Szent-Margit

(Margarethen), nagyközség Sopron vármegye kismartoni j.-ban, (1891) 2197 német lak., vasúttal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Sz. a fertőmelléki dombsor oldalában fekszik s határában óriási kőbánya van, mely egész hazánk legnagyobb és legnevezetesebb mészkőbányája. Az itt fejtett lajtamészkő lágy, de szívós, igen könnyen megmunkálható és a levegőn megkeményedik, építkezésekre a legjobb anyag; vastagsága 50-60 m. A bányát már ősidők óta fejtik s anyagából épült a bécsi Szt.-István-torony és Bécs legnagyobb épületei (városháza, igazságügyi palota, udvari muzeumok, fogadalmi templom, operaház stb.). V. ö. Kiss István, A margitai kő (Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye, XVIII. köt., 1884).

Szent Margit

l. Margit (5).

Szent-Margita

(Szin-Margita), kisközség Szolnok-Doboka vármegye dési j.-ban, (1891) 1314 oláh és magyar lak. L. még Mező-Szent-Margita.

Szent-Mária

1. kisközség Zala vármegye perlaki j.-ban, (1891) 1968 horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Sz., kisközség Liptó vármegye liptószentmiklósi j.-ban, (1891) 314 tót lak., régi temploma van, hajdan prépostság volt itt.

Szentmarjay

Ferenc, magyar jakobinus, Imre fia, Zemplén vármegyében született, hol atyja a Barkóczy grófi család jószágigazgatója volt. Iskolai tanulmányait jelesen végezte s azonkivül megtanulta a tót, német és francia nyelvet. Ezután Sáros vármegye irnoka lett, innen hozta föl Orczy László báró a kir. kamara alelnöke Budára. Itt a szabadkőmüvesek közé lépett s megismerkedett Montesquieu, Voltaire, Rousseau stb. irataival. Martinovics hamar megnyervén a maga eszméinek, társaságában a harmadik igazgató helyére őt jelölte. 1794 aug. 16-át követő éjjel Hajnóczyval, Laczkoviccsal együtt elfogatván, Bécsbe vitték. A törvényszéki kihallgatás alkalmával is a forradalmi eszmék hivének mutatta magát s biráit, akikkel az egyenlőségről vitatkozásba is elegyedett, erre a nyilatkozatra birta: «Ezen ifjunak gonoszsága meghaladja korát». Itéletében súlyosító körülményül fel van említve, hogy «igen sokakat vezetett a reformátorok társulatába való belépésre». Kivégezték 1795 máj. 20. a budai vérmezőn.

Szent-Márton

1. nagyközség Arad vármegye eleki j.-ban, (1891) 2565 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Szerb-Sz., nagyközség temes vármegye párdányi j.-ban, (1891) 1728 szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. L. még Berettyó-Szent-Márton, Csík-Szent-Márton, Dicső-Szent-Márton, Dráva-Szent-Márton, Győr-Szent-Márton, Mező-Szent-Márton, Pece-Szent-Márton, Tápió-Szent-Márton, Tót-Szent-Márton és Turóc-Szent-Márton.

Szent-Márton-fok

(Cap St.-Martin), l. Mentone.

Szentmártoni dombcsoport

a Bakony legészakibb nyulványai, melyek Veszprém vármegyéből Győr vármegyébe áthuzódnak és DK-i irányban egészen Csanakhegyig nyulnak. A Sz. három, egymással párhuzamos dombsorból áll, melyeket a Panzsóér és Sósosér völgyei választanak el egymástól. Magassága a Ny-i ágnak 260 m., a középsőnek 318 m. (Magashegy), a K-inek 269 m. Az utóbbinak É-i végéhez közel áll Pannonhalma.

Szentmártoni főapát

a. m. pannonhalmi főapát (l. o.).

Szent-Márton-Káta

község, l. Káta (3).


Kezdőlap

˙