Úthengerlés

l. Hengerlés.

Utica

ősrégi tiruszi gyarmatváros északi Afrikának azon részében, melyet Zeugisnak vagy Zeugitanának neveztek. A hagyomány szerint 278 évvel korábban alapították, mint Karthagót, tehát Kr. e. a XII. sz.-ban. Pompás kikötői, óriási kereskedelme korán nagy virágzásra emelték. Maga a város, melyet a természet és művészet egyaránt erőssé tett, termékeny síkság közepén feküdt, mely síkságot ércben dús hegyek vették körül. Karthago után U. volt Feniciának legjelentékenyebb gyarmatvárosa, ámde a két város fénye áldatlan versenyre szolgáltatott okot, mely verseny útját egyengette a közös ellenség győzelmének. U. már a 240-iki zsoldos-háboruban föltámadt Karthago ellen, majd Agathoklesnek is pártjára állott és bár a két első pún háboruban együtt tartott a testvérvárossal, a döntő harcban mégis Rómának hódolt, amiért jutalmul Karthago pusztulása után egész északi Afrikának főhelye lett, jelentékeny darab földet kapott és Róma afrikai kereskedelmének összes szálait saját kezében egyesítette. A római uralom csak emelte fényét és tekintélyét A polgárháboruban Caesar pártjára állott, majd az ifj. Cato (l. o.) vette birtokába és halt meg falai között. A császárok sorában is sok pártfogója akadt, különösen Augustus és az afrikai eredetü Septimius Severus. Az arab és vandal idők pusztulásai közben a város egyre hanyatlott, mir végre a VII. sz.-ban az arabok egészen elpusztították. Ennek dacára romjai (Bu-Satter) mai napig impozáns méreteket tüntetnek fel, látszik a 20,000 nézőre számított szinház, az amfiteátrum; látszanak a fellegvárnak és kikötőnek nyomai. V. ö. Daux, Recherches sur l'origine et l'emplacement des emporia phéniciens dans le Zeugis et le Byzacium (Páris 1869).

Utica

(ejtsd: jutika), Oneida county székhelye, New-Yort É.-amerikai államban, Syracusetől K-re, az Erie-csatorna mindkét partján, ahol a Mohaxk beletorkollik, vasutak mellett, (1890) 44,077 lak.; pamut-, vasiparral, agyagedény-, téglagyártással; élénk kereskedéssel, amelynek fő cikkei a mezőgazdasági termékek. Tőszomszédásában van az állami őrültek-háza. U. 1832. alapíttatott azon helyen, ahol a franciák és indusok ellenében épített Schuyler-erősség állott.

Uticensis

az ifjabb Cato mellékneve.

Utiesenović

l. Frater.

Utifű

(növ.), mezei, gyakran az út mentén termő, változatos levelü gyom. A Plantago maior L., vagy a P. maxima Ait. széles és ép levelü; a P. Coronopus L. levele ellenben metélt, olyan mint a hollóláb (hollóláb, varjuláb). A széles levelü fajokat gyakran útilapunak (l. o.) mondják; lásd Agatlanság.

Utigur

l. Uturgur.

Útilapu

vagy útifű (növ., Plantago Tourn., Arnoglassum Endl.), a róla nevezett családnak egy vagy többnyáréltü avagy félcserjés füve, mintegy 200 faja (hazánkban 20) az egész földkerekségen széthurcolódott. Levele váltakozó, átellenes, vagy a növény tövén rózsásan csoportosodik. A virágzat sűrü, fejalaku vagy jobban megnyult füzér, virága apró, négyes tagu, kupakos, tokja sokmagu. A P. maior L. tőkéje többnyáréltü, levele a tő körül csoportosodik, széles tojásdad, nyeles, virágszála leveletlen, virágzata megnyult füzér. A hasonló P. media levele tojásdad lándsás, a P. lanceolatáé L. pedig hosszas v. keskeny lándsás. Mind jó takrmányfű. A P. Psyllium L (balhafű, balhamag) egynyáréltü, 15-30 cm.-nyi. Európa délibb vidkén meg a Földközi-tenger körül terem. Magva (semen psyllii vagy pulicariae) héja nyálkásan duzzad s éppen sok nyálkatartalmáért burkoló szernek, de kivált a kartonnyomó, vászonfestő és selyemcsinosító stb. használja; a bőrt fényesítik, a fehérnemüt, kalapot, csipkét és musszlint merevítik vele. Franciaország déli része és Olaszország bocsájta kereskedésbe. Erre a célra való a déleurópai P. cynops L. magva is, sőt bizonnyal a hazánkban töméntelen P. arenaria W. et Kit. magva is célszerü. A P. Coronopus L. (varjulábfű, hollólábfű, ecetesfű, csillagfű) a délibb vidéken terem. A P. lanceolatát az angol a lóherével vegyest veti, azért a magva gyakran a lóheréé közé is keveredik. A P. maritima L. és más tengerparti kövérlevelü fajból szódát lehet gyártani. Vizi Ú., l. Hídőrfű; olasz Ú., l. Arnika.

Útilapufélék

(növ., Plantaginaceae, Plantagineae), az útilapuképüek, mások szerint az ajakosviráguak családja. Füvek többnyire rövid törzzsel és virágszálnemü kocsánnyal, ritkábban félcserjék. Mintegy 210 faja a mérsékelt vidéken terem. Ide tartozik a Littorella, Bougueria és Plantago. V. ö. Decaisne, De Candolle, Prodromus (13. köt.).

Utile

(lat., him- és nőnem: utilis) a. m. hasznos. U. dulci, Horatius mondása (Ars poetica 343) a. m. a hasznost a kellemessel (összekötni); utilitas, hasznosság.


Kezdőlap

˙