Szőllőatka

(Phytoptus vitis Land.), az atkafélék rendében a gubacsatkák családjába tartozó állatka, amely a szőllőleveleken él. L. Atkafélék.

Szőllőcukor

(dextroz), C6H12O6. A szénhidrátok csoportjába tartozó cukorféleség, amely előfordul számos édes gyümölcs nedvében (szőllő) és a mézben; jelentékeny mennyiségben található a diabetes melitusban szenvedők vizeletében. A Sz. számos más szénhidrátból (cukor, keményítő, cellulóza stb.) képződik, mikor azokat hígított savakkal főzzük. Előállítása gyárilag keményítőből ugy történik, hogy azt higított kénsavval főzik. A kereskedésben előforduló Sz. (krumplicukor) mindig tartalmaz dextrinhez hasonló idegen nyagokat is, de ettől borszeszből való átkristályosítással megtisztítható. A Sz. borszeszből vagy vizből 1 molekula vizzel kristályosodik; op. 86°; 110°-on egészen vizmentes lesz. Vizben és borszeszben oldódik, de éterben nem; édes ízü, de nem annyira mint a cukor; oldata a poláros fény síkját jobbra csavarja el (innen a dextroz elnevezés) és a Fehling-féle oldatot redukálja, azaz melegítéskor narancsvörös szinü csapadék alakjában kuprooxidot választ ki. Ez a reakció igen jól felhasználható a Sz. kimutatására is. Kalcium- és báriumoxiddal szakkarátokat, nátriumkloriddal pedig NaCl+2C6H12O6+H20 képletü vegyületet képez és oxidációkor többféle sav (glukonsav, cukorsav, borkősav, oxálsav) képződik belőle; erjedéskor pedig széndioxidra és etilalkoholra (borszesz) bomlik. A Sz. szerkezetét illetőleg 6 vegyértékü alkohol aldehid-származékának tekinthető, szerkezeti képlete CH2OH.(CH.OH)4.COH, amiből redukáló sajátsága könnyen megmagyarázható. A Sz.-t a cukor pótlószeréül és a savanyu must édesítésére (l. Gallozás) is használják.

Szőllődézsmaváltság

Az 1836. VI. t.-c. alapján szőllőhegyet és szőllőskertet kell megkülönböztetni. Az idézett törvény 2. §-a szerint szőllőhegy alatt oly földterületek értendők, amelyeket a földesúr nyilvános megegyezésével szőllővesszőkkel beültettek és amelyekből a földesúr kilencedet vagy a helyett tizedet, vagy hegyvámot v. ezzel felérő bért szedett, míg a szőllővesszőkkel beültetett egyéb területek, melyek e tekintetek alá nem jönnek, nem szőllőhegyek, hanem csak a szőllőskertek sorába számítandók. Ez a különbség a jobbágyközséget illetett bormérési jog tekintetében birt jelentőséggel, amennyiben t. i. a jobbágyközségnek a szerint amint saját szőllőhegye volt vagy nem volt, az első esetben Szt.-Mihály-naptól Szt.-György-napig, a második esetben ellenben Szt.-Mihály-naptól csakis karácosny-napig volt a hivatkozott törvényben közelebbről meghatározott bormérési joga. A szőllők után - legyenek azok akár szőllőhegyek akár szőllőskertek - a földesúrnak fizetendő bér kétféle volt, u. m. vagy dézsma vagy hegyvám. Dézsmának nevezték azt a bért, mely az évi must- v. bortermésnek bizonyos meghatározott hányadrészében (jelesül 9-ed vagy 10-ed részében) állott s melynek mennyisége tehát az évi termésnek mennyiségétől függött. Hegyvám (l. o.).

A földesúri jogok megváltása szempontjából a szőllők (szőllőhegyek és szőllőskertek) két fő osztáylba sorozhatók, a szerint t. i. amint az 1853. évi urbéri nyilt parancs szerint úrbéri teleknek tekintendő teleknek teszik alkotórészét vagy nem. Az úrbéri nyilt parancs szerint ugyanis csak az első osztályba tartozó szőllőktől járó tartozások szüntek meg és csak az ez osztályba tartozó szőllőktől járó tartozások szüntek meg és csak az ez osztályba tartozó szőllők váltak az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében birtokosaiknak teljes tulajdonává. Minden egyéb szőllőktől járó tartozások és adózások továbbra is hatályban maradtak. Ezeket az adózásokat és tartozásokat törvényileg meghatározott megváltás ellenében az 1868. XXIX. t.-c. szüntette meg s a megváltást kötelezőnek mondotta ki. A lényeges különbség e szőllőknek és az úrbéri természetü szőllőknek megálvtása között az, hogy míg az úrbéri természetü szőllők után járó váltságösszeget az illető szőllőbirtokosok tartoztak fizetni, de a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye mellett. A váltságtőkét az évi tartozás megállapított értékének husszoros összege tette, melyből azonban beszedési és kezelési költség fejében 1/16 rész levonásba jött. Az évi tartozás kiszámítására a törvény határozott elveket állított fel, a szerint amint a legközelebb lefolyt 10 év alatt (t. i. 1858-67) az évi tartozás: a) készpénzben; b) terménybeli tartozásban; c) napszámban vagy más szolgáltatásokban állott, vagy d) vegyesen, készpénzben, terményben, napszámban vagy más szolgáltatásban teljesíttetett; terménybeli tartozás esetében pedig a szerint, amint az dézsmában vagy hegyvámban (l. o.) állott.

A szőllőbirtokosoknak nyujtott országos közvetítés abban állott, hogy a váltságösszegre jogosultak az ország nevében kibocsátott, 5%-ot kamatozó s az ország jótállása alá helyezett jelzálogos váltsági kötvényeket kaptak, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásaikat törlesztés útján az ország pénztárába fizetni tartoznak; és pedig kamat fejében 5%-ot, tőketörlesztési járulék címén 21/2%-ot, kezelési költség címén 1/2%-ot, összesen tehát 8%-ot. A 21/2%-os törlesztés mellett az összes váltságtartozás 22 év mulva szünik meg; szabadságában állván azonban minden váltságkötelezettnek, hogy váltságtartozását készpénzben egyszerre lefizethesse. A váltságtartozás dologi teher (Real-Last), mely a többi bekebelezett követelések fölött elsőbbséggel bir. A váltságtartozás jelzálogi biztosításáról, nyilvántartásáról a hivatkozott 1868. XXIX. t.-c. részletesen intézkedik, mely egyúttal a váltsági műveletet is szabályozza. Ez a megváltás kényszererővel birónak mondatott ki, ugy hogy az addigi szolgálmányi viszonyt az érdekelt felek kölcsönös beleegyezés mellett sem tarthatták továbbra fenn. A megváltás tárgyát tevő tartozások teljesítése már az 1868-ik évre megszüntettetett. Megváltás alá csak azok a szőllőbirtokok nem estek, amelyeket a tulajdonos irott szerződésben és az alatt a határozott és világosan kifejezett feltétel alatt adott át, hogy azok bizonyos évek mulva v. bizonyos határidőben reá visszaszálljanak. Azonban ily esetben kötelességévé tétetett a tulajdonosnak, hogy visszaváltási jogát egy év alatt érvényesítse, mely határidő, ha a kikötött visszaváltási határidő már lejárt, a törvény kihirdetésének napjától, ellenkező esetben a visszaváltási határidő lejártától számítandó. A kellő határidőben nem érvényesített visszaváltási jog elenyészik, a szőllő a birtokos tulajdonába megy át s a megváltás tekintetében az 1868. XXIX. t.-c. alá esik.

Az 1878. V. t.-c. a váltságigények bejelentésére közelebbről meghatározott határidőtől számítandó egy évi záros határidőt tűzött ki, azzal a szentesítéssel, hogy a törvényes határidőben be nem jelentett igény megszüntnek tekintendő s a szőllőbirtokosra rótt megváltási kötelezettség megszünik. A Sz.-ra még a következő törvények vonatkoznak: a) az 1880. VII. t.-c., mely a htáralékos Sz.-i tartozások befizetéséről intézkedett; b) az 1883. XI. t.-c., mely az 1880. VII. t.-c.-nek hatályon kívűl tétele mellett a Sz.-i tartozások lerovására nézve a váltságkötelezetteket bizonyos állami kedvezményekben részesítette és c) az 1895. XIV. t.-c., mely még újabb állami kedvezményeket adott.

Szőllőfélék

(Ampelideae, Vitaceae), cserjés, kúszó vagy kapaszkodó szárral biró, kacsos növények, váltogató állásu, ép vagy osztott levelekkel, szabályos, himnős vagy özvegy virágokkal. Kelyhük jelentéktelen, ép vagy fogazott; pártájuk rendesen 4-5, ritkábban 6-7 szirmu; a himek száma annyi, mint a párta szirma; az anya magányos, felső állásu, kétrekeszü, két-két visszafordult magrüggyel; a maghon tövéhez a szirmok számával megegyező s a himekkel váltakozó tányérkák (nektáriumok) vannak nőve, melyek éterikus olajat választanak ki; termésük bogyó, egy vagy több magfehérjés maggal. Többnyire tropikus vidékeken honos növények, melyeket Planchon a következő nemekbe soroz: 1. Vitis, 2. Ampelocissus, 3. Pterisanthes, 4. Clematicissus, 5. Tetrastigma, 6. Landukia, 7. Parthenocissus, 8. Ampelopsis, 9. Rhoicissus, 10. Cissus.

Szőllőfű

(növ.), l. Libatalp.

Szőllőhagyma

(növ.), l. Póré.

Szőllőhegy

l. Szőllődézsmaváltság.

Szőllőilonca

(Tortrix Pilleriana Schiff.), kicsiny, esteli lepke, melynek zöldes szinü hernyója a szőllő leveleit összehúzza és pusztítja. A lepke juliusban jelenik meg, petéit csomókba rakja a levelekre, s a petékből kikelt hernyók azonnal a tőke kérgének vagy a szőllőkarók repedéseibe húzódnak, itt áttelelnek s tavasszal indítják meg pusztításaikat. Ellenük a petéikkel belepett levelek összegyüjtése és elégetése, másrészt kora tavasszal a tőkék leforrázása és a karók gőzölése által (hogy az ezekben télire meghúzódott hernyók tönkre menjenek) védekeznek leginkább; de lepkéi összefogdosására lepkefogó lámpákat is alkalmaznak.

Szőllőkúra

abból áll, hogy heteken keresztül naponta meglehetős mennyiségü szőllőt kell elfogyasztatni a beteggel, reggelire, tizóraira, ebéd után, uzsonnára s vacsora után is; e mellett a zsíros, lisztes és felfúzó ételeket kerülni kell és kellő testmozgás végezndő. A szőllő hatóanyagát a borkősavas sók alkotják, amelyek kitünő, enyhe hashajtók és húgyhajtók s élénkebb bélmozgásokat, bő, vizes ürüléseket okoznak. E mellett a szőllő cukortartalma is tekintetbe jön. Ilyen gyógymód főleg a renyhe gyomor- és bélmozgásokban szenvedőknél és az ezen alapon fejlődő hipokondriánál, aranyeres bántalmak esetén alkalmazhatók jó sikerrel s többnyire fürdőhelyen végeztetjük azt, hol a pihenés és mozgás, jó levegő is elősegítik a hatást.

Szőllőmoly

(Cochylis ambiguella Hübner), apró, este röpködő lepke, mely két generációval bir; az elős generáció ugy május végén, a második juliusban jelenik meg. Különféle szinü (szennyes fehér, majd rózsaszinü, vereses vagy zöldes) hernyója a szőllő virágait és bogyóit pusztítja. Bábalakban telel át, ugyanolyan helyeken, mint a szőllőilonca (l. o.) hernyója, és ezeket a tőkék leforrázásával pusztítják; a lepkéket lepkefogó lámpákkal, a hernyókat pedig szappanos vizbe kevert zacherlin-por permetezésével irtják.


Kezdőlap

˙