Szaprogen

(gör.) a. m. döglakó, rothasztó, rothadáskövető.

Szapu

l. Mérő.

Szapuka

(növ.) a. m. nyúlhere (l. o.).

Szapulás

a. m. fehérítés (l. o.).

Szapulyozás

az az eljárás, midőn a csónakba v. ladikba szivárgott vagy beömlött vizet egy kanálalaku faeszköz (szapuly vagy szapoly) segélyével kihányják, eltávolítják.

Szár

(Szaár), nagyközség Fejér vármegye váli j.-ban, (1891) 1414 német és magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Szár

az állat lábának az a része, mely közvetlenül a láb töve vagy térd és csánk alatt van. Különösen a lovon fektetnek rá súlyt, s azt kivánják, hogy lehetőleg rövid, oldalt nézve széles legyen, s hogy a hátsó élén fekvő hajlítóinak tiszták legyenek. A Sz. iránya az első lábakon függélyes, a hátsókon kissé lejtős. Gyakori hibái a holttetem (l. Ganglion), az íncsomor (l. o.) és az ínpók (l. o.). - Szár a növénynek ága, levelét és virágját fejlesztő tengelyszerv; mint a fű, kóró, szalma, cserje vagy a fa törzse. Szár és törzs csaknem egyértelmü szó, szára azonban inkább a fűnemüeknek (kukoricaszár), törzse a fáknak van. - Szár, a geometriában a szög szárai, l. Szög. Egyenszáru háromszög szárai, l. Háromszög.

Szár

László, Mihály herceg fia, Taksony fejedelem unokája, 995 táján Géza vezér fejedelemmel együtt keresztelkedett meg s pogány neve helyett ekkor vette föl a László nevet; Szárnak talán kopaszságáról nevezték. Felesége alkalmasint Premiszláva, I. Vladimir orosz nagyfejedelem leánya volt s tőle született három fia András, Béla és Levente, kik közül az első kettő Magyarország királya lett. Imre herceg halála után a trón betöltésénél Szár nem jött száímtásba, kétségkivül azért, mert 1031. már nem élt.

Szarabat

folyó, l. Gediz-csáj és Paktolosz.

Szaracén

e nevet először Ammianus Marcellinus alkalmazta Boldog-Arábia népére. Példáját követve a keresztény irók, a középkorban e néven az arabokat, majd az összes iszlám hitü népeket értették. A szó eredete kétes, rendesen az arab sarki (keleti) szótól származtatják. L. még Iszmaeliták és Szerecsen. - Sz. építészet, a mohammedán népek építészete, l. Építészet.


Kezdőlap

˙