Vechta

az ugyanily nevü járás székhelye Oldenburg oldenburgi kerületében, a Haase egy kis mellékvizénél, vasút mellett, (1890) 3035 lak., országos fegy- és javító intézettel.

Vechte

(De Vecht), 198 km. hosszu folyó, amely Münster porosz kerületben ered, átlép Hannover tartományba, Schüttorfnál hajózhatóvá lesz, több csatornaágat bocsát ki magából, fölveszi a Dinkelt, Gramsbergen fölött Overyssel németalföldi tartományba lép, ahol vizének egy részén az Overysseli-csatorna és a Dedems Vaart vezeti le; Ommen alatt belefolyik a Regge és azután a Zwartewater, végül Muidennél Zwolsche Diep néven a Zider-tóba szakad.

Vécs

(Maros-), kisközség Maros-Torda vármegye régeni felső j.-ban, (1891) 1096 magyar és oláh lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral, mezőgazdasági szeszgyárral. Itt van Kemény Kálmán báró ősrégi kastélya. Római kasztrum nyomai is láthatók itt.

Vecse

község, l. Duna-Vecse és Vág-Vecse.

Vécse

(Vojcsici), kisközség Zemplén vármegye gálszécsi j.-ban, (1891) 1041 tót lakossal.

Vecsernye

(lat. vesperae), a papi zsolozsmának esti imádságát alkotó része. Előbbi neve: lucernarium. Arról nevezetes, hogy a papi zsolozsmának az egyetlen része, melyet sok kat. templomban ünnep- és vasárnapokon nyilvánosan imádkoznak, vagy a kóruson énekelnek. Innen a délutáni isteni tiszteletnek is neve. L. még Breviarium és Horae canoniacae.

Vecsés

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti felső j.-ban, (1891) 3271 német és magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Vecsey

József, ref. pap, bölcsészeti iró, szül. Debrecenben 1800 febr. 13., megh. 1855 szept. 11. Tanulmányait Debrecenben végezte. 1823. a költészeti, 1824. a szónoklati osztály rendes tanítója, 1826. pedig szenior volt ugyanott. Ezután a göttingai egyetemre ment, hol egy évig főleg bölcsészeti tudományokat hallgatott. 1828. Bécsbe s onnan a következő évben Debrecenbe ment, hol egy ideig segédlelkészkedett, majd 1831. bárándi, 1834. debreceni hitszónok lett. 1836. a debreceni kollégiumba hivatott meg a bölcsészeti tanszékre, 1839. az akadémia levelező taggá választotta. Az irodalom terén filozofiai értekezéseiről ismeretes, melyek 1833-tól a Tud. Gyüjteményben, Minervában, Athenaeumban és Figyelmezőben jelentek meg. V. ö. Toldy F. emlékbeszdét (Akadémiai Értesítő 1855, 618. old.).

Vécsey

-család (hernádvécsei és hajnácskői gróf és báró). Eredetileg Ugocsa vármegyében élt a család, Szőllősi Balázs (szül. 1470. Hernád-Vécsén) volt első ismert őse. 1517. II. Lajos ezen Szőllősi Balázst fiaival Antallal, Istvánnal és Gergellyel megadományozta több faluval, többek között az abaúj vármegyei Hernád-Vécse községgel is, honnan a család nevét vette. A család az említett Gergely (v. György) gyermekeivel szaporodott tovább és szerepelni a XVII. sz. első tizedében kezd, amikor V. Sándor nőül veszi Csapy Máriát, az éppen kihalt Csapy-család egyik leányát. Nagy örökségre révén hatalomra jut, elnyeri Hajnácskő várát. Ezen Sándor ilyennevü fia II. Sándor (megh. 1697.) emelte azután mint a király hive magasra a család tekintélyét. Hajnácskő várának ura és kapitánya volt. Harcolt I. Rákóczi Györggyel, majd ennek fiával, amikor elfogatott és javaitól is megfosztatott. 1685. a török és Thököly kezébe esett vára Hajnácskő, de a császári seregek bécsi diadala után hirtelen támadással visszafoglalta, Sirok várával együtt. Hűségért kétszer is kapott királyi adományt: Ásvány és Agócs nevü birtokokra. 1692 nov. 21. pedig I. Lipót őt és nejétől Szelényi Máriától származó III. Sándor, I. László és Mária nevü gyermekeit bárósággal tüntette ki. II. Sándor 1697. harcban esett el. nevezett két fiával a család két ágra oszlott: III. Sándor (megh. 1748.) alapította az idősebb vagy gömöri ágazatot, I. László pedig az ifjabb vagy váradi ágazatot.

I. Gömöri ágazat. III. Sándor házasságából származott két fia József és Ferenc. József mint katona vívott ki jó nevet. A poroszok ellen a gömöri hadsereg vezére volt. A hadjárat után a helytartóság tanácsosa, 1769-től Ung vármegye főispánja lett. Gyermekei közül Sándor, Farkas katonák voltak. Ugyszintén Sándor fiának gyermekei is. Szerepet nem játszottak. III. Sándor második fiának Ferencnek révén már nevezetesebb szerep jutott a gömöri ágnak. Fia Szigbert (szül. 1739., megh. 1820) a katonai pályán tehetsége és érdemei által altábornagyságig vitte fel, a Mária-Terézia-rend lovagja, cs. kir. kamarás lett. Első nejétől Révay Zsófia bárónétól származott fiát I. Ágostot (l. o.) szintén katonának nevelte. Ezen Vécsey Ágost grófi rangra emelésével a gömöri ág két részre vált: bárói és grófi ágra. A bárói ág ma is megvan, a grófi azonban 1879 okt. 22. kihalt II. Ágostban. Az ágazat különben igy következett: I. Ágostnak öt fia és négy leánya maradt. Az öt fiu közül Károly (l. o.) vívott ki nevet magának. Egy fia Sándor jáki apát volt. Jenő, Ede, II. Ágost cs. és kir. kamarások voltak. II. Ágostban a grófi család kihalt.

II. Váradi ágazat. Alapítója I. László, ki ugyan nyolc fiugyermeknek adott életet, de ezek közül csak háromnak: István, I. József s Gábornak ágazta virágzik ma is, a többieké: Ferenc, János, Zsigmond, Péter, Mihály ivadékai kihaltak. Az utóbbiak közül Péternek ilyennevü fia mint dandárnok 1809. esett el Wagramnál. Lovassági tábornok és a Mária-Terézia-rend lovagja volt. A fentemlített három fiuban birtokok szerint három ágra vált a család: István a szatmári ágat, I. József az abaúj-zemplénit és Gábor az ungit terjesztette el. István, a szatmári ág feje a porosz háborukban altábornagy lett, magas kort ért el, 83 éves korában halt meg. Fia I. Miklós (szül. 1749 okt. 10., megh. 1829 szept. 12) cs. kir. kamarás, helytartósági tanácsos, később szeptemvir lett. Viselte Szatmár vármegye főispánságát is. Fia II. Miklós (szül. 1789 ápr. 9., megh. 1854.) szintén Szatmár vármegye főispánja volt. Ennek gyermekei közül Antal elesett Solferinónál 1859 jul. 22., mint huszárszázados. II. József (l. o.) a főrendiház tagja. Ennek öccse III. Miklós (szül. 1836 máj. 10.) főrendiházi tag. Figyelmet keltett a főrendiház reformjára vonatkozó beszédeivel. Az abaúj-zempléni ágból Alajos (szül. 1831 máj. 13-án) szerepelt, mint 1848-49. huszárfőhadnagy. Sándor (szül. 1837 dec. 26) Zemplén vármegyének volt főispánja, majd intendáns-helyettes a m. kir. operaháznál; 1894 óta József főherceg főudvarmestere; valóságos belső titkos tanácsos. Az ungi ágról bővebb adatok nincsenek.

1. V. Ágoston gróf, szül Lesniowban (Lengyelország) 1776 aug. 22., megh. Bécsben 1857 jan. 15. Még alig volt 14 éves, már apja oldalán résztvett a török elleni harcokban. 1793. már főhadnagy lett, s ugyanazon évben egy francia csapatot elfogott ágyustól együtt. Ettől fogva majdnem minden csatában kitüntette magát merész, s amellett ügyes mozdulataival. 1805. már alezredesként harcolt és pedig olyan sikerrel, hogy a Mária-Terézia-rendet kapta. Az austerlitzi csata után ő kisérte 150 huszárral I. Ferencet Napoleonhoz. Az asperni csatamezőn szerzett érdemeiért soron kivül tábornokká léptették elő s igy haladt előre egész a lovassági tábornoki rangig, mellyel 1810. tüntette ki I. Ferenc. A magyar testőrségnek (l. o.) is kapitánya volt s a 3. huszárezred tulajdonosa. Számos külföldi érdemjellel is kitüntették.

2. V. József báró, szül. Sárközön (Szatmár) 1829. Mint magántanuló végezte középiskoláit s 14 éves korában már Bécsben hallgatta az egyetemet. Először bölcsészetet, azután jogot tanulmányozott. 1846. Pesten magyar jogból vizsgázott s onnan Verőce vármegye alispánja mellé ment patvaristának. Egy év mulva aljegyző lett; 1847 végén a királyi kuriánál esküdött fel jurátusnak. De nem maradt ezen a pályán. Egy rokonával utazni indult Afrikába és Ázsiába, s ez olyan hatással volt lelkére, hogy tengerész lett. Az 1848-49-iki eseményekben nem vett részt. A tengerészeti pályán sorhajóhadnagyságig vitte fel, Miksa főherceg hadsegéde is volt. 1859 után megrongált egészsége a pályáról lemondani kényszerítette. Visszatért acsádi birtokára, Szabolcs vármegyébe, hol értékesítette utazásiban szerzett gazdag tapasztalatait. Egy évvel később a vármegye alispánja, majd mint a Deák-párt hive 1861., később 1865. országgyülési képviselő lett. Az aranyosmeggyesi kerületet képviselte. Az alkotmány visszaállításával főispánná neveztetett ki Szabolcs vármegyében, hol tapintatosan vezette az ügyeket. Jelenleg a főrendiház üléseiben szokott részt venni. Tagja a delegációnak, hol a tengerészeti bizottságban szerepel.

3. V. Károly gróf, tábornok, a szabadságharc vértanuja, szül. Pesten 1809., kivégezték Aradon 1849 okt. 6. V. Ágoston gróf és Colson Amália fia. Apja és nagyapja nyomdokain haladva, ő is katona lett és alig 40 éves korában már őrnagy volt a József-huszároknál. Azon császári tisztek egyike volt, akik a magyar kormánynak ajánlották fel szolgálataikat. Részt vett azután a délvidéken vívott harcokban, ott tábornokságig emelkedett. A kormány 1849 ápr. 25. az aradi ostromsereg fővezérévé tette, mikor a várat minden közlekedési vonaltól elzárta s jul. 1. bevette. Temesvár ostroma alatt érte a világosi fegyverletétel hire, mire ő is megadta magát (aug. 21.). Sorsa a gyászos okt. 6-ának tette részesévé.

Vécsey

Tamás, jogtudós és iró, egyetemi tanár, szül. Szikszón (Abaúj) 1839 febr. 24., régi nemesi családból. Iskoláit kezdte Szikszón, folytatta Miskolcon, lelkesülve a Lévay József költőnk magyar irodalmi előadásain, végezte a gimnáziumot az eperjesi kollégiumban. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta. Tanulmányi szorgalmáról s kitünő államvizsgálatairól, szigorlatairól és ügyvédi vizsgálatairól ismerték s megszerették tanárai, főleg Pauler, akinek ajánlatára Eötvös József báró 1861. akkor gimnáziumi tanuló fiának Lorándnak nevelését V.-re bizta. A nemes báró körében sok szépet és jót látott, halott és tanult a szerény nevelő, kit egykori professzorai s maga Eötvös és Trefort is buzdítottak s bátorítottak, hogy készüljön a tanári pályára. A római jogból 1863. tett magántanári habilitáció alapján speciálkollégiumot tartott az egyetemen, melynek sikere következtben meghivták 1864 jul. 17. az eperjesi kollégium jogi tanszékére. Eperjesen csakhamar népszerü jogtanár, majd 1869. kollégiumi rektor is lett, s nagy hatást gyakorolt az ifjuság tudományos és hazafias szellemére. Kiválóbb hallgatói Kölcsey-kört alapítottak. A kedvelt tanárnak hirét egykori tanítványai annyira emelték, hogy 1870. képviselővé választották a késmárki kerületben, sőt midőn 1874 febr. egyetemi tanárrá neveztetett ki s sinkompatibilitási törvény nem lévén, a parlamenti illemnek hódolva, mandátumát letette, újra képviselőnek választották. A következő két országgyülésre a nagyszentmiklósi kerület küldte fel. V. sokat dolgozott a jogügyi bizottságban. Mindig a Tisza pártjához tartozott, de már 1881 után nem volt hajlandó mandátumot vállalni, azért, hogy kizárólag tanszékének élhessen. A római jogot nemcsak főkollégiumokban adja elő, amelyek a leglátogatottabb előadások az egyetemen, hanem római jog szemináriumot is vezet a kiválóbb tanítványok közeledése végett. A m. tud. akadémia 1881. levelező, 1889. rendes tagjává választotta. Pauler igazságügyminiszter meghivta a magar polgári törvénykönyv kidolgozására szervezett szakbizottságba. A jogi kar két ízben választotta dékánná. Tagja az országos statisztikai tanácsnak, az országos közoktatási tanácsnak és a magyar jogászegylet igazgatóválasztmányának. Irt számos közoktatásügyi cikket a szakfolyóiratokban. A jogi oktatás problemáit érinti a Vandrák, még inkább a Wenzel tanár felett az akadémiában tartott emlékbeszédeiben, főleg a Constitutio Omnem-hez irt értekezésében. Civilisztikus dolgozatai a Törvényszéki Csarnok, Magyar Themis, Magyar Jogász s a Jogtudományi Közlöny lapjain jelentek meg. Nagyobb értekezéseit, p.: Tanulmányok a római jog köréből (1867); Marcellus (1881); Papinianus (1884); Africanus (1889) az akadémia adta ki. Római jogtan cím alatt jelent meg (1867) tankönyve eperjesi hallgatói számára, amit pedig az egyetemi polgárok számára dolgozott ki, az A római jog instituciói, jogtörténeti bevezétssel címen negyedik kiadást ért 1896. Az akadémia Széchenyi-ünnepén 1894 nov. 4. a «legnagyobb magyart» a magyar magánjogra gyakorolt, azelőtt nem méltányolt hatásában tüntette fel. (Széchenyi és a magyar magánjog, 1894.) Tevékeny részt vesz az ev. ref. egyház ügyeiben mint kerületi tanácsbiró. Munkatársa a Magyar jogi lexikonnak. E lexikonba a római jog cikkét irta.


Kezdőlap

˙