Sub rosa

(lat., a. m. a rózsa alatt), képletesen és közmondáskép a. m. bizalmasan vagy titoktartás mellett, p. közölni alamit valakivel. Már az ókorban a rózsa a hallgatás jelképe volt. A régi vagy modern mese szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratesnek. Amor azért adta e virágot a hallgatási istenének, hogy ne födözze fel Venus titkos beszédeit és tetteit. Innen ered a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztenek. Ez a rózsa bátorítja őket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni. Régi várakban, kastélyokban ma is vannak u. n. S.-szobák; igy p. a sárospataki várban is.

Subscriptio

(lat.) a. m. aláirás (l. o.).

Subsellium

(lat.), az egyenes lábu római padnak elnevezése, aminő nyilvános helyeken, tárgyalások és népgyülések stb. alkalmával volt használatban.

Subsemitonium modi

(középk. lat.), az u. n. vezérhang, a tonika mellett az alsó félhang, vagyis annak a felső nagy hetede.

Subsequens

(lat.) a. m. következő.

Subsidium

(lat.) a. m. segély, segélypénz; subsidiarius (in S.) a. m. pót, segítő, p. subsidiarius csapatok: segítő csapatok; S. magánvádló a. m. pótmagánvádló. A rómaiaknál a harmadik csataend. 1848 előtti törvényeink a S.-ot általában az adóval kapcsolatosan: subsidia et contributiones használják. Különösebben S.-ok a hadi célokra szolgáló segélypénzek. S. charitativum, az a pénzsegély, melyet rendkivüli esetekben a püspök megyebeli papságától (de kormányzásának ideje alatt csak egyszer) követelhet.

Sub sigillo

(lat.) a. m. pecsét alatt (titoktartással).

Sub sole

(lat.) a. m. a Nap alatt.

Sub specie

(lat.) a. m. látszat szerint, valaminek szine alatt. Sub una specie, egy szín alatt, vagyis a kenyér színe alatt, amin a kat. egyházban az oltári szentség vétele vagyis az áldozás végbe megy; ellentéte sub utraque specie, mindkét szin alatt (azaz kenyérben és borban, az urvacsoránál). L. Áldozás és Husziták.

Substantia

(lat.) a. m. állomány, valaminek a lényege, veleje, ellentétben az accidenshez vagy járulékhoz, ami egy dolognak lényegtelen, külső vagy mellékes tulajdonságait jelzi. Mint filozofiai műszó S. az az állandó és változatlan, mely a változó jelenségeknek alapja, a sokféleségnek egésze. Vajjon csak egyetlen S. van-e (istenség), mint Spinoza mondja, vagy kétféle (gondolkodó és kiterjedt), mint Descartes állítja, vagy sokféle (monadok), mint Leibniz tanítja; hogy a S. szellemi vagy anyagi mivoltu-e, arról a filozofiának maig más-más a nézete.


Kezdőlap

˙