Szittyó

szövőke, néhol kocsifű (növ., Juncus Tourn.), a róla nevezett család pázsitforma füve, de jól kifejlődött, hatlevelü leple van. 200 faja (hazánkban 28) csaknem az egész földkerekségen terem. Levele váltakozó vagy kétsoros, ecsetvirágzata a szár csúcsa alatt levő hasadékból nő ki. A J. acutus L. Európa D-i részén terem, egész méternyi, már Dioskorides hasmenés ellen és vizelethajtónak használta. A J. effusus L., J. conglomeratus L., J. Leersii Marss. nedves helyen csoportosan nő, néhol zsombékot is alkot. Szára erős, hajlékony és szívós, ezért kisebb tárgyat, kosarat, ernyőt, széket, süveget, varsát stb. kötnek belőle, üveg- és porcellánárut pakolnak bele, a kertész pedig kötöz vele. Belét mécsben égetik, kúszó ágas tőkéje (radix junci) kövesedés ellen officinális volt. A Sz. fajai általában seregesen nőnek, a jószág csak a fiatalt eszi, később csak kényszerüségből takarmány. Csoportja más füvet elnyom maga körül, ezért káros.

Szittyófélék

(növ., Juncaceae), az egysziküek liliomviráguinak rendjébe tartozó család. Fűtermetü növények, virágjok apró, de tökéletes, gömbbé, legyező- vagy sarlóvirágzattá csoportosodik, hármastagu. 250 faja az É-i földgömb mérsékelt és hideg tájainak gyakran nedves és mocsaras helyein, részben a havasokon terem, némelyik kozmopolita. Négy génusza közül a perjeszittyó meg a szittyó a leggyakoribb. Erős és szívós száruk rossz takarmány, a nagyobbakat különböző tárgynak megfonják. Néháyn Juncus a geologia harmadkorából ismeretes.

Sziút

(Assziut, Szaúd, az antik Lykopolis), Felső-Egyiptomnak és Sz. mudirijehnak (128,700 km2, ter., ebből megmívelhető 2174 km2, 562,137 lak.) és kopt püspöknek székhelye, az egyiptomi vasúthálózat végső állomása, a Nilus közelében, annak Ny-i völgyében termékeny vidéken, (1882) 31,575 nagyobbára kopt lak., gőzhajóállomással, pamutfonással, agyag-, nyergesiparral és elefontcsontfaragással; két szép mecsettel, nagy állami magtárakkal. Mint a Nubiából, a K-i Szudánból és a Nilustól Ny-ra fekvő oázisokból jövő karavánok találkozó helyének élénk a kereskedelme. Régészeti szempontból érdekesek a Ny-i Libiai hegyláncban látható mumia-sírok, amelyekben az egykoron itt isteni tiszteletben részesült farkasok voltak eltemetve. Sz. kikötője az El-hamra falu, amelyet egy töltés köt vele össze.

Szív

(cor), a mellkas üregében, a szivburokba (l. Pericardium) zárva, valamivel a harmadik borda felső széle fölött foglal helyet, ez lévén a felső határa (bázisa, alapja) s az 5. és 6-ik borda között levő bar bordaközben az u. n. bimbóvonaltól (az emlőbimbón át a kulcscsonttól húzott függőleges) befelé 1-11/2 cm.-nyire s alatta 3 cm.-nyire fekszik.

[ÁBRA] 1. ábra. A szív mellső felülete. 1 jobb gyomor, 2 jobb koszorus ütőér, 3 jobb pitvar, 4 jobb fülecske, 5 jobb tüdő-vivőerek, 6 jobb tüdő-ütőér, 7 felhágó törzsöki ütőér, 8 felső törzsöki vivőér, 9 jobb névtelen vivőér, 10 bal névtelen vivőér, 11 névtelen ütőér, 12 bal fej-ütőér, 13 bal kulcscsont alatti ütőér, 14 törzsöki ütőér íve, 15 lehágó törzsöki ütőér, 16 bal tüdő-ütőér, 17 ütőeres szalag, 18 bal tüdő-vivőerek, 19 közös tüdő-ütőér, 20 bal fülecske, 21 bal koszorus ütőér, 22 bal gyomor.

Ritka esetben a sziv hegye s nagyobb része is nem baloldalt, hanem jobboldalt fekszik. Ugyanekkor a többi szervek is fordított helyzetben (situs transversus viscerum) szoktak lenni. A szivveréseket (szivlökés) a szivcsúcs említett helyén jól lehet érezni, ha odatapintunk. A sziv hoszanti tengelye (bázisától a csúcsáig) nem függélyesen áll lefelé, hanem jobbról és hátulról balra és lefelé irányul. A sziv alakja olyan laposan összenyomott kúpnak tekinthető, amelynek alapja - amit ugy nyernénk, ha alapján harántosan átmetszenők - ellipszisnek felel meg, amelynek hosszabbik tengelye harántsoan van fektetve.

[ÁBRA] 2. ábra. A szív hátulsó felülete. 1 bal gyomor, 2 bal koszorus ütőér, 3 koszorus vivőér, 4 bal fülecske, 5 bal pitvar, 6 bal tüdő-vivőér, 7 bal tüdő-ütőér, 8 ütőeres szalag, 9 törzsöki ütőér íve, 10 bal kulcscsont alatti ütőér, 11 bal fej-ütőér, 12 bal névtelen vivőér, 13 névtelen ütőér, 14 páratlan vivőér, 15 jobb névtelen vivőér, 16 jobb tüdőütőér, 17 jobb tüdő-vivőerek, 18 alsó törzsöki vivőér, 19 jobb pitvar, 20 jobb koszorus ütőér, 21 jobb gyomor.

A sziven két fő részt: jobb és bal szivet különböztetünk meg, amelyek egymással egybe vannak nőve s vékony húsos hosszanti sövénnyel (septum longitudinale) kétfelé választva. Mindegyik szivfél azután egy vékonyabb közös harántso sövénnyel (septum transversum s. atrioventriculare) ismét két részre van osztva (1. és 2. ábra), még pedig egy felső kisebb, vékonyabb falzatu részre, a pitvarra (atrium) és egy alsó, erősebb falzatu részre, az u. n. gyomorra (ventriculus) v. kamrára. E szerint az egész szinvnek négy ürege van, u. m. két pitvara és két gyomra; ezeket jobb és bal pitvarnak, jobb és bal gyomornak nevezik. A természet akként rendezte be a szivet, mint a gépész szivattyuzó műszereit, hogy billentyüket s azok elé olyan nyilásokat is adott a szivben, ameleken, ha kell, elillanhat a vér, vagy ha nem volna célirányos, akkor a billentyük e nyilásokat el is zárhassák. Ezen billentyüjáték, nevezetesen a bal gyomorban a két-, a jobbon pedig a háromhegyü billentyü (3. ábra) útján, bizonyos hangos kopogásokkal történik a szivben, melyek tiszta hangoknak felelnek meg és szivhangoknak neveztetnek. Az egyik az első vagy szisztolikns hang a sziv összehúzódásakor (systole) keletkezik, a második vagy diasztolikus hang pedig a sziv elereszkedésekor (diastole) támad. A nyilások, melyek elé a billentyük fogva vannak, négyfélék. Kettő van a szivből kimenő angy erek kezdetein, az u. n. verőeres szájadékoknál, kettő pedig a pitvar és gyomor közötti harántos sövénynyilásainál, az u. n. vivőeres szájadékokon. A nagy erekben a három darab zseb- vagy félholdalaku billentyü (valvulae semilunares), a vivőeres szájadékok előtt pedig a gyomrokba lelógva a két- és háromhegyü billentyűk (valvulae bi- et tricuspidales) vannak elhelyezve (l. 3. ábra); a jobb gyomorban a háromhegyü, a bal gyomorban pedig a kéthegyü billentyü található. A sziv említett első hangját a szivgyomrok összehúzódásakor az utóbbi billentyük egy becsapódása és rezgése, a második hangját pedig a szivgyomrok elernyedésekor a félholdalaku billentyüknek megtelődésekor való egybecsapódása és rezgése okozza.

[ÁBRA] 3. ábra. A szív felülről tekintve, az ütőerek elmetszve. 1. tüdő-ütőér, 2 jobb koszorus ütőér, 3 háromcsúcsu billentyü (elülső), 4 háromcsúcsu billentyü (hátulsó), 5 jobb pitvar, 6 háromcsúcsu billentyü (medialis), 7 Thebesius-f. billentyü, 8 koszorus öböl, 9 kétszúcsu billentyü (hátulső), 10 bal pitvar, 11 kétcsúcsu billentyü (elülső), 12 bal koszoru ütőér, 13 törzsöki ütőér.

A szivnek még rezgő húrjai is vannak, amint a poéták is annyiszor megénekelték. Ez igazán rezgő húroknak nagy szerepök van a sziv működésében; ha betegség következtében el vannak kérgesedve (meszesedve), vagy meg vannak szakadva, habár nem is az érzelmek súlya alatt, noha voltak már erre is esetek, hogy nemcsak e húrok, hanem a sziv húsa is megszakadt a nagy bánattól, nem működhetnek a két- és háromhegyü billentyük és a sziv évre a gyomrokból nem mehet a testbe, hanem más helyre, a pitvarok felé folyik vissza és a legkülönfélébb vérkeringési akadályok merülnek fel a szervekben a legkülönfélébb következményekkel és különböző betegségekkel. Ezen húrok csakugyan megrezzennek a szivizomzat minden egyes összehúzódására, mert a szivizomzat belső felületéről kiálló u. n. szemölcsizmokból (musculi papillares) húzódnak lefelé a billentyük vitorlaszerü csücskeihez s nemcsak arra valók, hogy a billentyük a gyomrok összehúzódásakor a pitvarok felé vissza ne csapódjanak, hanem a pitvar gyomori harántos sövényén levő vivőeres szájadékot odacsapódásuk közben betakarják s a vér a gyomrokból ugyanekkor ismét a pitvarokba térjen vissza, amelyekből éppen az imént a gyomrok elereszkedésekor s a pitvarok összehúzódására a gyomrokba jutott volt, sőt hogy a gyomrokból a nagy ereken át a testbe és a tüdőkbe jusson s az egész testet táplálja. - Sz. erkölcsi szempontból, l. Kedély - Betegségeiről l. Szívbetegségek.

Sziva

a Libiai sivatag egy oázisa, az ókorban Jupiter Ammon templomának helye, 14 napi járatra Alexandriától, 32,3 m.-nyire a tenger szine alatt. A 30 km. hosszu és legfölebb 2 km. széles oázis meredek magaslatoktól körülvett völgy, amelyben több kis tó, rétek, pálmaerdőcskék, kertek és gabonaföldek vannak. A lakosok száma 5600, akik 1820 óta Egyiptom adófizetői, de egyébként saját seikjeik uralma alatt függetlenek. Sz. nevü főhelyén, amelynek csak 380 m. a kerülete, ötemeletes házak is láthatók; benne a Sznusszi-rendnek egy jól dotált hittani iskolája van. Agermihben, az oázis másik főhelyén, egy meredek sziklán régi templomok romjai és mély kutak láthatók; egy egyiptomi ízlésben épült kapu és hieroglifákkal takart terem alkalmasint maradványa azon királyi palotának, amely az Ammonium mellett állott. Sz.-tól É-ra 1 km.-nyire van Umm-el-Beida, amelyben egy második Ammonium állott, de jósintézet nélkül. V. ö. Rohlf, Drei Monate in der Libyschen Wüste (1875).

Szivác

1. Ó-Sz., nagyközség Bács-Bodrog vármegye zombori j.-ban, (1891) 7264 szerb, német és magyar lak. - 2. Új-Sz., nagyközség u. o., (1891) 2331 német lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Szivacs

l. Szivacsok.

Szivacskorallok

(állat, Alcyonidae), a nyolctapogatókaru korallok egyik családja. L. Bőrkorallok.

Szivacsok

vagy spongyák (állat, Spongiae v. Porifera,), részint egyenkint, részint telepekben élve a vizben különböző szilárd tárgyakat (fa, héj, kő stb.) vonnak be. Különböző idomu, tömlőszerü, elágazott szivacsos állományu testük van, melyet lapos, ektodermiális sejtek fednek. Felületükön kisebb-nagyobb lyukakat láthatni. A kisebb lyukak számosabbak és porusoknak neveztetnek, a nagyobb lyukak egyes kiemelkedéseken (gátorokon) találhatók és osculumoknak hivatnak. Ahány osculum van, annyi egyénből áll a telep. A lyukak közt az állat belsejében a táplálkozást, hasznavehetetlen anyagok kiürítését és lélekzést eszközlő vizcsatorna-rendszer van. Többnyire mezodermából fejlődő belvázuk van, mely - miután szerkezetre és állományra nézve különbozik - rendszertanilag fontos és felosztási alapul szolgál.

Külérzéki szerveik, idegrendszerük nincs. A Sz. rendesen himnősek, a pete és az ondó ugyanazon egyénben, de különböző időben érik meg. Szaporodhatnak ivaros és ivartalan úton. A pete a szillókamrák közelében keletkezik s a vizzel bejutott gombostűalaku ondószálcsával megtermékenyítve teljesen barázdálódik s mint planulaszerü vagy pszeudogasztrula álca születik. Az álca külső csillós és belső nagyobb, csillónélküli dús plaszmatartalmu sejtekből áll. Az egyik poluson azonban hiányoznak a csillók, miután egy darabig a vizben szabadon úszik, orális részével valamely szilárd tárgyhoz tapad. Majd fellép a mezoderma, azután egyes sejteknek egymástól való elválása következtében az osculum és a porusok származván, létrejön az új szivacs.

Az ivartalan szaporodás az édesvizieknél fordul elő, melyek a nyár vége felé egyes gombostűfejalaku rügyeket, sarjakat (gemmulae) hoznak létre. Ezek sejthalmazból állanak, melyeket kivülről vastag burok föd és védi meg a hideg és más behatásoktól. A burokban rendesen egyes kovatűket (amphidiscus) találhatni, melyeknek alakja, elhelyezése és nagysága faji megkülönböztető jellegü és csak azon a helyen (kölcsdökön) hiányzik, mellyel az anyaállattal összefügg. Minden ilyen gemmulából a következő év tavaszán - az állat elhalása után - új spongia fejlődik, még pedig ugy, hogy belső sejtjei köldökön át amoebaszerüen kitódulnak s körülfogva borkukat, valamely szilárd tárgyhoz tapadnak s igy ivartalanul új spongiává fejlődnek. A gemmulákat a régiek téli petéknek hitték.

Ha az élő szivacsot feldaraboljuk, akkor minden darabjából új szivacs fejlődik. E tulajdonságát felhasználják a szivacstermelők. A Sz.-at azelőtt nem ismervén szaporodásukat - sejthalmaznak tekintve a protozoákhoz számították, újabb időben pedig igen sokan a Coelenteratákhoz sorolják, de tulajdonképen nem tartoznak oda, mert nem szabályos sugaras állatok és mert nincs csalánszervük, de vannak galléros sejtjeik, amelyek azonban a Coelentaratáknál hiányzanak.

Felosztatnak: 1. rend. Váznélküli Sz. (Sarcospongiae). Kis lágy testük köveken található a tengerben, p. Halisarca. 2. rend. Mész-Sz. (l. o.). 3. rend. Kova-Sz. (l. o.) 4. rend. Szaruvázu Sz. (Ceratospongia). Vázuk egyes rugalmas, szarunemü fonalakból, u. n. spongiolinból van összetéve, p. az Euspongia officinalis (a mosdószivacs). Különböző alakokban és fajtákban fordul elő a Közép- és más tengerekben. Legkeresettebbek a levanti, azután az adriai szivacs. Főképen tavasszal halásszák, midőn a tenger csendes és az ég tiszta, mert különben nem igen láthatni a viz alatt.

Orvosi célokra a préselt vagy sajtolt szivacs (Spongia pressa) használatos, mely a magyar gyógyszerkönyvben is a hivatalos szerek közé van fölvéve. Gyógycélokra csak a legfinomabb likacsu féleség használtatik; az Amerikából hozzánk kerülő durván liacsos lószivacsot csupán a szivacs-szén (Carbospongiae) előállítására használják. A préselt szivacsa leginkább a sebészetben és a nőgyógyászatban nyer alkalmazást, amennyiben nedvszívó és erősen felduzzadó sajátságánál fogva természetes és kóros csatornajáratok (méhnyak st.b) mekanikus tágítására igen alkalmas. Hasonló alkalmazása van a viasszal impregnál szivacsnak (Spongia cerata) is, mely pálcikaalakokba van felvagdalva.

[ÁBRA] 1. ábra. Tragosia infundibuliformis Johnst. Kisebbítve.

[ÁBRA] 2. ábra. Mosdószivacs (Euspongia officinalis L.). Kisebbítve.

[ÁBRA] 3. ábra. Oscarella lobularis O. S.

[ÁBRA] 4. ábra. Axinella cinnamomea O. S. Kisebbítve.

[ÁBRA] 5. ábra. Acandra panis H. Term. nagys.

[ÁBRA] 6. ábra. Tentorium semisuberites O. S.

[ÁBRA] 7. ábra. Chondrosia reniformis Ndo. hosszában ketté metszve.

[ÁBRA] 8. ábra. Acetta coriacea Mont.

9., 10. ábra. Ascetta coriacea Mont.

[ÁBRA] 11. ábra. Hyalonema Sieboldi Gray.

[ÁBRA] 12. ábra. Axinella polypoides O. S.

[ÁBRA] 13. ábra. Aplysina aerophoba Ndo.

[ÁBRA] 14. ábra. Stylocordyla longissima Sars. Term. nagys.

Szivag

rossz magyar neve a tufának.


Kezdőlap

˙