Szmála

Észak-Afrikában használatos arab szó, mellyel különösen Abdelkáder harcainak leirásaiban találkozunk; igy nevezik valamely törzsfőnök alá tartozó összes sátoros és harcos népet, mely őt harcaiban kiséri és vele táborozik. Abdelkáder Sz.-ja 20,000 lélekből állott, köztük 5000 harcos.

Szmerdsonka

(Koronahegyi fürdő), Lechnichez tartozó fürdő Szepes vármegye szepesófalvi járásában, közel az ország határához, a Dunajec folyó egyik szép mellékvizében, a Pienin hegységben. Hideg kénes égvényes forrásai fürdőül használtatnak; fürdőházában 18 kád, lakóházaiban 20 szoba van. Tulajdonosa az eperjesi görög kat. püspök és káptalan. Közelében van a Vörösklastrom (l. o.).

Szmijev

(Zmijev), az ugyanily nevü járás székhelye Harkov orosz kormányzóságban, a Mzsa és Donec összefolyásánál, (1894) 5435 lakossal.

Szmirna

(Iszmir, Smyrna), az ugyanily nevü kisázsiai török vilajetnek (45,000 km2 területtel, 1.390,783 lak.), görög, örmény, r. kat. érseknek és számos konzulnak székhelye, a róla elnevezett, 55 km. hosszu és hegyekkel környékezett öbölnek belső végében, az É. sz. 32° 26' és K. h. 27° 9' alatt, vasút és a Melesz torkolata mellett, mintegy 200,000 lak., akik közt legalább 5000 idegen. Sz. magát Kis-Ázsia első városává kereskedelme által tette, amit főleg jó és biztos kikötőjének köszönhet, amely az egyedüli európai berendezésü kikötő. 1893. a kivitel értéke 84, a behozatalé 64 millió frank volt; emennél a fő cikkek: rizs, vaj, épületfa, rúdvas, szén, petroleum, üvegáruk, posztó, félpamut és félselyem, ruhakelmék, pamutáruk, kávé, cukor, bőr, szóda és rövidáruk. Kiviteli cikkek: árpa (6,7 millió frank), szezam, mazsolaszőllő (18,19 millió frank), pamut, olivaolaj, opium, gyapju, bőrök, szivacsa és szőnyegek (4,37 millió frank). Az ipar kevésbé fontos; vannak ugyan gépgyárai, vasöntője, gőzmalma és gőzfürészmalmai meg közönséges pamut-, selyemszövői, csipke-, tésztanemü-, sütemény- és szappankészítői. A Sz.-i szőnyegeket Gördiz, Kula és Usak járásokban készítik és itt hozzák piacra. Sz. négy részből áll; ezek: a frank, a török, a kettő közt levő kis izraelita és örmény negyed. A frank városrészt a tenger partján egy legalább 4 km. hosszu, kövezett út szegélyezi; ebben vannak a fő hotelek, kávéházak és különösen az E-i részen az újabb épületek, amelyek a környéknek egészen európaias külsőt kölcsönöznek. A 185 m. magas Pagusz-hegy lejtőjén amfiteátrumszerüen épült város többi része régi, kuszált karakterét megtartotta. Ebben a legjelentékenyebb utca a frank-utca, amelyben a legnagyobb raktárak és bazárok vannak. Kiválóbb emlékműve a városnak nincs; még a mecsetek és templomok, amelyeknek száma nagy, szintén mind egyszerüek. Az iskolák közül a legjelentékenyebb a jezsuitáké, az osztrák mechitáristáké és különösen a görög iskola egy kis könyvtárral és Sz.-i régiségeket tartalmazó muzeummal. Kórházakat majdnem minden nemzetiség tart fenn. Külön postája van monárkiánknak, Angol-, Francia-, Görög- és Oroszországnak. A környéken az üdülőhelyek K-en Budsa gyönyörü ciprus-sorokkal, Szavdi Kiöi szép platánok közt, Burnabat gyönyörü kertekkel, Hadsilar gazdag olajligetekkel, Kakludsa és mások.

Sz. alapítói Kr. e. a X. században az eoliak voltak; későbben a jóni városi szövetséghez került, de Kr. e. 580. Alyattes lidiai király foglalta el és dúlta szét. ezután Sz.-t Lysimachus építette föl újra. Ezen új város a réginél közelebb feküdt a tengerhez; kereskedelme által rövid idő alatt fölvirágzott és a rómaiak korában egyike volt Kis-Ázsia legszebb városainak; szofistái és rétorai ismeretesek voltak. Polycarpus püspök Kr. u. 169. itt szenvedett vértanui halált; sírját a Pagusz hegyen most is mutogatják. 1092 a bizánciaktól elfoglalták a szeldsuki törökök; későbben felváltva bizánciak, törökök, genovaiak és a rodusi lovagok uralma alatt állott. 1402. Timur pusztította el. 1419. végleg az oszmánok birtokába jutott. 1688. és 1778. földrengések puszították. V. ö. Scherzer, Smyrna, mit besonderer Rücksicht auf die geographischen Verhältnissen von Vorder-Klein-Asien (Bécs 1873); Demetrius Georgiades, Smyrne et l' Asie Mineure (Páris 1885).

Szmirna-szőnyeg

bolyhos szövet, amelyhez egy lánc- és két vetülékrendszert használnak. Az egyik vetülék a lánccal vászonkötést alkot s ezt alsóvetésnek nevezik, a másik a bolyhokat alkotja s ez a felsővetés. A felsővetés fonáldarabkákból áll, amelyeket kézzel csomóznak a láncfonalakhoz. A láncfonalak vászonkötésnek megfelelően két nyüstbe s a bordába vannak behúzva. A szövéshez vagy közönséges vászonszövőszéket avagy olyat használnak, amelyben a láncfonalak nem a vizszintes, hanem a függőleges síkban vannak kifeszítve. A munka kivitele a következő: Néhány alsóvetés után a bolyhokat alkotó fonáldarabkával két-két láncfonalat olykép kulcsolnak körül, amint ezt az 1. ábra S jelü része láttatja; ezután összefogják a fonáldarabka két végét és meghúzzák, ami által a 2. ábrán látható csomó képződik, amely e fonáldarabkát, illetőleg a bolyhot a láncfonalakhoz erősen leköti. Ha a csomózást az egész sor mentében elvégezték, két alsóvetést dobnak be (l. 1. ábrának s jelzetü részét), a bordaládával erősen beverik s újból a csomózáshoz fognak. Ha a csomózáshoz egyenlő hosszuságu fonáldarabkákat használnak s ha arra ügyelnek, hogy a fonalvégek összeérjenek és a csomók egyenlően meg legyenek húzva, ugy a bolyhok egyenlő hosszuak lesznek, a szövőszékről lekerült szőnyeg tehát a használatra készen áll; ha azonban a jelzett körülményekre nem ügyelnek, a szövőszékről lekerült szőnyeget nyirni kell. Nyiráshoz a lámpaollóhoz hasonló alaku (görbített markolatu kézi ollót vagy a posztógyártásnál alkalmazott nyirógépet (l. Csinozás) használják.

[ÁBRA] 1. ábra. A szmirna-szőnyeg csomózásának vázlata alaprajzban.

[ÁBRA] 2. ábra. A szmirna-szőnyeg csomója keresztmetszetben.

Szmjeinogorszk

(Zmeinogorszk, Szmjejev), város és bánya Tomszk orosz-szibériai kormányzóságban a Karbiliha és Szmjejevka összefolyásánál, mintegy 5500 lak., egykoron gazdag ezüst- és ólombányákkal, amelyek már meglehetősen ki vannak aknázva. 1893. még 68 pud ezüstöt szolgáltattak.

Szmjela

község Kijev kormányzóságban, a Tjaszmina és vasút mellett, 3120 lak., 6 cukorgyárral és 3 mekanikai műhellyel.

Szmolenszk

1. kormányzóság Oroszország középső részében Tver, Moszkva, Kaluga, Orjol, Csernigov, Mohilev, Vitebszk és Pszkov között, 56,043 km2 ter., (1893) 1.469,756 lak. Földje É-ról, ahol a Valdai-fensík van, D. felé lejtősödik. É-on egészen sík, D-i részében a folyók mentén dombsorok láthatók. Folyói a Volga, Düna és Dnyepr környékéhez tartoznak. A Volgába ömlik a Vazura, az Okába a Moszkva és Ugra, a Dünába a Mezsa a Barcával, Lucsesszával és Obsával, továbbá a Kaszplia; a Dnyeprbe, amely maga is öntözi Sz.-et, a Vjaszma, Voszma, Szozs és Deszna. A tavak igen számosak; legnagyobb a Scsucsije, Szvickije és Pileckije. Éghajlata magasabb fekvésénél fogva hidegebb, mint a szomszéd kormányzóságoké. Sz.-ban az évi középhőmérséklet 4,87°; a juliusi 18,7°, a januáriusé -6,8°. Földjének 29,3 %-a szántó, 38,8 %-a erdő és 21,2 %-a legelő. A gabonatermés a szükségletet nem elégíti ki; lent K-en, kendert D-en, almát a Vjaszma környékén termelnek. Az állattenyésztés sem virágzik. A lovak száma 365,000, a szarvasmarháké 361,000, a juhoké 394,000 és a sertéseké 162,000. Az ipartelepek száma 158; köztük néhány nagyobb szövő-, bőr-, üveggyár és 51 szeszégető. Ásványvizforrások: a kéntartalmu jasszenai és a vastartalmu duginói. Járások: Bjelij, Dorogobuzs, Duhovscsina, Gsack, Jelnja, Juhnov, Krasznij, Porjecsje, Roszlavl, Sz., Szücsevkas s Vjaszma. - 2. Sz., az ugyanily nevü kormányzóságnak, járásnak és püspökségnek székhelye, a Dnyepr mindkét partján, vasút mellett, (1893) 38,519 lak., sör-, bőrgyártással, agyagiparral és jelentékeny gabnakereskedéssel. A Dnyepr bal partján van Szvirszkaja, Bogoszlovszkaja, Racsevka, Iljinszkaja, Nikolszkaja, jobb partján pedig Zadnyeprovszkaja és Petropavlovszkaja külvárosa. Körfalainak és földhányásainak egy része maig is látható. Legjelentékenyebb épülete az 1676-1772. egy 1101-ből való templom helyén épült Mária mennybemenetelének temploma. Régi fegyverekkel és egyházi szerekkel meg képekkel; továbbá a szt. Péter és Pálról, a Keresztelő szt. Jánosról elnevezett templomok; ezenkivül van a városban egy 1812-re emlékeztető vaspiramis, az Engelhard ezredes szobra, többféle középiskolája, jótékony intézete, nyilvános kertje és nyilvános könyvtára. Sz. egyike Oroszország legrégibb városainak; 882. Oleg orosz birtokká tette; 1395. elfoglalták a litvánok és egy külön palatinátus székhelyévé tették; 1514-ben Vasszilij Ivanovics visszafoglalta az oroszok részére; Godunov Boris pedig megerősítette; de III. Zsigmond lengyel király 1611. ismét visszafoglalta és Sz. csak 1654 óta van szakadatlanul az oroszok birtokában. 1812. I. Napoleon itt legyőzte Barclay de Tollyt és megnyitotta magának az utat Moszkvába. V. ö. Nikitin, Sz. város törétnete (oroszul 1847).

Szmolenszk hercege

l. Kutuzov.

Szmolinszkó

(Szomolánka), kisközség Nyitra vármegye szenici j.-ban, (1891) 1019 tót lakossal.


Kezdőlap

˙