Szuera

marokkói város, l. Mogador.

Szuez

(arabul Szuvesz), tengeri kikötőváros Egyiptomban, a Vörös-tenger É-i végében, vasút mellett, teljesen kopár földnyelven, a róla elnevezett csatorna D-i végében, (1882) 10,913 lak., akik közt 1183 külföldi, a többi egyiptomi, arab, indus és néger; nagyobbára igénytelen házakkal; biztos kikötővel, amelyet 100 km2-nyi területen legalább 10 m. mély viz borít. A száraz dock 112 m. hosszu, 23 m. széles és 9 m. magas. A várostól É-ra torkollik a Kairóból kiinduló édesvizü csatorna; e mellett van az Arábiából jövő karavánok tanyája. A várostól D-re vannak az arzenálok, árutárak, műhelyek, két világító torony. Ide és innen tovább egy erős töltés visz az Ibrahim-kikötőhöz, amelyet két részre osztottak; egyikben a hadi, másikban a kereskedelmi hajók horgonyoznak. A mai Sz.-től, amelynek a csatorna megnyitása előtt csak 1500 lakosa volt, néhány km.-nyire É. felé állott az arab középkorban Clysma vagy Kolszum város.

Szuezi-csatorna

a szuezi földszorost átvágó, a Közép-tengert a Vörös-tengerrel összekötő csatorna. Már I. Sethos és II. Ramses (Kr. e. 1400.) fáraók alatt ástak egy csatornát a Nilustól a birodalom keleti határáig és valószinüleg a Vörös-tengerig. II. Necho (Kr. e. 609-595.) a Nilus mellett fekvő Bubasztisz (a mai Sagasig) és a Vörös-tenger között egy új csatornát kezdett építeni, amelyet (Heredotos szerint) Dareios Hystaspes fejezett be körülbelül 100 évves később. II. Ptolemaios (Kr. e. 285-247.) kiszélesítette ezt zsilipek beépítésével. Ez a csatorna bár idővel bedüledezett, de az actiumi csata (Kr. e. 31.) idején még annyira hajózható volt, hogy Kleopatra néhány hajója azon át a Vörös-tengerbe juthatott. Az első római császárok, majd Omár kalifa alatt a VII. sz.-ban (Kr. u.) ismét helyreállíttatott a csatorna s működésben is maradt 767-ig, amikor betemették. A XVIII. sz.-ban a mamelukok feje, Ali bej ismét felvetette a csatorna eszméjét, de már nem a Nilus, hanem a Közép-tenger összekapcsolását tervezte a Vörös-tengerrel. Komolyabb stádiumba azonban csak akkor jutott a dolog, amidőn a francia direktórium vette kezébe az ügyet Bonaparte Napoleon ösztönzésére. Egy 1799. előzetes vizsgálatokkal megbizott bizottság az összeköttetést kivihetőnek találta, jóllehet az Arab-öböl Szueznél 9.908 m-rel magasabb, mint a peluziumi. Mielőtt azonban ez a bizottsági jelentését beadta volna, már egyiptom a portának visszaadatott.

Metternich ösztönzésére egy nemzetközi bizottság, melynek többek közt az angol Stephenson, a francia Talabot s az osztrák Negrelli voltak tagjai, 1847. új nivellálást eszközölt, amely a két tengerrészre közel egyenlő magassági adatokat eredményezett. Az első mérnökök munkálatai azonban csak akkor nyertek praktikus becset, amidőn lesseps F. vette kezébe a csatorna ügyét. Lesseps kimutatta a vállalat gazdasági és politikai fontosságát s a jövedelmező terv technikai kivihetőségét. A Sz. terve, mely körül Necho fáraó napjai óta régebben és újabban annyi merész ember és többi között a mult század végén egy Tóth nevü magyar is fáradozott, egyszerre napirendre tűzetett s aktuális fontosságot nyert. Lesseps geniális és nagy szabásu terve csakhamar megnyerte az egész művelt világ tetszését és támogatását. Az egyiptomi alkirály, továbbá Franciaország, Olaszország és Ausztria-Magyarország kereskedelmi világa magáévá tette Lesseps tervét, melynek megvalósítása immár csak idő kérdése volt. A következő évre (1855) Lesseps Párisba tanácskozásra hivta össze a világ leghiresebb mérnökeit és építészeit, s eléjük terjeszté a csatorna építésére vonatkozó terveit. A gyülekezet elfogadta azokat és 1856. Lessepset bizta meg a csatornaépítés vezetésével, vezénylő igazgató címmel. Ámbár Anglia számos diplomáciai nehézséget gördített a vállalat útjába, Lesseps kitartásának sikerült az építéshez szükséges tőkét is aláirás útján előteremteni. Miután csupán Franciaországban 200 millió frankot irtak alá, amely máris elegendőnek mutatkozott a költségek fedezésére, Lesseps 1859 febr. visszatért Egyiptomba, hogy a csatorna ásásához fogjon, mellyel azután 10 év alatt, 1869 aug. 15-én szerencsésen elkészült.

A csatorna elkészülte után a forgalom növekedésével együtt hamarosan mutatkoztak a nagy mű fogyatkozásai is, melyek legfontosabbika, hogy a csatorna szűknek és sekélynek bizonyult, a nagyobb hajók a szűk csatornában csekély sebességgel haladhattak, gyakran megfeneklettek, időveszteséget szenvedtek és egyúttal okoztak az utánuk avagy velük szemközt jövő hajóknak, ugyannyira, hogy p. 1883-ben 3198 hajónál 416 megfeneklési eset fordult elő s összesen 21,643 óra időveszteség állt elő. Ezeknél fogva a csatorna eredeti profilja elégtelennek bizonyult, s a kitérő helyek alkalmazása (számra 10) sok időveszteséget okozott. Ily körülmények között 1884. nemzetközi bizottság hivatott egybe, amely elhatározta, hogy az eredeti profil lassankint megnagyobbíttassék. A kibővítés 69.500,000 m3 föld eltávolítását teszi szükségessé és az egész újabb munka költsége 203 millió frank. Az átkelésre szükséges idő azelőtt 481/2 óra volt, most az elektromos világítás bevezetése s a kiszélesítés mai állapotában 20 óra, sőt még ennél is kevesebb. A forgalom a tervezetekben 3 millió nettotonnára becsültetett, holott már 1893. tényleg 7.680,461 nettotonnát tett ki; a hajók száma u. ez évben 3341, a bárkáké 4296, a vámköteles utasok száma 180,432; a hajók közül 2405 angol, 272 német, 190 francia, 178 németalföldi, 71 osztrák-magyar, 67 olasz stb.

A Sz.-társaságnak 13 gőzkotrón (52 gőzkotróhajóval) kivül 3 erős vontató gőzös áll rendelkezésére többek közt a megfeneklett hajók kimozdítására s 95 hajókalauza van szolgálatban, akiknek 7 gőzcsónak áll ismét rendelkezésükre. Minden hajó kap egy ilyen kalauzt. A társaság egy édesviz-csatornát is tart fenn, amely Kairónál ágazik ki a Nilusból s egyfelől Iszmailián át Szuez felé, másfelől Port-Szaid felé vezet. A munkástelepeket egy 70 m3 vizet magába foglaló ciszterna-hajó látja el édes vizze. Az osztalék 1893. nettotonnánkint 90,40 és bruttotonnánkint 97,09 frank; az összes üzleti bevétel 71.078,810 frank. A vám eleinte 10, később 13-14 frank, 1895 jan. 1-től 9,5 frank megrakódott nettotonnánkint és 7 frank üres hajók nettotonnáinál. A csatorna bevételei 1895 aug. 8-ig 48.232,761 frankot tettek ki, ami 2.358,478 frankkal több, mint a megelőző év megfelelő időszakáig elért bevétel.

A csatorna szabad használatát a Konstantinápolyban 1888 okt. 29. kötött nemzetközi egyezmény biztosítja. Az egyezmény I. cikke szerint a csatorna háboru idején, épp ugy mint béke idején, minden kereskedelmi v. hadi hajónak lobogókülönbség nélkül, mindig szabad és nyitva lesz; annak szabad használata sem háboru, sem béke idején meg nem támadható s a csatornára nézve az ostromzár jogának gyakorlása soha sem alkalmazható. Az egyezményhez hozzájárultak: Ausztria-Magyarország, Francia-, Angol-, Német-, Spanyolország, Németalföld, Olasz-, Orosz- és Törökország. Az egyezmény nálunk az 1889. XX. t.-c.-et alkotja.

Szúfélék

(Bostrichidae), a fedelesszárnyuak rendjébe, a rejtve ötlábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád. Apró, köpcös, hengeres testü bogarak, melyekből nálunk mintegy 80 faj él, melyek többnyire a fákban, kevesebben a cserjékben és csak pár tartózkodik a nem fástörzsü növényekben. Leginkább a héj és fa érintkezése táján élnek és csak néhányan hatolnak be a fatestbe, ahol sajátságos meneteket rágnak. Amint a héjba ferdén berágták magukat, anyaüreget készítenek, ahol párosodni is szoktak és amelynek oldalaiba kis mélyedésekbe helyezik petéiket. A peterakás után a rovarok elhalnak. Az anyaút lehet egyszerü vagy többágu. Majd kikelnek a kukacformáju lárvák, amelyek azután a pusztítást tovább folytatják, amennyiben az anyaüregre merőleges, u. n. álcautakat rágnak, gondosan óvakodva, hogy útjaik egymással ne érintkezzenek. Majd az álcautak végét kiszélesítik és itt alakulnak át bábbá, azért bábüregeknek is neveztetnek. Ha a rovar azután kifejlődött, keresztül fúrja magát és tovább tolytatja életét. Általában igen kártékonyak, amennyiben csakis élő fába és sohasem elszáradt fába hatolnak. Ilyenek a tulajdonképeni szú (Tomicus v. Bostrichus), a fekete szú (Hylaster ater), a fenyő-szú (Blostophagus piniperda L.), Dendroctonus micans Kug., a kőris-szú (Hylosinus fraxini fab.), a betüzőszú (Tomicus typographus L.) stb.

Szuffetek

l. Karthago.

Szúfi

l. Szúfizmus.

Szúfizmus

a mohammedánok körében kifejlődött misztikus tanok rendszere; a misztikus tanok vallója szúfi, szószerint: gyapotruhába öltözködő (arab. szúf a. m. gyapot); a legrégibb szúfik ugyanis ily ruhát öltöttek. A mohammedán Sz. az iszlám némely körében már első századának vége felé mutatkozó aszketikus törekvésekben gyökerezik. Ez elszigetelt törekvésekből nemsokára az aszketa irányuak társulása fejlődik ki. Damaszkusban időszámításunk VIII. sz.-ának közepéről már említenek klastromot is; ez a dervisség legelső eredete, mely azonban csak a IX. sz.-ban nyer nagyobb elterjedést és indul virágzásnak. Majd nemsokára az indiai vallásokkal, különösen a buddhizmussal való érintkezés által panteista tanok szivárognak az iszlám azon köreibe, amelyek a Sz.-t művelik. A puszta aszketizmus, a világról való lemondás, kontemplativ iránnyá változik, mely az élet legmagasabb céljának az egyén megsemmisülését a világszellembe való beleolvadását (arab faná ugyanaz ami a buddhista nirvána) vallja. E célt a Sz. gyakorlatainak során fokozatosan éri el az ember; e gyakorlatok, melyek között a dervistáncok és a lármázó zikrek (l. o.) a legismeretesebbek, célja, hogy az embert az isteneszmétől való ittasság állapotába (hál a. m. állapot) juttassák. A Sz. etikája az isten szerelmében központosul, metafizikája panteisztikus világnézetben csúcsosodik ki. Az isten az egyedül létező, az egész mindenség az ő emanációja, csak őbenne létezik. Ily tanok mellett fokozatosan mellékessé váltak az iszlám törvényei és a vallás formalizmusa. Az ezekhez való viszonyt tekintve a Sz.-nak nincsen egységes tana; vannak szúfi-rendek, melyek magasabb fokaikban teljesen lemondanak a pozitiv iszlám törvényétől, mások ragaszkodnak hozzá, de allegorikus magyarázattal mélyebb eszmei tartalmat és misztikus magyarázatot kölcsönöznek neki. Ez iránya miatt az ortodoxok mindig rossz szemmel nézték a Sz.-t; nem ritkán üldözték is azon képviselőit, kik a Sz. panteizmusának végső konzequenciáig megvonták és a tökéletes embert az istenség inkarnációjának mondták. Egy Halláds nevü ember 922. halállal bűnhődött azon állításáért, hogy «én vagyok az igazság» (hakh; isten). Később azt ortodoxiának a Sz.-sal való kiegyeztetése volt az iszlám teologiája nehány neves képviselőinek, különösen Gazálinak (l. o.) törekvése.

A Sz. tanaiba az ezeket képviselő rendekbe belépőt csak fokozatosan avatják be; beavatását aszketikus gyakorlatok előzik meg. A tanítvány (murid) legmagasabb kötelessége a tökéletesedés útján feltétlen engedelmességgel viseltetni a sejkh iránt; olyannak kell lennie «mint a holttest a hullamosók kezei között». A sejkh a muriddal az egyes rendeket megkülönböztető ismertető szavakat és mondásokat, a rend sajátlagos litániaszövegét közli (vird), melyeket a zikrek alkalmával használnak és lassan-lassan a Sz. mélyebb tanaiba is beavatja. A Sz. arab, persa, török, hindu nyelven igen gazdag irodalomban van képviselve, melyben nemcsak a Sz. elmélete van mélységes módon kifejtve, hanem költői alakban is feldolgozva. Az istenittasságról, az istenséghez vonzódásról (szerelemről), a vele egyesülésről különösen nagy persa költők énekelnek, kiknek költeményein a Sz. életnézete vonul át. E költészeti irány tetőpontját éri el Dselál ed-din Rúmiban (l. o.) és a hires Mesznevi c. költői munkájában. Háfiz szerelmi költeményeit és bordalait is szeretik allgeorikus módon magyarázni és az istenszerelemre és istenittasságra vonatkoztatni.

Szugambrok

l. Szigambrok.

Szugolya

vagy sarokvető, ládaszerü szerszám, melyben a sarkolásra vagy görvényezésre szánt párkány- vagy rámaléceket bizonyos szög alatt (45°, 60°, 90°) befoghatni és illesztési felületüket gyaluval pontosan megmunkálhatni.

Szuha

(Nagy-), kisközség Gömör vármegye rimaszombati j.-ban, (1891) 417 tót lak., kik tégla- és cserépedény-gyártással foglalkoznak; postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙