Story

1. József, északamerikai államférfiu és jogtudós, szül. Marbleheadban (Boston közelében) 1779 szept. 18., megh. Cambridgeben 1845 szept. 10. Szülővárosában ügyvéd volt, midőn 1805. Massachusetts alsóházába beválasztották; 1811. biróvá lépett elő a szövetséges törvényszéknél; majd (1829) jogtanár lett a Harvard-egyetemen Cambridgeben, Boston mellett. Jeles kézikönyveket szerkesztett, melyek nemcsak Amerikában, hanem Angliában is nagy keresletnek örvendenek. Talán legkiválóbb ezek közt a: Commentaries on the constitution of the United States (4. kiadás Boston 1873, 3 köt.); továbbá: Miscellaneous writings, literary, critical, juridical and political (u. o. 1835). V. ö. Story V., Life and lettres of J. S. (London 1851).

2. S. Vilmos Westmore, észekamerikai szobrász és költő, szül. Salemben (Massachusetts) 1819 febr. 19., megh. Vallombrosában, Firenze mellett 1895 okt. 5. Eleinte jogász volt, azután a művészetre és irodalomra adta magát és 1848. Rómában telepedett le. Szobrászati művei közül említendők: Kleopatra, Sappho, Judit, Medea, Sybilla, Mózes, Saul márványszobrai; atyjának Peabodynak (London) és Everettnek (Boston) emlékszobrai; a philadelphiai nemzeti szobor stb. Költői művei: Nature and art (1844); Poems (2 köt., 1847, új kiad. 1885); A roman lawyer in Jerusalem (1870); Tragedy of Nero (1875); Vallombrosa (1881); He and she, or a poet's postfolio (1883, 8. kiad. 1886); Fiammetta, a summer idyll (1885). Egyéb iratai: atyjának életrajza; Roba di Roma, or walks and talks about Rome (London 1862, 7. kiad. 1875); Castel St. Angelo (u. o. 1877); Proportions of human figure; the new canon (u. o. 1866); Graffiti d'Italia (1869, 2. kiad. 1875) stb.

Stosch

1. Albrecht, a német hadi tengerészet tengernagyi hivatalának főnöke, szül. Koblenzben 1818., megh. Oestrichben 1896 febr. 29. Hadapródiskolában nevelkedett, melynek végeztével 1835. mint alhadnagy a német szárazföldi hadseregbe lépett s mint vezérkari tiszt a katonai rangfokozatokban gyorsan haladt előre. A német-osztrák háboru idejében a második hadsereg főszállásmestere volt, 1870-ig pedig mint a katonai gazdászati osztálynak igazgatója működött a hadügyminisztériumban. Az 1870-71-iki háboruban mint vezérhadbiztos, az összes német hadsereg élelmezésének vezetésével ő bizatott meg, mely működésében gondos, elővigyázó és szakszerü intézkedései által kiváló érdemeket szerzett. 1872. gyalogsági tábornoki és egyúttal tengernagyi rangot kapott s egyidejüleg ezzel államtitkárrá és a tengernagyi hivatal főnökévé neveztetvén ki, tagja lett a szövetségtanácsnak is. V. ö. Batsch, S. und die Marine (Deutsche Revue 1897, jan. füz.).

2. S. Fülöp báró, német műbarát, szül. Küstrinben 1691 márc. 22., megh. Firenzében 1757 nov. 7-én. Teologiai és filologiai tanulmányai után sokat utazott, a régi művészet emlékeit tanulmányozta és nagy gyüjteményt állított össze. Metszet-, rajz-, érem- stb. gyüjteményeinél nagyobb jelentősgée van ókori metszett kövek gyüjteményének, melyeknek lajstromát Winckelmann Description des pierres gravées du feu baron de S. címmel (Firenze 1760), a legkitünőbb példányok rajzait pedig Schlichtegroll Dactyliotheca Stoschiana (2 köt., Nürnberg 1797-1805) címmel adta ki. Gyüjteményének nagy részét II. Frigyes prosz király vásárolta meg. V. ö. Justi, Briefe des Barons Philipp von S. (Marburg 1872).

Stoss

Veit, német szobrász, szül. Nürnbergben 1438 körül, megh. u. o. 1533-ban. 1477. Krakóba ment és egész 1496-ig ott tartózkodott. Itt készített számos munkája közül legkitünőbb a krakói Boldogasszony templomának gazdagon faragott főoltára, melynek középső része Mária halálát és megkoronázását ábrázolja, szárnyain pedig Mária és Krisztus életéből vett jelentek láthatók. Továbbra is főleg ezen a téren működött és a XV-XVI. sz.-beli nürnbergi művészek között első sorban mint fafaragó nevezetes, de tőle való IV. Kázmér lengyel király vörös márványból készült síremléke is a krakói székesegyházban, valamint Olesnicki érsek márvány síremléke a gneseni székesegyházban. 1496. hazatért Nürnbergbe és az oltároknak, egyes alakoknak és csoportoknak nagy számát faragta ki fából, a neki tulajdonított művek nagy részének hitelessége azonban még most sincs megállapítva. Kitünő művei: az u. n. Rózsakereszt-tábla (nürnbergi germán muzeum); Krisztus kínszenvedéséből vett jeleneteket ábrázoló három kő dombormű a nürnbergi Sebaldus-templomban (kivitele valószinüleg Kraffttól); Az angyali üdvözlet (u. o. Lőrinc-templom); egy kitünő, fából faragott nagy feszület (Szt.-Kereszt-kórház) stb. Festészettel és rézmetszéssel is foglalkozott. Állítólag Felső-Magyarországban is működött (l. Német művészet, XIII. köt. 48. old.); sőt vannak, akik családjának magyarországi eredetét vitatják. V. ö. Száraz Antal (Archaeol. Értesítő 1893, XIII. köt., 2. szám, 191. old.); Bode, Geschichte der deutschen Plastik; Bergau, Der Bildschinitzer Veit S. und seine Werke (Nürnberg 1884).

Stósz

(Stoósz), nagyközség Abaúj-Torna vármegye csereháti j.-ban, (1891) 1061 német lak., posta-, táviró- és távbeszélőhivatallal és postatakarékpénztárral. Igen jelentékeny késgyárai vannak, melyek évenként mintegy 300,000 darab kiváló minőségü kést állítanak elő. Közelében van a S.-i fürdőtelep (632 m. a tenger szine felett), 7 lakóházból (110 szoba) s néhány magán villából álló hidegvizgyógyintézet, mely jó berendezése és szép vidéke (fenyvesek közt fekszik) miatt kedvelt üdülőhely. A fürdő részvénytársaság tulajdona.

Stour

(ejtsd: sztaur), több kisebb-nagyobb folyó Angliában. A jelentékenyebbek: 1. S., Suffolk grófságban, Haverhilltől 4 km.-nyire ered, Suffolk és Essex közt határul szolgál; a Brett torkolatánál öböllé szélesedik és Harwichnél torkollik. Hossza 75 km. - 2. S., (Greater S.), a North-Downs D-i lejtőjén ered, fölveszi a North-Downs É-i lejtőjéről jövő Lesser S.-t és a Pegwell-öbölbe ömlik. Hossza 90 km. - 3. S., mintegy 100 km.-nyi hosszu mellékfolyója a salisburyi Avonnak; Somerset, Dorset és Hants grófságokon folyik keresztül és Christchurchnál torkollik.

Stourbridge

(ejtsd: sztaurbrids), város Worcester (ettől 30 km.-nyire) angol grófságban, a Severn mellékvize, a S. és vasút mellett, (1891) 9386 lak., agyag- és üvegiparral.

Stout

(ang., ejtsd: sztaut), erős porter sör.

Stowasser

János, hangszergyáros, szül. Graslitzban (Csehország) 1845., hol atyja üzletében művelte ki magát a hangszeripar különféle technikai ágaiban. Hosszabb vándorlásai után 1867. rokona S. F. meghivására Budapesten telepedett le s gazdag szakismereteivel annak itteni, az időben még kevésbbé ismert és méltányolt üzletét, amelynek vezetését egészen átvette, 1873. már oly tekintélyes szinvonalra emelte, hogy a katonai zenekarok legkeresettebb szállítója lett s utóbb a császári és királyi udvari hangszergyárosi címmel is kitüntették. Üzlete legfőképen a réz- és fafúvóhagnszerek előállítása terén szerzett amgának érdemeket. Az ő találmnya az «echo-szárnytrombita», amely minden katonai zenekarban mint dallamos magán hangszer nagy szerepet játszik. A S.-cég a legutóbbi ezredéves országos kiállítás alkalmával is feltünt versenyen kivüli előkelő kiállításával s mint ilyen, ugyszintén mint a honvéd zenekarok szállítója és felszerelője s a szakjury tagja, a kiállítási nagy jury ajánlatára az állami aranyérmet kapta.

Stowe

(ejtsd: sztó) Beecher Harriet Erzsébet, rendesen Beecher-Stowe néven, amerikai irónő, szül. Litchfielden (Connecticut) 1812 jun. 15., megh. 1896 jul. 1-én. 1836. férjhez menvén, sok cikket irt a lapokba; első önálló műve a Mayflower volt, ifjusági történetekkel; 1851. a National Era címü rabszolgatartás-ellenes lapban Uncle Tom's Cabin (Tamás bátya kunyhója) címü komoly elbeszélő művét adván ki, ez egyszerre világhirüvé tette nevét, mely műve valamennyi európai és több ázsiai nyelvre is azonnal elfordíttatott, magyar nyelvre Irinyi József által. Irt még ezután több más művet is, de eggyel sem tudott olyan hatást elérni többé, mint említett munkájával. S. asszony férje Stowe Calvin Ellis teologiai tanár volt, ő maga pedig az Észak-Amerikában nagyhirü Beecher kongregacionálista lelkész-családnak volt tagja. V. ö. Vasárnapi Újság (1896. évf. 29. sz.)

Stoy

Károly Volkmar, német pedagogus, szül. Pegauban 1815 jan. 22., megh. Jenában 1885 jan. 23. A teologiát Lipcsében és göttingában tanulmányozta; 1843. a bölcseletből Jenában magán tanárrá habilitálták s ugyanott pedagogiai szemináriumot s nevelőintézetet is alapított. 1845. filozofiai professzorrá lett; 1857. iskolatanácsossá tették; 1865. a heidelbergai egyetemre hivták meg; 1867. Bielitzbe ment, hogy ott saját elvei szerint egy tanítóképző intézetet szervezzen; 1868. visszatért Heidelbergába. 1874-től fogva ismét Jena lett működési székhelye. Itt élt mint professzor és iskolatanácsos egész ahláláig. Stoy a Herbart-iskolához tartozott. Nevezetesebb művei: Schule und Leben (Jena 1844-51., 5 füz.); Hauspädagogik in Monologen und Ansprachen (Lipcse 1855); Haus- und Schulpolizeti (Berlin 1856); Encyklopädie, Methodologie und Litteratur der Pädagogik (Lipcse 1875); Organisation des Lehrerseminars (u. o. 1869); Phil. Propädeutik (1869-1870, 2. r.) stb.


Kezdőlap

˙