Szentségház

A korábbi századokban az oltári szentséget az oltár fölött kampós botról lefüggő láncra akasztott edényben, később, a román művészet idejében az oltárra helyezett és ajtóval elzárt szekrényben (retabulum) tartották. A csúcsíves építészet idejében pedig, mikor az oltár a szentély mennyezetéig felszökő karcsu alkotmány, festményekkel, szobrokkal és domboru művü ábrázolásokkal díszített szárnyas oltár alakját ölti föl, az oltári szentség számráa külön helyről kellett gondoskodni. Igy keletkezett a Sz., a csúcsíves templom egyik jellemző berendezési tárgya. Kisebb templomokban az oltári szentség helyéül az oltárnak evangeliumi oldalán a falba vájt, többé-kevésbé díszes építészeti keretbe foglalt és ajtóval elzárt fülke szolgált. Nagyobb templomokban külön álló, karcsu toronyalaku alkotmányt, Sz.-at emeltek, mely gyakorlati célja mellett kiváló díszét tette a templom belsejének. A Sz. leginkább Németországban dívott és a művészeti fejlettség magas fokát érte el. Németországból származott át Magyarországba, ahol különösen a német vendégekkel betelepített részeken, a felvidék városaiban ma is szép számmal vannak és egyik-másik kiállja a versenyt a külföld legjobb e fajta alkotásaival. A kassai székesegyház Sz.-a nagyságra, díszességre, művészeti befejezettségre, valamitn épségre nézve valamennyin túltesz, hatszögü alapból fejlődik és szakaszonkint karcsusodva 16 m. magasságot ér el; számos szobor dísziti. (L. az ábrát). Állítólag Krom István kassai mester műve. Méltán sorakozik melléje a bártfai plébániatemplom Sz.-a. Említésre méltó még a lőcsei, a kisszebeni, az óbányai, a rozsnyói Sz. Ezt a rajta levő fölirás szerint Coloa Péter 1503. készíté.

[ÁBRA] A kassai székesegyház szentségháza.

Szentségimádás

l. Szentségkitétel.

Szentségkitétel

a kat. egyházban kitétele az oltári szentségnek az oltár fölött alkalmazott állványra. Szokássá vált a XI. sz. óta, amikor az Úrnap ünnepe hozatott be. Kitétetik az oltári szentség egyes szentmisék alatt, amikor a szentmise szentséges misének mondatik, és letenyék, valamint vecsernyék alatt. E kitételt, mely ünnepszámba megy, szentségimádásnak nevezik. Ez ájtatosságot 1556. kezdették Milanóban és 40 óráig tartott, később azonban a nappali időszakra (12-14 óra) szoríttatott. VIII. Kelemen rendelte el 1592. és V. Pál 1606. búcsukkal látta el. V. ö. Lonovics, Archaeologia (III.).

Szentségmutató

szentségtartó, l. Áldoztató kehely, Ciborium és Monstrancia.

Szentségtörés

l. Sacrilegium.

Szent sereg

1. az ókorban egy 300 főnyi tébai csapat, melyet a tébaiak akkor alakítottak, midőn a spártai igát lerázták (Kr. e. 379). Eleinte a Kadmeiát (Téba fellegvárát) őrizte, azután nyilt csatákban is harcolt, Leuktránál eldöntötte a csata sorsát, Chaeroneánál azonban egy szálig elesett (Kr. e. 338.). - 2. Az újkori görög történetben az az 500 főnyi szabadcsapat (mavrofiták), amelyet Ypsilanti Sándor a fentebbinek mintájára alakított s amellyel 1821. a dunai fejedelemségekbe tört. Vitéz harcok után még ugyanazon év jun. 19-én a dragacsani csatában elvéreztek.

Szent-Simon

község, l. Csík-Szent-Simon.

Szent-Simonisták

l. Saint-Simonizmus.

Szent sír

neve annak a sírnak Jeruzsálemben (l. o.), közel a Kálvária hegyéhez, amelyben Jézusnak, a világ megváltójának teste a feltámadásig nyugodott. Történetére és valódiságára nézve v. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon, Calvarienberg, Grab (das heilige) cikkeit és Schuster-Holzammer, Bibliai történetek magyarázata (ford. Végh Kálmán, Miskolc 1894).

Szentsír-rend

(jeruzsálemi). E rend voltaképen nem tekinthető sem lovagrendnek, sem érdemrendnek. Alapításának éve nem határozható meg. Hibás az a föltevés, hogy Bouillon Gottfried alapította volna a rendet 1099 után. 1484-ben VIII. Ince pápa a szent sír lovagjait a Johannitákkal egyesítette; VI. Sándor pápa 1496. megint helyreállította a szentsír-lovagok rendjét, és saját magát annak feléül nyilvánította. X. Leo pápa 1515 máj. 4., IV. Pius 1561 aug. 1., VII. Sándor 1665 aug. 3. és XIII. Benedek 1727 márc. 3-án e jogot újból megerősítették. IX. Pius 1847 dec. 10-én a lovaggá ütés jogát a jeruzsálemi patriárkára ruházta, s ezt 1868 jan. 24-én megerősítette, amidőn a rend három osztályba osztatott. Jelvénye vörös zománcos, arany szegélyü u. n. mankós kereszt, négy sarkában ugyanilyen szinü egyszerü kereszttel. Szalagja fekete, habozott. A rendet az I. oszt. jobb vállán át a bal oldalon, a II. oszt. nyakban, a III. oszt. gomblyukban hordja. A rendet nők is nyerhetik. Viselhetésére az uralkodó beleegyezése szükséges.


Kezdőlap

˙