Szofizma

(gör.), ál- vagy hibás következtetés, melyet nándékosan használunk; mig az akaratlan csalódást a következtetésben paralogizmusnak szokás nevezni. L. Következtetés.

Szofronisták

(gör.), az erkölcs őrei az ókorban, akik a görög ifjak erkölcsi magatartására a gimnáziumokban ügyeltek.

Szofrozüné

(gör.), bölcs mérséklet, józan ész, tartózkodás, Platónál egyike a főerényeknek, a magauralkodás, melynél fogva a léleknek vágyakozó természete a felsőbb észbeli tehetség parancsának van alávetve. L. Plato.

Szofta

(e persa szóból: szukhte a. m. a megégett, azaz a tudomány tüzétől megperzselt), a mecsetekben művelt teologiai tanulmányokkal foglalkozó ifjak (arab. tálib a. m. kereső) török elnevezése.

Szófűzés

v. szókötés, a nyelvtanban, a szóknak mondattá való összefűzése. Igy nevezték ezelőtt a nyelvtanok azt, amit mi az egyszerü mondat tanának mondunk (az összetett mondat tanát mondatfűzésnek hivták). L. Mondat, Mondattan.

Szogdiana

ó-persa nyelven Szuguda vagy Szogda; az ó-persa birodalom egyik jelentékeny tartománya, mely az Oxos és Jaxartes folyók között elterülő földet foglalta magában, tehát körülbelül a mai Bokhara (l. o.), melyet még a középkorban is Szogdnak (a tiszta) neveztek. Városai közül már az ókorban vezérszerepet játszott Marakanda főváros (most Szamarkand). A lakosság zöme a szogdiánok v. szogdok harcias, de nyers törzséből való volt, mely nagyon kevéssé különbözött a vele rokon baktriai őslakosságtól. V. ö. a Bokharánál felsorolt irodalmon kívűl: Justi, Geschichte der orientalischen Völker im Alterthum (Berlin 1884).

Szógyökér

l. Gyök.

Szóhalmozás

l. Pleonázmus.

Szóhang

a nyelvtanban a. m. a nyelvben, a beszédben előforduló hang; egyszerübben: hang (l. o.).

Szohar

kikötőváros Omanban, az Omani-öböl partján, 230 km.-nyire Maszkat fővárostól, mintegy 24,000 lak., jó kikötővel, szövőiparral, jól termő környékkel.


Kezdőlap

˙