Verzális

l. Versalia.

Vérzápor

(növ., Chlamydococcus A. Br.), a Volvox-féle moszatok génusza. A Chl. pluvialis A. Br. (Haematococcus pl. Fw., Protococcus pl. Ktz.) a köveknek esővizzel megtelt mélyedéseiben, a vizet pirosra vagy zöldre festi, nyugvó állapotában piros bevonatot alkot. Egész Európában él, de csak helyenkint és időnkint mutatkozik, némelykor tüstént az esőt követi, innen ered a V. meséje. Hosszas (2-7 esztendei) nyugvás után megnedvesítve, feléled, s ekkor rajzó spórákat hoz létre. L. még Protococcus.

Verzár

(Verzerescul Oxendius), örmény kat. püspök, l. Örmények.

Vérzés

(haemorrhagia), a vér folyása a megszakadt vérerekből. Minden a sebnek lényeges tulajdonsága. A V. lehet 1. bőralatti, ha a sérülés a bőrt folytonosságában nem szakította meg, s ekkor vérkiömlésnek is nevezik és terjedelme szerint külön névvel illetik. Echymosis vagy petechia az apró, pontszerü vérkiömlés a hajszálerekből; suffusio a szétterülő bőralatti vérkiömlés; haemorrhagikus infiltráció a szövetekbe szétágazó vérkiömlés; haematoma a daganat alakjában felgyülemlő vérkiömlés. Lehet a V. 2. nyílt, ha a bőr is megszakadt s a vér a sebből kiömölhet. A V. forrása lehet a verőér (ritmikusan fecskendő V. élénkpiros szinü vérrel), a vivőér (folytonosan áramló sötét meggyszinü vérrel), a hajszálerek vagy a kisebb verőerek és vivőerek (parenhimás V.). A V. helye szerint megkülönböztet a sebészet: 1. külső V.-t, hol a V. a test felszinén vagy a test felszinére nyiló üregben történik s igy szemmel is látható; 2. belső V.-t, hol a vér a test felszinére nem jut s a belső szerveket (gomor, bél, máj, vese, lép, méh stb.) illeti. A V. oka szerint lehet traumatikus, ha sebből ered trauma után, vagy önkéntes (spontán), ha az edényfal kóros változása vagy átmaródása oka a V.-nek. Ez utóbbit nevezik diabrosisnak. - A havi vérzést l. Hónapszám.

A V. csillapításának feladata a vérző ér nyilásában minél előbb véralvadékot előidézni. Ezt elérjük vagy direkte a sebbe alkalmazott szerekkel v. olyan módokon, melyek a sebtől távolabb alkalmaztatnak s a vér kifolyását meggátolják. A V. csillapítható: 1. nyomással a vérző sebfelszinre; e célra ujjunk nyomása is elegendő, nagyobb, főleg üreges sebeknél a nyomás céljából a sebüreget kitömjük kötöző anyagokkal (tampon) vagy külön e célra szerkesztett műszerekkel, minő a kolpeurhynter a méh, a végbél számára és a rhyneurhynter az orrüreg számára, a Belloque-féle cső az orrüreg számára stb.; 2. lehet V.-t csillapítani hideg vagy meleg (legalább +40/ R. hőmérsékü) viz alkalmazásával; 3. tüzes vas vagy termokauter alkalmazásával; 4. összehúzó, illetve véralvasztó szerek alkalmazásával, milyenek a tannin, kreolin, szalicilsav stb.; 5. a vérzőedény bekötésével. Távolabb a sebtől, mint mondják, indirekt módon lehet a V.-t csillapítani az oda vezető verőértörzs lenyomásával (l. Tourniquet), körkörös leszorítással a V. helye fölött (verőér) vagy alatt (vivőér), mire az Esmarch-pólya legalkalmasabb; továbbá csillapítható a V. a végtag magasra helyezésével vagy erőszakos túlhajlítással, végre az ér törzsének lekötésével.

Vérzéscsillapító szerek

(haemostatica), apróbb véredényekből történő (u. n. parenhimás) vérzések elállítására való szerek, melyek részint azáltal hatnak, hogy a vért megalvasztván, az edény nyilásán keletkező vérröggel elzáják a vérfolyásnak útját; részint az edényt magát összehúzódásra ingerlik. Ilyen vérzéscsillapító hatása van a jégnek, általában a nagyon hideg és a nagyon meleg testeknek, az összehúzó (fémes vagy csersav) tartalmu szereknek: közvetve az altató szerek is V.-ül tekinthetők. L. még Vérzés.

Vérzési kór

l. Hemofilia.

Vérző kenyér

(növ.), l. Festőnövények.

Vérző tarjag

(Werlhof-féle betegség), l. Purpura.

Verzsbolovo

város, l. Wierzbolow.

Vesalius

András, belga anatomus, szül. Brüsszelben 1514 dec. 31., megh. Zante szigetén 1564 okt. 15-én. 1543-tól felváltva hol Bolognában, hol Pisában tanított; előbb V. Károly német császár, 1555. II. Fülöp spanyol király udvari orvosa. Az inquizició mint varázslót halálta itélte, II. Fülöp azonban megkegyelmezett neki, de csak azon feltétel alatt, ha zarándokutat tesz a Szentföldre. V. a tudományos boncolástan megalapítója. Műveit kiadták: Boerhave és Albin (2 köt., Lejda 1725). V. ö. Weynants, Andreas V. (Löwen 1846); Rott, A. V. (Basel 1886).


Kezdőlap

˙