Tholuck

Frigyes Ágost Gottreu, német prot. teologus, szül. Boroszlóban 1799 márc. 30., megh. Halléban 1877 jun. 10. Tanult először szülővárosa egyetemén, majd Berlinben, hol különösen a keleti nyelvészetet tanulmányozta. 1823. Wahre Weihe des Zweiflers c. angol, francia, dán, svéd és holland nyelvekre is lefordított s több kiadásban is megjelent művében az evangéliumi tanok lelkes bajnokaként szerepelt. Következő évben Auslegung des Briefes an d. Römer c. műve jelent meg, mely szintén több kiadást ért és több idegen nyelvre lefordíttatott. Ezen időtájban lett rendkivüli teologiai tanárrá Berlinben, majd 1826. rendessé Halléban, ahol aztán holtáig meg is maradt. Közben 1828. s 1829. Rómában követségi prédikátor volt. 1843. egyszersmind a magdeburgi konzisztorium tagjává is megválasztatott. Dogmatikai munkálatai a Literarischer Anzeiger für christliche Theologie und Wissenschaft c. folyóiratban és Strauss Leben Jesu c. műve ellen irt Glaubwürdigkeit der evangelischen Geschichte munkájában jelentek meg. A teologia történetére tartoznak következő művei: Vermischte Schriften grösstentheils apologetischen Inhalts (2 kötet); Der Geist der lutheranischen Theologen Wittenbergs im XVII. Jahrhundert; Das akademische Leben im XVII. Jahrhundert; Geschichte des Rationalismus. Mindezek mellett még több kötetre menő egyházi beszéd is jelent meg tőle a keresztény hit főbb tanairól. Teologiai irányzatát részletesen jellemzi Kähler a Herzog-féle Teol. Realencyklopaedie 2. kiad. XV. kötetének 560-68. old. V. ö. Balogh Ferenc, Dogmatörténelmi mozzanatok stb. (Debrecen 1894).

Tholway

-család (menyői), régi, Közép-Szolnok vármegyében elterjedt nemesi család. Őse Balázs, aki a XV. sz. utolsó negyedében szerepelt. A család előnevét a Közép-Szolnok vármegyében levő Menyőtől vette, amelyet Balázs unokái Simon és János szereztek meg. Gábor megh. 1718-ban. Eleinte az ügyvédi pályán működött. 1683-ban hadnagy volt a nemesi felkelésben. 1690-1706. mint nádor itélőmester működött. 1697. a Károlyi-családdal együtt királyi adományban Mező-Terem szatmárvármegyei községet kapta meg. 1709. köpösdi előnévvel báróságot kapott. Jánost 1754. grófi rangra emelték. 1760. a hétszemélyes tábla ülnöke és az aranysarkantyus rend vitéze. Ferenc megh. 1808-ban. 1770-74. kir. kamarás és a dunáninneni kerület elnöke. Leányaiban a T.-család grófi ágának magva szakadt.

T. Ferenc matematikus, a XVII. század végén s a XVIII-ik elején élt. A gyöngyösi iskolán tanító és rektor volt. Nevezetesebb munkái: Az Arithmetikának, avagy az Számlálásnak öt Speiesinek rövid Magyar Regulákban foglaltatott Mestersége (Taliter disponente Franc. Tolv. Menyői, Gyöngyösini, An. 1674, Debrecen 1675, továbbá Kolozsvár 1694); Az Arithmetikát tanuló Magyarok kedvekért irattatott és bővebben kibocsáttatott (Kolozsvár 1698, Lőcse 1701, Pozsony 1727, végre ismét Lőcse 1729); Artium ingeniosae artis arithmeticae. In quo regulis, observationibus, exemplis, via per via monstratur ad universam artem memoratam (Lőcse 1706). V. ö. Horányi, Memoria Hung. (III., 413. old.); Új Magyar Muzeum (I., 1853).

Thom.

latin növénynév után Thomson Tamás angol botanikus (1817-1878) nevének rövidítése.

Thoma

János, német festő, szül. Bernauban (Fekete-erdő) 1839 okt. 2. Karlsruhéban Schirmernek volt tanítványa, 1867-68. Düsseldolfban, Párisban Courbetnál, majd Münchenben Müller Győzőnél tanult. 1874 óta többször járt Olaszországban, 1877. M.-Frankfurtban telepedett le. A müncheni akadémia 1890. tiszteleti tagjának választotta meg. Legismertebb művei: Őr a szerelem kertje előtt; Hableányok; Egy park látképe; Részlet a Taunusból; Birkozó fiuk; Krisztus születése; Menekülés Egyiptomba; Alkonyat a bükkerdőben; A Rajna Laufenburg mellett; Krisztus kisértése a pusztában; A völgy őre stb. V. ö. Thode, Hans T. (Bécs 1891); legkiválóbb műveinek 18 fénynyomata szöveggel (München 1892). Újabb gyüjtemény: Kunstblätter von H. T. (Lipcse).

Thomar

az ugyanily nevü járás székhelye Santarem (ettől 45 km.-nyire) portugál kerületben, a Nabao és vasút mellett, 5195 lak., jelentékeny pamutiparral, amely 400 munkást foglalkoztat, nagy papirosgyárral, selyemszövéssel, kalapkészítéssel, bőrgyártással, jó bortermeléssel; két dolmennel. Egy közeli dombon az 1320. alapított Krisztus-kolostor látható, amely a Portugáliában az e nemü épületek között egyike a kiválóbbaknak. 1581. a portugál rendek itt ismerték el II. Fülöpöt királyukul.

Thomar

gróf, l. Cabral.

Thomas

(ejtsd: tomá) Ambrus, francia zeneköltő, szül. Metzben 1811 aug. 5., megh. Párisban 1896 febr. 12. Zenetanár atyjától, majd 1828 óta a párisi Conservatoireon Kalkbrennertől zongorajátékot, Le Sueurtől zeneszerzést stb. tanult. 1829. első díjat nyert zongorán, 1830. összhangtani tudásával, 1831. a római díjért versenyezve csak dicséretet kapott, de 1832-ben magát a nagy ösztöndíjat, mellyel három éven át külföldön utazott. Tizenkilenc dalművet irt; ezeknek mintegy fele már megalapította dicsőségét, mikor 1851. (Spontini utódául) az akadémia tagul választotta. 1871-ben T. a Conservatoire igazgatója lett. Főbb dalművei: Le panier fleuri (1839); Le Caid (1849); Songe d'une nuit d'été (melyet ma a Szentivánéji álomból készült szövegre szerzett, de Shakespere életéből vette tárgyát, 1850); Barbier Gyula s Carré Mihály szövegére irt két remeke: Mignon (Goethe regénye: Wilhelm Meisters Lehrjahre után 1866, magyarul először 1873 szept. 20-án) és Hamlet (Shakespere tragédiája után 1868, magyarul először 1870 márc. 19.). Kisebb művei: dalok, férfikarok, zongoraábránd zenekarral, kamarazeneművek stb.

Thomas

(ejtsd: tommesz) Sydney Gilchrist, angol tehnikus, a róla elnevezett vas-foszfortalanító eljárás feltalálója, szül. Londonban 1850 ápr., megh. Párisban 1885 febr. 1-én. 1870 óta kisérletezett a nyers vas foszfortalanításával; 1876. összeköttetésbe lépett rokonával Percy Gilchristtel (aki mint kémikus a Blaenavon-vasműveknél volt foglalkozásban) s vele kiterjedt kisérleteket végzett, amelyeket 1879. fejeztek be. 1882. megkapta a Society of Arts érmét, 1883. az arany Bessemer-érmet. Az 1882-iki telet Ausztráliában, a következő telet pedig Algeriában töltötte.

Thomas-acél

l. Vas.

Thomasius

Keresztély, német jogtudós, szül. Lipcsében 1655 jan. 1., megh. Halléban 1728 aug. 23-án; 1684. jogtanár volt Lipcsében, 1688 óta az első, aki előadásait német nyelven tartotta meg. Szabad gondolkodása miatt üldözték a teologusok és elfogatását csak 1690. Halléba történt megszökése által kerülte ki, ahol a lovagakadémián, 1694 óta pedig az újonnan alapított egyetemen mint tanár és rektor működött. T. a tudományban új módszerrel lépett fel, amennyiben azt az élettel összeegyeztetni igyekezett. A természetjogot elválasztotta a moráltól és az előbbit a szabadság és a jogi kényszer elveire vezette vissza. A boszorkányperek és a tortura ellen erősen kikelt. Legjelentékenyebb művei: Vernünftige u. christliche aber nicht scheinhelilige Gedanken stb. (Halle 1723-25, 3 rész); Geschichte der Weisheit u. Thorheit (3 köt. u. o. 1693); Kurze Lehrsätze von dem Laster der Zauberei mit dem Hexenprocess (u. o. 1704) stb.


Kezdőlap

˙