Veszteglő-lobogó

l. Lobogó (XI. köt. 604. old.).

Veszteglő rag

elavult nyelvtani műszó; a nál nél rag neve.

Vesztény

(Vestény, Westen), nagyközség Szeben vármegye nagyszebeni j.-ban, (1891) 1154 oláh lak., vasúttal, posta- s táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Veszter

Imre, országgyülési képviselő, szül. Késmárkon 1839 nov. Atyja V. Pál, Késmárk polgármestere volt s mint ilyen az 1847-48-iki pozsonyi országgyülés tagja. Gimnáziumi tanulmányait Késmárkon, Eperjesen és Kassán, a jogiakat Budapesten végezte, melyek után Nagy-Kanizsán telepedett le mint ügyvéd, ahol 17 évig működött. 1878. Zala vármegye alsólendvai kerületében képviselő lett s 1887-ig mérsékelt ellenzéki (nemzeti) párti programmal állandóan e kerületet képviselte. 1887. a magyaróvári kerületben nyert mandátumot, 1892. pedig szülővárosa választotta be a képviselőházba. Az egyházpolitikai küzdelmek alatt 1894 ápr. 14. kilépett a nemzeti pártból. Tagja az igazságügyi bizottságnak. A kisbirtokosok földhiteleintézete jogi osztályának főnöke. A hatvanas évek elején több zeneszerzeménye jelent meg.

Vesztfália

(Westphalen), 1. a porosz állam egyik tartománya, Hannovera, Schaumburg-Lippe, Lippe, Braunschweig, Hessen-Nassau, Waldeck, a Rajnai-tartomány és Németalföld közt, 20 206 km2 területtel. Felszine nagyobbára hegyesdombos; csak Münster kerület sík. K-i és ÉK-i részét a Weser-hegység, D-i részét pedig a K-i alsórajnai palahegység legészakibb, a Sieg és Ruhr közé eső része takarja. Ettől a Ruhr völgye választja el a Haar vagy Haarstrang kopár lejtőit, mig a Ruhrtól D-re a Sauerland terül el. Legmagasabb része a Ruhr és Lenne forrásainál emelkedő Winterbergi fensík a Kahler Asten (830 m.) nevü, az egész tartományban legmagasabb hegycsúccsal. Ettől DNy. felé vonul a Rothaargebirge az Ederkopfhoz (691 m.), amelyhez ismét a Westerwald csatlakozik. Hajózható a Weser 114, az Ems 50, a Ruhr 24, a Lippe 176 és a Berkel (az Yssel mellékvize) 12 km.-nyi hosszuságban. Az éghajlat mérsékelt; csupán a Sauerlandban és Westerwaldban zord; eső bőven esik. Az egész területből esett 1893. szántóra, kertre és szőllőre 855 644, rétekre 158 066, legelőkre 212 200, és erdőségekre 564 589 ha. A talaj helyenkint termékeny, de vannak homokos, tehát terméketlen részek is. A főbb termékek: rozs 1894. (238 617 ha.-on 348 350 t.) és zab (157 313 ha.-on 187 948 t.) azután burgonya (85 544 ha-on 1 141 066 t.), búza (78 997 ha.-on 116 657 t.), árpa (28 257 t.), hüvelyesek, olajos és kerti növények, kender és igen szép len. De a gabonafélék nem fedezik a szükségletet; a gyümölcs sem elégséges. Ellenben a réti széna (427 548 t.) bőven terem. Ez az oka, hogy a szarvasmarhatenyésztés oly virágzó. 1892. volt 133 171 ló, 603 305 szarvasmarha, 316 327 juh, 638 308 sertés, 206 817 kecske és 73 086 méhkas. A tartomány fő kincse azonban a kőszén (1893-ban 27 766 839 t.) és a vas. A legnagyobb széntelepek a Ruhr völgyében vannak. A porosz tartományok közül V. szolgáltatja a legtöbb vasércet, Szilézia után a legtöbb cinkércet, a szász tartomány után a legtöbb rézércet, továbbá nikol-, ólom- és antimon-ércet; jelentékeny még a mész-, épületkő-, gipsz- és márványbányászat is. A 30 ásványvizforrás közül a legjelentékenyebbek a driburg-lippspringei, mollenkotteni stb.

A lakosok száma (1895) 2 701 420, mig 1890. volt 2 428 661 (1 240 494 férfi); ezek között vallásra nézve volt 1 152 985 evang., 1 250 603 r. kat., 2406 egyéb keresztény, 3267 disszidens és 19 172 izraelita; anyanyelvre nézve német, kivéve 25 941 lengyelt; foglalkozásra nézve túlnyomó az iparos. Az ipar fejlettségét az érc- és szén gazdagsága okozza. Az iparágak közül az első helyen áll a lenfonás és szövés (a Lippe és Weser közt, főképen pedig Bielefeldben), azután a gyapju- és pamutszövés. Igen jelentékeny még a fémipar (Iserlohn, Lüdenscheid stb.), továbbá a papiros- és bőrgyártás, végül a fa- és faragó ipar. A kereskedelmi forgalom a különböző iparcikkeken kivül fát, V.-i sonkát, kolbászt stb. exportál; a legélénkebb forgalmu kereskedelmi helyek: Bielefeld, Iserlohn és Dortmund. A közművelődési intézetek közül a legjelentékenyebbek: a kat. teologiai és filozofiai akadémia Münsterben, 20 gimnázium, 8 reálgimnázium, 5 progimnázium, 3 reáliskola és egyéb közép- és népiskola, azonkivül számos szakiskola és több jótékonysági intézet. A kerületek: Münster, Minden és Arnsberg (l. ezeket). V. a bécsi kongresszus óta áll fenn és a következő részekből alakult: Mark és Ravensburg grófságok, Minden püspökség, Tecklenburg, Limburg, Lingen grófságok, Münster, Paderborn püspökségek, Corvei fejedelemség, V. hercegség Arnsberggel, Lippstadt és Olpe részei, Siegen fejedelemség, Wittgenstein-Wittgenstein és Wittgenstein-Berleburg grófságok, Dortmund birodalmi város és több uralom.

2. V., a régi szász hercegség nyugati részének elnevezése. Ezt a részt Nagy Károly csatolta a frank birodalomhoz. Nyugatra a Rajna közelítette meg, északra a frízek földjével, keletre az osztfálok hazájával volt határos, mig déli irányban a Sieg és Ederig, vagyis a hesseni törzsek földjéig terjedt. A szász hercegség végleges szétdarabolásakor (1180) a V. elnevezés az akkor alapított V.-i hercegségre ment át, melyről utóbb a V.-i kerületre szállott. Másként ezt a vidéket Vörös földnek is nevezték (az ércekben gazdag föld sok helyt vörös szint mutat). Midőn a német fejedelmek 1180-ban Rőtszakállu Frigyes császár parancsára a dacos Oroszlán Henrik szász herceg birtokait maguk között felosztották, Heinsberg Fülöp kölni érsek a Ruhr- és Lenne-melléki hegyvidéket, a Sauerlandot foglalta le a maga részére, melyből Soest és más uradalmak hozzácsatolásával a V.-i hercegséget alkotta, mig ő maga a császár engedelmével Engern és a V.-iak hercegének nevezte magát. Utódai (különösen Hochstaden Konrád és Ruprecht érsek) folyton gyarapították az új birtokot; megszerezték nevezetesen Arnsberget, Bilsteint, Fredeburgot stb. Az új V. hercegség mint a kölni érsekség egyik melléktartománya az alsórajnai kerülethez tartozott, nem a V.-i kerülethez.

Vesztfáliai béke

az a fontos békekötés, mely 1648 okt. 24. a harmincéves háborunak végett vetett és hosszabb időre megállapította Európa területi viszonyait. A szerződő felek és a béke föltételeiről l. Harmincéves háboru.

Vesztfáliai kapu

(lat. Porta Vestphalica), a Weser-hegység északi szélén levő hegyszakadék. Minden prosz kormányzósági kerületben, melyen át a Weser egy völgyes vidékbe ömlik. A széles völgyet balról a Weser folyó és az országút, jobbról a köln-mindeni vasút töltése határolják. A kapufelet jobbról a 181 m. magas (a tenger felett) Jakab-hegy, balról a Willekind-hegy alkotják. A V. közelében van Hansberge városka. A szorosan keresztülvezető országút Minden-Herfordot köti össze Bielefelddel. A hegységből igen szép barnaerü homokköveket nyernek. A szoros bejárásánál I. Vilmos császár lovasszobrát állították fel, melyet Zumbusch készített.

Vesztfáliai királyság

Ezt a rövid életü királyságot I. Napoleon császár alapította 1807 aug. 18. kelt rendeletével. Midőn a tilsiti béke az Elbától balra fekvő porosz tartományokat kezébe adta, a császár ezek egy részéből, továbbá Kur-Hessen, Hannover és Braunschweig területéből a V.-ot alapította, melyet mint a francia császárság fiókországát, legifjabb öccsének Bonaparte Jeromosnak adományozott. Az új királyság területe kitett 38 100 km2-t, a lakosság pedig 1 946 343 főre rúgott. Az új király, ki Casselban, illetőleg Wilhemshöhe kéjlakban székelt, adott ugyan holmi alkotmányt az országnak, melynek tulajdonképeni ura azonban bátyja maradt, kinek nyers parancsait Jeromosnak teljesítenie kellett. 1810 márc. Napoleon majdnem egész Hannovert csatolta a királysághoz, de 1811. megint elkülönítette attól. Ez év óta a V. területe 45 427 km2-re, lakóinak száma 2 056 973 főre rúgott. Az 1812-iki orosz háboru küszöbén Jeromos személyesen vezette a hadsereget Napoleon táborába, aki azonban annyira haragudott öccsére, hogy őt hazaküldötte. Seregét azonban, 24 000 embert, magával vitte Oroszországba, hol azok ugyszólván az utolsó szálig sírjuket lelték. Erre Jeromos Napoleon parancsára új sereget (12 000 embert) toborzott és ezekkel 1813. Szászországba sietett, ahol azonban azok nagyobb része átpártolt a szövetségesekhez. Jeromos erre Casselba vonult vissza, ahonnan 1813 okt. 1. Csernicsev orosz vezér és kozákjai elől menekülnie kellett. A V. ugyszólván kardcsapás nélkül esett a szövetségesek kezébe és Jeromos hatalma összedőlt. Amit a muzeumokból és a kincstárból magával vihetett, azt elvitte. Országát többé nem látta újra.

Vesztfalit

l. Robbanó szerek.

Vésztő

nagyközség Békés vármegye szeghalmi j.-ban, (1891) 7577 magyar lak., két gőzmalommal, vasúttal, posta- és távirdahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙