Szállítmány-ügylet

1. Szállítmányozási ügylet.

Szállítóház

(katonaság), célja, hogy a legénységnek a csapatoktól és intézetektől, v. pedig ezekhez való elszállítását, illetőleg továbbítását, közvetítsék továbbá, hogy az átvonulók beszállásolásáról s élelmezésérpl, valamint a nélkülözhetetlen ruhanemüekkel való ellátásról gondolkodjanak velök. Helyőrségi Sz.-ak oly helyeken vannak, ahonnét, illetőleg amelyeken keresztül nagyobb elszállítások eszközlendők. Csapat-Sz.-ak főleg a hadkiegészítő parancsnokságok székhelyén állíttatnak fel. Mozgósítás esetén még szállítmánygyüjtő-különítmények v. fiók-Sz.-ak állíttatnak fel.

Szállítólevél

(bulletin d'expédition), eltérően a vasúti és egyéb fuvarozásoknál használt fuvarlevéltől (l. o.), a postai Sz. nem jogügyletet bizonyító, hanem egyszerüen postakezelési okmány, mely a postacsomagok kezelésének könnyítésére s ellenőrzésére és legtöbb esetben egyúttal a kézbesítés bizonyítására is szolgál. A postai Sz. nem egyéb, mint a hozzátartozó csomag összes megkülönböztető adtainak (cím, érték, súly, tartalom, szám, egyéb jelzés stb.) összefoglalása egy papiroslapon, mely ilyenformán alkalmas a rovatolásnál a csomagot az iróasztalon helyettesíteni, a sommás eljárásnál pedig a csomagkezelést hathatósan ellenőrizni, mert a Sz. a levélanyaggal szállíttatván a rendeltetés helyére, a csomagtól függetlenül érkezik s igy a Sz. alapján határozzák meg, mely csomagoknak kell megérkezniök. Sz. kell minden postai csomaghoz 50 g.-on felül (levélalakuakhoz 250 g.-on felül). Egy-egy Sz.-lel 2-3 csomagot is lehet feladni, ha ugyanazon címzettnek szólnak és nem utánvételesek. A magyar posta háromféle Sz.-et bocsát a közönség rendelkezésére; zöldet az utánvételes, sárgát a nem utánvételes és fehéret a hivatalos csomagok számára; az első kettő bélyegköteles és ára darabonkint 6 kr., az utóbbi bélyegmentes és 25 darab ára 8 kr. A közönség köteles a posta által kiadott Sz.-eket használni, a hivatalok saját maguk is előállíttathatják, de ugyanoly szinü papiroson és ugyanoly alakra, mint a hivatalos postai Sz.-ek. A nemzetközi postaegyezmény is megköveteli a Sz.-et, de egyes külföldi államok, p. Svájc, Anglia, belforgalmukban nem használják.

Szálloda

l. Fogadó.

Szálló ernyő

l. Ernyő.

Szálló igék

l. Közmondások.

Szálló por

igy nevezik az ércek pörkölésekor vagy olvasztásakor elszálló gőzben vagy füstben lévő ágzalaku fémeket vagy oxidokat, melyek a füstvezetőcsatornák hideg falain lerakódván, idővel vastagabb tapadékokat alkotnak. Az ólom-, ón-, ezüst- és rézkohók Sz.-ában ólom-, ón-, cinkoxid-, arzénsav, sőt nemes fém is van.

Szalma

szorosabb értelemben a gabonafélék cséplése után visszamaradó szár, melyet különböző célokra, u. m. takarmánynak, alomnak, fűtésre, csomagolásra és kötelek, kalapok, kosarak s egyéb tárgyak készítésére használnak; savval kezelve rostot ad, mely papiroskészítésre alkalmas. A gabonanemek szerint őszi és tavaszi Sz.-t különböztetnek meg; előbbihez a búza- és rozs-, utóbbihoz az árpa- és zab-Sz.-t számítják. A tavaszi Sz. nagyobb proteintartalmánál fogva mint takarmány értékesebb az őszinél. A rozs-Sz.-ból zsupot is készítenek, melyet szecskának, ágy-Sz.-nak és tetők fedésére használnak. Általános értelemben Sz. minden magot termelő növénynek cséplése után visszamaradó szár. Ide tartozik a hüvelyesek Sz.-ja, mely mint takarmány a gabona-Sz.-nál értékesebb, továbbá a köles-, pohánka-, repce-, mák- stb. Sz.

A Sz. igen nevezetes takarmány, kevés fehérjeféle tápanyagot és zsírt, ellenben nagyon sok szénhidrátot és nyers rostot tartalmaz. Nagy mennyiségben nem célszerü etetni, mert a Sz. rosszul táplálja az állatokat és u. n. szalmahasuvá teszi őket, de kis mennyiségben etetve kedvező életrendi hatásokat fejt ki s ezért még nemes lovaknak is adják. Legjobban táplálkozik és ezért legtöbb Sz.-t fogyaszthat a juh, mert ezen állat a Sz.-ból ki tudja a táplálóbb részeket, minők a kalászmaradványok és gyomok, keresni; aránylag sok Sz.-t fogyaszthat a fejős tehén is, ellenben a többi háziállatokkal csak melléktakarmány gyanánt etetik. A romlott, valamint a növényi betegségekben szenvedő, p. rozsdás és üszögös Sz.-t csak alomnak kell használni. A Sz.-t részint természetes minőségben, részint szecskázva és különfélekép elkészítve takarmányozzák. Legtáplálóbb a hüvelyes növények Sz.-ja, azután következik az árpa-, köles- és zab-Sz., ellenben a búza-, rozs- és repce-Sz., valamint a tengeriszár keveset ér.

Szalmaáruk

különösen a rozs, az árpa, a búza, a zab és a rizs szalmájából készült cikkek. Szövő- és fonómunkákra a szalmát és pedig kizárólag a búza- és rozsszalmát külön e célra gyüjtik, amidőn is a gabonát megérés előtt levágják, töréstől gondosan megóvják, megfehérítik s erőssége szerint osztályozzák. Olaszországban e célra külön szalmanemet (az u. n. marzolanót) termelnek, amelyet a nyári búza egy vékony és hajlékony száru faja (grano marzuolo) szolgáltat. Finomabb fonómunkákra a szalmát hasogatják, csak a legdurvább cikkek készülnek osztatlan és fehérítetlen szalmából. Szalmából készítenek kosarakat, tányérokat, zsinórt, redőnyöket, művirágokat, mozaikmunkákat, de főleg kalapokat. A szalmát kéndioxiddal vagy hidrogénszuperoxiddal fehérítik. Festés végett a fehérített és szerves savakkal (sóskaborkősavval) kezelt Sz.-t természetes vagy kátrányfestékekkel többnyire savas fürdőben festik. Ilyenek p. az orseille, indigókármin, sárgafa, kurkuma, quercitron, berzsenfa, kékfa s különböző kátrányfestékek, p. fuchsin, metilviolett stb. Pácok gyanánk salétromsavas, faecetsavas vasat, timsót s más efféle sókat használnak.

A fehérítés és szárítás után a szalmát a csomók közt darabokra vágják. A kalász és az első csomó közti részek a leghosszabbak (24-30 cm.) s ezért szalmaszövésre különösen alkalmasak, amiért is a többi részektől elkülönítik. A legfinomabb cikkekre a szalmát lehetőleg egyenlő széles (0,8-1,5 mm.) szalagokra kell osztani, ami egy kis acélszerszám, a szalmahasogató segélyével történik, amelynek kúpalaku nyelén 3-10 sugárszerüen elrendezett éles lemez van. A hasogató hegyét beledugjuk a szalmaszál végébe s a szalmaszálat annyira előretoljuk, hogy annak meghasogatott végét ujjunkkal megfoghatjuk, a midőn is az egész szálat hirtelen végighúzzuk, mire az darabokra esik szét. Egyenletesebb szálakat szolgáltat egy másik eljárás, amely abban áll, hogy a szalmát hosszában egy helyt felhasítják, aztán kiterítik, egy kis hengerműben laposra hengerelik s egy éles fogu fésüvel széthasogatják. Az igy nyert szalagokat aztán vagy szövés által széles darabokká vagy fonás által keskeny pántokká dolgozzák fel. A szalmaszövetek, a diavat változásainak megfelelően, igen sokfélék; terítőket, női kalapokat stb. készítenek belőlük. A finomabb fonásra, nevezetesen kalapokra szolgáló szalmát kézzel keskeny szalagokká fonják, amelyek vagy közvetlenül dolgoztatnak fel kalapokká vagy mint félig kész áru kerülnek forgalomba. Valamint a szöveteknél, ugy a fonatoknál is a fényes oldal a jobb oldal. A szálak megtoldása folytán a baloldalon kiálló szalmavégek részben levágatnak. A férfi-szalmakalapokat többnyire ugy varrják a keskeny szalagokból, a formát keményítés és vasalással adják meg. Szalmamozaik-munka különösen skatulyákon, dobozokon s más kisebb értékü luxuscikkeknél nyer alkalmazást. A főbb cikkek: szalagok, fonadékok, kalapok, ezek a finomabbak; terítők, kosarak, méhkasok, szakajtók és hüvelyek. Előbbiek tekintetében a hazai termelés igen alárendelt jelentőségü, amennyiben a női kalapok nélkül, amelyeket az árustatisztika külön nem mutat ki, 1895-ben 626,090 frt bevitelünk van, mellyel szemben áll 106,655 forint értékü kivitel, amely azonban nagyobbára nem hazai termelésü. Ezzel szemben utóbbiak tekintetében hazai kivitelünk - tényleg hazai termelés - 193,450 frt értéket képvisel és a behozatal csak 29,925 forint.

Szalmabor

Elzászban és Lotaiában szokás, hogy a kiválogatott szőllőfürtöket szellős helyen szalmára rakják s ott megtöppedni engedik, mielőtt mustolnák. Az ily módon szalmán szikkasztott szőllőből készült asszuszerü bort nevezik Sz.-nak. A szalmán a szőllő vizet veszítvén, megráncosodik, azonkivül a szalmán fekvő részből a penészesedés folytán szinte nagyon sok elromlik, ugy hogy 100 kg. felrakott szőllőből alig marad a mustkészítésre több 30 kg.-nál. Célszerübb a szőllőt fűthető helyiségekben felaggatva szikkasztani. A legújabb időben a Sz.-készítést abbanhagyták, mert mazsolaszőllő olcsó áron kapható s ezzel a Sz. igen könnyen utánozható.


Kezdőlap

˙