Szécsen

Antal (temerini) gróf, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi főudvarnagy, a magyar történelmi társulat elnöke, Sz. Miklós grófnak Zsófia főhercegnő főudvarmesterének és Forgách Franciska grófnőnek fia, szül. Budán 1819 okt. 17., megh. 1896 aug. 23. Tanulmányait Budán, Pozsonyban és Bécsben elvégezve, hosszabb utazásokat tett külföldön: beuztazta Francia-, Olasz-, Német- és Angolországot. Hazatérve egy ideig mosonvármegyei aljegyző, később a magyar királyi kancelláriánál titkár, 1843-tól kezdve mint a felsőház tagja tevékeny részt vett ennek gyülésein s 1846 nov. 12. ő rá bizták az új konzervativ párt programmjának kifejtését s irodalmi téren hirlapokban (a Budapesti Hiradóban és az Allgemeine Zeitungban) és röpirattal (Politische Fragen der Gegenwart, Bécs 1851) működött pártja érdekében és szellemében. 1860 okt. 20-tól 1861 jul.-ig tárca nélküli miniszter, 1870-71. Londonba a pontusi konferenciához lett kiküldve, 1885-ben császári és királyi főudvarnaggyá (marsal) neveztetett ki. A politikán kívűl a történetirással is foglalkozott s több esseyje jelent meg a Budapesti Szemlében, a Századokban stb., melyek részben összegyüjtve is megjelentek a Kisfaludy-társaság kiadásában Tanulmányok (Budapest 1881) címen (második kiadás 1885, németül: Acht Essays, Bécs 1879). A magyar tudományos akadémiának 1836 jan. 21., a Kisfaludy-társaságnak 1877 jan. 31. óta volt tagja, a magyar történelmi társulatnak elnöke, melyről 1894 febr. 10. lemondott s az akadémiából is kilépett. - Fia Sz. Miklós gróf (szül. 1857 nov. 26.), előbb császári királyi követségi titkár Rómában, jelenleg a közös külügyminiszterium osztályfőnöke. 1896-ban megkapta a császári orosz I. oszt. Szetn-Szaniszló-rendet.

Szécsény

csinos nagyközség Nógrád vármegye szécsényi j.-ban, (1891) 3518 magyar lak.; a járási szolgabirói hivatal és járásbiróság székhelye; van takarékpénztára, ipariskolája, élénk marhakereskedése, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. - Sz. már az őskorban egyike a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. Pintér Sándor, kinek lokális gyüjteménye Sz.-nek egyik nevezetessége, egymásután ásta fel és irta le a város területén és közvetlen környékén az őskultura különböző korszakainak emlékeit. A Kerekdombon a csont- és kőkor emberei telepedtek volt meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe.

Sz. várának keletkezését némelyek a cseh huszitáktól származtatják, mások a templomos vitézeknek tulajdonítják, mivel a vártól mintegy félórányira bizonyos kőfal s kőkerítés nyomai láthatók, amelyek állítólag a János-vitézek templomából s kertjéből maradtak fenn. Az okmányokban már a XIII. sz.-ban szó van róla. IV. Béla Szécsényt 1229. Bonza grófnak, a Botus fiának adományozta a novigrádi kerületben fekvő Szőllős, Rimóc és Almás helységekkel együtt. Mikor Tamás erdélyi vajda a Farkas nógrádi főispán fia 1327. sz. határát bejáratta, a családja a Zéchen névvel élt, s unokáját Ferencet, a Konye bán fiát, Zsigmond király országbiróvá nevezte ki, ki a minoriták számára nevezetes alapítványt tett, amely azonban 1466. a Szt.-Ferenc-rendiek Üdvözítőről nevezett tartományára szállott. A várat is ez a Zéchen Ferenc építtette fel, melyet 1433-ban Pardus de Horka huszita vezér foglalt volt el, mely ütközetben a husziták kapitánya Velko is elesett s az ország nagy darab földje Párkáyntól az Ipoly folyóig s innen a Szepességig a csehek hatalmába ment át, mely haderő ellen Zéchen László 50, Zéchen Oszvald 100 lovas katonát állított. 1544. a török foglalta el, s a vár a Szent-Ferenc-rendiek kolostorával együtt a hitetlenek kezébe került, mignem Nádasdy Ferenc és Zrinyi Miklós visszafoglalhatták. 1550. Losonczy István birta, szept. 6-án azonban a török elfoglalta; a vár ezután sokáig sinylett török rabságban, amelytől Tiefenbach és Pálffy seregei szabadították meg 1593. Majd a császáriaktól szenvedett sokat, akik 1600 márc. 23. éjjel kinyitották a város kapuit, s a lakosokat, nőket ugy mint a gyermekeket, lemészárolták. 1605. meghódolt Bocskaynak, ki a templomot a reformátusoknak adta, s csak öt évre helyezte oda vissza Forgách Zsigmond gróf a katolikusokat, praesidensnek nevezvén ki oda Saáry Mátyást. A várat többször erősítették, igy 1622., 1625., 1635., 1640., 1655-ben. III. Ferdinánd 1647. Koháry Istvánt nevezte ki Sz. kapitányává, ki mellé három év mulva Liptay Istvánt alkapitánynak rendelték, hogy ketten legyenek rémei a budai és szolnoki töröknek; de Koháry a várat 1663 nov. 9. kénytelen volt felgyujtani s a romokat az ellenségnek engedni át. 1683. Thököly Imre Gyürky Pált nevezte ki várkapitánnyá, akitől és a törököktől megint Sobieski János kozákjai foglalták el. II. Rákóczi Ferenc 1705. a térségen, amelyet «borjupást»-nak neveznek, országgyülést tartott benne, a szabad ég alatt, mely gyülés emlékére érmet is vertek (képét l. az Emlékérmek mellékletén). Heister a császári hadak vezére 1709. a várostól félórányira a kurucok erejét megörte, s azok vezéreit végleg szétkergette. A régi várból később csak egy gömbölyü torony és egy bástyafal maradt meg. A Forgách grófi család a városban szép kastélyt építtetett s gyönyörü parkot rendezett be, amelyet a szabadságharc előtt Pulszky Ferenc birt, ez idő szerint Pulszky Ágosté. Megemlítendő, hogy itt született Haynald Lajos (l. o.) bibornok, kalocsai érsek, aki szülővárosa iránt táplált kegyeletét nagyobb szabásu árvaházzal rótta le.

Szécsénykút

község, l. Széchénykút.

Szécsi

(gálszécsi), a Baksa-nemzetségből, nevezetesen Simon fia Detrétől származott család. A XV. sz. végén halt ki. Detre fia István (melléknéven Pap), 1342. I. Károly király halálhirére a Kis-Azaryak (Zemplén) Ruszka nevü birtokára tört s ott Kis-Azary Simont, ki peres fele is volt, megölte. István fia, Gál udvari vitéz volt s folytonos hű szolgálatokért 1388. (Bereg) Som és Zápszony, 1391. (Sáros) Miklósvágás s Szopotynica birtokait nyerte jutalmul Zsigmond királytól. Fiai: György, Péter, János, László, Jakab. E Gál egy ideig zólyomvármegyei főispán volt s tőle vette a zemplénvármgyei Gálszécs község előnevét.

Szécsi

1. Antal, szobrász, szül. Pesten 1856 máj. 29. Iskoláit a fővárosban végezte s már kora ifjuságában örömest foglalkozott az ornamentális és figurális szobrászattal. 1873. Bécsbe ment az akadémiára és itt Helmer Ödön szobrász volt reá a legnagyobb befolyással. Tanulmányait 1882. sikerrel bevégezvén, szobrászi oklevelet nyert s ez időből való tőle a Szt. Mihály arkangyal csoportozat, mely 1885. a budapesti országos kiállításon feltünést keltett. Részt vett a fővárosi vigadó kis termének plasztikai díszítésében, s a hires népzenész Bihari alakját örökítette meg. Az ő alkotásai a budapesti teréz- és józsefvárosi templomok helyreállításánál alkalmazott plasztikai alakok és csoportozatok, valamint a belvárosi templom-majolika-oltárának reliefjei és főbb alakjai. Mellszobrai közül kiemelendők Ferdinánd bolgár fejedelem, Gerlóczy Károly polgármester, Nagy Imre szinművész és Meyer tábornok hasonmása, ez utóbbi a Meyer által alapított árvaházon. A fővárosi új kálváriát 14 relieffel díszítette. Ő készíti a Baross-szobrot is.

2. Sz. Ferenc (Schoenberg), iró, a vígszinház dramaturgja, szül. Budapesten 1861 máj. 16. Középiskolai tanulmányait a budapesti ágostai főgimnáziumban végezte, a jogot a lipcsei és a budapesti egyetemeken hallgatta s azután ügyvédi oklevelet nyert. Irodalmi tevékenységét 1878. kezdte, irván tárcákat a Pesti Hirlap, Egyetértés, Magyar Hirlap és egyéb lapokba. Sokat foglalkozott szinházi kritikával is. 1887. nagyobb utazást tett Keleten; bejárta Görögországot, Egyiptomot, Palesztinát, Törökországot s ez utazásairól sok érdekes cikket közölt. Jelentékeny sikerei voltak mint szinműirónak is. 1888 óta több darabját adták elő a nemzeti szinházban, igy a Bál után c. monologot, amely az egész országot bejárta, a Legénybúcsut és a Baba c. bohózatot, amely a Garai-pályázaton dicséretet nyert. Legújabban Makai Emillel együtt irta a Kaland c. vígjátékot, amelyet a vígszinházban adtak elő. Sz.-nek nagy érdeme van a budapesti vígszinház létesítése körül, amelynek társbérlője s egyúttal dramaturgja is.

3. Sz. Péter, l. Petnefia.

4. Sz. Zsigmond, erdészeti tanár és iró, szül. Kis-Garamon (Zólyom) 1841 okt. 6., megh. Selmecbányán 1895 okt. 8. Középiskoláit Besztercebányán végezte 1859. A selmecbányai erdészeti akadémiának 1862. történt elvégzése után az erdészeti államvizsgát 1864. Budán tette le. Már 1862. állami szolgálatba lépett a selmeci bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál, hol 1867 ápr. 9-én erdőgyakornokká nevezték ki. 1867 jul. 28-án Óhegyre helyettes erdésszé rendelték ki, honnan még ugyanazon év okt. 7. Selmecbányára hivták sgédtanárnak. 1868. nevezték ki a besztercebányai erdőhivatalhoz erdésszé, de továbbra is az akadémián maradt. 1871. rendkivüli tanárnak neveztetett ki. 1878. rendes tanár lett. 1893. a főerdőtanácsosi címet kapta. 1867. az akadémia megmagyarosítása idejében ő is sokat fáradozott tanártársaival együtt a magyar nyelv szellemének megfelelő szakkifejezéseknek a megalkotásán, nemkülönben a tantárgyak anyagának összegyüjtésén, szervek egésszé való összeállításán. 1885. az erdészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Mint az országos erdészeti egyesületnek igazgatóválasztmányi tagja nagy tevékenységet fejtett ki s az Erdészeti Lapokat sokszor igen tanulságos cikkekkel gazdagította. Önálló művei: Az erdőhasználattan kézikönyve (pályadíjat nyert munka, 2. kiad. 1894); a Vadászati ismeretek kézikönyvében A hazai vadak természetrajza (1892); Fekete Lajossal együtt: Az emberi trágya a mezőgazdaságban (pályadíjat nyert munka, 1881). V. ö. Vadas Jenő, A selmecbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője (1896). E lexikonba erdészeti cikkeket irt.

Szecska

kézzel vagy Sz.-vágógéppel fölaprított zöld vagy száraz szálas takarmány, széna vagy szalma. Rendesen csak takarmányszalmát szecskázunk és pedig többnyire azért, hogy a Sz.-t szemes vagy koncentrált takarmányhoz keverve az állatot arra öszöntözzük, hogy utóbbiakat jobban rágja meg, de néha a zöld takarmányt is szecskázva etetjük, akkor, ha meg akarjuk akadályozni, hogy az állatok evés közben legyezés által sok zöld takarmányt szórjanak el. A szalma-Sz. hosszusága a ló és juh számára 11/2-21/2 cm., a marha számára 21/2-31/2 cm., ellenben a zöld takarmányt 4-5 cm. hosszura kell szecskázni.

Szecskavágó

takarmányozásnál használatos gép, mely a szalmát, szénát, ritkábban zöld takarmányt kisebb-nagyobb darabokra vágja, vagyis szecskát készít. Szerkezetére nézve három rendszert lehet megkülönböztetni: 1. guillotine-rendszer, melynél a kés le-és felmozog s lemenetelnél az összesajtolt szalmát összevágja. 2. A Salmon-féle rendszer, hol a kések hengeres dob köpenyébe vannak erősítve, ugy hogy éleik csavarvonal alakban feküsznek és simulnak az etetővályura helyezett vaskeret alsó éléhez s vágják a kereten át kilépő takarmányt. 3. A leginkább elterjedt Lester-féle rendszer, függőleges síkban elhelyezett lendítőkerékre erősített egy vagy több görbített késsel. Ez a rendszer egy késsel ellátva, legjobban felel meg a kézihajtásnak, amennyiben a kést ugy lehet elhelyezni, hogy akkor vágjon, amikor a munkás a forgattyura legkedvezőbb erőhatást fejti ki (l. az ábrát). Ugyanezen rendszer kedvezően alkalmazható motorikus erőhajtásra is.

[ÁBRA] Lester-féle szecskavágó.

Szécs-Keresztúr

község, l. Keresztúr (10).

Szécs-Polyánka

kisközség Zemplén vármegye gálszécsi j.-ban, (1891) 1229 tót lakossal.

Sze-csuan

(a. m. négy folyó), Khina egyik tartománya Tibet, Jünnan, Kvei-csou-Hu-nan-Hu-pe, Sen-szi és Kan-szu között, 400,000 km2 területtel, mintegy 45 millió lak. A fővárost környékező kis síkságon kivül egész Sz. hegyes vidék. Ny-i részében a tibeti hegyek húzódnak el ÉK-i irányban. K-en a Szini-hegyrendszer ágai a Kuen-lun ágaival egy kuszált hegyrendszerré egyesülnek; ÉNy-on a Min-san emelkedik angy magasságra; D-en a hegyek még magasabbak; egyes csúcsaik 4500 m.-nyire emelkednek, sőt a Kia-ting-fu mellett levő szent O-mei-san is eléri a 3350 m.-t. Fő folyója a Jang-ce, amelynek a hegyek közt sok a sellője. Fő termékek a tea, dohány, pamut, rizs, búza és árpa. A hegyeket sok helyen szép erdők takarják. Az ásványország aranyat, rezet, vasat, ólmot, ónt, szenet, sót és kőolajat szolgáltat. A vadállatok közt sok a mósuszállat. A főváros Csing-tu-fu (Csöng-tu-fu), a Min-kiang egyik hajózható mellékvize mellett, 300,000 lak., körfalakkal, jelentékeny selyemszövéssel és keresztény hittérítőállomással.


Kezdőlap

˙