Sulchán áruch

(héb., a. m. terített asztal), neve a zsidók rendszeres törvény- és szertartáskönyvének, melyet Káró József tudós a XVI. sz.-ban készített a XIV. sz.-ban élt Jakab ben Áser kodifikátornak Árbá turimnak nevezett kódexe alapján. Ez utóbbi gyüjteményt Káró magyarázatokkal látte el (a magyarázat neve: Bét Jószéf), melyekben Jakab ben Áser döntéseinek forrását megnevezi, az ellentmondásokat kiegyenlíti, a tévedéseket helyreigazítja és újabb törvényeket összegyüjt. E magyarázatokból készítette el a S.-ot, melynél megtartotta a régi négyrendszerü fő beosztást: 1. Orach chajim, mely a templomi, házi, ünnepi és bőjti szertartásokat, 2. Jóre déa, mely az étkezési, gyászolási, a régi pogányokról szóló, sikoláztatási, uzsoraszabályokat, 3. Ében háéser, mely a házassági, válási törvényeket, 4. Chósén hámispot, mely a mgánjogi és bűnvádi intézkedéseket tartalmazza. Az egyes rendszerek csoportokra (haláchot), ezek ismét fejezetekre (szimán) és paragrafusokra (szeif) oszlanak. A S. egyes paragrafusait többnyire Mózes ben Izráel (Iszerlsz) ejgyzetei (hágáhot, mápá) követik, melyek Káró döntéseit kibővítik vagy megszorítják és az áskenáz ritusu zsidók számára (ide tartoznak a magyarországiak is) irányadók. A S. leghiresebb kommentárai, melyek újabb idő óta rendesen szegélyére nyomatnak: Túré záháb Dávid ben Sámuel Lévitől, Szifszé Kóhén Sábbátháj Kohéntól, Mágén Ábráhám Ábele Ábrahámtól, Meirós éjnájim Kóhén Józsua Falktól, Chelkát Mechókék Mózes briszki (Litvánia) és Bét Sámuel fürthi rabbitól. A S. először 1565. jelent meg Velencében, azóta számos kiadást ért; vannak rövid kivonatu kiadásai is; egyes részek le is fordíttattak (németre Kreuzenach és Pavly által). A S. tetemes része manapság már érvényét vesztette.

Sulcus

(lat.) a. m. barázda.

Sulden

(St. Gertrud), Stilfs községhez tartozó falu Meran tiroli kerületi kapitányságban, a S. pataktól öntözött S.-völgyben, 1845 m. magasban, (1890) 193 lak., több hôtellel, amelyekben sok ideigen nyaral. S. az Ortler-csoportba irányuló turista kirándulások kiinduló pontja.

Sulek

(ejtsd: sulek) Bogoszláv, horvát tudós és publicista, született Szombathelyen 1816 ápr. 16-án, megh. 1895. Tanult a pozsonyi evangelikus liceumban; 1838-ban Horvátországba ment, hol bátyjánál, aki Brodban orvos volt, megtanult horvátul és Zágrábban beállt nyomdásznak. S. tudományos képzettsége, a magyar nyelv és magyar viszonyok tüzetes ismerete reá irányította az illir mozgalom vezetőjnek Gaj Lajosnak figyelmét, ugy hogy rája bizta 1843. a Danica ilirska c. folyóirat szerkesztését, amely szépirodalmi melléklete volt a Narodne Novine politikai napilapnak. Az illirek harca a magyarok ellen ekkor élőszóval a megyei és városi gyüléseken, irásban pedig a két említett lapban és önálló röpiratokban folyt. 1844. a szigoru cenzura miatt Belgrádban adta ki Sto namjeravaju Iliri (Mire trekszenek az illirek) c. röpiratát és 1845. ugyancsak ott jelent meg a Branislava (Szláv védelem) címünek egy pár füzete; az előbbiben az illir mozgalom programmját adja, az utóbbiban a magyar pártot éles kritika tárgyává tette. 1848. a Narodne Novinet szerkesztette és heves harcot folytatott a magyarok ellen. 1849. jött a nagy kábrándulás, az igért horvát autonomia helyett a német abszolutizmus; minthogy alapjának tulajdonosa is megalkudott ezzel, a horvát autonomia alapján álló S. megvált a laptól s megalapította a Slavenski Jug (A szláv délvidék) c. lapot, majd ennek elnyomatása után a Jugoslavenske Novine (Délszláv lapok) c. lapot, mely csakhamar hasonló sorsban részesült. Ekkor S. szakított a publicisztikával és tankönyveket és ifjusági iratokat irt. 1858-tól 1865-ig gazdászati lapokat szerkesztett, 1860. két kötetben egy német-horvát nagy szótárt irt. 1860. az alkotmányosság felcsillámlásával ismét a publicisztika terére lépett Hrvatskougarski ustav (Horvát-magyar alkotmány) c. művével; 1865-ben független Pozor címü újságot szerkesztette; 1868. Nase pravice (A mi jogaink) c. nagy munkát adta ki, melyekben mindazon adatokat összegyüjtötte, melyek 1102-1868. évig a horvátok alkotmányos jogaira vonatkoztak, majd meg 1883. a Hrvatski ustav ili konstitucia godine 1882 (A horvát alkotmány v. az 1882-iki konstitució) c. művet és számtalan tudományos munkát, igy egyet a dalmát-horvát-szlavon primásokról is adott ki.

Suleviae

l. Kelta mitologia.

Sulfur

(lat.) a. m. kén (l. o.).

Suli

néger törzs a Nilus felső területén, az Albert-Nyanzától É-ra és a Nilustól K-re eső vidéken, és Seffalu név alatt a Szomerzet-Nilus mindkét partján (Feneráig) lakik. A S.-k nyelvüknél és szokásaiknál fogva szoros rokonságban vannak a sillukokkal, akiktől mintegy száz év előtt váltak el. Földmívelők és merész vadászok, de marhatenyésztéssel nem foglalkoznak. nemcsak a férfiak, hanem az asszonyok is teljesen meztelenül járnak. Az utóbbiak éppen csak szeméremrészeiket takarják el egy darab ronggyal. Testüket a S.-k vörös agyaggal kenik be; sajátságosak nehéz vasgyűrüből álló ékeik, melyek páncélként veszik körül a nyakat. Főnökeik a vatinukhoz, a hamita vahumák egy törzséhez tartoznak. V. ö. Schweinfurth és Ratzel, Emin Pascha (Lipcse 1888).

Suliguli

Felső-Visó határában, Máramaros vármegyében fakadó ismert savanyuvizforrás, melynek egykor nagy hire és kelendősége volt. Az itteni égvényes konyhasós-vasas savanyuviz a községtől 32 km.-nyire a S.-hegy tövében fakad; újabban fürdő- és lakóházat is építettek ott. Tulajdonosa a magy. kir. erdőkincstár.

Sulingen

az ugyanily nevű járás székhelye Hannover porosz kerüeltben, a Sule mellett, (1890) 1575 lak., sarló- és szivarkészítéssel. Az 1803 jun. 3. S.-ben kötött egyezményben Mortier francia generális arra kényszerítette a hannoveri hadsereget, hogy az Elbe-vonal mögé vonuljon.

Sulitjelma

Norrbotten svéd és Nordland norvég tartomány határán emelkedő, 1883 m.-nyi magas hegytömeg, amelyet egykoron Svédország legmgasabb hegycsúcsának tartottak és amelyben jelenleg rézércet (évenkint mintegy 1200 t.) bányásznak.


Kezdőlap

˙