Tyree

l. Tiree.

Tyro

Neleus és Pelias anyja.

Tyroglyphidae

(állat), l. Atkafélék.

Tyrol

l. Tirol.

Tyrolt

Rudolf, osztrák szinész, szül. Rottenmannban (Stíria) 1848 nov. 23. Atyja, ki az abszolutizmus idején mint pénzügyi igazgatósági tanácsos Pozsonyban működött, az ottani gimnáziumba járatta fiát, ki már deákkorában nagy szinésztehetséget árult el, de szülei kivánságára előbb a jogot végezte és diplomát szerzett és csak azután kezdte meg művészi pályáját. Előbb Grazban, majd a bécsi Stadttheaternál működött Laube alatt; a szinház leégése után a Burg-szinházba került. Onnan saját kivánsága folytán elbocsáttatván, a Deutsches Volkstheaternak lett tagja, ahol jelenleg is működik. Egyike a legkitünőbb jellemszinészeknek. Mint iró is kitett magáért. Munkái: Aus der Theaterwelt; Öffentliche Angelegenheiten (vígjáték); Meister Potier (fanciából ford. vígjáték). Megirta továbbá a bécsi Stadttheater történetét 1872-84. (Bécs 1888); Raimundról is irt tanulmányt és az ő kezdeményezése folytán emeltek a nagy népköltőnek síremléket. Hazánkban több alkalommal mutatta be nagy tehetségét, igy különösen Pozsonyban és (1895. és 1896 nov. 22-23.) Budapesten.

Tyrone

(ejtsd: tirón), ir grófság Ulster tartományban, Londonderry, Donegal, Fermanagh, Monaghan, Armagh és a Lough Neagh között, 3264 km2 területtel, (1891) 171,401 lak., akik közt 54% kat. Évenkint közel 2000 (1893-ban 1700) ember vándorol ki. Számos folyója közül a legjelentékenyebb a Foyle, amelyet itt Strulenak és Mournenak neveznek; Newtown-Stewartnál lesz hajózhatóvá. A termékeny részében Irország minden terméke megterem, de főleg a burgonya és a zab. A földmívelésnél csekélyebb jelentőségü az állattenyésztés, különösen a szarvasmarha- és juhtenyésztés. Vasérc- és szénbányái vannak, de ipara nagyon csekély. A lakosság ezért igen nagy szegénységben él. A grófság a londoni parlamentbe négy követet küld, székhelye Omagh 4309 lakossal.

Tyrrhenia

l. Etruria.

Tyrrheni tenger

l. Tirrheni tenger.

Tyrtaeus

(Tyrtaios), ó-görög elegiaköltő, a második messzenei háboru idején (Kr. e. 685-668) virágzott, melynek eseményei ugyanazon mederben folynak T. életének javával. Mesés hagyomány szerint a spártaiak Athénből kapták hadvezérül, amikor a messzeneiek nagyon szorongatták őket és ők a delfii jóslóhely tanácsára Athénhez fordultak segítségért. T. aztán harci énekeivel annyira fellelkesítette őket, hogy ellenfeleiket legyőzték. Ugyanezen hagyomány azt tartja T.-ról, hogy sánta volt és irástudó (nem iskolamester). Költeményeiből kevés maradt reánk. Töredékeit kiadták: Schneidewinn a Delectus poesis graecae elegiacae I. kötetében (Göttinga 1838) és Bergk és Poetae lyrici graeci 2. kötetében; jellemzése Boros Gábornál, A görög elegia az alexandrin korig (Egyetemes Philologiai Közlöny VII. köt.); egyes költemények magyarul Fináczy Ernőtől és Latkóczy Mihálytól. T.-t a harci lelkesítés költőjének tekintvén az utókor, a magyar irodalmi közvélemény ezen a néven nevezte el Petőfit magyar T.-nak.

Tyrus

ókori város, l. Tirus.


Kezdőlap

˙