Szolgálati ló

oly kincstári ló, amelyet csak ideiglenes használatra, az erre jogosultaknak átengednek (v. kiutalnak).

Szolgálati óvadék

(kaució), az a pénz v. más érték, melyet elszámolás kötelezettségével vagy pénzkezeléssel járó szolgálati viszonyoknál az alkalmazott szolgálatba lépése alkalmával a szolgálatadó kezeihez letenni tartozik. Sz.-ot bizonyos közhivataloknál is követelnek. Jogi szempontból megjegyzendő: a) a Sz. ellenkező kikötés hiányában a szolgálatadóra nézve idegen ingó dolog, melynek eltulajdonítása a körülményekhez képest sikkasztást állapíthat meg; b) a hivatali sikkasztást a btkv enyhébb beszámítás alá veszi, s mint vétséget egy évig terjedhető fogházzal bünteti (holott különben az mindig bűntett), ha minősítő körülmények fenn nem forognak, s az elsikkasztott érték a sikkasztónak óvadékpénzéből fedezhető volt.

Szolgálati pragmatika

l. Pragmatikus.

Szolgálati szerződés

(locatio conductio operarum), az a szerződés, amelynek értelmében valaki egy másik irányában bizonyos szolgálatok teljesítésére, utóbbi viszont e szolgálatok megfizetésére magát kötelezi. A Szolgálatot teljesítőt szolgálatra vállalkozónak, azt aki a szolgálatokért fizet szolgálatadónak, a fizetés címén adott értéket bérnek, művészi, tudományos szolgálatoknál (az u. n. operae liberales) díjnak, tiszteletdíjnak (honorarium) nevezik. Oly szolgálatoknál, amelyeket rendszerint s általában csak fizetés mellett szokás teljesíteni, a bért, illetőleg díjat, különös s kifejezett kikötés hiányában is lehet követelni s ily esetben nem a bérre való igény, hanem csakis a bér mennyisége lehet kétséges, mely fölött a biró határoz. Ilyen p. az orvos, az ügyvéd tisztelet- illetőleg jutalomdíja. A díj készpénzben, de más értékekben is állhat. Bizonyos szolgáltatások díját hatósági díjszabályzat állapítja meg, p. bérkocsisoknál. A szerződő felek jogait és kötelességeit a szerződés tartalma, ilyennek hiányában a törvény szabályozza. Igy jelesül ellenkező kikötés hiányában a díj a szolgálat teljesítése után, meghatározott időszakonkint megállapított díj pedig az egyes időszakok lejártával (napi, heti, havi bér) fizetendő. ha a szolgálatadót a szolgálatok elfogadásában késedelem terheli, a szolgálatra vállalkozó bérét követelheti a nélkül, hogy utólagos szolgálatteljesítésre köteleztethetnék. Állandó s a szolgálatra vállalkozónak tevékenységét egészen v. majdnem egészen igéynbe vevő szolgálati viszonynál (p. cselédi viszony) a szerződésszerü bért a szolgálatra vállalkozó akkor is követelheti, ha önhibáján kivül személyében fekvő oknál fogva rövidebb ideig a szolgálattételben akadályozva volt (p. a cseléd 1-2 napig rosszul érzi magát). A Sz. a kikötött szerződési idő lejártával, ilyennek hiányában felmondással szünik meg. Felmondásnak különben a kikötött idő lejárta előtt is lehet helye azon az alapon, hogy a szolgálatra vállalkozó az elvállalt szolgálatok teljesítésére képességgel nem bir, továbbá a törvényben elismert oly okoknál fogva, amelyek a szerződő felek életére, egészségére, erkölcsére, vagyonára az egyik v. másik fél részéről fenforognak. Igy p. a cseléd a felmondási idő előtt is bármikor felmondhat, ha férjhez megy, ha jelenléte szüleinél a család fentartására nélkülözhetetlen, ha a gazda más községbe teszi át lakását v. a bért pontosan nem fizeti. A gazda pedig felmondhat, ha a cseléd ügyetlenség, könnyelmüség v. rosszakaratból kárt okoz, magaviseletével a házi rendet zavarja, terhes állapotba jut stb. Általában s az egyes törvényekben kiemelt okokon kívűl minden szerződő fél a szerződéstől visszaléphet, ha oly fontos, s az eset körülményei szerint a visszalépést indokolható okot képes kimutatni. Hazai törvényeink (1876. XIII. t.-c.) különösen szabályozzák a cselédszerződést (lásd Cseléd), az iparosok és a segédek, a gáyros és a gyári munkások (1884. XVII. t.-c., ipartörvény), a kereskedő és segédszemélyzete közti viszonyt (1875. XXXVII. t.-c., kereskedelmi törvénykönyv).

Ha a szolgálat abban áll, hogy az egyik fél - a vállalkozó - bizonyos munka előállításával, a másik fél - a megrendelő - pedig valamely ellenértéknek, díjnak, bérnek fizetésével köteles, akkor a szerződést munkabéri szerződésnek nevezzük (l. Munkabér). A vállalkozó köteles a munkát akként előállítani, hogy az a kikötött tulajdonságokkal birjon s ment legyen oly hibáktól, amelyek azt értéktelenné vagy kevésbé értékessé, vagy a rendes, illetve a szerződés szerint feltételezett használatra egészen vagy részben alkalmatlanná teszik. A megrendelő a hiányoknak pótlását igényelheti. Ha ez lehetetlen, vagy a vállalkozó a javítást nem eszközli, a megrendelő a szerződéstől visszaléphet, vagy a bér aránylagos leszállítását követelheti s bizonyos esetekben, jelesül ha a hiányért a vállalkozó jótállással tartozik, kártérítést is igényelhet. A vállalkozó jótállása terjedelmét a szerződés szabályozza. A megrendelő a szerződésszerü munkát átvenni s ellenkező kikötés hiányában az ellenszolgáltatást teljesíteni, vagyis a bért megfizetni tartozik. A törvények a vállalkozónak törvényes zálogjogot adnak az általa elkészített vagy kijavított, de még birtokában levő munkára; azért p. a szabó a javítás végett átvett s kijavított ruhadarabot bérének lefizetése előtt kiadni nem köteles. A munka átvételéig annak veszélye (p. hogy a dolog tönkre megy vagy megromlik) a vállalkozót, a munkához szolgáltatott anyagnak veszélye ellenben a megrendelőt illeti. A munka elkészültéig a megrendelő bármikor visszaléphet, ez azonban a vállalkozó kártérítési igényeit nem érinti. Ha a vállalkozó arra kötelezete magát, hogy a munkát az általa beszerzendő anyagból fogja előállítani és szállítani, akkor ez ellenkező kikötés hiányában nem munkabéri, hanem adásvevési szerződés (vételi); munkabéri szerződés forog fenn akkor, ha a vállalkozó csak a hozzávalónak megszerzését vállalta el. A munkabéri szerződésnek egy kiváló faja a kiadói ügylet (l. o.). A római jog a Sz.-nél «locator»-nak (bérbe adó) nevezi azt, aki a szolgálattételre vállalkozik, s «conductor»-nak (bérlő) azt, aki a szolgálatért fizet; a munkabéri szerződésnél ellenben megfordítva a megrendelő a locator (operis), a vállalkozó pedig a conductor.

Szolgálati viszony

annak viszonya, aki más irányában bizonyos szolgálatokkal köteles. Lehet köz- vagy magán Sz. amaz jelesül azoknál, kik az állam, a törvényhatóság vagy község közjogi jellegü szolgálatában állanak. A köz-Sz.-ról törvények és szabályrendeletek intézkednek, habár egy teljes s kimerítő u. n. szolgálati pragmatika mindeddig hiányzik. A magán Sz.-t a cselédekre a cselédrendtartás (1876. XIII. t.-c.), az iparossegédekre az ipartörvény (1884. XVII. t.-c.) szabályozza.

Szolgalom

(servitus), idegen dologban való jog (jus in re aliena), amelynél fogva az idegen személynek más tulajdonában levő dolgon bizonyos használati joga van, melyet a tulajdonos tűrni tartozik, vagy pedig a tulajdonos abbanhagyni tartozik oly tényt, melyhez különben tulajdonjogánál fogva joga lett volna. A Sz.-nak alávetett dologról azt mondják, hogy szolgál (servit) és innen az idegen dologban való ily jogot Sz.-nak nevezik. Az osztrák polgári tkv a szolgalmat akként határozza meg, hogy a Sz. joga által köteleztetik a tulajdonos másnak hasznára a maga dolga tekintetében valamit tűrni vagy elmulasztani. A szolgalmakra vonatkozó jogszabályok összességét, de magokat az egyes szolgalmakat is szolgalmi jognak nevezzük. A Sz.-ról adott fogalommeghatározásból következik, hogy a Sz. csak abban állhat, hogy a Sz. által korlátolt tulajdonos valamit tűrjön; ezek az u. n. servitutes, quae in patiendo consistunt, vagy abban, hogy a tulajdonos valamit ne tegyen; ezek az u. n. servitutes, quae in non faciendo consistunt; ellenben a Sz. soha sem állhat abban, hogy a tulajdonos valamit tegyen. Ezt fejezi ki a jogelv: Servitus in faciendo consistere non potest. Minthogy a Sz. idegen dologban való jog, a tulajdonosnak saját dolgán nem lehet szolgalma; nulli res sua servit, másrészt Sz. csak dolgon lehetséges, tehát szolgalmon Sz. nem képzelhető: servitus servituti esse non potest.

A szolgalmak továbbá tevőlegesek v. nemlegesek (servitutes positivae v. negativae) a szerint, amint abban állanak, hogy a jogosult valamit tehet, vagy pedig a tulajdonos valamit nem tehet.

A szolgalmakat személyes és telki szolgalmakra osztjuk (servitutes personarum és servitutes praediorum) a szerint, amint a Sz. közvetlenül bizonyos személyt illet vagy pedig közvetlenül valamely telek javára szolgál, a személyt tehát csak annyiban illeti meg, amennyiben az ez utóbbi teleknek tulajdonosa. Személyes Sz. kettő van: u. m. 1. a használat (l. o.) és 2. a haszonélvezet (l. o.). Harmadikus a lakás szolgalmát (l. o.) szokás említeni, de ez nem egyéb, mint a lakás használatának vagy haszonélvezetének joga. A római jog még egy negyedik szolgalmat is ismert, u. m. idegen szolga v. állat szolgálatait: operae servorum et animalium, de a szolgán való Sz. a rabszolgaság eltörlésével napjainkban nem képzelhető, állatokon való Sz. pedig hasonlag a haszon vagy haszonélvezet fogalma alá vonható. A telki szolgalmaknál azt a telket, amelynek hasznára a Sz. rendelve van uralgó teleknek (praedium dominans), a Sz.-mal terhelt telket pedig szolgáló teleknek (praedium serviens) nevezik. Ez utóbbinak azt a tulajdonságát, melynél fogva az uralgó teleknek a sz. tartalmát tevő hasznot szolgáltatni alkalmas, causa perpetuának nevezik. A dolog természete hozza magával, hogy az uralgó és szolgáló teleknek bizonyos helyi érintkezésben kell állaniok egymással; ezt fejezi ki a római szabály: praedia debent esse vicina, habár szomszédság e szónak szoros értelmbéen nem szükséges. A telki szolgalmak oszthatatlanok és az uralgó teleknek kiegészítő minőségét teszik. Ha tehát valamely uralgó telek több tulajdonos közt megosztatik, a szolgalmat minden osztályos gyakorolhatja, amennyiben ez által a Sz. terjedelmében változás nem történik és az a szolgáló telekre terhesebbé nem válik.

A telki szolgalmak vagy u. n. «continuae» (folytonos) vagy «discontinuae» servitutes a szerint, amint a Sz. gyakorlása bizonyos tartós állapot előidézésében vagy pedig az uralkodó telek tulajdonosának egyes cselekményeiben áll. Fő felosztás szerint a telki szolgalmak kétfélék: városi és mezei szolgalmak (servitutes praediorum, a) urbanorum, vagy b) rusticorum) a szerint, amint az uralgó telek városi vagy mezei telek. A házi szolgalmak közül említendők: 1. gerendának v. tehernek idegen épületben tartásához való jog (servitus tigni immittendi és oneris ferendi); 2. az uralgó háznak a szomszéd tulajdonos légüregébe való folytatólagos építkezése (servitus projiciendi v. protegendi); 3. esőviznek a szomszéd telekre szabadon vagy csatornában folyathatása (servitus stillicidii v. fluminis); 4. füstnek, szemétnek a szolgáló telken átereszthetése (servitus fumi, servitus cloacae mittendae); 5. ablakjog (servitus luminum), melyről megjegyzendő, hogy csak világosságra és levegőre ad igényt; a kilátáshoz (prospectus) külön engedély szükséges. Megjegyzendő továbbá, hogy ahhoz, hogy valaki a maga falában a szomszéd telekre ablakot nyisson, a szomszéd telek tulajdonosának belegyezése nem szükséges, mert ez a jog a fal tulajdonosát tulajdonjogánál fogva megilleti. De ha a szomszéd meg akarja akadályozni, hogy a fal tulajdonosa az ablak útján világosságot, levegőt vagy kilátást élvezzen, joga van a saját telkén emelendő fallal, ültetvénnyel vagy más módon az ablakot elzárni, mert a maga telkén viszont ő az úr; 6. az épület felebb nem emelhetésének szolgálma (servitus altuis non tollendi). A mezei szolgalmak közül említendők: 1. az úti szolgalmak s jelesül: a) a gyalogösvény (servitus itineris); b) a kocsiút (servitus viae) és c) a marhacsapás (servitus actus); 2. a vizi szolgalmak, jelesül: a) a vizmerítés (servitus aquae hausiendae); b) a marhaitatás (servitus pecoris ad quam appulsus); c) vizvezetés (servitus aquae educendae, servitus immitendae); 3. a legeltetési Sz. (servitus pascendis); 4. a faizás és makkszedés (servitus silvae caeduae és glandis legendae); 5. kőfejtés, fövényásás, mészégetés (servitus lapidis eximendi v. cretae eximendae, arenae fodiendae, calcis coquendae). A 3-5. szolgalmak azonban ma már személy javára is szolgálhatnak.

Szolgalmat épp oly módon lehet szerezni, mint más dologi jogokat, tehát jelesül: szerződéssel, végrendeletből, elbirtoklás útján, osztályos perben (judicium divisorium) hozott birói itélettel. Számos szorgalmat egyenesen a törvény állapít meg; igy p. a kisajátítási törvény (1881. XLI. t.-c.); a vizjogi törvény (1885. XXIII. t.-c.); a halászati törvény (1888. XIX. t.-c.); az erdőtörvény (1879. XXXI. t.-c.); a mezőgazdaságról s mezőrendőrségről szóló törvény (1894. XII. t.-c.). Ingatlanokra vonatkozó Sz.-jogoknak jogügyletek útján megszerzéséhez a Sz.-nak telekkönyvi bejegyzése szükséges. A szolgalmi jog érvényesíthető sommás visszahelyezéssel, ahol annak feltételei fennforognak; különben a Sz.-jog elismerésére irányuló keresettel, az u. n. confessoria actióval, míg a tulajdonosnak keresetét, amellyel telkének Sz.-mentességét akarja érvényesíteni, negatoria actiónak nevezik. A szolgalmi jog épp ugy szünik is meg, mint a mai dologi jogok, igy p. lemondás, az uralgó vagy a szolgáló telek megsemmisülése, a Sz. gyakorolhatásának lehetetlenné válása, nem gyakorlás (elévülés) és az u. n. konfuzió által, midőn t. i. a szolgalmi jog és az azzal terhelt dolog tulajdonjoga egy személyben egyesült (l. Egyesítés). A telekkönyvi intézmény következményekép azonban a bejegyzett Sz. elenyésztéhez annak nyilvánkönyvi törlése szükséges; a konfuzió tehát a szolgalmi jognak törlése nélkül nem annak megszünését, csak azt eredményezi, hogy a konfuzió tartama alatt a Sz. nyugszik, de újra feléled, mihelyt a konfuzió, vagyis a tulajdonosnak és a Sz.-ra jogosítottnak ugyanazonossága megszünik. Személyes szolgalmak, ha világosan az örökösökre ki nem terjesztvék, a jogosított halálával megszünnek.

Szolgáltatás

l. Kötelem.

Szolgatőkék

(ném. Schottknechte; ol. cazzascotte; ang. sheet-bitts), az árbocok körül, a fedélzet gerendáihoz erősített, 4-5 csigakoronggal ellátott, álló, négyszögletes tuskók, melyek az árboc- és vitorlakezelésre szolgáló fontosabb köteleknek, különösen a vitorlaszarvköteleknek megkötésére szolgálnak.

Szolikamszk

az ugyanily nevü járás székhelye Perm orosz kormányzóságban, az Uszolka mellett, (1894) 4877 lak., sófőzőkkel, amelyek évenkint mintegy két millió pud sót szolgáltatnak.

Szolimán

(Szulejman) három török szultán neve.

1. Sz. (I., 1402-10), I. Bajazid fia. Az angorai ütközet után, melyben atyja Timur Lenk fogságába került, 1402. Drinápolyban szultánná kiáltatott ki, míg a hadsereg bátyját Musát ismerte el szultánnak. A kitört küzdelemben Sz. megveretett, fogságba esett s bátyja parancsára 1410. megfojtatott.

2. Sz. (II., 1520-66) el Kanani (a «nagy» v. «dicső») melléknévvel, a török birodalom legkiválóbb uralkodója, szül. 1496., megh. Szigetvár ostroma közben 1566 szept. 5. Már atyja életében, mint Magnezia kormányzója kitüntette kiváló kormányzó képességét, igazságszeretetét és szigoru erélyét a hanyag és lelkiismeretlen tisztvisleőkkel szemben. Midőn 1520. trónra lépett, atyja politikájával ellentétben nyugatra fordította figyelmét s I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául. Ezért fordult már 1521. a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen s Szabács, Nándorfehérvár és Zimony elfoglalásával utat nyitott a török fegyvereknek és a török befolyásnak nyugat felé. 1522. kiragadta az Archipelagus uralmára oly fontos rodus szigetet a János-lovagok kezéből s miután 1525. a paviai ütközet V. Károlyt Nyugat- és Közép-Európa urává tette, Sz. ismét Magyarországot támadta meg. 1526 aug. 29. Mohácsnál tönkre verte Magyarország hadi erejét, mint győző vonult be Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállotta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében nyugodott. I. Ferdinánddal szemben a magyar nemzeti párt által megválasztott kiráylt Szapolyai Jánost védelmébe fogadta s megsegítésére 1529. harmadszor vezetett hadat Magyarországra. Hadjárata céljául ezúttal Bécs bevételét tűzte ki, de a Salm Miklós által hősiesen védelmezett várost nem birta elfoglalni s 40,000 emberének elvesztése után okt. 14. kénytelen volt az ostromot abbanhagyni. Egy újabb sikertelen hadjárat után 1532., melyet Jurisics Miklós Kőszeg védelmezésével tett emlékezetessé, a szultán figyelmté egy időre a keleti ügyek vették igénybe. Ibrahim nagyvezér 1533. a persák ellen vívott szerencsés harcok után elfoglalta Ardsis, Achlath, Tebriz és Bagdad városokat s szervezte ez új hódításokat. 1538. ugyan I. Ferdinánd és Szapolyai János a váradi béke értelmbéen kibékültek egymással, de e béke nemsokára felbomlott és a töröknek nem ártott. 1541. János király halála ismét Magyarországba szólította a szultánt. ez alkalommal megverte Roggendorfot és csellel kezébe kerítette Budát, a Duna és Tisza közét török tartománnyá tette és a kis János Zsigmondot, a tiszántúli vidék és Erdélynek birtokával elégítette ki. Miután a Joachim brandenburgi őrgróf vezérlete alatt rendezett német birodalmi vállalat Budavár falai alatt kudarccal véget ért, Sz. 1543. egy újabb hadjáratban elfoglalta Pécset, Esztergomot és Székesfejérvárt s ilyformán a hódoltság területét Magyarország dunántúli részére is kiterjesztette. Távozása után pedig pasái Visegrádot, Hatvant és Nógrádot is elfoglalták. 1547. öt évi fegyverszünetre lépett Ferdinánddal, ki 30,000 arany évi adó fizetésére kötelezte magát, de midőn Ferdinánd 1551. Martinuzzi megöletése után Erdéylt birtokába vette, 1552. újra megkezdette a háborut, melynek folyamában vezérei a török hódoltság területét újra jelentékenyen növelték. Ez évben esett el Temesvár (Losonczi), Drégely (Szondy), Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok. Eger vára ellenben Dobó alatt szerencsésen dacolt a törökkel. 1562. ismét létre jött a béke Magyarországgal, de csak 8 évre. 1566. a már 70 éves szultán védencének, János Zsigmond erdélyi fejedelemnek érdekében Miksa király ellen személyesen vezetett hadat és Szigetvárt vette ostrom alá. A Zrinyi Miklós által páratlan hősiességgel védelmezett vár bevételét az agg szultán nem élte meg. 1566 szept. 5. az ostromlott vár falai alatt meghalt. Nemcsak mint hadvezér tünt ki, mint törvényhozó is a legkiválóbb török uralkodó. Emelte az iaprt, kereskedelmet és földmívelést, szigoruan ellenőrizte a hivatalnokokat s bőkezü volt a tudósok és költők iránt. Családi körében azonban igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc nejétől Roxelanetól született fiának Szelimnek a trónt biztosítsa, többi nejeitől született gyermekeit mind megölette.

3. Sz. (III., 1687-91), Ibrahim fia, IV. Mohamed testvére, szül. 1647., megh. 1691. Bátyja életében fogságban tartatott, mignem 1687. az ulemák felkelése a trónra emelte. Mint előde, ugy alatta is Magyarországon győzelmesen folyt a háboru és ő alatta vész el a legtöbb magyarországi erősség. 1688. veszett el a törökre nézve Székesfejérvár, Szendrő és Nándorfehérvár; sőt Lajos badeni őrgróf átkelt a Balkán-félszigetre és Bosznia és Szerbia tetemes részét foglalta el a töröktől. 1690. azonban a szultán a fogoly Thökölyt szabadon bocsátá és pénzzel meg haddal a császáriak által szorongatott Erdély visszafoglalására küldötte. Egyúttal az új, tehetséges nagyvezér Köprili Musztafa vette át Boszniában s Szerbiában a vezényletet, ki onnan nemcsak a császáriakat szorítá ki, hanem Nándorfehérvár falára is feltűzte újra a félholdat. Thökölynek is kedvezett eleintén a szerencse és a Zernyestnél táborozó Teleki Mihály és heister hadait legyőzte és Erdély fejedelmévé választatott (1690 aug. 25.). De azután megfordult a kocka. Badeni Lajos Thökölyt Oláhországba szalasztotta s ugyanő vívta ki 1691. Slankamennél a török fősereg fölött is a győzelmet. 1691. elvesztette a török Nagyváradot is.


Kezdőlap

˙