Szatinfa

l. Atlaszfa és Ferolia.

Szatira

l. Gúny.

Szatirdráma

(gör.), az ó-görög drámának sajátságos faja, mely a szomoru- és vígjáték közt állt. A szomorujátékhoz annyiban állott közel, hogy a tragikus előadásokat közvetlenül követte, mitologikus és heroikus személyek léptek fel benne, a víg elem pedig a cslekményben, a szatirokból álló karnak furcsa dalaiban és egy bizonyos parodisztikus hangulatban nyilatkozott. Egyetlen egy Sz. maradt reánk: Euripides Kiklopsza, mely teljes mintát ad az egész fajra nézve; Csiky fordításában operaházunkban elő is adatott, de kevés sikerrel.

Szatiriázis

(gör.), ideges alkatu egyéneknél mutatkozó kórosan fokozott nemi vágy.

Szatirok

l. Satyr.

Szatleds

(Satleds, ang. Sutlej), az Indus mellékfolyója, Pendsabban a legkeletibb folyó; Tibetben az É. sz. 30° 8' és a K. h. 81° 53' alatt ered a szentség hirében álló Manasszarovar-tó közelében. Eleinte ÉNy-i irányban, azután Ny-DNy-i irányban folyik és Bilaszpuron alul kilép a Pendsab-síkságra. Legnagyobb mellékfolyója a Szpiti, vagyis Li meg a Biassz, az utóbbit Hareki fölött veszi föl, ugyanitt nevet cserél és további 480 km.-nyi hosszu útjában a Csinabba való torkollásáig Ghasszának hivják.

Szatmár

1. vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk északkeleti részében, határolja É-on Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegye, Ny-on Szabolcs, D-en Bihar, Szilágy és Szolnok-Doboka, K-en az utóbbi és Máramaros vármegye.

[ÁBRA] SZATMÁR VÁRMEGYE TÉRKÉPE.

Területe 6491,23 km. A vármegye Ny-i nagyobbik fele síkság, mely K. és D. felől ÉNy-felé aláereszkedik és a Tisza mentén legalacsonyabb (110-115 m.), míg K. és D. felé lassan 130-140 m-ig emelkedik. Ezen számos folyóviztől szeldelt, jórészt mocsaras lapály a Szamos mentén behúzódik a hegyek közé is, az Erdőszada, Somkút és Koltó-katalin körüli termékeny és kies völgylapályt alkotva, melyet Ny-on a Szamos, K-en a Lápos öntöz. Egy másik hasonló hegyközti lapály a Túr patak medencéje Bikszádnál (Avasság). A hegységek a vármegye K-i részét borítják; ÉK-en az Avas (l. o.) és a Guttin (l. o.) csoportjai emelkednek; az előbbi félköralakban körülzárja a Túr völgykatlanát, legmagasabb csúcsában 1241 m.-ig emelkedvén; magasabb a tőle DK-re emelkedő Guttin csoport, mely a Rozsályban 1307 m., a Guttinban 1447 m. magasságra rúg. Ezen tetemes hegységektől a Szamos és Lápos völgye a jóval alacsonyabb (575 méter) Bükk-hegységet (l. Bükk, 2) választja el, mely Sz. és Szilágy vármegye határát jelöli. Ezen hegyes vidékek talajában a szilikátok uralkodnak, míg a lapály túlnyomóan homokos, a Kraszna és Tisza közti sík alluviális képződményü. A hegységekről a folyóvizek nagy mennyisége ömlik a lapályra; a vármegye legtöbb vizét a Szamos gyüjti magába, mely D. felől lép be Sz. vármegye földjére, s a Kapnikkal egyesült Lápost magába véve, DK-ÉNy-i iránnyal a síkságra lép ki, hosszában ketté osztva a vármegye termékeny rónáját, annak ÉNy-i sarkában ömölve a vármegyét csak É-i határa mentén érintő Tiszába. A Szamos jobb felől a Túrt veszi fel, mely vizének egy részét közvetlenül a Tiszába bocsátja, bal felől a Homoróddal egyesült Krasznát, mely Kis-Majtény és Mátészalka közt az Ecsedi lápnak (l. o.) azelőtt rengeteg kiterjedésü, ma már lecsapolás folytán tetemesen megcsökkent ingoványát alkotja. A vármegye kisebb folyóvizei közül a Batár patak, Tálna és Fernezely patak említhető, D-en az Ér patak mossa határát. Kisebb mocsarak a Túr mentén, valamint a vármegye D-i részében Dengeleg körül vannak; Mtáészalkától Ny. felé pedig számos apró tócsa tarkítja a rónát. Néhány ásványos forrás is fakad a vármegye hegyes részében, minők a bikszádi és túrvékonyai egvényes konyhasós források az avasvámfalusi kénes forrás (Büdössár) stb. Éghajlata a lapályos részeken az Alföld szélsőséges égaljának jellemvonásait mutatja; a hegységekben ellenben zordabb, a hőmérséklet jóval csekélyebb és a csapadék sokkal több.

[ÁBRA] Szatmár vármegye címere.

Terményei az ásványországból igen sokfélék; Felső-Bánya, Nagybánya, Fernezely, Láposbánya és Kapnikbánya vidéke hazánk leggazdagabb bányavidékei közé tartozik, ahol nagy arányban bányásznak aranyat, ezüstöt, ólmot és rezet; előfordul azonkiivül ón, kén és kőszén. A növényország is gazdagon van képviselve; a vármegye termőterülete 573,642 ha., miből szántóföld 272,087 ha., kert 6249 ha., rét 83,755 ha., legelő 56,187 ha., nádas 2423 ha., szőllő 3092 ha. és erdő 149,849 ha. Fő terményei a búza és tengeri, mely előbbi 1894-ben 63,901, utóbbi 60,950 ha. területen volt bevetve (évi termése 743,884, illetőleg 421,098 q); jóval kevesebb a rozs (19,911 ha.-on terem 205,957 q) és zab (20,476 ha. területen 235,102 q), valamint árpa, kétszeres, köles és kender; említendő még a dohány, melye 991 ha. területen termelnek (10,074 q) és a cukorrépa (évi termése 8954 q); továbbá hüvelyes vetemények, gyümölcs és dinnye. Szőllőinek területe az utolsó tiz év alatt a filloxera pusztításai folytán, mely 46 község szőllőit ellepte, 3092 ha.-ról 1860 ha.-ra szállt alá; a legjobb bor az Avas- és Bükk-hegység lejtőin terem. A vármegyében kilenc közcélu szőllőtelep van. Az állattenyésztés elég virágzó; az állatlétszám 110,266 magyar fajtáju és 2866 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 1273 bivaly, 36,968 ló, 433 szamár és öszvér, 126,505 sertés, 158,033 birka és 2277 kecske; nagyobb állattenyészete Kocsordon van. A lótenyésztés emelésére 15 fedeztetési állomás szolgál. A gazdasági viszonyok javítását két gazdasági egyesület célozza. A baromfi létszáma 370,993 tyúk, 9073 pulyka, 108,864 lúd, 51,262 kacsa és 7210 galamb. A méhkasok száma 20,298. Az erdőségekben sok vad (szarvas, őz, medve), a vizekben sok jó hal fordul elő; a vizi szárnyasok leginkább az Ecsedi lápban gyakoriak.

Lakóinak száma 1870-ben 308,883 volt, 1891. 323,768, mihez még 684 főnyi katonai népesség járul. Egy km2-re 49,9 lélek jut s igy Sz. vármegye a közepes népsűrüségü vármegyék közé tartozik. A lakosok közt van jelenleg (1891) 198,429 magyar (61,3 %), 13,883 német (4,3 %), 405 tót, 107,947 oláh (33,3 %), 1344 rutén és 1758 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 30,676 lélek, vagyis 15,1 %. A magyarság a csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai, szatmári és nagykárolyi járásokban, valamint a négy városban túlnyomó többségben él; az oláhok a nagybányai, nagysomkúti és szinyérváraljai járásban vannak többségben, a németek csak az erdődi és nagykárolyi járásban képeznek nagyobb szigeteket. Hitfelekezet szerint van a vármegyében 53,506 római kat. (16,5 %), 138,505 törög kat. (42,8 %), 1932 görög-keleti, 2028 ág. evang., 104,907 helvét (32,7 %) és 22,849 izraelita (7,01 %). Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a népesség: értelmiségi kereset 2626, őstermelés 73,618, bányászat és kohászat 3008, ipar 15,322, kereskedelem 2890, hitel 99, közlekedés 494, járadékból élő 2691, napszámos 31,418, házi cseléd 6776, háztartás 61,741, egyéb foglalkozásu 655, foglalkozás nélkül 14 éven alul 110,802, ezen felül 10,426. Ipara szórványos, de élénk; nagyobb iparvállalatai egy donga- és talpfakészítőtelep, 1 főzfürész és fürészmalom, 1 szeszgyár, 1 téglagyár és 1 üveggyár; kisebb gőzmalmok és szeszgyárak nagyobb számmal vannak. Legjelentékenyebb a bánya- és kohóipar (l. fent). Kereskedelme elég élénk; fő cikkei bányatermékek, gabonanemüek, fa és faáruk, bor és gyümölcs.

Közlekedés. A vármegyét több irányban szelik a vasutak, melyeknek hossza 250 km., az állomások száma 45. Van a vármegyében 58 km. állami, 665 km. törvényhatósági és 638 km. községi közlekedési út, utóbbiak azonban mind, valamint a törvényhatóságiak közül 216 km. kiépítetlen.

Közművelődés tekintetében Sz. vármegye nagyon hátra maradt; ugyanis (Sz.-Németi várost figyelmen kívűl hagyva) a 6 éven felüli férfi lakosságnak 51,2, a női lakosságnak 63,5 %-a sem irni, sem olvasni nem tud (Sz.-Németiben 21,1 és 32,5 %) és a tanköteles gyermekeknek 39,9 %-a (Sz.-Németiben csak 1,8 %) nem jár iskolába. A vármegyében (Sz.-Németin kivül) összesen 507 iskola van. u. m. 2 főgimnázium (Nagybánya és Nagy-Károly), 1 bányászati iskola (Felsőbánya), 6 ipari és kereskedelmi iskola, 2 polgári és 411 elemi népiskola, továbbá 84 kisdedóvó és 1 árvaház (Sz.-Németiben van ezekivül 1 hittani intézet, 2 gimnázium, 2 ipari és kereskedelmi iskola, 1 tanító- és 1 tanítónőképző intézet, 1 polgári és 1 felsőbb leányiskola, 17 elemi népiskola, 3 kisdedóvó és 2 árvaház). A szellemi élet leginkább Sz.-Németiben, Nagy-károlyban és Nagybányán központosul.

Közigazgatás. Sz. vármegye 9 járásra oszlik és van benne 1 szabad királyi város és 3 rendezett tanácsu város, u. m.:

[ÁBRA]

A vármegyében van összesen 1 szabad királyi város, 3 rendezett tancásu város, 15 nagy- és 288 kisközség, továbbá 628 puszta és telep. A községek általában véve középnagyságuak, 2000-nél több lakosa 19 községnek van; legnépesebbek: Sz.-Németi 20,736, Nagy-Károly 13,475, Nagybánya 9838, Felsőbánya 4816, Mátészalka 4589, Szaniszló 4252 és Szinyérváralja 4008 lak. Székhelye Nagy-Károly. Az országgyülésbe Sz. vármegye 8, Sz.-Németi városa 1 képviselőt kült.

Története. Őseink beköltözésekor Anonymus szerint a Tisza és Igfon erdő (l. o.) között a Meszesi-kapuig terült földet és igy Sz. vármegyét is a Bikhor várban lakott kazarok vezére Marauth birta. Árpád Maróthhoz előbb követeket küldött a végett, hogy ezen földet, mely Attila jogán őt inkább illeti, egnedje vissza; de minthogy Maróth tagadó választ adott: Tass, Zabolch és Tuhutum vezérlete alatt sereget küldött ellene, mely sereg, miután az Ecsed helyén állott Saruvárat és Zothmár várát ostrommal bevette, a várakban őrséget hagyva, a legyőzöttek közül kiválasztott kezesekkel a Nyiren át a Meszesi-kapuig győzelmesen haladt előre. Sz. és Saruváron kívűl várak voltak még itt: Bobáldon, melyet a foglalók megült helynek találtak, továbbá Börvelyen, Száldobágyon, Szinérváralján, Újhután, Nagybányán, Ecseden (Aranyos-Meggyesnél), Jákóváron, Gilvácson, Erdődön és az 1876. ide csatolt Kőváron. A honfoglaláskor a magyarokkal kevés számu oroszok is települtek itt meg, de később a szomszéd Máramarosból szaporodtak. A németek telepítését Szt. István neje Gizella kedzte, aki Németibe királyi vadászokat hozott. Utána 1142. II. Géza Nagybányára, mely ekkor Asszonypatakának neveztetett s a királynéé volt, hozott szászokat; de a tatárjárás után IV. Béla is telepített. Az újabb telepítéseket a Károlyi-család tette: Mérk, Szaniszló, Csomaköz, Mező-Terem, Kaplony, Kis-Daróc, Madarász, Tőke-Terebes, Gilvács, Szokond, Szinfalu, Sándorfalu, Józsefházán, továbbá 1720. telepített Károly, Fény, M.-Petri, Csanálos, Válalj, Kálmánd, Nagy-Majtény, Béltek és Erdődön. Szinte svábok telepíttettek 1767. Zajtára, 1790. Alsó-Homoródra. az oláhokról, mint a királyné tualjdonairól, csak 1385. van okmányilag emlékezet; azonban ez okmány már régibb szabadalmaikat erősíti meg.

Sz. vármegye nagyobb részét, és pedig a Nyírtől a Szamosig, nyugatról Nagy-Károly, Emhel, délről a Szilágyságig a Kaplony-nemzetség (l. o.) lakta s ennek nevéről neveztetett az 1080 táján épült kaploni monostor. A Kaplonyoktól ered a Károlyi-család (l. o.). A Kaplonyok után Szt. István korában találtak új hazát Sz. vármegyében a Gutkeledek (l. o.) s ezeknek ivadékai a nyirbátori, ecsedi és somlyai Báthoryak (l. o.). Sz.-nak 1797-ben 4677 nemes családja volt, 1805. pedig Fényes 5587-et mond. Ezek közt sok a régi honos; a régi birtokviszonyokat csak röviden éritnhetjük, igy: Zalka comes fia Máté 1260. telepítette Mátészalkát. 1263. V. István, a Pál fiai Gergely és Bertalannak adja Tholt és a Wethésyeknek Vecse földjét. 1277. Cháholt a Chata-nemből való Cháholyiak birják. 1292. Keért és Panyolát a Kállayak őse birja. A Barkóczy-család IV. Lászlótól nyerte Szerednyét és Bezdédet. 1300. az Egry-család már birtokos Sz.-ban. 1325. a Chomaközyek osztályba kapják Nykat és Elia Kulchyát, később birtokosok Emhelen, Vadán, Petrin,Vezenden, Chomaközön, Tarpán, Nábrádon és Tatárfalván. 1327. Dengeleg a Dengheleghy Pongráczé, 1363. Olchva az Olchvayaké, 1369. Domahidát a Domahidyak birják, 1377. Rohod a Rohodiaké, 1429. Vay jÁnosnak is van benne, 1551. Muchay Pál és Ujlaky Tamásé. Ez időtájt Bere a Darabyaké, kik később birtoksok Kórógyon, Csekén, Nagy-Gécen, Pálfalván. Szintén e korban adja el Daróczy Tibáld és kisvárdai Domokos Darócot Csáky Istvánnak (Pallas). 1403. Zudar Péter és Deöbrey István Zsigmond ellenbéen Durazzói László mellett izgatván, Bátzory Péter fő- és Cházáry György alispán által Erdélybe űzettek és bélteki uradalmuk a Drág fiainak, Báthory Péter és Cházáry Györgynek adományoztatott. 1461. a petri Dersiek Ders, Börvely, halászra adományt nyertek. 1465. a Becskyek nagybirtokosok. 1526. Rozsály és 49 falu a Rázsályiaké. 1629. Chomay János Gencsen, Ecseden és Gebén birtokos. E korban a Báthoryak után a Drágfyak, Károlyiak, Prépostváryak és rozsályi Kunok voltak vezetői Sz. vármegyének. E régibb birtokviszonyok említése után áttérhetünk Sz. vármegye multjára. Az 1241-iki tatárjárás előttről alig van az elül mondottakon kívűl emlékünk, mert a Máramarosból Sz.-ba átözönlött népirtó tatárság nemcsak a falvakat, de a várakat is megsemmisítette. E pusztulásra vonatkozólag emlékünk van Kis- és Nagy-Peleske, továbbá Vetés község elpusztulására, mely utóbbinak kevés megmaradt lakói Sz.-on találtak új otthont. 1303. már négy szolgabirói járás volt az akkor tartománynak nevezett Sz. vármegyében. 1333. Sz.-on fennállott a minorita-rend és 1370. Sz.-Németiben apácazárda volt. 1387-ben Károlyi László és András pallosjogot nyertek, melynek alapján 1569-ben 47 zsarolyáni lakos azért huzatott nyársba, mert Károlyi György oldhvai birtokára törtek. 1402. Mikolay Mihály Sz. követe is aláirta, hogy ha Zsigmond király magtalanul halna el, Albert herceget választják királlyá. Később Albert herceg azért pusztított Sz.-ban és dúlatta fel Nagybányát, mert királlyá nem választatott. 1404. Zsigmond király személyesen elnökölt a csengeri mezőn tartott gyülésen 1541. Drugeth, 1551. pedig Konch Miklós nádor Felényesen tartanak gyüléseket. 1433. Zsigmond a nemességet 200 lovassal kötelezte Erdély védelmére, Zudar János, Zudar Simon, Dersi Sebestyén, Báthory István és a rác deszpota pedig zászlóaljakat tartoztak állítani. 1444. a várnai csata elhatározását aláirták: Kuzalyi Jakab Mihály és Péter, Báthory István vajda, Bélteky Miklós, Filpesy Mihály a Drág fia, Zokoly Miklós, Domahidy György, Báthory György, Kende Sándor és Mátyás, kik többnyire odavesztek. A Kende- és Kölcsey-család egy nemből ered és a Várnánál elesett Mátyáson kívűl nevezetesebb tagjai: Gábor, 1670. a nemesi felkelők vezére, Thököly hive, mely miatt birtoka elvétetett, de visszakapta. 1705-ben két zsigmond élt; az egyik II. Rákóczi hive volt, a másikat a kurucok ölték meg. Szinte Zsigmond 1839-47. követ, 1849. kormánybiztos. 1445. Hunyadi kormányozta Bihar és Sz. vármegyét. 1505-ben a rákosi gyülésnek azon határozatát, hogy többé idegent királlyá nem választanak, aláirták: Cháholyi Bertalan és György, Kende Miklós, Szepessy József.

Hogy ez időszakban Sz.-ban a főurak mennyire elnyomták nemcsak a pórnépet, de a köznemességet is, mutatja az, hogy 1514-ben a gencsi és tyukodi nemesség is a Dózsa-féle lázadókhoz állott, mely miatt birtokaik Báthory Andrásnak adományoztattak. A hazaszeretet lazulásának is maradt itt emléke e korból, mert 1515. Sulyok István és Balázs azért fosztattak meg birtokaiktól, mert Szabács várát feladták. E korban élt a Mátészalkán született Zalkay László érsek, ki fő eszközlője volt 1515. azon határozatnak, hogy a Luther követői megégettessenek. Hasonló hirnévre tettek szert 1526. Báthory István nádor és bélteki Drágfy János országbiró, kik a Verbőczy István és Zoby Mihály száműzetését aláirták. Közel volt már a mohácsi gyásznap, melyet előzőleg Vethésy Mihály hordozta Sz. és még öt vármegyében a véres kardot, mely útjára 5 forint költség adatott. A mohácsi csatához Károlyi László vezette Sz. vármegye zászlóalját, hol ezen Károlyin kivül Zalkay érsek, Cháholyi Ferenc csanádi püspök, bélteki Drágfy János ország zászlósa és Báthry András főispán is elestek. Sok odaveszett a nép és köznemességből is. Már 1514. a pórlázadást a főurak féktelensége hozta létre és 1526. szinte ezen féktelenségből keletkezett pártviszálynak róhatjuk fel a mohácsi szerencsétlenséget. E pártviszály Sz. vármegyében 1526 után nemcsak hogy nem csillapult, de fokozódott politikai és hitfelekezeti okok miatt. Súlyosbította a Sz.-iak állapotát ekkor az, hogy Sz. vármegye a két kriályság határán feküdt s e miatt egész 1712-ig a küzdő feleknek állandó csataterükké vált. A fejetlenség ezen szabkában nem volt ritka eset, hogy rokon rokon ellen mint ellenség küzdött. Mindjárt 1527. Székesfejérváron Sulyok György pécsi püspök, Báthory István nádor és Báthory András főispán Ferdinánnak esküdtek hűséget, Báthory György és Miklós pedig Szabolyai hivei lettek és igy Sz. vármegye egyik része a főispánhoz, másik része pedig az utóbbiakhoz szegődött. ezen pártviszály következménye lett az is, hogy amint a király vagy a fejedelmi párt előnybe lépett, a vesztett felek tisztségüktől és jószágaiktól fosztattak meg. Igy fosztattak meg 1558. Anarchy Péter és János lázári és daróci birtokaiktól. A helyzet nehézségét mutatja az, hogy 1556. az alispánságra senki nem vállalkozott.

Említve volt, hogy a pártviszáylt az éppen e korban fellépett reformáció is elősegítette. Sz.-ba az új hit horán beszivárgott, de az jó időn át szerveztlen volt. 1535. Dévai Biró Mátyás erdődi, majd Sz.-i pap volt az első, aki Kálvin tana szerint a térítés mellett a szervezkedést eszközölte. Ugyanez időben szervezte 1594. a Milotán született Milotay Nyilas István egyházi iró és püspök a szatmári iskolát. A hit terjedését elősegítette a Nagy-Károlyban szül. bibliafordító Károli Gáspár, majd Károli Péter egyházi iró és püspök. szervezkedő gyülések voltak 1553. a Drágfy elnöklete alatt Óváron, 1557. Csengerben, 1595. Károli László elnöklete alatt Nagy-Károlyban, 1605-ben ismét Nagy-Károlyban és 1646. Rákóczi György elülülése mellett Sz.-Németiben, hol 115 lelkész jelenlétében fogadták el a Geleji-kánonokat (l. Geleji). A XVII. sz.-ban a köznemesség és a főurak, a Pármán érsek által visszatérített B. Károli Mihály és neje Senyey Borbála kivételével, csaknem mindnyájan ev. ref. hitüek voltak. 1634-ig az új vallás kevés akadályra talált, de már ekkor, midőn a Pármán érsek által Sz.-ba küldött és Károli László, majd Ádám által tárt karokkal fogadott jezsuiták megérkeztek, csakhamar oly felekezeti surlódások keletkeztek, hogy már 1646. az ev. ref. hitüek Szilágyi Ferenc alispánt és Bornemisza Istvánt küldték Pozsonyba sérelmeik megszüntetése végett. 1674. Spankau kassai parancsnok Sz.-ba is elküldte azon rendeletét, hogy a kálvinistákat üldözni, börtönözni és ártalmatlanná kell tenni. Aláhanyatlott a protestánsok ügye 1711 után. A sokféle zaklatások és erőszakoskodások miatt a Sz.-vármegyei protestánsok sok ízben kérelmeztek és panaszkodtak, de kérelmeik vagy elutasíttattak vagy agyonhallgattattak, mignem II. József császár türelmi parancsa a hitfelekezi viszálynak véget vetett.

Ezek után áttérhetünk a többi e korban a vármegyét ért nevezetesebb eseményekre, milyenek ezek: 1549. Fráter György Nagybányáról jelenti Ferdinándnak, hogy Salm Miklós királyi megbizottal Nagybányán azért óhajt találkozni, mert itt a török észre nem veszi (Tört. Tár 490). 1558-ban Nagy-Károlyt, K.-Darócot és vidékét a törökök felégették. 1562. a törökök Sz. várát és rozsályi kastélyt ostromolják. Homonnai Drugeth István küzdött velük (Istvánfy 21). Ugynez évben Balassa Menyhért Telekesivel és Zekell Boldizsárral Ecsed alól verték el a törököket. Zekell Antal 1573. birtokos Olchván, Jakab pedig 1480. császári vezér és Stájerország kormnyzója volt. 1567-68. törökök és tatárok dúlnak a vármegyében, 1670. pedig Rozsajt a Sz.-i német katonák pusztítják, 1565. a Sz. és Erdőd közt állott táborban a király és Bethlen közt egyesség jött létre. Sz. a király kezén maradt, de minthogy Báthory István Bécsben letartatott, a Szapolyai-párttal ide jött török hadak Sz. és a szomszéd megyékben dúltak. 1593. a Teifenbach Kristóf elülülése alatt tartott tarcali gyülés a Sz.-i és szabolcsi nemességet a török ellen rendelte. 1605. Csáholyt Básta hadai elpusztították. Ugyanez évben Győry Jakab Madarász mellett a törököket megverte. 1622. a nikolsburgi béke Nagy-Károlyban vette kezdetét, amikor Sz., Szabolcs, Bereg, Zemplén, Abony (eltörölt vármegye) és Borsod Bethlené maradt. 1623. Bethlen Gábor Ecsed várát és Böszörményt a hajduknak adta, mit 1632. II. Ferdinánd is megerősített. 1657. a Rákóczira boszus lengyelek pusztítnak a megyében, Sz. városát is 2000 tallérig megsarcolták. 1659. Rákóczi György Sz.-t átadja a királynak. 1660-63.Sz.-t és vidékét a tatárok égetik, pusztítják. 1661. a mellett, hogy a török pusztít, a Montecuccoli idegen katonái miatt kénytelenek a Sz.-iak a nádornál panaszkodni. 1663. Nádasdy Ferenc gróf panaszkodott a német katonák miatt sikertelenül. 1680. Thököly hadai itt és a szomszéd vármegyékben teleltek. 1686. a kegyetlenkedő Caraffa Sz. városától 61,033 frt 20 krt zsarolt ki. 1703. a II. Rákóczi-féle felkelésben a nemesség pórlázadást gondolt, miért is a felkelőket Károlyi Sándor és Bech rendeltéből Sz.-nál szétverte s mintegy 300-at levágott; később azonban, midőn Huszt, Kálló, Nagy-Károly Rákóczinak hódolt, a Sz.-i nemesség is Rákóczihoz állott (Thaly K.). A kuruc-labanc harcok izgalmait, nyomoruságait Sz. vármegye is eléggé érezte, mert ugy a németek mint némelyszer a kurucok itt is dúltak, pusztítottak. A romhányi vesztett csata után II. Rákóczi Ferenc (l. o.) itt, Olchva-Apátiban látta utólszor tisztikarát. ekkor Sz. meghódolt a királynak. 1717. mintegy 12,000 tatár Erdélyen át Sz.-ig jött s útjában mindent elpuszított. 1727-ben alapíttatott Nagy-Károlyban a nyolc osztályu gimnázium. 1730 máj. Tóth Borka zsarolyáni, 1745. Reketye Pila és Varga Anna csáklói lakosok mint boszorkányok megégettettek. 1753. Papp István iró Károlyi Ferenc gróf segélyével Nagy-Károlyban nyomdát állított fel. E század második felében 1806-ig a nemesség több ízben fegyverbe állíttatott. Első felkelés volt 1742. Teleky Sámuel gróf vezérlete alatt. 1744. Károlyi Ferenc gróf, majd Eötvös József alispán vezérlete alatt ismét 487 főnyi lovascsapat állíttatott. A harmadik felkelés 1797-ben 1000 főből állott. Fővezére Károlyi József gróf. A negyedik nemesi felkelés 1800-ban 348 lovas és 526 gyalogosból állott. A lovasság fővezére Károlyi József gróf volt. Az ötödik felkelés 1805. kisrédei Rhédey Lajos ezredes alatt 165 lovasból állott.

Sz. vármegye 1526 előtt gyüléseit Sz.-on tartotta, később össze-vissza, igy p. 1595. Domahidán, 1632. Visken, 1658. Nagy-Gécen, Szaniszlón, 1660. Udvarin és Peleskén, 1661. Kölcsén, 1662. Csáholyon, 1663. Szamos-Becsén, 1664. Fülesden, 1666. Dornón, 1669. Csegöldön, Matolcson, Jánkon, Nagy-Szekeresen, 1671. Gacsájon, Lázárin, Petén, Csáklón, P.-Darócon, 1672. Oroszin, 1701. Komlódtótfalun, 1704. Nábrádon, 1705. Cégényen, Tunyogon, szárazberken, Szamosújlakon, 1706. a károlyi várban, Kis-Peleskén, 1707. Matolcson, 1709. Kis-Darócon, Szamosújlakon, 1710. Acsán, 1712. Hermánszegen, 1715. Simán, 1717. Nábrádon, 1718. Bagoson, 1719. Jánkon, 1721. Zsarolyánon és Károlyban, 1722. Lázáriban. századunk elején állandósíttatott Nagy-Károlyban a vármegye székhelye.

Századunk elején ugy másutt, mint Sz.-ban is az adózás és nem adózás kérdése zaklatta fel a kedélyeket annyira, hogy itt Csenger, Cseke és Tyukod értelmetlenebb közönsége olykor-olykor az ólmosbotokkal is érvelt. Nagy verekedés volt 1832. a Kovács Sándor báró és kölcsei Kende Zsigmond pártja közt. Az utcán főtt a paprikás, folyt a bor és imitt-amott a vér is. Még nagyobb volt a vérengzés 1834., amikor többen súlyosan sérültek és három halott is lett az áldozat. Ekkor Uray Bálint maradó-, Kovács Ágoston és Ujfalusy Miklós haladópártiak küzdöttek az alispánságért. E korban egy férfiu vonta magára Sz.-ból a közhaza jobbjainak figyelmét. E férfiu a puritán jelleme tudományos műveltsége és önzetlen hazaszeretete által ugy a vármegyei, mint az országgyüléseken kitünt Kölcsey Ferenc (l. o.) volt, aki a józan haladás zászlóját lobogtatta elül.

Hogy 1848-49. Sz. vármegye ifjai a megtámadott haza védelmére tömegesen jelentkeztek, kitetszik a mikár Zsigmond által 1891. kiadott honvéd névkönyvből, hol a főtiszteken kivül 38 őrmester, 106 tizedes és 749 közhonvéd neve van közölve. A fegyverletétel után Sz. is átélte az orosz hadjárat nehézségeit és a bekövetkezett szomoru napokat, amikor jobbjaink üldöztettek, börtönöztettek. Ez idő tájban vásárolt Sz.-ban 3874 kataszteri hold birtokot azon Haynau Gyula báró, kinek neve örökre gyülöletes marad. Haynau e birtokra hitbizományt is nyert. E hitbizományon kivül hitbizománya van még a Barkóczy grófi családnak 5516 és a Károlyi grófi családnak 62,041 kataszt. holdra.

2. Sz. város, l. Szatmár-Németi.

Szatmárhegy

l. Szatmár-Németi.

Szatmári

Mór, hirlapiró, szül. Józsefházán (Szatmár) 1858 máj. 3. Gimnáziumi tanulmányait részben Szatmáron, részben nagyváradon végezte. Ugyancsak Nagyváradon végezte a jog- és államtudományi tanfolyamokat. Hirlapirói működését már Nagyváradon kezdte meg az ott megjelenő Szabadság címü politikai napilapnál, melybe főkép tárcákat irt Plutó név alatt. 1881. Budapestre jött s az Egyetértés szerkesztőségébe lépett mint az országgyülési rovat vezetője. Szorgalmasan irt tárcákat, melyek a budapesti politikai és szépirodalmi lapokban jelentek meg. 1887-től 1890-ig az Egyetértés segédszerkesztője volt; azóta publicisztikai téren dolgozik s mint az Egyetértés főmunkatársa e lapba belügyi cikkeket ir. A budapesti újságirók egyesületének főtitkára. Önálló munkái: Közigazgatási tisztviselők kinevezése (Budapest 1881); Sülyedő társadalom (u. o. 1889); Polgári házasság (u. o. 1895).

Szatmári béke

l. Rákóczy (XIV. köt. 382. old.) és Szatmár-Németi (tört.).


Kezdőlap

˙