Valódi tört

l. Tört.

Valognes

(ejtsd: valony), az ugyanily nevü járás székhelye La Manche francia départementban, a Cotentin félsziget közepén, vasút mellett, (1981) 5790 lak., nagy mészkőbányával, csipkekészítéssel, élénk vajkereskedéssel; a XVII. sz.-ból való gót dommal. V. ö. Lerry, Notice sur l'église de V. (1880).

Valois

(ejtsd: valoá), Franciaország egyik területe, mely régente grófság, majd hercegség volt, és melynek birtokosai 1328-tól 1498-ig, illetőleg 1589-ig Franciaország koronáját viselték. Jelenleg Oise départementnak egyik része.

A V. grófok a Vermandois-család egyik ágából származtak. E család utolsó örökösnője Hugo kapetingi kir. herceghez, I. Henrik király fiához ment nőül, aki ily módon lett V. és Vermandois ura. E házasságból származott a Vermandois-család kapetingi ága, melynek azonban a hatodik nemzedékben magva szakadt. Erre II. Fülöp Ágost a vermandoisi grófságot és (1215.) a V. grófságot is a koronához csatolta. Csak 1285. kapta az utóbbit III. Fülöp király ifjabb fia, Károly herceg. Ez a V. Károly (szül. 1270.), IV. vagy Szép Fülöp öccse, lett a V. királyi család törzsatyja. Megszerezte egy időre Aragoniát, elnyerte Anjout és Mainet, felvette a görög keleti császári címet, és nagy befolyást gyakorolt bátyjának uralmára. Megh. Nogentban 1325. Sok leányt és két fiut hagyott hátra, kik közül az idősbik, Fülöp, a francia trónra jutott (VI. Fülöp), mig az ifjabb Károly alençoni herceg (megh. 1346.), az alençoni ágnak lett az alapítója. Ez az ág 1525-ig virágzott, mely évben Károly connétableban kihalt.

A francia koronát IV. vagy Szép Fülöpnek három fia viselte egymásután, kik azonban egyik sem hagyott hátra fiutódot és igy a korona 1328. VI. Fülöpre, V. Károly fiára és Szép Fülöp unokaöccsére szállott (urakodott 1328-50.). A V.-család trónralépése okot szolgáltatott III. Eduárd angol királynak, hogy a Plantagenet-család igényeinek a francia trónra fegyverrel érvényt szerezzen, ami a százéves angol-francia háborura vezetett. VI. Fülöpnek két fia volt: János (az u. n. Jó János), aki atyját a trónon követte (szül. 1310., kormányzott 1350-64., Maupertuisnél az angolok fogásgába esett 1356.) és Fülöp, Orléans hercege (szül. 1336., megh. utódok nélkül 1375.). Jánosnak ellenben több gyermeke született, igy első nejétől, luxemburgi Bonától (IV. Károly császár hugától) négy leány és négy fiu; utóbbiak: Károly, a trónörökös; Lajos, az ifjabb Anjou-család alapítója, melynek férfisarja 1481. kihalt; János, Berry hercege, kinek egyetlen fiával Jánossal, Montpensier grófjával ez az ág is kihalt, és Fülöp burgundi herceg, az ifjabb burgundi család alapítója (l. Burgundia). A korona Jó János halála után V. Károlyra szállott (uralkodott 1364-80.), akinek Bourbon Jankával kötött házasságából két fiu származott, Károly a dauphin és Lajos herceg. Ez utóbbi, V. és Angouleme grófja és Orléans hercege, 1406. a V. hercegi címet és rangot kapta bátyjától kinek kormányára nagy befolyást gyakorolt. Ő az, aki a király elmebetegségét felhasználván, a burgundi herceggel versenyre kelt a fő uralomért, ami Franciaországot véres polgárháboruk és egy újabb angol háboru szinhelyévé tette. Midőn őt 1407. a burgundi párt megbizásából meggyilkolták, négy figyermeket hagyott hátra. Ezek közül kettő: Fülöp, Vertus grófja, és János, Dunois grófja természetes gyermekei valának; ellenben Károly, V. és Orléans hercege, valamint Fülöp herceg törvényes gyermekei voltak. Károly az Azincourtnál vívott csatában az angolok foglya lőn és 1465. elhalt; az ő fia pedig, Lajos, V. és Orléans hercege, utóbb, 1498. XII. Lajos néven a francia trónra emelkedett és a V. meg Orléans hercegségét a koronával egyesíté (l. Orléans). Az 1407. meggyilkolt Lajos orléansi hercegnek ifjabb fia, János angoulemei gróf 32 évet töltött mint kezes Angliában és 1467. meghalt. Nejétől, Rohan Margittól, Károly angoulemei gróf született, aki Lujza szavójai hercegnőt vette nőül, mely házasságból Ferenc herceg, utóbb I. Ferenc néven Franciaország királya, született (uralkodott 1515-47.); Károlynak azonfelül egy leánya volt: Margit V. hercegnő. Az elmebeteg VI. Károlyt idősb fia VII. Károly követte a trónon (1422-61.), ki alatt Franciaország az angol igát lerázta. Mária Anjou hercegnőtől VII. Károlynak Lajos és Károly hercegek s azonfelül négy leánya született, akik Bourbon herceg, Szavója hercege, Charolais gróf és Foix gróf nejei lettek. A trón ezután Lajos hercegre (XI. Lajos) szállott, ki 1461-től 1483-ig uralkodott és az abszolutisztikus monárkiát megalapította. Első neje Mária skót hercegnő korán elhalt; második nejétől Sarolta szavójai hercegnőtől Anna hercegnő született, kit atyja Bourbon-Beaujeu Péterrel jegyezett el; továbbá Janka (megh. 1504. kolostorban) és VIII. Károly, aki atyját 1483. a trónon követte (uralkodott 1498-ig). Károly Anna bretagnei hercegnőt választá feleségül, akitől azonban gyermeke nem született.

VIII. Károly halálakor (1498) a francia korona a V.-család mellékágára, a V.-Orléans-családra szállott. Először is XII. Lajos következett, aki 1498-től 1515-ig uralkodott. Miután első nejét Jankát, XI. Lajos leányát, magtalansága miatt magától eltaszította: Annát, VIII. Károly özvegyét vezette az oltárhoz; ennek halála után pedig (1515) Mária angol hercegnőt vette nőül. Második nejétől Klaudia és Renata hercegnő született; amaz I. Ferenc királynak, emez a ferrarai hercegnek lett hitvese (megh. 1575.). XII. Lajos halála után a trón férfisarj hiányában a V.-Orléans-család mellékágára, az angoulemei ágra szállott, mely azután 1589-ig viselte a francia koronát. I. Ferenc 1515-47. uralkodott és különösen V. Károly császár és spanyol királynak volt elszánt versenytársa és ellenlábasa. Első neje Klaudia vala, XII. Lajos leánya; ennek halála után Eleonora özvegy portugál királynőt vette nőül, V. Károly nővérét. Csak első házasságából születtek gyermekei, igy: Ferenc, aki azonban már 1536. elhalt; továbbá Henrik herceg (II. Henrik király), az orléansi herceg (megh. gyermektelenül 1545.) és Margit hercegnő, Philibert szavójai herceg neje (megh. 1574.). II. Henrik (uralkodott 1547-1559.) Medici Katalint vette nőül, kitől sok gyermeke született. Életben maradtak: II. Ferenc (uralkodott 1559-60.), Stuart Mária első férje, kitől azonban gyermekei nem születtek; IX. Károly (uralkodott 1560-74.), kinek Erzsébet osztrák hercegnővel kötött házasságából csak egy leánya született (megh. 1578.) és III. Henrik (uralkodott 1574-89.), a V.-család utolsó férfisarja; továbbá Erzsébet, II. Fülöp spanyol király neje (megh. 1568.); Klaudia, a lotaiai herceg neje (megh. 1575.) és Margit, egy ideig IV. Henrik neje. Ő volt a V.-család utolsó törvényes női sarja; megh. 1615. Még Ferenc Herkules alençoni herceg is említendő, de az már 1584. elhalt. II. Henrik több természetes gyermeket is hagyott hátra, de ezek is ugy testi, mint lelki tekintetben az elfajulás minden jelét tüntették fel. Végül még Károly, Auvergne ura és angoulemei herceg említendő, IX. Károly természetes fia (Touchet Máriától), aki IV. Henrik napjaiban gyakran cselt szőtt királya ellen. (Megh. 1650.) Unokája Mária hercegnő Guise Lajos herceghez ment nőül. Benne kihalt 1660. ez az ág is. 1672-ben pedig kihalt a Dunois és Longueville mellékág. III. Henrik királynak, a V.-család fiága utolsó sarjának halála után (1589) a korona IV. Henrikre, a Bourbon-család sarjára szállott.

Válólevél

(héb. széfer kriszusz, a talmudban: get), azon okmány, melynek átadásával, illetve elfogadásával (Móz. 5. k. 24, 1. szerint) történik a zsidó házasságnak rituális felbontása; khaldeusi nyelven irt szövegét a hagyomány a legaprólékosabb részletekig egyszer és midenkorra megállapította. A V.-t a férj meghagyásából egy szakértelemmel biró iró (szófer) irja, a férj által kiküldött két tanu pedig aláirja, mire az előbbi vagy személyesen, vagy erre felhatalmazott küldönc (sliách) útján a nőnek, illetve a nő felhatalmazott képviselőjének kézbesíti e szavakkal: «Ime ez a te válóleveled, fogadd e válólevelet és általa légy elválva tőlem mostantól fogva, és szabad minden már férfiura nézve». A V. irása és átadása módjával, valamint azon körülményekkel, melyek a házasság felbontását igazolják, idevágó nagy irodalmon kivül, foglalkozik a Sulkhán-árukh, Eben há-ezer 119-154. fej.

Valona

l. Avlona.

Valongo

l. Vallongo.

Válóper

l. Házasság és Polgári házasság.

Valóságos belső titkos tanácsos

l. Titkos tanácsos.

Valós mennyiség

oly mennyiség, amelynek mérő száma valós szám. L. Mennyiség és Irracionális szám.

Valószinüségszámítás

Valamely eset bekövetkeztének mértéke a valószinüség, melyet a közéletben a szerint itélünk meg, amint az illető esemény bekövetkezte mellett szóló okok erősebbek, mint az azt akadályozók; mennyiségtanilag a valószinüséget (u. n. matematikai valószinüség) oly törttel fejezzük ki, melynek nevezője az összes lehető esetek száma, számlálója pedig a kedvező esetek száma; p. két kockával ötöt hogy dobjunk, annak valószinüsége 4/36 = 1/9, mert két kockával összesen 36 dobás lehet (mindegyik kocka mind a hat oldala a másik kocka hat oldalával eshetik), ezekből azonban ötöt csak négy dobás (1 és 4, 2 és 3, 3 és 2, 4 és 1 szem) ad. Az ilynemü V.-ban az összes, valamint a kedvező eseteket kombinációk tana alapján számítjuk. Fontos szerepe jut a V.-nak a biztosítás, nyudíjalapok számítása stb. terén, melyeknél természetesen a felhasznált adatok számával nő a V biztossága. Van egyszerü és összetett V., ha t. i. egy eset valószinüségét magában (p. valamely 35 éves férfiu még 10 évig fog élni) vagy más esettel együtt tekintjük (p., hogy ugyanakkor ma 28 éves neje is még él). Az összetett valószinüség az egyszerüek sorozata. Egyik kiváló alkalmazása van a V.-nak az u. n. legkisebb négyzetek elméletében (l. Kiegyenlítő számítás). A V. első nyomirata Fermat és Pascal levelezéseiben akadunk; Huygheus, Bernoulii Jakab és Laplace fejtették ki bővebben. Az igen gazdag irodalomból felemlítjük: Laplace, Théorie analytique sur les probabilités (u. o. 1814); Littrow, Wahrscheinlichkeitsrechnung in ihrer Anwendung (Bécs 1832); Hagen, Grundzüge d. Wahrscheinlichkeitsrechnung (Berlin 1882); magyarul Vész János Ármin irt: A legkisebb négyzetek elmélete és bevezetésül a valószinüségi hánylati eleme (Pest 1869) címen.


Kezdőlap

˙