet alakjában létrejött szerződés. Jelenleg általában minden szerződésszerü megállapodás.

Stirbei

herceg, l. Bibescu (1).

Stíria

vagy Stájerország (Steiermark, térképét l. Salzburg), hercegség és a bécsi birodalmi tanácsban képviselt országok egyike, Felső- és Alsó-Ausztria, Magyarország, Krajna, Karintia és Salzburg közt, 22,428 km2 területtel. Felszine. Mivel S. É-D-i irányban hosszasan nyulik el, a K-i Alpoknak mindhárom övére terjed ki. ÉNy-i részét az Enns bal partján a felső-ausztriai Alpok takarják; itt vannak a Dachstein, a Todtes Gebirge, a Hoher Pyrgas (2241 m.) és a Nagy-Buchstein (2200 m.). Az Ennstől K-re a S.-i Salza és Mürz közt vannak az alsó-ausztriai Alpok a Voralpe, Hochkar, Schnee- és Raxalm csúcsokkal. Az Enns és Mura között Salzburgból az Alacsony-Tauern, Rottenmanner Tauern név alatt nyulnak be a Hoch-Golling (2872 m.), Hoch-Wildstelle (2742 m.), Hohenwart, Nagy-Rosenstein (2476 m.) nevü csúcsokkal. A Pöls patak, Mura és Liesing közt fekszenek a Seckaui-Alpok. A Palten- és Liesing-völgytől Ny-ra van az É.-S.-i vagyis Eisenerzi-Alpoknak három csoportja: a Rreichensteini a Hochthorral (2279 m.), a Hochschwab az ugyanily nevü csúccsal (2268 m.) és a Hoch-Veitsch (1974 m.); ezekhez csatlakozik a Semmering, az ugyanily nevü hires hágóval. A Mura, Mürz és Dráva közti részt a karintiai és S.-i Alpok takarják. A Karintia felőli határon húzódik Ny-ról K. felé az Eisenhut (2441 m.), a Kuhalpe (1778 m.) és Wenzel-Alpok (2141 m.). A Lavant és Mura közt fekszenek a grazi vagyis Muramelléki-Alpok, amelyeknek DK-i szárnyát a Hoch-Gössing, a Koralpe, Possruck és a Windisch-Bücheln, ÉK-i szárnyát pedig a Stub-, a Glein-Alpe és a Hoch-Alm alkotják. A Murától K-re a hegylánc a Rábavölgyi- vagyis Fischbachi-Alpok nevét veszi föl és ÉK-en a Semmeringgel szemközt a Wechselben (1732 m.) ér véget, K-nek a Rába felé pedig a S.-i dombvidékké sülyed. Ezen lánc tagja a Graz melletti Schöckl is. A Dráva jobb partján, a Possruckkal szemben a szőllőkkel beültetett Bachern-hegység húzódik el. A hercegség legdélibb részét a Karavankák, a Steini-Alpok (Rinka 2590 m., az Oistritza 2347 m.) és Horvátország felé a Macel-hegység ágai töltik be. A legfontosabb hágók az Enns és Steier völgyét összekötő Pyhrn, a Rottenmanner Tauern, a Semmering és a Felső-Enns mellől a S.-ból Salzburgba vezető Mandling. A jelentékenyebb barlangok a frauenmaueri és a brandensteini jégbarlangok; mindekttő É.-S.-ban. Kiterjedtebb síkságok hiányzanak; említésre méltók a mocsáros liezeni síkság a felső Enns mellett, a grazi és leibnitzi lapály a Muránál és a pettaui síkság a Dráva mellett. Vizei. Egész S. a Duna vizkörnyékéhez tartozik. Fő folyója a Mura, amely Salzburgból jő, fölveszi balról a Pölst, a Liesing patakot és a Mürzot és átlép Magyarországba. A Dráva Unter-Dauburgnál lép S. területére, fölveszi balról a Pössnitzet s Polsterau alatt elhagyja a hercegséget. A Száva, amelybe a Sann és Sotla torkollik, hosszabb vonalon Krajna felől határul szolgál. A Fischbachi-Alpokban ered a Rába, amely a Feistritzcal gyarapszik. Az Enns völgye admont és Hieflau között a romantikus Gesäuse nevü szorost alkotja. S. ÉNy-i szöglete a Traun vizkörnyékéhez tartozik, amely az Ausseei-, Kammer- és más tavak lefolyásából ered. Festői környékü tavai az Ausseei-, Kammer-, Teplitzi-, Grundel-, Oeden-, Leopoldsteini- és az Erlaf-tó. Mintegy 70 ásványvizforrása közül a jelentékenyebbek a tüfferi, römerbadi, neuhausi, tobelbadi, gleichenbergi, rohitschi és az ausseei sósfürdők. A jelentékeny bányászat különösen vasérdeket (az Eisenerz melletti Erzberg) és szenet (a Mürz, Mura és Kainach völgye) szolgáltat; sót nyernek Aussee mellett, kevés ezüstöt Walchennél, Taschennél, rezet Kallwangban, Walchennél, kénesőt Zölznél. Az éghajlat É-i S.-ban meglehetősen zord; de Közép- és Alsó-S.-ban elég enyhe. Az évi középhőmérséklet Ausseeben 5,8o, Grazban 9,2o és Cilliben 9,9o. Az évi csapadékmennyiség Grazban 740, Ausseeben pedig 1460 mm. Termékek. Bár S.-t hegyek takarják, egyike Ausztriában a legjobban megmívelt tartományoknak. A megmívelt területből (2.088,660 ha., az egésznek 93 %-a) 18,8 % szántó, 11,9 % rét, 1 % kert, 1,5 % szőllő, 5,6 % legelő, 6,1 % alpi legelő és 47,9 % erdő. 1882-91. a 10 évi átlagtermés volt 856,000 hl. búza, 1.047,800 hl. rozs, 249,600 hl. árpa, 1.578,800 hl. zab, 1.089,000 hl. kukorica, 131,400 hl. hüvelyes, 1.792,000 hl. burgonya és 1.435,600 t. széna. Fontos foglalkozása a lakosoknak, különösen Felső-S.-ban, a szarvasmarhatenyésztés. 1890 dec. 31-iki összeirás szerint volt S.-ban 66,871 ló, 700,012 szarvasmarha, 162,416 juh, 42,238 kecske, 637,607 sertés és 100,573 méhkas. A házi szárnyasok tenyésztése szintén fontos; a S.-i kappanok jelentékeny export-cikket alkotnak. A szőllőtermelés Luttenberg, Radkersburg és Pettau környékén igen jó borokat szolgáltat. 1882-91. tiz évi átlagban 487,700 hl. bort szüreteltek. Nem jelentéktelen továbbá a komló- és gyümölcstermelés sem; gyümölcsből és különösen almából bort is szüretelnek. A vadászat és halászat szintén virgázó. Bányászati termékekben S. nem szegény; 1892. termeltek 214 tonna kő-, 2.171,185 tonna barnaszenet, 522,325 tonna vasércet, 1065 tonna cinkércet, 3020 tonna grafitot stb., összesen 7,97 millió forint értékben. A sótermelés pedig volt 259 tonna kősó, 17,939 tonna főtt só és 997 tonna ipari só, összesen 1,73 millió forint értékben.

A lakosság lassan, de már régi idők óta folyton szaporodik. 1830-ban 885,948 vvolt a száma, 1880-ban 1.213,597 és 1890-ben 1.282,708 (635,967 férfi és 646,741 nő), azaz 1 km2-re 57. Az 1890-iki lakosság vallás szerint a következőképen oszlott meg: róm. kat. 1.269,768, evangelikus 10,556 (0,8 %) és 1979 izraelita; nemzetiség szerint pedig német 847,923 (67,8 %) és szlovén 400,480 (32,2 %); ez utóbbiak főképen S. déli részében laknak. Foglalkozás szerint végül a lakosság következőképen oszlott meg: a mező- és erdőgazdasággal foglalkozó: 813,525, iparral és bányászattal: 252,456, kereskedő és a forgalom szolgálatában álló: 72,395, közszolgálatban álló és magánzó: 144,332. A házasságok száma 1892-ben 9325, az élve szülötteké: 38,602, a ahlva szülötteké: 1445 (az összes törvénytelen gyermekek: 10,098) és a halálozásoké: 34,015. Az ipar leginkább S. É-i részeiben virágzó; fő ága a vasipar. Vasrudakat, sineket, vaspléhet és vasdrótot kitünő minősében állítanak elő és a S.-i acélnak messze földön van jó hire. Nagyon föllendült még a vas- és acéláruk készítése is. 1890-ben 34 vállalat 1423 munkás segítségével készített 163,432 tonna vasat és acélt, 19,224 tonna drótot, 6840 tonna drótszeget és csavart, 20,887 tonna pléhet, 30,484 tonna sínt, 1.470,600 db. kaszát, 1.200,000 db. sarlót stb.; 34 vállalat pedig 2106 munkás segítségével 626 tonna üstöt és 8138 tonna gépet. Ezen kivül megemlítendő az üveg- és cellulózakészítés (19 gyár, 9600 tonna termelés), papiros- (29,138 tonna), dohánygyártás (Fürstenfeldben 2112 munkás, 2001 tonna dohány), pezsgőbor- (Grazban), likör-, szeszkészítés (1892-ben 4981 szeszégető, 1,27 millió hl. 0 foku alkohol), a sörgyártás (64 gyár, 869,250 hl. termelés), a vászonszövés, amelyet azonban inkább csak mellékfoglalkozásképen űznek, a lodenszövés stb. Jelentékeny a gyümölcs, bor, épületfa, szarvasmarha, vas, acél, vas-acéláru, papiros, sör és egyéb cikkek exportja. A forgalmi utak hossza 1892-ben 4786 km. országút, 170 km. hajózható és 402 km. telegráfvonal. A postahivatalok száma 378, a telegráfhivataloké 163. A hercegség alkotmánya az 1861 febr. 26. kiadott tartományi szabályzaton alapszik. E szerint a császár a tartományi gyülést évenkint egybehivja Grazba; ennek tagjai a seckaui és lavanti püspökök, a grazi egyetem rektora, a nagybirtokosság 12, a városok, községek és iparos helyek 19, a kereskedelmi és iparkamarák 6, a falusi községek 23 képviselője, összesen 63 tag. A tartománygyülés elnökét (Landeshauptmann) a császár nevezi ki. A közigazgatás élén áll a cs. kir. grazi helytartóság, amelynek alája van rendelve az egészségügyi és az iskolaügyi tanács s a kerületi kapitányságok. S. azelőtt 3 kerületre volt fölosztva és pedig a bruckira (Felső-S.), a grazira (Közép-S.) és a marburgira (Alsó-S.). Jelenleg 4 önálló városra és 20 kerületi kapitányságra oszlik; ezek:

 

Területe km2-ben

Lakosok száma

Városok:

   

Graz

21,5

112,069

Cilli

1,6

6,264

Marburg

7,0

19,898

Pettau

2,7

3,924

Kerületi kapitányságok:

   

Mura-Bruck

2156

65,877

Cilli vidéke

2001

129,457

Feldbach

988

84,340

Graz vidéke

1145

82,273

Gröbming

1878

29,116

Hartberg

989

52,890

Judenburg

1675

56,326

Landsberg

802

51,896

Leibnitz

743

63,981

Leoben

1095

47,570

Liezen

1397

23,416

Luttenberg

316

26,672

Marburg vidéke

1186

88,659

Murau

1385

26,735

Pettau vidéke

985

79,150

Radkersburg

449

39,547

Rann

613

48,010

Voitsberg

676

41,216

Weiz

1080

61,156

Windischgräz

837

42,266

A pénzügyi kormáynzás a grazi pénzügyigazgatóság kezébe van letéve. Az igazságszolgáltatás forumai a grazi főtörvényszék, amelynek alá vannak rendelve a grazi, cillii, leobeni törvényszékek és 72 járásbiróság. Egyházi tekintetben S. a Grazban székelő seckaui és a Marburgban lévő lavanti püspökségek közt van megosztva. S. iskolái a grazi egyetem és az ottani műegyetem (1892-ben 54 tanárral és 189 hallgatóval), a kereskedelmi és festő-akadémiák Grazban, 2 teologiai szeminárium, a leobeni bányászakadémia, 5 fő-, 3 algimnázium, 2 fő- és 1 alreáliskola, 1 városi leányliceum Grazban, 2 tanító- és 2 tanítónőképző, 1 állami ipariskola Grazban, 2 alsó foku és 16 továbbképző ipariskola és egyéb szakiskolák, 851 nép- és 10 polgári iskola 173,992 tanítvánnyal. Egyéb kulturális intézetek: a Joanneum Grazban értékes gyüjteményekkel, egy történelmi, egy geogn.-bányászati, egy természettudományi, egy jogász-, egy erdész- stb. egyesület és több zene-társaság.

Történelem. A rómaiak uralma alatt S. keleti része Pannoniához, a nyugati Noricumhoz tartozott; amabban volt Celeja (Cilli), emebben Paetovio (Pettau). A népvándorlás viharai alatt több nép vonult át rajta; a VI. sz. második felében a vindek, ma szlovének telepedtek meg benne. A bajorok által elfoglalt tartomány Thassilo herceg elűzetése után Nagy Károly uralma alá, illetőleg a frank birodalomhoz került. Midőn I. Otto az augsburgi csata után Németország védelmét a magyarok ellen szervezte, fölállította a karintiai határgrófságot, amely a középső Mura és a felső Rába vidékét foglalta magában. Az első határgróf, akiről 970. történik említés, Markward volt; ennek fia Adalbero a szomszédos vidékekre is kiterjesztette uralmát. 1035. a grófságot Lambachi Arnold kapta meg. Arnold rokona, a bajor származásu Ottokár traungaui gróf, aki a császártól 1056. kapta meg a karintiai őrgrófságot, erős váráról magát steieri őrgrófnak nevezte, amely nevet utódai is megtartottak. I. Ottokár utódai nagyobbára örökösödés útján nagy birtokokat szereztek, ugy hogy a XII. sz.-ban S. már csaknem akkora volt mint ma. IV. Ottokár 1180. I. Frigyes császártól hercegi címet kapott, de mivel gyermekei nem voltak, birtokait rokonának V. Lipót osztrák hercegnek hagyta örökségbe, akit 1192. a császár is megerősített e birtokában. ez idő óta S. az osztrák hercegség sorsában osztozkodott. Midőn azután 1246. IV. Béla magyar király Frigyes osztrák herceget megtámadta és ez utóbbi Németújhelynél Frangepán kezétől elesett, Ausztria és S. birtoka miatt a magyarok és csehek küzdöttek egymással, amely küzdelmeknek eredménye az volt, hogy Ottokár megkapta Ausztriát, Béla pedig S.-t. Béla S. fejedelméül 15 éves fiát, a már királlyá koronázott Istvánt rendelte ki. István 1258. foglalta el a hercegséget, de már 1259. az Ottokár által felingerelt S.-i rendek fölkelése miatt azt el kellett hagynia; 1260. pedig a morvamezei ütközet után arról végkép lemondott és S. Ottokáré maradt. Ottokár 1276. arról Habsburgi Rudolf javára kénytelen volt lemondani. Ez idő óta S. a Habsburg-dinasztiáé. 1379. midőn III. Albert és III. Lipót a Habsburg-birtokokat egymás közt fölosztották, Steier, Hallstadt és Ischl Ausztriához csatoltatott. Ellenben nagyobbodott S. területe, midőn Cilley Ulrik, a Cilley-család utolsó férfisarjadéka figyermek nélkül elhalt, illetőleg 1457-ben Nándorfehérváron a Hunyadiak barátai által meggyilkoltatott; ekkor III. Frigyes az előbbi szerződések értelmében Cillit és környékét S.-hoz csatolta. 1487-91. É.-S. egy része magyar kézen volt; 1525. S. északi részét parasztlázadás dúlta, 1529-32. pedig a törökök berontásai pusztították. A reformáció 1530. terjedt el. 1573. Károly herceg a reformáció terjedésének útját akarván állítani, behivta a jezsuitákat és 1585. alapította a grazi egyetemet. Az ellenreformáció végleges győzelmét Károly utóda Ferdinánd vívta ki, megtiltván a protestáns vallás gyakorlatát. A XIX. sz.-ban a kulturális haladás érdekében sokat tett János főherceg (megh. 1859.).

Stíriai borok

Stíria mintegy 34,000 ha. területen körülbelül 400,000 hl. bort termel. Legelterjedtebb szőllőfajták a furmint (Moslavina, Mosler), továbbá a heunisch, kauka és wildbarti, ezen két utóbbi vörös borok készítésére használtatik. A legjobb vörös borok a gonobitzer és vinarier. A fehér borok közül legjobb nevüek: luttenberger, radkersburger, nachtigaller, jerulaselemer, littenberger, eisenthürer, pickerer stb. Jó években a furmint aszuborokat is szolgáltat. A filloxera Stíria szőllőinek is mintegy egyharmadát ellepte, a lakosok azonban gondos mívelés, a fajta megválogatása, szénkénegezés stb. által sikerrel küzdenek ellene.

Stíriai Ottokár

l. Ottokár.

Stíriai tyúk

edzett, könnyen hízó, jól tojó parlagi fajta, mely azonban eredeti jó tulajdonságaiból oktalan keresztezések következtében sokat veszített. Feje rövid, széles. Erős csőre rövid, fehér szinü. Taraja egyszerü, kissé recés, ráncbibircs nélkül, élénk piros, mögötte néhány tollból álló bóbita. Szemei vöröses-sárgák. Farka nagy, tömött, hosszu, hajlott farktollakkal. Combjai, lábai rövidek, ujjai fehéres szinüek.

Stirling

1. skót grófság Perth, Clackmannan, Firth of Forth, Linlithgow, Lanark és Dumbarton közt 1208 km2 területtel, (1891) 125,604, 1 km2-re 104 lak. S. már beleesik a Highlands vidékébe. Ny-i részében ÉD-i irányban a Grampians egy lánca vonul el, amely a Ben Lomondban (973 m.) kulminál és D-en a Ben Vreckben végződik; K. felé e láncból indul ki az Ochill Hills. A Grampianst egy mocsáros depresszió-választó választja el a NyDNy-ról KÉK. felé húzódó Lennox Hillstől, amelynek különböző részei a Campsie Fells (578 m.), Fintry Hills (511), Gargunnock (475) és Kilsyth Hills (425). A fő folyó a Forth, amely itt veszi fel az Allant és Burnt, továbbá az Avon, amely a Forth-öbölbe ömlik. A Clyde vizkörnyékéhez tartozik a Kelwin és a Lomond-tóéhoz az Endrick Water. A Forth- és Cyde-csatorna szeli a grófságot. A Forth alsó része körül elterülő síkon (carse of S.) főképen gabonát, a dombos vidék termékeny részén (dryfield) leginkább burgonyát termesztenek. A 46,721 ha.-nyi megmívelhető földből 11,857 ha. a szántó-, különösen búzaföld, 3541 ha. a takarmánnyal bevetett föld, 18,300 ha. pedig állandó legelő. Az erdők területe 5050 ha. Az állatok száma 4616 ló, 29,422 szarvasmarha, 109,897 juh és 1775 sertés. A széntelepek jelentékenyek (Denny, Kilsyth, Falkirk stb.); van azonkivül sok vasérce is. A fő iparág a vasipar (Carron, Falkirk), a gyapjuszövés és kémiai ipar. - 2. S., az ugyanily nevü grófság fővárosa a Forth partján, ahol a síkságra lép, vasút mellett, (1891) 16,781 lak., különböző gyapju-, szőnyegszövéssel, sörgyártással, bőráru-, kocsi- és gazdasági eszközkészítéssel, folyami kikötővel. A város fölött egy sziklán emelkedik egy kastély, amely I. Sándortól VI. Jakabig kedvelt lakóhelye volt a skót királyoknak; ez épületben van a királyi kápolna, a parlamenti ülésterem és V. Jakab palotája, amely most kaszárnyául szolgál. A kastélytól DK-re van Bruce Róbert szobra, D-re pedig a régi királyi kertek. S.-ben emelkedik a Greyfiar-templom, amelynek egyes részei még a XIV. sz.-ból valók és amelyben 1567. Knox közreműködésével IV. Jakabot koronázták skót királlyá. S. igen régi eredetü. Az Anglia és Skócia közt folyó háborukban többször földúlták. Közelében 1297. az angolokat legyőzte Villiam Vallace, akinek ott egy emléket állítottak.

Stirner

Miksa, l. Schmidt (4).

Stirps

(lat.) a. m. törzs.


Kezdőlap

˙