Tájszó

olyan szó, mely vagy általában, vagy bizonyos jelentésben csak egy-egy tájszólásban, nyelvjárásban fordul elő, p. Dunán túl pörc e helyett töpörtyü, az Alföldön bürge e helyett birka stb. Tájszótár, olyan szótár, mely a T.-kat gyüjti egybe s magyarázza. L. Magyar tájszótár.

Tájszólás

l. Nyelvjárás.

Tajték

(sepiolith), viztartalmu magnézium-szilikát (Mg2Si3O8+4H2O), csomókban, vaskosan lelik fiatal üledékes kőzetekben vagy szerpentinben; átlátszatlan, sárgás-szürkés v. fehér szinü, sikamlós felületü, a nyelvhez tapad. Igen lágy, K. 2-2,5, fs. 0,99-1,28. Vizen úszik, amint azonban likacsai megtelnek vizzel, alásülyed. Savak megbontják. Mangéziaszilikátok átváltozásából ered. Gyakran tartalmaz egy kevés szénsavat is és vagy 14 % higroszkópos vizet. A név onnan ered, hogy a bányásznép hite szerint a földben újra meg újra ugy terem, mint a hullámok habos T.-ja. Legnagyobb mennyiségben terem Kis-Ázsiában (Anatoliában) az Eszki-Ser síkságon és Kilcsik vidékén, találni még Livádiában, Thiva közelében, Negroponte szigetén, Morvaországban Hrubschitz és Neudorf közelében, Boszniában a Lyubic hegységben, a Krim félszigeten, Spanyolországban Madridhoz közel (Valecas), Portugáliában Pinheiro mellett. Majdnem kizárólag csak az anatoliai kerül kereskedésbe és abból készítik a t.-pipákat és szopókákat. A T.-kal való kereskedelem különös jártasságot kiván, mert a nyers T. minőségét megitélni igen nehéz. A nyers T.-ot minőség s nagyság szerint osztályozni szokták. A legnagyobb féleség a seramali, melyből 25-40 db. fér el 74 cm. hosszu, 18. cm. széles és 37 cm. mély ládába; a biribirlikből 90-150 db. fér el benne, a paembellyből 200 db.; a legapróbb a dökmé, melyből 85 cm. hosszu ládába 400-1500 db.-ot raknak. A T.-ot a bányahelyekről Brusszába viszik, ott osztályozzák, ládákba rakják és küldik a nyers T.-ot Bécsbe meg Ruhlába (Türingia), mint a T.-ipar legfőbb helyeire, azután még Lipcsébe, Párisba és Észak-Amerikába. Az árak természetesen nagyon ingadoznak a bányák termőképessége szerint. Egy láda a legnagyobbik fajtából (seramali) Bécsben átlag vagy 250 forintba kerül.

A mesterséges T. vagy az u. n. T.-massza (v. mint egyesek mondják a paszuly v. a paszúr) T.-hulladékból készül. ezeket igen finom porrá zúzzák, vizzel péppé gyurják, finom kaolin- v. gipszport kevernek hozzá, gyakran kovasavas aluminiumot is, melyet timsóból meg vizüvegből gyártanak. A keveréket megfőzik, vászonnal kibélelt ládákba teszik, ahol vizét veszti, utána megszárítják s az ilyenből esztergályozzák a pipákat stb. Egy másik mesterséges T. ugy készül, hogy timsót meg keserüsót kezelnek vizüveggel s nátronlúggal, a képződő fehér csapadékot megszárítják és kész a t. Az által, hogy szénsavas magnéziát impregnálnak vizüveggel, szintén készül mesterséges T. az ilyen hamisítások nagyon hasonlítanak a valódi T.-hoz és szakértő legyen, ki őket egymástól megkülönböztesse. V. ö. Sobotka Lajos, AT.-ról (Budapest 1885); Raufer, Meerschaum-u. Bernsteinwarenfabrikation (Bécs 1876); Tomasek, Pfeifenindustrie (Weimar 1878); Ziegler, Geschichte des Meerschaums (Drezda 1883).

Tajtékgyökér

(növ.), l. Szappanfű.

Tajtékkő

v. tajtkő, l. Habkő..

Tajtékzuzmó

(növ., Collema L.), kocsonyaszerü zuzmó, telepje levélnemü, többnyire karéjos, bodros, sötét olajzöld vagy barna, rétegtelen. Moszatsejtje gyöngyforma a szintelen fonalforma sejtek között a tajtékmasszában. Terméke nyeletlen, bögre- vagy tányérforma. Gonidiuma egészen olyan mint a nyálkamoszaté és bizonysága, hogy a zuzmó teste a moszatsejtek és penészek (a szintelen sejtfonalak) egyesülése. Fajai nedves árnyékos völgyek szikláin, falakon, fatörzsön, moha között stb. élnek.

Tajtékzuzmófélék

(növ., Collemaceae), fatörzsön, földön vagy sziklán termő kocsonyanemü zuzmók, telepjük harasztforma vagy kéregnemü, soknak gyöngyforma és kékes-zöld gonidiuma (moszatsejt) a Nostocéhoz (l. Nyálkamoszat) hasonlít. 100 faja leginkább a mérsékelt, részint a forró vidéken is terem.

Taka

(vagy Kasszala), az Atbara és Gas mentén elterülő, egykori egyiptomi tartomány, mintegy 8100 km2 területtel és 38,000 lak. A fűvel és akácfa-ligetekkel benőtt tartományban az esős évszakban az arabok durva kölest is termelnek. A Gas mellett fekvő fővárost Kasszala el-Luszt (10,000 lak.), valamint a tartományt Khartum elfoglalása előtt a mahdi csapatai szállották meg. 1895. elfoglalták az olaszok, de azóta már föladták.

Takács

a szálas anyagok feldolgozásával foglalkozó iparos, más néven szövőiparos. A szövőgyáripar emelkedésével a T.-ipar viszonyai mindinkább rosszabbak lesznek, ugy hogy ennek fennállása már csak inkább átmenetinek tekintendő. Hazánkban, beleértve Fiumét és Horvát-Szlavonországot, az 1891-iki népszámlálás adatai szerint van összesen 11,938 (11,813 férfi és 125 nő) önálló T., kiknél alkalmazásban van 4 tisztviselő, 1 gépész, 428 családi kisegítő, 1264 segéd, 841 inas, 43 munkás (16 éven aluli 1, felüli 42), 30 napszámos és 16 szolga, ugy hogy a T.-iparban alkalmazott összes segédszemélyzet száma 3231, ezek között 3086 férfi és 145 nő.

Takács

1. Endre, orvos, szül. Nyiregyházán 1848., megh. Budapesten 1895 jun. 12. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1872. orvosdoktorrá avatták. 1873. tanársegéd lett a kórszövettani tanszék mellett, azután pedig gyakornok, majd tanársegéd Korányi tanár klinikáján. 1878. ösztöndíjjal külföldre utazott ismeretei kibővítése céljából. 1879. az idegkórtanból magántanárrá képesítették, később a Rókus-kórház rendelő és az Erszébet-kórház főorvosa lett, majd a budapesti poliklinika igazgató-főorvosává választatott. Számos nagy érétkü dolgozata jelent meg az Orvosi Hetilapban és német szaklapokban.

2. T. Judit (dukai), költőnő, szül. dukában (Vas) 1795 aug. 9., megh. Sopronban 1836 ápr. 15-én. Szülei: T. István és Muzsai Vittnyédy Tezéria gondos nevelésben részesítették s mikor kora ifjuságában tanujelét adta költői tehetségének, nem hogy eltiltották volna a verseléstől, hanem maguk buzdították reá. Atyja Sopronba küldte nevelésének befejezése céljából, hol olvasással, zongorázással és gazdasszonyi teendők elsajátításával töltötte idejét. Költői természete mellett igen jó gazdasszony is volt és «verseinek nagyobb részét is rokkája pergése mellett irta», mint maga mondja önéletrajzában. 1814. Wesselényi Miklós báró, Pataky Mózes és Döbrentey látogatják meg házukat, ők nevezik el malvinának, mely ezentúl irói álneve lesz. Ez időtől fogva levelez Döbrenteyvel, ki birálja és könyvekkel látja el. Kazinczy szintén megtiszteli levelével. Legnagyobb hatással rokona Berzsenyi Dániel volt rá, ki gyönyörü ódát irt hozzá és komolyabb irány követésére buzdítja. Első verse (Barátomhoz) nyomtatásban 1815. jelent meg az Erdélyi Muzeumban. Hirneve már ekkor oly nagy volt, hogy Festetics György gróf meghivta 1817. az első helikoni ünnepélyre, hol a fiatal költőnőt az egybesereglett irók valósággal ünneplik. Még három helikoni ünnepélyen vett tevékeny részt s a gróftól többek közt ő is kapott 100 frt tiszteletdíjat. 1818. férjhez ment Geöndeötz Ferenchez, kivel Felső-Patyra költözött. Férjének 1830. bekövetkezett ahlála után Patthy István ügyvédhez ment nőül. Költeményei elszórva jelentek meg (a Hebében, Aurorában, Aspasiában, Heliconban, Hasznos Mulatságokban) s néhány (p. A kesergő özvegy, Pest 1815) önállóan is. Összes költeményeinek kézirati gyüjteménye az akadémia kézirattárában van.

3. T. Mihály, énekművész, a magyar királyi opera elsőrendü tagja. Szül. Nagybányán 1861. polgári zsülőktől; iskoláit is szülővárosában végezte az ottani minorita gimnáziumban. Eredetileg a papi pályára készült, s 1879. a nagváradi papnevelő intézet kötelékébe lépett s ott három évig hallgatta a teologiát. Szinpadra alkalmas s kiválóan szép bariton hangját Ujházy Ede, a nemzeti szinház szinművésze fedezte fel egy nagybányai vendégszereplése alkalmából. A nagyváradi szeminárium akkori rektora Bubics Zsigmond (a későbbi kassai püspök) támogatása mellett Budapestre jött, kilépett a papnövendékek sorából s egészen a művészi pályára szánta magát. Először a szinésziskolába lépett, hol Passy-Cornet asszony volt a tanára, későbben az orsz. magyar királyi zeneakadémiába iratkozott be, hol az énekművészetben Pauli Rikárd fejezte be szinpadra való kiképzését Ujházy Ede játékmesterrel együtt, aki a szinpadi játékszerepekre oktatta. Már a 80-as évek elején a nemzeti szinház operájához lett szerződtetve 300 frt ösztöndíjjal s már ott feltünt kisebb szerepekben. 1884. az operaház megnyiltával aztán rendes tagja lett a magyar királyi operának s ott fokról fokra haladt, fejlődött s annak manapság is egyik oszlopos tagja. 1893. abban a kitüntetésben részesült, hogy Wagner Cosima a baireuthi Wagner-szinház előadásaiban való részvétre hivta meg s ott ő vele több Wagner-operai szerepet be is tanul s 1894. fel is lépett ott nagy sikerrel, hirnevet s elismerést szerezve a magyar művésznévnek.


Kezdőlap

˙