Török pipaszár

(növ.), l. Kányafa, Meggyfa és Mahalebmeggy.

Törökpirosító

(növ., Peganum L.), a rutafélék füve; négy faja Európa déli részén, a Keleten, kivált Ázsia nyugati részén, Afrika északi részén és Mexikóban terem. A P. Harmala L. (szíriai ruta) hazánkban mint török maradék, csak a Szt.-Gellérthegyen nő, továbbá a Keleten, kivált a Kaspi-tó körül gyakori. Többnyáréltü, szára 3-6 dm., levele sallangos, virága jókora, fehér. Tokja háromrekeszü, sokmagu. Valamennyi része, különösen feketés apró magva, erős szagu; az utóbbi Törökországban fűszer. Festéket is termel (harmalin, l. o.). A török a selymet, gyapjut meg a pamutot szép s tartós pirosra festi vele, ezért a magvának Keleten nagy kereskedelmi forgalma van.

Török rózsa

(növ., cserjemályva, virágfa, Hibiscus, Syriacus L.), 1-3 m. magas cserje, kertbe gyakran ültetik; a mályvaféle Hibiscus cserjés faja. Levele tojásdadalaku, háromkaréju, fürészelt. Virága lila-piros vagy fehér, a töve fekete-piros. Szíriából terjedt szét, letakarva nálunk is kitelel. T. különben a Rosa sulphurea is; l. Rózsa.

Török szegfű

(növ.), a Dianthus barbatus L. és hozzá hasonló kerti szegfűnek, de a büdöskének (l. o.) is neve.

Török-Szent-Miklós

nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye tiszai közép j.-ban, (1891) 1925 házzal és 18,772 lakóval (közte 18,628 magyar, hitfelekezet szerint 10,301 r. kat., 200 ág. ev., 7456 helv. és 756 izraelita); van népbankja, ipartestülete, ipariskolája, több nagy téglagyára és malma, ekegyára, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Termékeny határa 33,059 ha.

Török szilva

a datolyapálma (l. o.) gyümölcse.

Török szinészet

A törököknek csak a legújabb idők óta van modern szinészetök. Az iszlám kevéssé volt alkalmas arra, hogy az európai értelemben vett szinészet kifejlődhessék, noha nem hiányzottak azok a népies játékok, melyekből a szinészet és vele együtt a szinház ki nem fejlődhetett volna. Ismeretes, hogy jó régi idő óta dívik a török nép életében egy népjáték, a szini életnek primitiv foka. Ez az u. n. karagöz. L. Árnyjáték és Török irodalom.

Török törzsek

l. Tatárok és Törökök.

Török tyúk

l. Szultán-tyúk.

Törökvörös

az a lakk, mely a textilroston előállított aluminiumricinoleátban (Fischli szerint Al2(C18H33O3)2(OH4) foglalt szabad hidroxil-csoportok egy részének alizarinnal való telítése révén képződik. A T.-festést először Indiában gyakorolták, ahonnan a festésnek ez a sajátságos módja már igen régen Törökországba is eljutott; ez adta meg neki a nevét; a XVIII. sz. közepe táján Franciaországban is meghonosodott a festésnek ez a kiválóan fontos ága s mióta a francai kormány 1765. az eljárást nyilvánosságra hozta, azóta a T.-festét elterjedt egész Európában. A T.-festés jellemző művelete a textilanyagnak a T.-olajjal való pácolása (l. Pácok). A régi eljárásnál a fonalakat vagy szöveteket az u. n. tournant-olajnak, t. i. az olajbogyók (olivák) utolsó préselésével nyert, könnyen avasodó olajnak lúgos folyadékban való tejszerü emulziójával áztatják és a levegőn megszárítják. Körülbelül egy hét mulva mossák és újból olajban áztatják, amit ötször, sőt még többször is ismételnek. Erre következik az aluminiumsókkal való pácolás s végül a kifestés, amire régente a krapp meg a krapp-preparátumok szolgáltak, újabban pedig a mesterséges alizarint használják. A T. a legszinállóbb árukhoz tartozik s ezért, valamint gyönyörü szine és fénye miatt, rendkivül megkedvelték, ugy hogy ez az áru a legfontosabbak közül való, amelyeket a festő és szinnyomó előállít. Miután azonban az előállítása még az újabb eljárás szerint is költséges, azért újabban a T.-árukat más festékekkel és eljárásokkal próbálták előállítani, ami sikerült is. Ilyen festék p. a nitranilin-vörös, a nitrozaminvörös stb. Különösen megkedvelték azokat az árukat is, melyek a T.-nek és az indigónak egy és ugyanazon kelmén való alkalmazásán alapulnak. L. még Szinnyomás.


Kezdőlap

˙