Strohmann

(ném. a. m. szalmaember), gúnyos megnevezése azoknak a személyeknek, akik bizonyos jogok v. kötelezettségek elvállalásánál és érvényesítésénél látszólag saját maguk nevében járnak el, voltaképen azonban csak mások számára, vagy mások akaratával végezik el az illető cselekményeket.

Strokr

(Strokker), Izland egyik nagy gejzirje, közel (vagy 100 lépésnyire) a Geysirhez; időszakos kitörése nagyon változik. A név «vajas hordó»-t jelent, ami alighanem belső alakjára vonatkozik.

Stromberg

város Koblenz porosz kerületben, a Güldenbach és vasút mellett, (1895) 11,029 lak., email- és pléhárukészítéssel, vashutákkal, mészkőtöréssel és égetéssel; közelében a franciáktól 1689. feldult Fustenburg nagyszerü romjaival.

Stromboli

l. Liparii-szigetek.

Strombus

(állat), l. Szárnyas csiga.

Stromeyerit

(rézezüstfény), rézezüstszulfid (Cu2Ag2S2), ritkán rombos rendszerbeli kristályokban, rendesen vaskosan, hintve, lemezekben; feketés ólomszürke, erősen fénylik. K. 2,5-3, fs. 6,2-6,3. Gyakran nehéz a kalkozintól megkülönböztetni, különösen az olyantól, mely sok ezüstöt tartalmaz. Ezüstöt meg rezet olvasztanak ki belőle. Termőhelyei: Szilézia: Rudelstadt, Altai hegység: Szmejnogorszk, Chile, Peru, Arizona, Argentina.

Stromness

kikötőhely Pomona vagyis Mainland Orkney-sziget D-i partján, 21 km.-nyire Kirkwalltól, (1891) 2310 lak., halászattal, szesz-, kötélgyártással és hajóépítéssel.

Stroncianit

(ásv.), stronciumkarbonát (SrCO3), rombos rendszerbeli, az aragonittal izomof kristályai rendesen tűalakuak, drádaformájuak, nyalábban és csomóban egyesülve; szálas halmazai gyakran nagyon hasonlítanak az aragonithoz, de nagyobb fajsúlya mindjárt elárulja a S.-ot. Ikerkristályok gyakoriak. Szintelen, fehér, sárgás, zöldes, átlátszó vagy áttetsző. K. 3,5, fs. 3,6-3,8. Skóciában, Strontian teléreiben találták megelőször, onnan kapta nevét. Nálunk Horvátországban Radoboj vidékén a márgás kén közt. Legnagyobb mennyiségben Vesztfáliában (Hamm) terem; nagyon szép a Leogangról való (Salzburg), Sziléziában (Skotschau) mészkőben képez fészkeket, előfordul a Harz érctelérei közt is (Clausthal, Braunsdorf). Itt-ott preparatumokat készítenek belőle.

Stroncium

(strontium), a kalcium-csoportba tartozó fémes elem, amely vegyületeiben mint kétvegyértékü pozitiv gyök szerepel; kémiai jele Sr, atomsúlya 87,3. Szabad állapotban nem jön elő a természetben és vegyületei sem nagyon elterjedettek. Ezek közül nevezetesebbek: a cölesztin (S.-szulfát) és a stroncianit (S.-karbonát). Az elemet először Davy állította elő (1808) a S.-hidrovidnak elektrolizise révén. Manapság a S.-ot a Mathiessen eljárása szerint ugy készítik, hogy a megolvasztott S.-kloridot elektromos árammal bontják el. A S. sárga szintü és nyujtható fém; fs. 2,5; a vizet már a szoba hőmérsékletén elbontja és a levegőn hevítve élénk fénnyel S.-oxiddá ég el. Az illó S.-vegyületek a fénytelen lángot karminpiros szinüre festik. Spektruma több vonalból áll, amelyek közül egy kék, egy narancsszinü és két vörös vonal a legjellemzőbbek. Reakciói: a S.-sók oldatából az ammoniumkarbonát S.-karbonátból, az ammoniumoxalát pedig S.-oxalátból álló fehér csapadékot választ ki; higított kénsavtól v. gipszoldattól a S.-sók oldatában pár perc multán szintén fehér csapadék keletkezik, amely S.-szulfátból áll. A S.-vegyületek közül vizben oldhatók: a S.-hidroxid (lúgos kémhatásu), továbbá a S.-klorid és a S.-nitrát; a többi vegyületei vagy nehezen vagy egyáltalán nem oldhatók vizben.

Stronciumhidroxid

l. Stroncium oxidjai és hidroxidjai.


Kezdőlap

˙