Swinemünde

Usedom-Wollin járás székhelye, Stettin külső kikötője, Stettin porosz kerületben, Usedom szigetén, a Swine és vasút mellett, (1890) 8508 lak., hajóépítéssel és halászattal; jó kikötővel, amelyet 1600 és 1000 m. hosszu molók védenek, s amely bejáratánál 8 m. mély és hatalmas erődítményekkel van védve. S.-t, amely széles, hársfákkal szegélyezett utcákból áll, 1824. mint tengeri fürdőt alapították; fürdőit most is (1894. 8200 vendég) sűrün látogatják. Környéke csinos kirándulásokat tesz lehetővé. V. ö. Müller, S., Heringsdorf, Misdroy stb. (Berlin 1878); Wittenberg, S., Ahlbeck u. Heringsdorf (Linz 1893).

Swinton

(ejtsd: szuintn), város York angol grófságban, West-Ridingban, a Dearne és Don folyók közt, 16 km.-nyire Sheffieldtől, vasutak mellett, (1891) 9697 lak., vasművekkel, üveg- és agyagiparral, szénbányával.

Swinton and Pendlebury

(ejtsd: szuintn end pendlbörri), város Lancaster angol grófságban, 6 km.-nyire Manchestertől, vasút mellett, (1891) 20,197 lak., téglagyártással, pamutiparral.

Syagrius

Galliának utolsó önálló római eredetü fejedelme. Atyja Aegidius ugyancsak független, mondhatni uralkodói szerepet játszott. A Loire és Somme folyók között terülő vidék ura volt, eleinte mint római helytartó, Kr. u. 456 óta mint Magister militum, utoljára (Majorianus császárnak 461. történt halála után) független és a szomszéd frankok részéről elismert uralkodó. Ezt az apjától alapított országot örökölte 464. S., akinek kezén teljes 10 esztendővel élte túl a nyugat-római császárságot (l. Római birodalom). 486. S. a közte s a frankok közt kitört viszályban Soissons mellett döntő csatát vesztve, II. Alarich nyugató gót királyhoz menekült, de mikor az utóbbi őt ellenfeleinek kiszolgáltatta, koronájával együtt életét is elvesztette.

Sybaris

l. Szibarisz.

Sybel

1. Henrik, német történetiró, szül. Düsseldorfban 1817 dec. 2., megh. Marburgban 1895 aug. 1. Berlinben végezte tanulmányait és Ranke buzdítására és annak vezetése alatt a történelmet választá meg szakmájának. 1841. magán tanár lett a bonni egyetemen, 1844. u. o. renkdivüli tanár. Kemény harcokat folytatott a klerikális párttal. (V. ö. Über die Unechtheit des heil. Rocks in Trier 1884.) 1845-ben a marburgi egyetemhez került mint rendes tanár. 1848-49. tagja volt a hesseni rendi gyülésnek; 1856. Münchenbe hivták az egyetemhez, ahol a bajor akadémiának tagja, 1858. pedig a történelmi bizottság titkára lett. 1861. politikai okokból ott hagyta Münchent és Bonnba ment vissza. 1862-64. a porosz országgyülésnek volt tagja és Bismarcknak lengyel politikáját rosszalta; 1867. az északnémet szövetséggyülésbe választották, hol a nemzeti szabadelvü párttal szavazott; 1874 óta a porosz országgyülésnek volt tagja és mint ilyen különösen az utlramontánizmus ellen küzdött. 1875. kinevezték a porosz állami levéltárak igazgatójává és ezóta végkép Berlinbe költözött. 1876. a berlini akadémia tagjai közé választotta, 1878. titkos kormánytanácsossá tették; 1880. mandátumáról lemondott és kizárólag a tudománynak élt. Főbb munkái: Geschichte des I. Kreuzzugs (Düsseldorf 1841, 2. kiad. 1881), melyben az I. keresztes hadjáratnak meséktől átszőtt történetét kritikailag megrostálta; Geschichte der Revolutionszeit von 1789 bis 1795 (Marburg 1853-58, 3 köt., 4. kiad. Düsseldorf 1872-74); Die deutsche Nation und das Kaiserreich (Düsseldorf 1862); Kleine historische Schriften (München 1863-81, 3 köt.); Die Begründung des Beutschen Reichs durch Wilhelm I., vornehmlich nach preussischen Staatsakten (München 1889-90, 5 köt.), monumentális mű, melynek megirása közben azonban II. Vilmos császár neheztelését vonta magára, aki őt az állami levéltárak felhasználásától eltiltotta. Felemlítendő, hogy S. a Monumenta Germaniae kútfőgyüjtemény körül is szerzett érdemeket és hogy ő indította meg a Publicationen aus den preussischen Staatsarchiven c. sorozatot. Nagy Frigyes politikai levelezését is ő juttatta napfényre. Sickel társaságában kiadta a Kaiserurkunden in Abbildungen címü vállalat nehány füzetét. V. ö. a Historische zeitschrift-ban megjelent nekrologust Meinecke- és Oldenbourgtól (75. köt. 3. füz.); Schmoller, Gedächtnissrede auf H. S. (berlini akadémiai emlékbeszéd 1896). Kisebb munkáiból Varrentrapp ez évben (1897) új kiadást fog rendezni.

2. S. Lajos, német archeologus, az előbbinek fia, szül. Marburgban 1846 jul. 1-én. Göttingában, Bonnban régiségtant és klasszikus filologiát tanult s 1872. Marburgban magántanárrá habilitáltatta magát; 1888 óta u. o. az archeologia rendes tanára. Művei: Über Schliemanns Troja (Marburg 1875); Das Bild des Zeus (u. o. 1876); Zur Mythologie der Ilias (u. o. 1877); Athena und Marsyas, Bronzemünze des Berliner Museums (u. o. 1879); Katalog der Skulpturen zu Athen (u. o. 1881); Kritik des ägypt. Ornaments (u. o. 1883); Weltgeschichte der Kunst bis zur Erbauung der Sophienkirche (u. o. 1888); Platons Symposion, ein Programm der Akademie (u. o. 1888); Platons Technik (u. o. 1889).

Sycalis flaveola

(állat), l. Sáfránypinty.

Sycandra

Haeck. (állat), a mészszivacsok rendjének egyik neme, 3-4 sugaras mésztűkkel. Mintegy 18 faját ismerik, melyek közül néhány az Adriai-tengerben is él.

Sycomorus

Gasp. (növ.), l. Faraófüge. (Néha a boglárfa meg a juharfa neve is.)

Sycosis

(gör.-lat.), a hajtüszők lobja, amely legtöbbnyire a szakál és bajusz helyén, majd idiopatikus uton lép fel, amidőn csak genyedést okozó bakteriumokat találunk, majd pedig gombák (trychophyton) által okoztatik, az első a S-idiopathica, vagy még jobb elnevezéssel folliculitis barbae, a másik a S. parasitaria. Az első alaknál apró genytüszők lépnek fel, amelyek közepét egy hajszál fúrja keresztül; ha nagyobb mértékben mutatkozik, az egész bőr duzzadt, vörös, beszürődött lesz; igen kellemetlen baj, annál inkább, mert a gyógykezelés csak ugy kecsegtet állandó sikerrel, ha azt hosszabb ideig folytatják; a beteg hajak kihúzása, gyakori borotválkozás, felmelegedő borogatások, kén, szalicil, kátránykészítmények ajánlatosak.


Kezdőlap

˙