Szőreg

nagyközség Torontál vármegye török-kanizsai j.-ban, (1891) 3337 magyar és szerb lak., vasút-, posta-, táviró- s telefonállomással és postatakarékpénztárral. Sz. és környéke az 1848-49-ki szabadságharc alatt jelentékeny ütközetek szinhelye volt; 1849 február 9. Theodorovics szerb csapatai a magyarokat megtámadván, őket a sáncokból kiűzték; febr. 11. pedig Theodorovics Új-Szegedet elfoglalván, szegedet ágyuztatja, míg csak Hadik honvédezredes az égő faluból a szerbeket ki nem űzi; aug. 5. történt a tulajdonképeni u. n. szőregi csata, mely a magyarok visszavonulásával géződött, Sz. pedig az ütközet alatt romhalom lett.

Szörény

vármegye, 1880-ig különálló, azóta Krassó vármegyével Krassó-Szörény vármegye néven egyesített vármegye, l. Krassó-Szörény.

Szörényi bánság

l. Krassó-Szörény (tört.).

Szörénységi flóravidék

l. Magyarország (XII. köt. 80. old.).

Szőrféreg

(Strongylus Rud.), a fonalférgek osztályának Strongylidae családjába tartozó állatnem, meglehetős vastag, hengeres és nagy testtel; hatajku szájnyilással, a nyaktájon egy-egy oldali szemölccsel; nősténye hegyes hátulsó testvéggel. Számos faja közül a S. longevaginatus Dies, 15-26 mm. hosszu, eddig még csak egyszer találták egy gyermek tüdejében; a S. paradoxus Mehl., 16-39 mm. hosszu, a házi és vaddisznó légcsövében és hörgőiben él; a S. Filaria Rud., 25-48 mm. hosszu, a juh és kecske légcsövében és horgóiben él s néha nagy tömegben lép fel; a S. micrurus Meh., 34-72 mm. hosszu, a szarvasmarha ütőereiben, a borju légcsövében és hörgőiben, ugy a tulokéban, lóéban és szamáréban él; a S. trachealis v. Sieb., a fácán, páva, fajd, pulyka, szarka, zöld harkály, seregély, vad és házi kacsák légcsövében él.

Szőrféregkór

l. Férges tüdővész és Gyomorférgesség.

Szőrfestés

A szőr állománya hasonló a gyapjuéhoz, azért a festés is hasonló elvek szerint történik. Lényegesebb eltérés csak akkor van, ha a budán levő szért, illetőleg a szőrmét kell megfesteni. Ekkor ugyanis a bőr kényes természetével kell számolnunk, mely a magasabb hőmérsékletnek az alkalmazását tiltja. A szőrfestőműhelyek berendezése többnyire igen egyszerü. Néhány vasüst vagy fakád, esetleg régi, kétfelé fürészelt hordók, egynéhány vas-(ganaj-)villa és durva nádkosár, valamint rámák a szárításhoz, ebben áll az ilyen műhely egész berendezése. Miután mostanában rednkivül nagy mennyiségü szőr kell, ugy hogy a szükségletet lószőrrel, marhaszőrrel és disznószőrrel sem lehet kielégíteni, azért oly pótszer után néztek, mely a lószőrrel lehetőleg egyenértékü legyen. Ilyen a kókusz rostja, a sea-sall, afrikai fű stb., de legfontosabb ezek közül a mexikói rost (fiber) vagy szitakender, azaz Dél-Amerikában előforduló különböző agave-féleségek leveleinek a rostja, mely a lószőrhöz rendkivül hasonlít. Ezt a rostot, ugy mint a szőrt is, csak tartós, szinálló festékekkel, ez idő szerint többnyire természetes növényi származásuakkal festik, bár kétségtelen, hogy a kátrányfestékek közül is akárhány olyan akad, mely az igényeknek teljesen megfelel. A szőrmék, bundák fetése körül még igen sok a titkolódzás, ugy hogy erről az irodalomban alig találunk adatokat. Az egyetlen, ezt azt iparágat bővebben tárgyaló mű (Schrader a szerzője) oly ritka, hogy a könyvpiacon alig kapható. A szőrméket általában véve szürke és barna szinüre, az ólomnak, a vasnak stb. kénvegyületeivel festik. Igy p. a szőrt bekenik lúgos ólomoxidoldattal, ekkor a szőrben levő kén az ólommal sötétbarna szinü ólomszulfidot alkot. A feketére való festéshez gallusz-savat, vassókat és kékfát használnak. Újabb időben Erdmann E. a szőrmék festésének oly eljárását eszelte ki, mely azon alapszik, hogy bizonyos organikus bázisok, mint aminők a parafenilandiamin és a paraamidofenol oxidációs anyagokkal kezelve sötét szinü festékekké lesznek. Ezen oxidációs anyagok közül legjobban bevált a hidrogénszuperoxid. Mellékesen megjegyzendő, hogy ez az eljárás a hajnak megfestésére is alkalmas; a szineződés gyorsan következik be s oly állandó szint ad, mely a hideg és forró vizzel, sőt forró szappanoldattal való kezelésnek is teljesen ellentáll.

Szőrfű

(növ., Aira L., Avenaira Rehb., Fussia Schur, Avenae sectio Caryophyllea Koch), a zab (Avena L.) algénusza, majd külön génusz, apró, egynyáréltü pázsitfű, finom szőrféle ágakkal, sertefinomságu levelekkel. Az Aira caryophyllea L. meg az A. capillaris Host. száraz parlagon terem, bokrétába kötik. Az Aira egyéb fajait a Deschampsia alá foglalták.

Szőrmeáruk

prémes állati termékek, melyek ruházati és divat-célokra használtatnak, feldolgozva szűcs-iparosok (l. Szűcsáruk) által. A szőrmék cserzése gyakran timsóval történik. A bunda húsos oldalát megtisztítják, timsóval és konyhasóval bekenik, megszárítják, kallózzák és nyujtják. A szőr zsíradékját korpával, faforgáccsal, gipszporral s hasonlókkal tudják eltávolítani. Sokszor eme cserzéshez csak konyhasót használnak, ilyenkor azonban organikus savaknak a jelenléte is szükséges, amelyek a korpa savas erjedésénél képződnek. V. ö. Cubaeus Pál, Das Ganze der Kürscnerei. - A szőrmék festését l. Szőrfestés.

Sz. tekintetében Oroszország áll első helyen. Hazánknak e tekintetben nagyon alárendelt szerepe van. 1895-ben 990,620 frt értékü kivitelünkkel szemben 4.244,880 frt a behozatal. Ezen nagy arányu behozatalban szerepelnek prémbőrök 833,700 frttal, bárány- és juhbőrök 601,800 frttal, bundák, karmantyuk, kucsmák, női kalapok 2.237,400 frttal, prémmel bélelt takarók, prémbélés, prémes állati bőrökből készült szőnyegek 57,000 frttal, közönséges szűcsáruk 1200 frttal, végre hulladékok 780 frttal.

Szörnyszülött

l. Torzszülött.


Kezdőlap

˙