Vámos-Györk

nagyközség Heves vármegye gyöngyösi j.-ban, (1891) 1829 magyar lak. Itt ágazik ki a m. kir. államvasutak budapest-miskolci vonalából a gyöngyösi szárnyvonal. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

Vámos-Ladány

kisközség Bars vármegye lévai j.-ban, (1891) 1251 magyar lak.; postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Vámos-Mikola

kisközség Hont vármegyei lévai j.-ban, (1891) 1452 magyar lak.; posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Vámos-Pércs

(Hajdu-V.), nagyközség Hajdu vármegye balmazújvárosi j.-ban, (1891) 2973 magyar lak; vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói igen sok zöldséget, gyümölcsöt és dinnyét termesztenek.

Vámossy

Mihály, tanár, iró, méhész, született Máramaros-Szigeten 1827. Tanulmányait szülővárosában s a debreceni ref. kollégiumban végezte. 1854. tanárrá lett s tanított a Gönczy Pál-, majd a Szőnyi-féle nevelő intézetben, 1859-ben a budapesti ref. főgimnáziumban nyert alkalmazást, melynek 37 évig volt tanára és igazgatója. 1897 jun. 18. vonult nyugalomba, mely alkalommal a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét kapta. Önnállóan megjelentek tőle: A hét halálos bűn (erkölcsi beszélyek, Pest 1858); Időszaki vezérfonal az egyetemes történelemhez (iskolai és magánhasználatra, Pest 1862). Cikkeket irt a Vasárnapi Újságba, Gazdasági Lapokba, Falusi Gazdába, Kertész-Gazdába.

Vámpir

(Vampyrus spectrum Geoffr.), a hártyás orru, rovarevő kézszárnyuak közé tartozó állatfaj; háta sötét gesztenyebarna, hasa sárga-barna; alsó ajkán elől két igen nagy szemölcs emelkedik; felső és alsó metszőfogai érintik egymást, ha száját befogja. Testhossza 15 cm., szárnyszélessége 68 cm. Gujanát és Amerika középrészét lakja. A felőle terjesztett azon nézet, hogy az ember vérét is kiszívja, mese.

V., olyan síri szellem, vagyis elhunytnak olyan feljáró lelke, aki az élőket különféle módon, leginkább mégis vérük kiszivása által háborgatja és károsítja. Ezen az egész földkerekségen elterjedt ősrégi babonás képzet Közép-Európában leginkább a délszláv népeknél van kifejlődve, amelyeknél még egész a legújabb időkig sírtörésre és hullacsonkításra vezető hatását lehetett tapasztalni ez erősen a néplélekbe gyökerezett babonának. A V.-hit sokféle alakulatai közül a legnevezetesebbek egyike az, amely szerint az ilyen kisértő lélek denevér-formában garázdálkodik. E felfogás emléke rejlik a mi magyar «denevér» szavunkban is, amely egyenesen a görög eredetü szláv netopir származéka, amint azt különösen a V. és a lidérc szavakra nézve is kimutatni igyekezett Edelspacher a Nyelvőr V., 151-159. old. (l. Lidérc). A V.-hit ősrégi voltáról és világszerte elterjedéséről v. ö. Liebrecht Félix, Zur Volkskunde (34., 58., 195., 282. old. s az ott idézett irodalmat). Magyarországi V.-hitről Ipolyi, Magyar mitologia (230. s köv. old.).

Vámpolitika

azon elvek és törvények rendszereit állapítja meg, amelyeket a vámok megszabása, behajtása és kezelése körül kell alkalmazni. Sokáig tartó és igen termékeny irodalmi vita folyt s napjainkban is meg-megújul ez ama kérdés körül, hogy vajjon szükséges-e és hasznos-e általában vámok által korlátozi a forgalmat? Az irodalmi viták nyomában az egész világon mindenfelé heves politikai küzdelmek támadtak a kereskedelem szabadsága (l. Szabad kereskedelem) és korlátozása körül. A viták eredményét az elfogulatlan irók és politikusok ma ugy állapítják meg, hogy miután az egyes nemzetek gazdasági egyénisége abban a korban alakult meg, amidőn a közlekedési eszközök fejletlensége folytán a verseny teljesen ki volt zárva: ennélfogva akkor, amikor a technikai találmányok egyre jobban tökéletesítették a közlekedést és élesítették a versenyt, mulhatatlanul szükséges volt a megtámadott gazdassági ágakat a verseny hatásai ellen védelmezni. Az izolált kultura állapotában kifejlett foglalkozási ágakat e védelem nélkül nagyon sok helyen elpusztították volna a kedvezőbb viszonyok között megerősödött versenytársak s ezért ha csak az egész világ gazdasági állapotait gyökeres felfordulásnak nem akarták kitenni, gondoskodni kellett a helyenként kifejlett termelés védelméről. E fejtegetések magyarázzák meg azt a látszólagos ellenmondást, amely abban a históriai tényben mutatkozik, hogy a vámok terjedése és felemelése éppen a század hetvenes évei óta öltött mind nagyobb mértéket, jóllehet ugyanezen idő óta terjed az egész világon a szabadelvü politika. A V.-nak másik kérdése a vámszedés jogosultsága; kétségtelen dolog, hogy az államnak feltétlenül joga van azoktól az idegen polgároktól, akik területén jövedelmet szereznek maguknak, adót szedni e jövedelmek aránya szerint. Igaz, hogy ez adónak egy részét, sőt sokszor egész összegét a vámszedő államok fogyasztó polgárai viselik s ezért a vámszedést nem jogi szempontból s nem is általános elvek, hanem a gyakorlati szükségek szempontjából kell megbirálni. A pénzügyi vámok alkalmazását a vámszedő állam pénzügyi érdekei indokolják s igy ezeket, ha egyszersmind védelmi célokat nem teljesítenek, gazdasági szempontból mellőzni kellene. A védelmi vámokat, akár beviteliek, akár kiviteliek legyenek azok, csak olyan gazdasági foglalkozások érdekében szabad alkalmazni, amelyek a védelem nélkül elpusztulnának s ezzel a nemzet keresetképessége súlyos csapást szenvedne. Ugyane szempontok szolgáltatják a mértéket is, amekkorára a vámterhek emelkedhetnek. Miután a vámok minden esetben drágítják az árukat, tulajdonképen minden vám a fogyasztó rovására védelmezi a termelőt; világos, hogy ilyen természetü áldozatokat csak a közszükség mértékéig szabad kivánni. A V. gyakorlati eszközei a vámtarifák (l. o.), a vámszerződések (l. o.) s a vámkartelek (l. o.). Hazánkban a V. kérdésében a közgazdasági irók is, meg az államférfiak is nagyobb részben a szabad kereskedelemnek hivei, mert Magyarországnak Ausztriával szemben inkább érdekében áll a forgalom szabadsága. Lásd Magyarország (XII. köt. 107. old.).

Vámpótlék

l. Surtaxe.

Vampum-öv

az északamerikai indusoknak jellemzetes díszítésü öve, mely félig öltönydísz, félig irás. Nevét a vampum-gombokról vette, melyek hengeralakuak és a Venus-kagyló (Venus mercenaria) héjából készülnek. Ezeket a gombokat agyag-gyöngyökkel vegyest felfűzve, előaáll a V., mely az indus népeknél a szövetségek és békekötések tanuja és mint ilyen irásszerü jellegel is bir, amennyiben az övön előforduló csomók, a vampum-gombok és agyag-gyöngyök kombinációja betüszerü értéket kap.

Vámraktárak

az I. és II. osztályu vámhatósági kezelés alatt állanak és rendszerint csak a vámkezelés alá eső tárgyak befogadására szolgálnak. Vámkezelés alá nem tartozó árukat csak a vámhivatal különös engedélye alapján lehet a V.-ba felvenni. Közveszélyes és különös gondozást kivánó tárgyak részint feltétlenül, részint feltételesen ki vannak a V.-ból zárva. Letéteményezőnek az tekinthető, aki a bevallásért felelős s ennek joga, sőt kötelessége az, hogy időnkint az árukat maga vagy megbizottja vizsgálja meg. Az átvételkor hivatalos vizsgálat után a szabályszerü módon elhelyezik az árukat a raktárba, ahol azok mindaddig őriztetnek, mig a letéteményező, esetleg ennek jogutódja v. a vámbevallás által a vámeljárást kéri, v. pedig más intézkedésével a vámterületről ismét külföldre szállítja az árukat. A raktári kezelés alatt a vámhivatal az áru jó karban tartása érdekében semmiféle műszaki, technologiai munkát vagy költséget nem vállal magára. A letéteményező, illetőleg ennek jogutódja köteles az áruk után raktárdíjat fizetni, amely a budapesti, fiumei és pozsonyi fő vámhivataloknál 100 brutto kg.-onkint 1 kr., a többi V.-nál pedig 1/2 kr. minden napra. A vámeljárásnak alávetett áruk számára azonban tiz raktárdíjmentes nap van engedélyezve. A kincstárnak a V.-ban elhelyezett árukra a raktárdíj erejéig zálog- és megtartási joga van.


Kezdőlap

˙