Véér

Farkas, politikus, szül. 1799., megh. 1867 márc. 24. A kőröstarcsai V.-családból származott. A nyilvános pályára 1830. lépett, mint a vármegyei ellenzék vezére. Egyike volt azon vándor patriotáknak, kik azon időben vármegyegyülésről vármegyegyülésre jártak és a közvéleményt ellenállásra buzdították a kormány eljárásával szemben. Az 1834., majd 1837., 1841-iki országgyüléseken ott látjuk Wesselényi M., Szász Károly, Zeyk János, Teleki Domonkos, Bethlen János stb. mellett. Mint a szabadelvüség kive küzdött. Éles elméje, boncoló itélete, párosulva szép hangjával, jó szónokká tette. Az 1848-iki első felelős minisztérium kinevezte főispánnak. A világosi fegyverletétel után gazdálkodott. 1861. újra főispán lett, s a Deák-pártnak hive. De lemondott a bekövetkezett alkotmányellenes állapotok miatt. 1865. újra elvállalta a főispánságot.

Vég

szöveteknél a kereskedésben előforduló göngy, melyben bizonyos meghatározott, de a szövet fajához képest nagyon is változó (20-40) m. hosszuságu kelme van.

Vega

(spany.) a. m. termékeny síkság.

Vega

La-, az ugyanily nevü tartomány fővárosa Santo Domingo köztársaságban, Haiti szigetén, a Yuna felső része és vasút mellett, 11,000 lak. É-ra a mai V.-tól volt az 1495. Kolumbus által alapított V., amelyet 1564. földrengés pusztított el.

Vegs

1. Garcilaso (Garci Laso de la V.), spanyol költő, szül. Toledóban 1503., megh. Frejus közelében 1536 szept. 20. Sokat harcolt a törökök ellen és többször járt Olaszországban. A Tunisz elleni háboruban (1535) súlyosan megsebesült. 1536-ban császárát Provenceba kisérte. V. arról nevezetes a spanyol irodalomban, hogy teljesen olasz és latin minták után irta klasszikus tökéletességü verseit. Vannak szonettei, canzonéi, elegiái, eklogái; ez utóbbiak a legnevezetesebbek. Költeményei, melyeket nagyon sokan kommentáltak és kiadtak, újabban a Biblioteca de autores espanoles 32. kötetében jelentek meg.

2. V. György báró, osztrák matematikus, szül. Sagoritzában Krajnában 1756., 1802 szept. 26-án halva találták a Dunában és csak 1811. tudódott ki, hogy V. gyilkos kéznek esett áldozatul. Tanulmányait Laibachban végezte és ezeknek befejezése után előbb hajózási mérnök s később tüzértiszt és mint ilyen tüzériskolai tanár volt, mely minőségében a rendelkezésére álló csekély előképzettségü elemekkel bámulatos eredményeket ért el. A törökök és franciák elleni háborukban tanusított vitézségéért bárói rangot kapott. Nevezetesebb művei: Vorlesungen über die Mathematik (Bécs 1850, 4 köt.); Logarithm., trigon. und andere Tafeln (1783); Logaritm.-trigon. Handbuch (1793); Thesaureus logarithmorum completus (1794); Anleitung zur Zeitkunde (1801); Natürliches Massystem (1802).

3. V., Lope Felix de V. Carpio, spanyol költő, a világ legnagyobb drámairóinak egyike, szül. Madridban 1562 nov. 25., megh. u. o. 1635 aug. 27. Nemes kasztiliai családból származott, Madridban kezdte tanulmányait és már tiz éves korában az alcalai egyetemet látogatta. Legrégibb fenmaradt vígjátékai közül a Verdadero amante címüt már 13 éves korában előadták. 1582. részt vett az Azorok elleni háboruban, 1588. az armadában harcolt; 1585. Valenciába került, ahol szinpadi ismereteit gyarapította. 1595-ig Alba herceg, utóbb Lerma herceg titkára volt, 1605 óta Sessa herceg volt pártfogója és barátja. Aztán V. felváltva élt Madridban, Toledóban, Sevillában és 1610 óta ismét a spanyol fővárosban, a saját házában. 1590 óta egész Spanyolország elismert őt a költők, a szinpad fejedelmének. Cervantes a geniek fénixének nevezte. Mikor 1614. második neje elvesztése után kolostorba lépett, akkor is tovább folytatta titáni drámai munkásságát, élte végéig szakadatlanul. V. termékenysége közmondásos lett. Irt két epopeát: Angelica és La Jerusalem conquistada; öt mitologiai költeményt; négy történelmi költeményt: San Isidro; La Dragontea; La corona trágica; La virgen de la Almudena; egy komikai hőskölteményt: La Gatomaquia; több leiró s didaktikai költeményt; számtalan szonettet, románcot, ódát, elegiát, episztolát és nyolc novellát. Legtöbb művét versben, de sokat prózában is irt. Spanyolország és a művelt világ bámulását szinműveivel vívta ki. A spanyol nemzeti drámának tulajdonképen ő a megteremtője, aki a spanyol nemzeti érzést és a spanyol nép életét a leghűebben tudta visszatükröztetni drámáiban. A mellett mint költő is egyike a legnagyobbaknak. Tárgyköre roppant széles, drámai invenciója csodás, nyelve gazdag, verselése zengzetes. Nevezetes volt V. termékenysége mellett még arról is, hogy mesés gyorsasággal dolgozott. Némelykor egy nap alatt elkészült egy komédiával. A tárgyak, melyeket tragédiáiban, középfaju drámáiban, vígjátékaiban, bohózataiban feldolgozott, rendkivül változatosak. Lehetetlen V. drámai műveinek felsorolását adnunk; csak néhányat említünk meg: La estrella de Sevilla; El mejor alcalde el rey; Los Tellos de Meneses; Fuente Ovejana; El castigo sin venganza; El villano en su rincon; La batalla del honor; La judia de Toledo; Si no vieran las mujeres. V. darabjait, főleg a francia drámairók, nagyon kizsákmányolták. Jelenleg drabjait leginkább Madridban, a Teatro espanolban játsszák, bár az érdeklődés a klasszikus darabok iránt már Spanyolországban is megcsappant. A mi nemzeti szinházunk is előadatta régebben V. Király és pór c. drámáját V. saját kijelentése szerint 1631-ig több mint 1500 komédiát, sok autót, loát és entremesét irt; ezekből mintegy 500 maradt ránk és körülbelül 320 a Comedias (28 köt., Madrid 1604-47) címü gyüjteményében jelent meg. 112 darabot Hartzenbusch adott ki a Biblioteca de autores espanoles 24., 34., 41. és 52. köteteiben. Összes műveit Menéndez Pelayo rendezi sajtó alá a spanyol királyi akadémia megbizásából (1890 óta, Obras de V. cím alatt). E kiadás első kötetében V. kimerítő életrajza is megtalálható.

Végardó

község, l. Szőllős-Végardó.

Végbél

l. Bél.

Végbélbögöly

(állat), l. Bögölyök.

Végbélelőesés

(prolapsus ani), a végbél azon helyzetváltozása, melynél annak kisebb vagy nagyobb része a végbél záróizmán túl kinyomul s ott kihelyezve marad. A bélnyilás körül skarlátpiros ujjnyi, néha vastagabb puha gyűrüt alkot, mely érintésre és önként igen fájdalmas és nem egyszer erősen vérzik is. Leggyakoribb kisebb gyermekeknél, hol a hasmenések gyakoriak, és gyenge agg egyéneknél, hol az izomzat már kellő rugalmasságát elvesztette és aranyér, húgyhólyagbajok stb. V.-re különösen hajlamosítanak.

Végbélgiliszta

(állat, Oxyuris vermicularis L. képét l. a Bélféreg mellékleten). Az Ascaridae családba tartozó fonálféreg faj. Testburka gyűrüs, fején hát- és hasoldali dudort alkot; oldalvonalainak hosszában sekély oldaltaraj emelkedik; szája körül három kis ajak emelkedik; a nőstény ivarnyilása a test közepe előtt fekszik; a hím hátulsó testvége tompa, a nőstényé hegyes, a spikulum egyenes, de csúcsa [ÁBRA]-formán görbült; a him 4 mm., a nőstény 10 mm. Csaknem az egész földön el van terjedve s az embernek, főleg a gyermekeknek vastagbelében élősködik. Rendesen tömegesen él, az esti órákban elhagyja a belet s az alfelnyiláshoz húzódik, ahol aztán kellemetlen viszketést okoz. A nőstényből kijutó peték már embriót tartalmaznak, amely a peteburkot csak akkor hagyja el, ha emberi bélcsatornába jut, ahol aztán szabaddá lévén, tovább fejlődik.


Kezdőlap

˙