Szahaptin

indus törzs, l. Nez percés.

Szahara

sivatag Afrika északi részében, Szudán, az Atlanti-oceán, Marokko, Algeria, Tunisz, Tripolisz, a Barka és a Nilus völgye közt; határai, kivéve K-en és Ny-on, nagyon határozatlanok. Hossza 5200 km., szélessége átlag mintegy másfélezer km. Területe: 6.180,000 km2. Ezen óriási területről egykoron azon hit volt elterjedve, hogy mindenütt homok fedi, hogy alföld és hogy egykoron tengerfenék volt. Mind ennek ellenkezője az igaz. A Sz. átlag magasan fekvő föld, amelynek aránylag csak csekély része fekszik mélyebben. Rajta megkülönböztetik: 1. a homokbuckás területeket (El-Areg), amelyek különösen K-en és Ny-on nagyobbak és nagyobbára lakatlanok; 2. a hammadákat, kövekkel és kaviccsal fedett sós agyagból álló fensíkokat, amelyeket itt-ott egykori folyóvölgyek szelnek át; 3. a hegyes vidékeket, amelyek nagyobbára a középső részen vannak; gránitból, gnájszból, palákból és homokkőből állanak; 4. a vádikat, egykori folyóvölgyeket, amelyek az egyes fensíkok közt húzódnak el és amelyekben régi idők óta vannak a megművelt területek. Természeti tulajdonságai alapján a Sz.-t három fő részre szokták osztani; ezek: 1. A Nilus és a 32. hosszusági délkör közt an a Libiai-sivatag és a Tu azaz a Tedák földje, amelyet csak 1870 óta Schweinfurth és Rohlfs utazásai alapján ismerünk némileg; e vidék homokos, mintegy 400 m. átlagos magasságu kopár fensík és e miatt a karavánok és a sivatag lakói is kerülik; É-on a libiai, K-en az egyiptomi és nubiai puszták határolják; K-i határán egy sor oázis fekszik, amelyek közül É-on néhány a tenger felszinénél is alacsonyabb fekvésü; az oázisok az Audsila, Dsalo, Farafrah, Sziva, Barieh, Dachel és Chargeh. Belsejében vannak a Kufrai-oázisok. Ny-on Fezzan és egy DK-nek vonuló hegység, amelyhez a Tümmo-hegység, Tibeszti a 2400 m. magas Tarsóval és a Vadsanga-hegység tartoznak, képezik az átmenetet a Közép-Sz.-hoz, a tuareg nép tulajdonképeni hazájához. 2. A Közép-Sz. nagyobbára hegyekkel takart vidék, amelyekbe többé-kevésbé mélyen nyulnak be a hammadák és itt-ott homokbuckasorok. Középen a térítő alatt van az Ahaggar vagyis Hogar, amelyhez csatlakozik É-on a Muidir- és Aszgar-fensík és D-en a Taszili-van-Ahaggar, ugy hogy az egész hegyes vidék területre nézve csaknem akkora, mint Ausztria és Magyarország. Legmagasabb a DNy-i rész, szaggatott homokkőfensík, ahol az Ilaman és Tahat elszigetelt hegykúpok évenkint 2-3 hónapig hóval vannak takarva. E vidék szép völgyekben és forrásokban gazdag, ahol a szőllő, füge, ébenfa, gummifa és a gabona jól megterem. A számos vádija közül a legjelentékenyebbek: az Irharhar, amely É-nak a Melrir-sotthoz vezet; a D-nek vonuló Tin-Tarabin és a Ny-nak húzódó Tighehert. A hegyes vidék körül É-on nagy homokos területek fekszenek, a többi közt Uargla és Tugurt oázisoktól K-re az El-Erg, amely csaknem a Kis-Szirtiszig ér. Itt vannak az algeriai sottok: el-Kebir, el-Garsza, Melrir stb., amelyeknek vidéke Bilad el-Dserid nevet visel és amelyek környéke részben a tenger felszinénél mélyebben fekszik. E mélyen fekvő részre Roudaire francia mérnök a Földközi-tenger vizét akarta rávezetni, aminek következtében 16,500 km2 jutott volna víz alá. Az Ahaggar-fensíktól D-re az É. sz. 17 és 19o között, a sóban gazdag Bilma oázistól Ny-ra van egy másik, mintegy 1600 m. magas hegyes vidék: az Air. 3. A nyugati Sz., a greenwichi délkör és az Atlanti-oceán közt, a mór törzsek hazája. Ez részben homokos alföld, amelybe az Ahaggarfensík déli részéből egy hatalmas hammada nyulik be: a vizben szűkölködő köves és kopár Taneszruft. Ez utóbbi és a parti hammada közt fekszik a homokbuckákból álló és növényzetben aránylag gazdag Igidi; a Taneszrufttól D-re pedig az Afelele vagyis kis sivatag, amely gazdag kutakban és a tevetenyésztésre igen alkalmas völgyekben. Az Afelelétől Ny-ra van a sós agyagból álló Mogtier vidék; ennek homokja messze beszóródik az Atlanti-oceánba.

A Sz. klimáját a rendkivüli szárazság jellemzi; ez azon tulajdonság, amely a Sz. különböző felszinü vidékein mindenütt megtalálható. E szárazság oka, hogy rajta mindig a passzátszelek fujnak. A fata morgana gyakori. A Sz.-ban uralkodó hőmérsékletet részletesen nem ismerjük; jellemző e tekintetben az az éles különbség, amely a nappali és éjjeli hőmérséklet közt van és amely legalább 20o-ot tesz ki. Nappal árnyékban sem ritka a 45-50o, mig éjjel a hőmérő néha -3o-ra, sőt többre is leszáll. Legfélelmetesebb szél a számum, amelyről sok ideig az volt a hit, hogy egész karavánokat temet el a homokba; tulajdonképen csak azért veszélyes, mert rendkivül száraz. Hibás azon felfogás is, hogy a Sz. teljesen növényzet nélküli homoktenger, amelyben csak messze elszórtan találhatók egyes oázisok a maguk datolya-ligeteivel. Bár az oázisok, amelyeknek száma sokkal nagyobb mint régebben hitték, az egyedüli helyek, ahol a földmívelés lehetséges, mind a mellett a teljesen kopár területek aránylag csekélyek. Legdúsabb a növényzet, az oázisokat nem számítva, a vádákban. Összesen a Ny-i Sz.-ban 600, a K-iben 700 növényfajt ismernek. Házi állatok a tevék, lovak, zebuk, szamarak, juhok, kecskék és kutyák; a vad állatok közül a legszámosabbak a hiénák, sakálok, gepardok, antilopok, azután a strucok, gyíkok, kigyók, skorpiók. Az Ahagger fensíkon vannak oroszlánok és leopardok is. A sivatag lakóinak számát 2 1/2 millióra becsülik. A lakosság zöme berber. Az Atlanti-oceán és Tuat meg Tombuktu közt élnek a mór törzsek; középen a Tripoliszból a Csad-tóhoz vezető karavánútig a tuaregek (150,000-200,000) élnek; Tibesztiben és Borkuban a tibbuk és a Libiai-sivatagban a berberek és egyiptomiak korcsai. Ezeken kívűl sok a rabszolgaként importált tiszta néger is. Régebben a Földközi-tenger melléke és a Szudán közti forgalom kizárólag a Sz.-n ment keresztül; most e jelentőségéből nagyon sokat veszített. Az Ismertebb karavánutak a következők: 1. Marokko - Adraz (vagy Tandeni) -Tombuktu; 2. Algeria - Tuat - Tombuktu; 3. Algeria - Rhadamesz - Rhat - Air - Szokoto; 4. Tripolisz - Murzuk - Bilma - Kuka; 5. Bengazi - Kufra - Borku - Kuka; 6. Kairo - Szelime - El-Faser. A forgalmat egykoron a rabszolgakereskedés élénkítette meg.

Szaharanpur

(eredetileg: Sah-Haran-pur), az ugyanily nevű disztriktusnak fővárosa a brit ÉNy-i tartományokban Elő-Indiában, a Damaula mindkét partján, mocsáros folyóvölgyben, vasút mellett, (1891) 63,194 lak., akik közt 26,547 hindu, 34,240 mohammedán s 772 keresztény. Gabona-, cukor-, melasszkereskedéssel, minden év tavaszán nagy lóvásárokkal; szép új mecsettel; egy szt. Tamásról elnevezett keresztény templommal; parkszerü botanikuskerttel.

Szahara-vasút

a francia kormány 1880. Flatters ezredes vezetése alatt expediciót küldött ki az algeriai vasútnak a Szaharán át Tombuktu irányában eszközlendő meghosszabbítására. Azonban ugy az ezredest, mint az expedició legnagyobb részét legyilkolták a tuaregek. Újabban ismét felkapták a Sz. tervét. A francia Rolland terve szerint e célra a már fennálló philippeville-biskrai vonal hosszabbítandó meg Tugurton át az Irharhar medre mentén, Temasszinint érintve, az Amdsid oázisig. A pálya 1000 km. hosszu lenne, elágazások a Csad-tó és a Niger felé terveztetnének. A biskra-tugurti (210 km.) és a tugurt-varglai (170 km.) vonalrészek előmunkálatainak kidolgozására állítólag már 1892. társaság alakult, de a terv kiviteléről újabban nincs semmi hir. A kormány a meseria-ain-szefrai vonalat is az utóbbi helységen át meghosszabbítani tervezte, amire 1892. az előmunkálatok meg is kezdettek.

Szahib

(arab) a. m. úr. Persiában és Indiában az európaiak szokásos címe.

Szai

(Sza, Say), Afrika ÉNy-i részén Gandóhoz (l. o.) tartozó város, a Niger jobb partján. Szai a találkozási pontja a Tombuktuból és Mossziból érkező és Szokotóba és Bornuba igyekező karavánoknak. Innen Barruáig terjed az angol és francia érdekkörök határa.

Szaid

Felső-Egyiptom arab neve.

Szaid

város, l. Port-Szaid.

Szaid

1. Mohammed pasa, Egyiptom alkirálya szül. 1822., megh. 1863 jan. 18., negyedik fia Mehemed Ali alkirálynak. 1854 jul. 14. vette át az uralkodást s mindjárt több súlyos kereskedelmi monopoliumot eltörölt és a rabszolgakereskedést megszorította. Később is kitünt éles szellemével, felvilágosodott nézeteivel, de elődei bűnétől, a kincsgyüjtés szenvedélyétől, ő sem maradt menten. Hogy a porta fenhatóságától meneküljön, utat nyitott a francia befolyásnak, támogatta a Suezcsatorna tervét és a Nilus forrásainak felkutatására küldött expediciókat. 1862. Párist is meglátogatta. Utóda unokaöccse, Izmail pasa lett.

2. Sz. Mehemed pasa, a «kücsük» (kis) melléknévvel, török államférfiu. Politikai pályáját 1860-ban kezdette meg, midőn mint helyettes kormányzó a szíriai zavargások lecsendesítésével bizatott meg. Később Ciprus, 1877. pedig Tulcsa és Tirnovo kormányzója lett. Ez utóbbi minőségben az orosz-török háboru folyamában mint tábornok működött. A háboru bevégzése után Abdul Hamid szultán titkára lett s 1879. miniszterelnök. 1882-1885. a nagyvezéri méltóságot viselte. Az angol befolyásnak határozott ellensége. 1895 máj. újra nagyvezér lett, de az örményországi vérengzések miatt le kellett mondania (okt.). Kiamil pasa lett utóda.

Napjainkban még két más török államférfiu viseli e nevet. Az egyik Sz. Sisman (a vastag Sz.), aki 1882. külügyminiszter volt, 1883. berlini követ, 1885. külügyminiszter; a másik Konia kormányzója, az angol intézmények lelkes barátja.

Szaid

bej, az újabb török prózairók és műfordítók egyik kiválóbbja. Nagyban hozzájárult az újabb török prózai stil megteremtéséhez és a hetvenes-nyolcvanas években tevékeny publicistai működést fejtett ki. Főleg franciából fordított sokat és a tankönyvirodalmat is gazdagította egy jeles stilisztikájával.


Kezdőlap

˙