Vasgyár

község, l. Remete-Vasgyár.

Vasgyártás

l. Vas.

Vasgyúró

l. Hegygörgető.

Vashámor

l. Hámor.

Vashegy

Gömör vármegye nagyrőcei j.-ban, Nagy-Rőcétől D-re és Szirk községtől K-re emelkedő 812 m. magas hegy, mely majdnem tisztán vasércekből áll és a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság egyik jelentékeny bányatelepe. Az itt (valamint a szomszédos Rákos községben) bányászott vasércet 13 km. hosszu drótkötélpályán szállítják a társulat likéri kohójába. Az évi termelés a V.-en 600,000 q vasérc. Vannak itt kincstári vasércbányák is.

Vashíd

(l. a mellékelt 2 képet), olyan híd, amelynek a hídaló szerkezete van vasból, legyen bár az alépítménye (l. Hídfő, Pillér) más anyagból is. A vas alkalmazása a hídtartók építésében a mult század végén kezdődik. 1779. építették Angliában az első V.-at, és pedig teljesen öntött vasból kézült ívtartókkal; néhány évvel később (1790) pedig Amerikában épül az első függőhíd kovácsolt vasból való lánctartókkal. A vas gerendatartót az első angol vasutakban alkalmazták először, a kisebb nyilásokban szintén teljesen öntött vasból, a nagyobbakban azonban már kovácsolt vassal kombinálva (erősítve). A vasgyártás haladásával, különösen pedig a vashengerlésnek feltalálásával (1820) és kifejlődésével azonban a szilárdsági és biztonsági tekintetben megfelelőbb kovácsolt vas mindinkább kiszorítja e térről az öntött vasat; már a 40-es évek végén teljesen kovácsolt vasból való hídszerkezetek is épülnek, két évtized mulva pedig már kizárólagosan csak kovácsolt vasat használnak a hidaló szerkezetekhez, az öntött vasat csupán a sarukhoz, korláthoz s a díszítésekhez. A kovácsolt vas az előállítás módja szerint vagy mint hegesztett, vagy pedig mint folyasztott vas jő használatba (l. Vas). Az utóbbi anyag, amely a tömeges gyártásra alkalmasabb, napjainkban mindinkább tért hódít s előreláthatólag maholnap kizárólag folyasztott vasból (és lágy acélból) fogjuk előállítani vasszerkezeteinket. Valamely V.-szerkezet fő részei: 1. A főtartók, amelyek a pillérekre (hídfőkre) támaszkodva, a nyilást áthidalják, s a hídpályát a rajta levő terhelésekkel együtt tartják; a főtartók határozzák meg a V. rendszerét; a szerint, hogy azok az alátámasztásuk helyein milyen irányu erőket visznek át a pillérekre, a V. lehet: ívhíd, függőhíd, v. gerendahíd (l. Tartó). 2. A pályaszerkezet, mely a híd rendeltetésének megfelelő útpályát adja, ami vagy sín-út (vasúti hídon) vagy pedig szabályos útfelület (közúti hídon). 3. A szélrácsozot és a keresztkötések, amelyek a szerkezetnek szélnyomás és egyéb vizszintes és ferde erők (lökések) ellenében adják meg a kellő szilárdságot (l. Hídszerkezet).

[ÁBRA] 1. ábra: Lemeztartó keresztmetszete.

A létező V.-ak túlnyomó számban a gerendahidak osztályába tartoznak; annyira túlnyomó e rendszer alkalmazása az ív- és a függőhidakkal szemben, hogy ez utóbbiak számra nézve alig nehány százalékát teszik az összes V.-aknak. Oka ennek abban van, hogy a gerendatartós hídszerkezet az alátámasztásaira függőleges nyomásokat visz át, mig az ív- és függőtartóknál ezen erők ferde irányuak, minélfogva az utóbbi szerkezetek rendszerint vastagabb s igy költségesebb) pillérek s hídfők építését teszik szükségessé, mint a gerendahíd. A következőkben csupán a gerendatartós V.-akra szorítkozhatunk, minthogy az ív- és függőhidakat külön tárgyaljuk. (L. Ívhíd, Függőhíd.) Kis nyilások áthidalására a főtartók v. csupán hengerelt I-vasakból állhatnak, v. ha erősebb tartóra van szükség, az u. n. lemeztartókból (1. ábra), amelyek gerinclemezből, övlemezekből és övszögvasakból vannak összetéve (összeszögecselve), ugy hogy a tartónak keresztmetszete szintén I-alaku. Az övlemezeket a hozzájuk tartozó szögvasakkal együtt a tartó övének nevezzük (felső öv, alsó öv). E tartókat nálunk legföljebb 12-15 m. nyilásig szokták alkalmazni (l. az I. képmelléklet 1. ábráját), Amerikában újabban 30 m.-ig is. A 40-es évek végén még ennél is nagyobb nyilásokat hidaltak át a lemeztartóknak módosításaival, az u. n. szekrény- és a tunnel-tartókkal. Ez utóbbiakkal, amelyeknél a szerkezet nagy méretü négyszögü csövet képez, amelynek belsejében mint valami tunnelben megy a vonat, Stephenson a Conway-hídban (épült 1846-48.) 122 méter, a hires Britannia-hídban (1846-50) pedig 140 méteres nyilásokat hidalt át, ami a hídépítészet akkori állapotában nagy eredmény volt, amennyiben ezzel lett nyilvánvalóvá egyrészt a gerendatartós rendszernek nagy nyilásokra való alkalmazhatósága, másrészt a kovácsolt vasnak célszerüsége a tartó felső (nyomott) övében is, ami akkor annyira új dolog volt, hogy a méretezéshez szükséges tapasztalatok megszerzésére Hodgkinson és Fairbairn kovácsolt vassal és vastartókkal nagy szabásu kisérleteket végeztek, amelyek alapvetők voltak a lemeztartók méretszámításának kérdésében. A tunnel-tartók s általában a nagy nyilásu lemeztartók építését azonban nem folytatták, mert csakhamar áttértek a célszerübb (kisebb súlyu) rácsos tartókra.

[ÁBRA] 2. ábra. Rácsos gerendatartó régi szerkezete.

A rácsos gerendatartó szerkezete eleinte csak abban különbözött a lemeztartóétól, hogy a gerinclemez helyett egymást átlósan keresztező u. n. szalagvasakból (keskeny lemezekből) képezett sűrü «rácsozat» kötötte össze egymással a tarto öveit (2. ábra), amihez mintául szolgálhatott a 30-as évekből származó amerikai Town-féle rácsos fatartó, amelynél a fa-övgerendákat lécrácsozat kötötte össze egymással (léctartó). Az ábrán látható függőleges rudak a tartófal merevítésére voltak szükségesek, minthogy a szalagvas-rácsozat egymagában még nem ád elég merev tartófalat. Később, amidőn főkép Culmann úttörő munkássága alapján a tartók elmélete is fejlődésnek indult, s a rácsozat rúdjaiban keletkező erők értelme (húzás v. nyomás) és nagysága iránt közelebbről tájékozódtak, a szerkezetet ugy módosították, hogy a nyomásra igénybevett rudakat (vagy esetleg valamennyi rudját a rácsozatnak szalagvas helyett, amely nyomásra nem elég ellentálló, u. n. profilvasakból ([ÁBRA]) alkották. Ilyen fő tartókkal épült Magyarországon már 1857-59. a budapest-marcheggi vonal Garam- és Ipoly-hídja. A további fejlődésben azután mindinkább csökkentették az öveket összekötő rácsrudak számát, ami megfelelt az amerikaiak szerkesztésmódjának, melyet azok eleitől fogva követtek a rácsos tartóikban; az öveket összekötő rudazat ezekben már alig nevezhető «rácsozat»-nak, minthogy a kevés számu rúd gyakran egyáltalán nem is keresztezi egymást. A gyakorlat azonban megtartotta a rácsos tartó elnevezést ezekre is. (L. Rácsos tartó alatt az 1-8. ábrákat és az I. képmelléklet 2. ábráját.)

[ÁBRA] 3. ábra. Rácsos gerendahíd, konzolos főtartókkal.

Ha a hídnak több nyilása van, leggyakrabban külön szerkezettel hidalnak át minden nyilást, ugy hogy egymásra következő két nyilás főtartói egymással nincsenek összeköttetésben, hanem a pillér fölött végződnek s ott külön-külön vannak megtámasztva. Ez a kéttámaszu tartókkal való megoldás (l. a 3. ábrát a képmellékleten). Az u. n. többtámaszu (v. folytatólagos) szerkezeteket, amelyeknél a fő tartók két vagy több nyiláson át megszakítás nélkül folytatódnak, ma már ritkán építik, minthogy ezek méretszámítása nem oly megbizható, mint a kéttámaszu tartóké. Azonban még két-három évtized előtt is gyakran alkalmazták, ugy hogy a meglevő nagyobb V.-ak között soknak van ilyen szerkezete. A magyarországi gerenda-rendszerü Duna-hidak közül az utolsó évtizedben épülteknek (a pozsonyinak, a komárominak, az esztergominak és az ujpestinek) kéttámaszu a tartószerkezetük, mig az 1873-76-ban épült budapesti összekötő vasútié és az 1882-83. épült újvidékié többtámaszu. A kéttámaszu (végein alátámasztott) gerenda-szerkezettel eddigelé áthidalt legnagyobb egyenes nyilás 156 m. a cincinnatii Ohio-hídban, Magyarországon pedig 117 m. az esztergomi Duna-hídban.

Több nyilás esetében a gerenda-rendszert újabban egy harmadik, az u. n. konzoltartós elrendezésben alkalmazzák mind gyakrabban, főkép ha nagyok a nyilások. Ebben a fő tartók szintén csak kéttámaszuak, azonban nem végződnek a pillérek fölött, hanem egyesek hosszabbak, mint a hozzájuk tartozó pillérköz, ugy hogy konzolszerüen beérnek a szomszéd nyilásba, ahol a konzol végére rendes kéttámaszu gerendatartó támaszkodik, amely zárja az áthidalást. Igy a 3. ábrán, mely az 1885-86. épült vásárosnaményi Tisza-híd tartóbeosztását láttatja, a két szélső nyilás főtartói 9-9 m.-re folytatódnak a középső 60 m. nyilásba amelyből tehát csak 42 m.-t kell a konzolos tartók végeire támaszkodó középső szerkezettel áthidalni. Ezen rendszerhez tartozik, s lényegileg ugyanilyen tartóbeosztása van az 1894-96-ban épült budapesti Ferenc-József-hídnak (l. a II. képmellékletet), amelynél a pillérköz 175 m., amiből a két konzolra 2 ´ 64 = 128 m., a középtartóra tehát 47 m. esik. Ez a beosztás azonban a híd képében nem olyan szembeszökő, mint az előbbi hídon, minthogy a konzolok és a középtartó övvonalai ugy vannak alakítva, hogy egymást teljes lánc- illetve ívvonallá egészítik ki. Épp az az egyik előnye a rendszernek, hogy a fő tartóknak (a híd képének) a tervező könnyebben adhat tetszetős formát, mint a kéttámaszu tartókkal, ahol rendszerint nincsen más célszerü megoldás, mint ugyanazt a tartóalakot az egymásra következő nyilásokban ismételni.

[ÁBRA] 1. ábra. Lemeztartós gerendahíd.

[ÁBRA] 2. ábra. Rácsos gerendahíd. (A főtartok: kéttámaszu párhuzamos övü gerendatartók).

[ÁBRA] 3. ábra. Rácsos gerendahíd. (A főtartok: kéttámaszu gerendatartók prabolás felső övvel).

[ÁBRA] 4. ábra. A Forth-öblöt áthidaló óriás híd. (Rácsos gerendahíd, konzolos főtartókkal).

[ÁBRA] A budapesti Ferencz József-híd képe (A főtartók: konzolos beosztású rácsos gerendatartók.)

A konzoltartós rendszernek nagyszerü alkalmazása a Skóciában 1882-90. a Forth-öbölön át épült óriási híd (l. a 4. ábrát az I. képmellékleten), melynek 521 méteres fő nyilásai a létező legnagyobb hídnyilások. Az öböl legmélyebb részeit, ahol a nagy vizmélység végett pillérek építése legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött volna, két ilyen nagy nyilás hidalja át; mindegyikben olyan a tartóbeosztás, hogy a középtartóra 106 m. esik, a többi pedig a toronyszerü, az alátámasztásaikon 104 m. magas konzoltartókra.

Vasica mala

község Szerém vármegye sidi j.-ban, (1891) 1860 horvát-szerb lak.

Vasikrakő

(vas-oolit), a hematit (vörös vasérc) azon változata, mely csupa köles-, ikranagyságu gömböcskék tömege; tulajdonképen a gömböcskéket agyagos, meszes kötő anyag tartja össze, de a kötő anyag, a cément, gyakran annyira háttérbe szorul, hogy csakis a vörös vasércgömböcskék látszanak. Többnyire középkori lerakódások közt találni több-kevésbbé hatalmas telepekben, Németország némely vidékén (Braunschweig, Württemberg stb.).

Vasipari szakiskola

oly iparoktatási intézet, mely a vasnak ipari célokra való feldolgozását tanítja. L. Iparoktatás.

Vaskalap

(bánya), hasznos ásványokat rejtő erek kibúvása néha a vastartalomtól egészen fekete; ezeket a fekete kibúvásokat nevezik V.-oknak, és annak jeléül tartják, hogy az ér fémtartalmu. - V. a sisaknak egyik régi formája, l. Sisak. - V. a heraldikában, l. Prém.


Kezdőlap

˙