Tesprotia

vidék a régi Epirusban; az Ambraki-öböl a Pindoszig terjedt. A teproták vitéz és bátor illir nép.

Tessedik

1. Ferenc, utazó, szül. Szarvason 1800 febr. 22., megh. Bécsben 1844., T. Sámuel fia. Jogi tanulmányainak befejezése után 1822. ügyvéd és Apponyi Antal gróf titkára lett, kinek társaságában több év alatt Európa nagyobb részét bejárta. Erről maradt egy úti műve: T. F. utazása Franciaország déli részében (Pest 1831), melyért akadémiai tagságot nyert. Visszatérve 1835., az udvari kamaránál titkárrá lett. Apróbb művei közt legérdekesebb tudósítása Mentelliről, a Párisban élt magyar Diogenesről a Tudományos Gyüjtemény 1827-iki évfolyamában.

2. T. Sámuel, lelkész, gazda és szakbeli iró, szül. 1742., megh. Szarvason 1820. Pozsonyban, Debrecenben és az erlangeni egyetemen tanult s azután evang. lelkész lett Szarvason (Békés). A város földesasszonya, özv. Harukkern báróné T. fáradozását méltányolva, 1779-ben 45 holdnyi szíkes földterületet bocsátott rendelkezésére, hogy azon gazdasági növények termelése céljából kisérleti tért rendezzen be. Ezzel T. saját erejéből alapját vetette meg hazánkban az első iskolaszerü intézménynek a mezőgazdaság oktatására. Az iskola nagy hirt szerzett T.-nek, ugy hogy Festetics György gróf 1797., mikor a Georgicont megalapította s utóbb is gyakran tanácsával élt, Nákó Kristóf pedig 1800. Nagy-Szent-Miklóson megnyitott kis gazdasági iskoláját egyenesen az ő javaslata szerint rendezte be. II. József császár dicsérő oklevéllel és 50 arany nehézségü emlékéremmel, I. Ferenc király hasonlókép dicsérő oklevéllel, emlékéremmel s nemesség adományozásával tüntette ki, József nádor pedig 1805. személyesen meglátogatta. Művei: Der Landmann in Ungarn (1784; magyar nyelven A magyar földmívelő címmel Széchenyi Ferenc gróf adta ki 1786).; Nachricht von dem Anbau und Benützung des Luzerner Klees (magyarul ily címen: A lucerna míveléséről és használatáról 1801. jelent me és a földmívelő gazdák között 4000 példányban osztatott ki); Neuer Wiesenrectificationsplan (1801. Mitterpacher ajánlatára Uj módja a rétmívelésnek címmel magyar és német nyelven a magyar királyi helytartó tanács rendeletére kiosztatott); An das ungarische Publicum. Detaillirte Erklärung der Ursachen des Entstehens und Einschlafens des ersten praktisch-ökonomischen Institutes zu Szarvas (1789). V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I.; életrajza Zsilinszkytől.

Tesselit

l. Apofillit.

Tessendorff

Hermann, német birodalmi főügyész, szül. Elő-Pomerániában 1831 aug. 6-én, megh. Lipcsében 1895 dec. 1. Jogot végzett s azután a birói pályán működött. Ott bizták meg mint a berlini városi törvényszék első államügyészét, az Arnim-féle perben az államhatalom képviseletével és a szociáldemokraták üldözésével. 1879. a königsbergi tartományi főtörvényszéknél tanácselnök, 1886. a lipcsei birodalmi törvényszéknél főügyész lett.

Tessera

(lat.) a. m. tábla, szavazókő, jelszó; kocka a játékhoz.

Tessin

(Ticino), 1. a svájci kantonok egyike Wallis, Uri, Graubünden és Como meg Novara olasz tartományok közt, 2818 km2 területtel. A D-i sík részét kivéve, hegyek takarják. A Lago Maggiore vizkörnyéke a Sopra Cenere, a Lugano-tó körüli vidék a Sotto Cenere. Amabban a fő völgyek: a Ticinóé (Val Bedretto és Levantina), a Verzasca és Maggia völgyei, a Val Blegno és di Mescocco. A magyas hegyek a Szt.-Gotthard-, az Adula-csoporthoz és a T.-i Alpokhoz tartoznak; ilyenek a Piz Ravetsch (3010 m.), a Piz Terri (3151 m.) és a legmagasabb csúcs a Rheinwaldhorn (3398 m.), továbbá a Basodine (3276 m.); a Luganói Alpok (Monte Tamaro 1961 m., Camoghe 2226 m.) alacsonyabbak. A folyóvizek, a Reuss és Breggia kivételével, a Ticino vizkörnyékéhez tartoznak. Az éghajlat a fekvés és magasság szerint különböző; mig a szt.-gotthardi kolostorban az évi középhőmérséklet -0,6° és a nyári hőmérséklet 7,4°; Bellinzonában az évi középhőmérséklet 12,5°, a nyári 21,8° és a téli 3,1°; az évi csapadékmennyiség pedig 1,8 m. Földjének 66,7%-a termékeny; ebből 486 km2 erdő, 1314 szántóföld, kert vagy rét és 80 szőllő. Legtöbb a jó termőföld a Sotto Cenere nevü részen. Fő termékek a gabona (kukorica, búza, rozs és köles), a dohány, a gyümölcs és szőllő; déli gyümölcsök teremnek Locarno, Bellinzona és Lugano körül. Az állattenyésztés a többi kantonokéhoz képest kevesebb. 1886. volt 973 ló, 586 szamár, 311 öszvér, 50,475 szarvasmarha, 10,266 sertés, 16,462 juh, 65,179 kecske és 4794 méhkas; terjedni kezd most a selyemhernyótenyésztés is. Az erdők jó része elpusztult. A bányászat szolgáltat márványt, Mendrisiónál sok gránitot és gnájszt. A lakosok száma (1888) 126,751 (56,006 férfi, 70,745 nő), esik 1 km2-re 46; vallásra nézve 125,279 kat., 1033 evang., 9 izraelita és 430 más vallásu; anyanyelvre nézve 124,502 olasz, 1843 német, 242 francia, 71 román és 93 egyéb. A születések száma 1891-ben 3671, a házasságoké 669, a halálozásoké 2809; a kivándorlók száma évenkint jelentékeny. A lakosság a 8 járás közt a következőképen oszlik meg: Bellinzona (14,910), Blenio (7011), Leventina (9627), Locarno (23,240), Lugano (40,350), Mendrisio (20,801), Riviera (4719) és Valle Maggia (6093). Az ipar és kereskedelem jelentéktelen. A Szt.-Gotthard-vasút mellett élénk az idegen forgalom. Faido, Bellinzona és Lugano ismeretes marhavásárairól, Brissagóban szivart gyártanak és az Onsernone völgyében sok munkást foglalkoztat a szalmafonás. Az alkotmány demokratikus, fakultativ népszavazással. A nagy tanácsot (minden 1200 lakosra esik egy tag), amely a törvényhozó testület és a végrehajtó hatalmat gyakorló 5 tagu államtanácsot direkt a nép választja. Adminisztrativ szempontból 8 járásra van fölosztva; mindegyik járás élén egy helytartó áll. Minden járásnak (kivéve Rivierát) megvan a járásbirósága; másodfoku biróság a följebbviteli törvényszék (9 taggal); bűnügyekben az esküdtek itélnek. Fővárosa 1881 óta Bellinzona. A bevételek 1890-ben 3,1, a kiadások 2,8, az államadósságok 9,5 millió frankra rúgnak. Az oktatásügy szolgálatában áll 515 népiskola 17,413 tanulóval, 1 főgimnázium (a luganói liceum), 15 ipar-, több felső népiskola és kisdedóvó. V. ö. Franscini, Der Kanton T. (St. Gallen 1835); Osenbrüggen, Der Gotthard u. d. T. (Basel 1877).

2. T., folyó, l. Ticino.

Tesszália

Észak-Görögország keleti része; határa nyugaton az Epirusz, melytől a Pindosz választja el, északon Makedonia, keleten az Egei-tenger és a pagaszei tengeröböl. Fő hegységei az Olimpus (2985 méter), Ossza (1953 méter), Pelion (1620 m.) és a Pindosz (2168 m.). Az északi és déli hegyláncok könnyen mászhatók meg, ugy hogy hódítások vagy a népvándorlás alkalmával gyakran vonultak idegen törzsek T.-n át célpontjuk felé. Fő folyója a Feneiosz. A hagyomány szerint már a legrégibb időkben pelaszg törzsek lakták. A Kr. e. VIII. sz.-tól kezdve egész a Kr. e. III. sz.-ig T. négy kerületre volt felosztva és pedig: 1. Hesztieotisz, fővárosa volt Trikka (a mai Trikala); 2. Pelaszgiotisz, a Magnezia félsziget mentén, Larissza fővárosával; 3. Tesszaliotisz, a T.-i fensík délkeleti része Arne (Kierion) városával és 4. Ftiotisz, Farzalosz és Téba városaival. Az ókorban T. volt Görögország leggazdagabb és legtermékenyebb területe és állattenyésztésen kivül gabona- és szőllőtermeléssel is foglalkoztak. A mai T. földje szintén dús, sőt az említett cikkekhez utóbb még gyapju- és dohánytermelés is járult. Az egyes városok önkormányzati jogokkal birtak, kisebb területek a hatalmas nemesség egyes tagjaitól függtek, kik egymás közt gyakran viszálykodtak, háboruskodtak és csak ritkán egyesültek háborus idők alkalmával, közös érdekeiket megvédendő, egy politikai és katonai parancsnok, a tagosz vezérlete alá. Csak Kr. e. 376. sikerült Pherae fejedelmének Jasonnak ezen méltóságot állandósítani és az ország harcképes elemeinek összpontosítása által nagyobb hatalomra szert tenni. E dicsőségnek azonban csakhamar vége szakadt. 370. Jasont meggyilkolták és a tébai hadjárat, melyet unokaöccse és utóda 269-től 362-ig folytatott, annyira meggyöngítették az ország erejét, hogy a hegemonia után törekvő makedoniai II. Fülöpnek nem volt nehéz a T.-iak belügyeibe avatkozni s őket hatalmának alávetni. 197. T. a rómaiak fönhatósága alatt visszanyerte önállóságát s római szövetséges tartomány lett, melynek élén egy minden évben változtatott sztrategosz, hadvezér állott. A későbbi császárok által Makedoniához, Nagy Konstantin császár Illiriához cstolta. A XIII. sz. kezdetén a bizánci császársághoz tartozott s ez idő alatt a gótok, hunnok, bolgárok betörései alatt sokat kellett az országnak szenvednie. 1393. török kézbe került; 1832 óta az Otrisztól délre eső rész, mint ftiotiszi eparkia Lamia fővárossal, 1881 óta pedig T. többi részei is, az északi hegyvidéki területen kivül, a görög királysághoz tartoznak s Trikala s Larissza kerületeket alkotják. T. területén folyt le az 1897-iki török-görög háboru, mely a görögök leveretésével végződött. L. Török birodalom (tört.).

Tesszalonika

már az ókorban is jelentékeny makedoniai város Migdonia tartományban; eredetileg mint török gyarmat Terma volt a neve a környékén buzogó meleg gyógyforrások révén és csak a IV. sz. végén, a makedoniai uralom alatt nevezte el Kassander király felesége Thessalonike (II. Fülöp leánya) tiszteletére. Makedonia bekeblezése után Kr. e. 146. a rómaiak ugyanezen tartomány fővárosává és a kormány székhelyévé tették. Mai neve Szaloniki (l. o.).

Tesszalonikai császárság

Konstantinápolynak a latinok által történt elfoglalása után (1204) a bizánci birodalom romjaiból Theodoros Angelos, illetőleg Komnenos Dukas által alapított állam; miután utóbbi 1217. legyőzte Albániában Péter latin császárt, elfoglalta Tesszáliát és Makedoniát, és kiszorította majdnem minden ellenállás nélkül 1222. a latinokat, még Tesszalonikából is, mely azután az új görög császárság székhelye lőn. Theodorost 1230. János Asan bolgár király legyőzte és fogságra vetette; 1240. kiszabadult, visszafoglalta tartományát és János fiának adta a császári koronát. A niceai császár sokat bujtogatott ellene és halála után 1244. utódját megtámadta és hatalmát megsemmisítette. 1253. az egész T.-ot a niceai birodalomhoz csatolta.

Tesszalonikai levelek

e néven ismeretes az újtestamentomi kánon két irata, melyeket Pál apostol irt valószinüleg Korintusban az általa azelőtt nem sokkal alapított tesszalonikai gyülekezet számára s főként oly célból, hogy az ottani hivek között a Krisztus közel jövőben remélt visszajövetelére vonatkozó téves nézeteket helyesebb irányba terelje. Az újabb időkben kivált a második levél igaz-eredetüsége ellen erős kételyek támadtak.


Kezdőlap

˙