Szorongás

a tehetetlenség tudatával összekötött félelem érzése, amely egészséges embernél is bekövetkezhetik megfelelő körülmények közt. A külső ok hiján bekövetkező Sz. érzete beteges. Okát a központi idegrendszer különböző kóros állapotai: neuraszténia, hiszteria, hipokondria stb. teszik, amidőn bizonyos körülmények közt szabályszerüen fellép (p. ha a beteg nagyobb téren magában kénytelen átmenni, vagy szűk, bezárt helyiségben, nagyobb magasságban van). A Sz. ezen alakjait bajos gyógyítani. Más esetekben a félelem érzése minden külső ok nélkül lép fel s a sziv tájára szorítkozó kellemetlen érzéssel jár (a németek Praecordialangst-ja). Oka valószinüleg edénygörcs. Félelemérzés léphet fel lélekzési nehézségeknél, összekötve a fuladás veszélyének képzetével és más organikus kóros elváltozásoknál is. A gyógyítás az okkal változik. Ha ez nem mellőzhető, az idegrendszert megnyugtató szerek, különösen a brómkészítmények alkalmazandók.

Szoros

a szó tágabb értelmében sztratégiailag, avagy a közlekedésre nézve kiválóan fontos olyan pont, ahol az út nyilt területről más területre szűk átjárón vezet át. Lehetséges ilyen átjáró valamely hegység meredek oldala és a tengerpart között, vagy pedig mint valami szűk völgyi út sziklák között, vagy végre valamely folyó területéről egy másik folyó területére átvezető alkalmas pontja a vizválasztóvonalnak.

Szóró tányér

l. Felöntő készülékek és Malmok.

Szóró tükör

l. Tükrözés.

Szorulás

l. Székrekedés.

Szoruló lövedék

l. Pressio.

Szórus

(gör.), a harasztok sporangiumainak saját alaku és lepeltakarta csoportosodása. Sz.-talan, l. Acrocomia alatt az Acrostichum-féléket.

Szórva szedés

v. ritkítás, a könyvnyomtatásban a szavak kiemelésének az a módja, hogy az egyes betük közé zárkákat (l. o.) raknak s ezzel a betüket egymástól távolabbra helyezik, p. s z ó r v a s z e d é s. Legnagyobb részt a fraktur (gót) betükkel nyomtató németek alkalmazzák, mig a latin betükkel nyomtató németek alkalmazzák, míg a latin betükkel iró nemzetek nyomdászai, igy a magyarok is, e helyett a kurziv betüket alkalmazzák a szavak kiemelésére, mely a frakturban nincs meg. Sz.-nek nevezik azt a könyvnyomtatási módszert is, midőn a sorokat távolítják el egymástól, még pedig térzőkkel (l. o.).

Szorzás

vagy sokszorozás, az alapműveletek egyike. Hogy ha a és b pozitiv egész számokat jelentenek, akkor b-t megszorozni a-val annyit tesz, mint alkotni a b+b+...+a-dik/b összeget, amely röviden ab-vel szokás megjelölni. A b számot, amelyet ezen összeg előállítása végett a-szor tettünk összeadandónak, sokszorozandónak v. szorzandónak, az a számot sokszorozónak v. szorzónak, az eredményül nyert összeget pedig szorzatnak nevezzük. Bebizonyítható, hogy ab=ba, (ab) c=(ac) b, (a+b) c=ab+ac. E képletek azt fejezik ki, hogy a pozitiv egész számok szorzására érvényes a kommutativ, asszociativ és disztributiv elv. Minthogy a szorzandó felcserélhető a szorzóval a nélkül, hogy a szorzat értéke ennek következtében megváltoznék, még az elnevezésben sem szükséges azokat egymástól megkülönböztetni és ezért mind a kettőt a szorzat tényezőinek nevezzük. Több pozitiv egész szám szorzatát ugy alkotjuk, hogy az elsőt megszorozzuk a másodikkal, a nyert szorzatot a harmadikkal stb. Világos, hogy az ilyen szorzat értéke is független a megadott tényezők sorrendjétől. Ha más mint pozitiv egész számokkal el akarjuk végezni a Sz.-t, akkor e művelet értelmezését módosítanunk kell. A közönséges analizis körében szereplő számok esetében e módosítás mindig ugy történik, hogy a kommutativ, asszociativ és disztributiv elv megtartsa érvényességét.

Szorzó

l. Szorzás.


Kezdőlap

˙