Trichechus

L. (állat), l. Rozmár.

Trichiázisz

(gör.), a pillák hibás állása, amit a magyar nép farkas-szőrnek nevez. A T. e bajnak azon alakja, melynél fogva, a szemhéj szélének kiélesedése folytán, a pillák egész sora rásimul a szemgolyóra, nem áll el tőle, mint hogyha a szemhéj széle ép. A bajnak másik alakja a disztichiazis (l. o.).

Trichina

Ow. (állat), a fonálférgek osztályának Trichotrachelidae családjába tartozó féregnem, melynek eddig ismert egyetlen faja, a T. spiralis Ow. az emberben s még pár más emlős állatban élősködik. A magasabb rendü emlősök izomzatában való előfordulsa már régebben ismeretes, de nem volt ismeretes eredete és veszedelmessége. Az ember betokozott T.-i 1831 óta ismeretesek voltak. A tokokban élő állatkát Paget ismerte fel 1835. és Owen irta le pontosan és nevezte el mostani nevén. Garlt és Leidy későbben a macska és a disznó húsában is megtalálták, de mégis Zenker tette 1860. Drezdában azt a korszakot alkotó felfedezést, hogy egy állítólag tifuszban elhalt egyén halálát a T. okozta. Zenker, Virchow és Leuckart kisérletei arra az eredményre vezettek, hogy az izomzatban betokozott T.-k az etetett állatok gyomrában és vékonybelében az emésztés következtében a tokból kiszabadultak s itt gyorsan, további átalakulás nélkül ivarérettekké váltak. Ezeknek elevenen szült ivadékai a gazdaállat bélcsatornájának falazatát áttörve az izomzatba vándoroltak s ha az e közben el nem pusztultak, az izomzatban betokozódtak. Ennek alapján izom- és bél-T.-t különböztetnek meg. Az izom-T. a lárvaállapotot képviseli; egy egyes egyének 0,7-1,0 mm. hosszuak jól fejlett bélcsatornával és fejletlen ivarszervekkel. A bél-T. az ivarérett egyén, fonalforma, gyűrüs kutikulával. Vékonyabb testvére a fej, a vastagabb a hátulsó vég; az elsőn a szájnyilás fekszik, itt kezdődik a bélcsatorna. A garat sejtréteges: az emésztőgyomor palackformán szélesedett, elején két kis körteforma, vakbélszerü kiemelkedéssel. A himek 1,5 mm. hosszuak, hátulsó testvégük két lebenyszerü függeléket visel s az ivarnyilás a végbélnyilással kitolható kloakát alkot. A nőstény 3-4 mm. hosszu. Egy teljesen fejlett anya 100 fiat is hordhat méhében, amelyek mögött folytonosan újak fejlődnek s miután haláláig, 5-8 hétig szülhet, utódjai számát 500-1000-ra tehetjük. A fiatalok a bélből azonnal tova vándorolnak a hasfalba, a kötőszövetekbe s a véráramok segélyével az izomzatba is, ahol a rostokba furakodnak, azok tartamát tönkrteszik, spirálisan csavarodnak, mikor is az izomrost hüvelye lassanként citromforma tokká módosul és megvastagodik (l. a Férgek mellékletén). Néha egy tokban 2-4 T. is van. E tokokban a lárvák 2-4 hét, néha 14 nap alatt teljesen kinőnek. A tok idők folytán mind vastagabbá lesz és mészsók lerakódása következtében megsötétül, ugy hogy fehér pont képében szabad szemmel is felismerhetővé válik. A betokozott lárva mintegy tetszhalálban él, de nem hal el, hanem még évtizedek multán is, ha tokját a savak feloldják, mozgékony marad, vagy ha a hússal a megfelelő gazda gyomrába jut, ahol aztán ivaréretté válik. Eredetileg valószinüleg a patkányban él s miután ezek egymást eszik, fentmaradását biztosítják; ilyen úton jut a disznóba s ebből az emberbe. Az ember izomzatában és beleiben a világ minden részében megtalálták. Európa területén leggyakoribb Német-, Skót-, Angol-, Svédországban és Dániában. V. ö. Claus C., Über die Trichine (1877). L. még Trichinózis.

Trichina-vizsgálás

l. Trichinózis.

Trichinopoli

l. Tricsinopoli.

Trichinózis

(gör.), a trichináktól (l. o.) okozott betegség, melyben az emberek főleg ott betegszenek meg, ahol a sertéshúst nyersen vagy félis sült, illetőleg főzött állapotban szokták enni. Közép- és Észak-Európában több ízben járványosan lépett fel. Legtöbb halálos kimenetelü betegséget okozott Szászországban. Magyarországon a T.-t régebben csak egy pár szórványos esetben észlelték és csakis 1891. Diós-Győrben, a vashámorban fordult elő járványosan, ahol 26 egyén betegedett meg 50 kg. debreceni füstölt kolbász elfogyasztása következtében. Halálozást nem okozott. A T. lefolyása a fertőzés fokától függ. Az enyhébb esetek láz nélkül folynak le s a gyógyulás 2-3 hét mulva egész 4 hónap mulva szokott bekövetkezni. A súlyos esetek halállal végződhetnek; ha a gyomor és bél megbetegedése igen heves, koleraszerü tünetek kiséretében következik be a halál a betegség első szakában. Legtöbbször azonban a 4-6. hét között fordul elő halálozás, mikor az izomgyuladás a legsúlyosabb. A T. orvoslása szempontjából legfontosabb lenne a belekben tartózkodó férgek elhajtása, mielőtt azoknak ivadékai szétvándorolhatnának. E célból féregellenes szerek (anthelminthica) alkalmazandók a betegség kezdetén; de csak kis mértékben felelnek meg a célnak, miután a nőstény trichinák a bél falába furakodnak. Újabban a benzinnek hashajtó szerekkel való együttes adagolását ajánlják. Ezenkivül csak tüneti kezelésben részesíthetők a betegek. Sokkal több sikere van a profilaktikus intézkedéseknek s amennyiben a T. csakis trichinákat tartalmazó hús elfogyasztása után fejlődhetik ki, a sikeres védekezés szempontjából elegendő, ha félig sült vagy párolt sertéshúst és ilyenekből készített kolbászféléket nem esznek, hanem csakis teljesen átfőzött vagy jól megsütött állapotban fogyasztják a sertéshúst. A másik módja a védekezésnek a kötelező trichina-vizsgálás, amint az Észak-Németországban, Észak-Amerikában stb. van szervezve, ahol minden sertéshús megvizsgáltatik trichinákra és csak az esetben kerül fogyasztásra, ha teljesen mentes azoktól. De a kötelező trichinavizsgálás magában nem nyujt teljes biztosítékot ott, ahol a sertéshúst nyersen eszik.

A házi állatok közül csakis a sertések betegszenek meg természetes fertőzés útján T.-ban, ha trichinás húst vagy trichinás állatokat (p. patkány) falnak fel. A fertőzés után 3-4 nap mulva, vagy legkésőbb az első hét végén heveny gyomor- és bélhurut keletkezik a férgek izgatása folytán. Az állatok étvágytalanok, hánynak, heves hasmenésben szenvednek. A második hét vége felé az izmok bántalmazottsága lép előtérbe. A rekeszizom és a borda közti izmok rendesen sok trihinát tartalmaznak, ennélfogva a lélekzés szapora, felületes és igen fájdalmas; a betegek meredten járnak vagy kinyujtott lábakkal fekszenek, a mellett rekedtek, nehezen rágnak és nyelnek. A lábakon és a szemhéjakon vizenyő lép fel, viszketés jelentkezik és az állatok kemény tárgyakhoz dörzsölődzenek. Láz főképen a férgek vándorlása idejében észlelhető. E tünetek a trichinák betokolódásáig tartanak. A T. legtöbbször gyógyulással végződik, mert a betokolt trichinák ártalmatlanokká lesznek és még az izmok mozgását sem akadályozzák lényegesen. A T. a sertések között való terjedését profilaktikus intézkedésekkel akadályozhatjuk meg. Legfontosabb gondoskodni arról, hogy a trichinás állatoknak s általában a sertéseknek hullarészeit megfelelő módon ártalmatlanná tegyék és a patkányokat, egereket a sertésólakból kiirtsák.

Trichitek

mikroszkópos kicsinységü, hajszálfinomságu ásványkiválások üveges szerkezetü vagy üveges alapanyagu kőzetekben (obszidián, szurokkő, gyöngykő, bazalt). Ásványi minőségük meghatározására apró voltuk következtében ugyszólván lehetetlen és csakis ugyanabban a kőzetben felismerhető alakban meglevő ásványokhoz való analogiájuk alapján lehet természetükre nézve némi következtetést vonni.

Trichocephalus

Götz. (állat), l. Ostorgiliszta.

Trichodium

Mchx. (növ.), l. Harmatpázsit.

Trichogyne

(gör.-lat.) a. m. ivarszőr, a virágmoszatok meg a Coleochaeték szőrforma termékenyülő szerve, amelyen az ondónak meg kell akadnia, hogy a carpogoniumot fogantassa.


Kezdőlap

˙