Vétség

(Vergehen, délit). A büntető törvények által fenyített cselekmények súlyosságuk szerint általában három osztályba szoktak soroltatni: bűntett (l. o.), V., és kihágás (l. o.) osztályába. E hármas felosztást először az 1791-iki francia btkv vitte keresztül s a francia, később a porosz törvényhozás ezt a felosztást a birói hatáskör megállapításánál alapul is vette. A Code pénal szerint (1. c. második bekezdés) V. az a büntetendő cselekmény, melyet a törvény korrekcionális büntetéssel, vagyis (9. c.) határozott időtartamu fogházzal, vagy bizonyos polgári v. családi jogok felfüggesztésével v. pénzbüntetéssel büntet. Az 1870 máj. 31-ről kibocsátott német btkv szerint (1. §) V. az a cselekmény, melyre a törvény öt évnél nem hosszabb tartamu államfogházat v. fogházat, vagy 150 márkánál nagyobb pénzbüntetést állapít meg. Az 1889 jun. 30. szentesített új olasz btkv nem fogadta el a hármas felosztást, s igy a V.-eket sem különíti el. Az angol büntető jog a «treason» és a «felony» mellett megkülönbözteti a «misdemeanours»-t is, de a három csoport közti különbség a jelenlegi angol jogban már nagyrészt önkényes és lényegtelen. (V. ö. Stephen, Digest of the Criminal Law, 12. és 18. old.; Shirley-Hunter, A sketch of the Criminal Law, 2. kiad. 2. old.) Btkv-ünknek e kérdésre vonatkozó rendszere jórészt az 1867 jun. 8. kelt belga btkv alapján van kiépítve, amely a hármas felosztást (1. c.) a francia Codeból vette ugyan át, de kiegészítette azt a korrekcionalizáció intézményével (79-85. c.).

A bűntettekről és vétségekről nálunk a közönségesen magyar btkv-nek nevezett 1878. V. t.-c.-, a kihágásokról pedig az 1879. XL. t.-c. szól. Azt, hogy a cselekmény e három közül melyikhez tartozik, az illető cselekményre megállapított büntetés súlyából kell megállapítani; annál is inkább, mert büntető törvényeink nem állapítanak meg olyan határozott ismérveket, melyek alapján a V.-ek, nem számítva az adott esetben megállapított büntetést, akár a bűntettektől, akár a kihágásoktól elvileg különböznének. A büntetés súlyához képest történő sorolás helyessége mellett szól különben az is, hogy a büntetendő cselekmény súlyossága a természetszerüleg a reá megállapított büntetés súlyában találja legközvetlenebb külső kifejezését. A büntetés súlya szerint való osztályozásnál a mi törvényünk a külföldi jogtól némileg eltérő rendszert követ, mert mig például a német büntető törvény a hármas felosztást azon alapon létesíti, milyen súlyos büntetéssel van fenyegetve a cselekmény: a magyar btkv szerint az irányadó, hogy a törvény engedte korlátok közt szabadon mérlegelő biró milyen büntetést szab ki az illető cselekményre, ami azért jelent lényeges eltérést p. a német büntető törvénnyel szemben, mert a magyar törvény megengedi a birónak, hogy nyomatékos vagy nagyszámu enyhítő körülmény eseteiben valamely különben bűntettnek megállapított cselekményre bűntett büntetése helyett V. büntetését szabja ki, ami azt eredményezi, hogy az ilyképen büntetett cselekmény V.-gé fokozódik le és a legtöbb irányban V. természetét ölti fel (korrekcionalizáció). Látni való tehát, hogy azon kérdés, vajjon az illető cselekmény bűntett-e vagy V., tulajdonképen csak az in concreto kiszabott büntetésben nyeri végleges eldöntését. Bűntettek ugyanis azon súlyosabb cselekmények, amelyeket a törvény bűntettnek nevez és amelyeket a biróság halálbüntetéssel, fegyházzal, börtönnel v. öt évet meghaladó államfogházzal büntet; V.-ek a büntető törvény szempontjából azon középsúlyosságu cselekmények, amelyeket a törvény ilyeneknek nevez és amelyekre a biróság fogházat, pénzbüntetést vagy öt éven aluli államfogházat vagy fő büntetés gyanánt pénzbüntetést szab ki; kihágások pedig azon csekélyebb törvényszegések, amelyeket a törvény, miniszteri rendelet vagy valamely szabályrendelet kihágásnak nevez és amelyek elzárással vagy 300 frtot meg nem haladó pénzbüntetéssel büntetendők. Tekintettel arra, hogy ezek szerint pénzbüntetést a biróság a kihágásokra is megállapíthat fő büntetés gyanánt (1879. XL. t.-c. 15. § 2. pont), ebben az irányban tulajdonképen csak az itéletben foglalt minősítés fog V. és kihágás közt elválasztó határvonal gyanánt szolgálhatni.

Bűntett és V.-nek, szemben a kihágással, általában közös alkotó elemük a cselekmény szándékossága; a lopás bűntetténél és V.-énél (p. 50 frt-nál nem nagyobb értékü dolog lopása) egyaránt nélkülözhetetlen kellék a gonosz szándék. A magyar büntető törvény (75. §) a szándékosságot illetőleg ki is jelenti világosan: «Bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a V.-ekre is», de hozzáteszi még: «kivévén, ha a gondatlanságból elkövetett cselekmény a törvény különös részében V.-nek nyilváníttatik». Vannak tehát gondatlanságból származó V.-ek is, amilyen a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás, szakértői nyilatkozat vagy fordítás, a gondatlanságból elkövetett emberölés stb. Gondatlanságból elkövetett bűntett természetesen nincs, illetve a biró a bűntettek büntetését is csak oly cselekményekre alkalmazhatja, amelyek szándékosságból követtettek el. De nemcsak ez mutat arra, hogy a törvény a bűntettnél a bűnösség nagyobb súlyát tételezi fel, mint a V.-nél, hanem világosan arra vall az a rendelkezése is, mely szerint a bűntett kisérlete mindig, a V.-é azonban csak a törvény különös részében meghatározott esetben büntetendő. Minthogy a legtöbb V.-et még a bevégzés esetében is aránylag csekélyebb büntetéssel fenyítik, csakugyan nem is áll az állam érdekében azok kisérleteire a büntető hatalom egész súlyát alkalmazni. V.-ek p. amelyeknek kisérlete kivételesen fenyítendő: a váltópénz meghamisításának, a lopás, zsarolás stb. V.-ének kisérletei. Különleges szabályokat tartalmaz még törvényünk a V.-ekre nézve a halmazatnál (btkv 97. §) és az elévülés ideje tekintetében: az eljárás megindítására nézve három év (btkv 106. § utolsó bekezdés); a V. miatt megállapított büntetés esetében öt év (btkv 120. § utolsó bekezdés).

Az eljárás megindítása tekintetében az elévülés idejét nem a törvényben megállapított, hanem a biró által kiszabott büntetés dönti el. Különösen kimondta a királyi kuriának 59. számu teljesülési határozata, hogy a btkv 92. §-a alapján V.-gé minősített büntetendő cselekmények a btkv 106. §-ának utolsó bekezdésében a V.-ekre nézve meghatározott három év alatt évülnek el. Azok az esetek, amelyekben valamely büntetendő cselekmény, amely a törvény szerint in thesi bűntett, in concreto V.-nek minősíthető, a következők: a) kisérlet esete (btkv 66. § második bekezdés); b) ha a bűntettet olyan egyén követte el, aki életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte és aki birt a cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással (85. § harmadik pont) és c) ha rendkivüli enyhítő körülmények forognak fenn (btkv 92. §).

Irodalmunkban és judikaturánkban vitás az, hogy ha a büntetendő cselekmény annak törvényes minősítése szerint bűntett, azonban az adott esetben olyan körülmények forognak fenn, melyek alapján a biróság a cselekményt V.-nek minősíti, a V. pedig olyan, amelynek kisérlete a törvény értelmében nem büntetendő, a bűnösség megállapítandó vagy a vádlott felmentendő-e? A személyes szabadságnak erős biztosítéka van abban, hogy amint bűntetett, ugy V.-et is csak az a cselekmény alkot, amelyet a törvény annak nyilvánít. A btkv-ön kivül V.-eket állapítanak meg az 1848. XVIII. t.-c. 31. §-a sajtórendőri vétség (v. ö. 1880. ´XVII. t.-c. 7. § utolsó bekezdés); az 1881. XVII. t.-c. 265. és 266. §-ai (hamis bejelentés és megvesztegetés a csődeljárásban); az 1883. ´V. t.-c. 1-16. §-ai (uzsora vétsége); az 1887. ´VI. t.-c. 4. §-a (bankszabadalom megsértése); az 1888. XII. t.-c. 5. és 6. §-ai (kábelvétség); az 1889. VI. t.-c. 45., 47-49. §-ai (fegyveres erő elleni V.-ek); 1890. ´I. t.-c. 6. §-a (csábítás a behivási parancs iránti engedetlenségre); 1891. XLI. t.-c. (határ- és földmérési jelek megrongálása vagy megsemmisítése); 1894. ´XI. t.-c. 121-124. §-ai (házassági törvényben körülirt V.). A kereskedelmi törvényben megállapított büntetendő cselekmények (1875. ´XVII. t.-c. 218-221. §) és a szerzői jog bitorlása (1884. XVI. t.-c. 19. §), minthogy kereskedelmi illetőleg polgári biróság hatáskörébe vannak utalva, nem sorolhatók a szorosabb értelemben vett V.-ek közé.

A magyar btkv-nek életbeléptetéséről szóló 1880. ´XVII. t.-c. állapította meg legelőször a birói hatáskört is bűntettek és V.-ek tekintetében és pedig azon elvi alapon, hogy kivétel nélkül a királyi törvényszékek hatásköréhez utalta a bűntettek felett való itélkezést, a V.-ek felett való itélkezést pedig csak annyiban, amennyiben ezek, súlyosságuk kisebb voltára tekintettel, a járásbiróságok hatásköréhez utalva nem volnának. A bünvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. ´XIV. t.-c. 15. és 17. §-ai szerint a bűntettek felett való itélkezés az esküdtbiróságok és a törvényszékek, a V.-ek elbirálása a törvényszékek és a járásbiróságok közt oszlik meg. A királyi járásbiróságok egy évnél hosszabb tartamu szabadságvesztésbüntetést rendszerint nem állapíthatnak meg.

Vetter

Antal, altábornagy, szül. Velencében 1803 jul. 3., megh. Budapesten 1882 jul. 26. Katonacsaládból származott. Katonaiskolában nevelkedett s igen jó készültségü tiszt lett. 1830-tól 1839-ig a grazi kadétiskola tanára volt, 1848. pedig már alezredes Nagyváradon. Ő volt az első osztrák tiszt, aki a magyar kormánynak felajánlotta szolgálatait. 1848 szept. 2. már Kiss Ernővel harcolt Perlasznál, okt. a vezérkar főnökévé lett s ezen állásában őt illette a magyar fegyverek sikeres vezetésének nagy része. Mig Mészáros Lázár Schlick ellen harcolt, V. hadügyminiszter volt. Kossuth, hogy Görgey és Dembinszky torzsalkodásának véget vessen, V.-t nevezte ki fővezérré, de megbetegedvén, kénytelen volt lemondani. Felgyógyulása után a mérnökkar feje lett s egy ügyes tervével a Bácskát visszaszerezte a magyaroknak. Világos után külföldre menekült, Angliában egy katonai intézetben lett tanár. Az emigráció mozgalmaiban élénk részt vett, mint Kossuth iratai mutatják. A kiegyezé után visszajött és Pozsonyban telepedett le, mely város díszpolgárává választotta. Később Budapestre költözött és itt élt nagyon nehéz körülmények között.

Vetterli

Frigyes, technikus és feltaláló, szül. Thurgau svájci kantonban 1822 aug. 21., megh. Neuhausenben 1882 máj. 21. Mint fegyverkovács további kiképzés céljából Franciaországba és Angolországba ment, aztán a svájci ipartársulat szolgálatába lépett Neuhausenben s az ottani fegyvergyár igazgatója lett. Svájc 1868-69. egy V.-től szerkesztett tárpuskát (1869-es minta) fogadott el mintául, Olaszország pedig 1870. egy V.-féle egytöltőt. Franciaország részére átalakította a Gras-féle fegyvert magazin-fegyverré, amely azután Gras-V. szisztémájunak neveztetik.

Vetterli-Vitali-puska

l. Tárpuska.

Vetturino

(ol.), bérkocsis, fuvaros.

Vetus Salina

ókori helység Pannoniában, a Duna mentén; ez idő szerint Adony (l. o. 1.).

Vetülék

vagy bevető fonal, a szövésnél a szövet szélessége irányában haladó fonal, l. Fonal és Kelme.

Vetület

(projectio), szűkebb értelemben a föld- vagy éggömbnek síkon való ábrázolása. A V.-ek tana beéri teljesen a gömb felületén képzelt meridiánok és parallelák, tehát az u. n. fokhálózat leképezésének szabályaival, mert a kész hálózatba a rendesen szabálytalan felületi alakzatok körvonalainak berajzolása már nehézséget nem okoz. Amennyiben gömb felülete síkba le nem fejthető és sík és gömb egymást csak egy pontban érintik: világos, hogy a V. teljes hűséget nem adhat. Mindazonáltal elérhetjük azonban, hogy a térkép vagy a gömb felületén húzott szögleteket nem torzítja (conformis, szögtartó vagy legkisebb részeiben hasonló V.), vagy a területeket bántatlanul adja vissza (aequivalens, területtartó V.), vagy a térkép közepétől mért távolságokat nem változtatja (aequidistans, távolságtartó V.). Ezen tulajdonságok egyikével biró V.-ek a legfontosabbak. Kettőt a mondott tulajdonságok közül egyetlen V. sem egyesíthet, de igenis szűkölködhetik mindhárom nélkül, ha egyéb tulajdonságokra fektetünk nagyobb súlyt Ebből következik azután, hogy a térkép mértéke (azaz a kép és eredeti méret viszonya) a térképnek nemcsak minden pontjában más és más, hanem még ugyanazon pont körü különböző irányban is változó. Csupán a szögtartó térképben független a mérték az iránytól, de természetesen ebben is pontról-pontra más. A térkép mellé nyomott mérték mindig a térkép közepére vonatkozik és ott is csak a közepes mértéket adja. Készítésük módja szerint történhetik a vetítés síkra v. lefejthető felületre: hengerre v. kúpra. Az első esetben a térkép csak egy pontban, t. i. a sík és gömb érintőjében hű mása az eredetinek. Henger és kúp ellenben kör mentén érinti a gömböt, esetleg két kör mentén metszheti is és ezért a hengerre és kúpra vetített térképek, melyek egy palástvonal mentén felhasíttatván, síkká is kiterjeszthetők, egy egész kör mentén tartanak hűséget az eredetivel. A térkép változhatik még természetesen az érintési pont vagy kör fekvése szerint is, amennyiben ez az equátorba vagy a pólusba vagy tetszőleges hely horizontjába eshetik, illetve meridiánnal, parallellel vagy az equátorral eshetik össze. A V. lerajzolása végül a V.-ek mindeddig említett fajainál egészen különböző, sőt tetszőleges szabályok szerint történhetik. Majd ugy rajzolunk, mint a fénysugár a fotográfozó kamrában, és igy keletkeznek a perspektivikus V.-ek. Vagy megállapítjuk, hogy valamely földfelületi pont azimutja a térkép középpontjához képest változatlan maradjon a V.-ben is, s igy származnak az azimutális V.-ek, vagy végül egészen önkényes rajzolási szabályt állapítunk meg, miáltal az u. n. konvencionális V.-ek jönnek létre. Matematikai szempontból legérdekesebbek a szögtartó és utánuk a területtartó V.-ek. Geometriai szempontból l. Elemi projekció módszerek.

A föld- és csillagtérképek legszokásosabb V.-ei a következők: Perspektivikus sík-V.-ek: a sztereografikus (szögtartó), a gnomonos v. centrális és az ortográfiai vagy parallel V. Az első rendesen planiglobiumok, a második újabb tengeri térképek és hulló csillagok berajzolására szánt csillagtérképek, a harmadik a hold képének szerkesztésére használatos. Azimutális sík-V.-ek: Postel equidisztáns V.-e zónatérképekre és Lambert equivalens V.-e, mely valamennyi területtartó V. között a legajánlatosabb. Konvencionális sík-V.-ek: Arrowsmith és Neill globuláris V.-e v. a Beaumont-féle V., mely planiglobiumok, illetve az egész Föld ábrázolására alkalmas. Perspektivikus henger- és kúp-V.-ek tényleges alkalmazásban nincsenek, azonban az azimutalitás elve némi módosítással itt is fentartható. Az ide tartozó szokásos V.-ek a következők: Henger-V.-ek: Mercator (szögtartó) V.-e tengeri térképek és átnézetes térképek számára. Lambert izocilindrikus V.-e (területtartó), equidisztáns henger-V. (úti felvételekre), Cassini-Soldner V.-e. Konvencionális henger-V.-ek: a Flamsteed-Sanson és Mollweide-féle területtartó V., mely különösen az egész gömb felületének ábrázolására alkalmas. A kúp-V.-ek közül fontosak: a Lambert- (Gaust-) féle szögtartó, a Lambert-féle területtartó, az equidisztáns, a De l'Isle-féle metsző kúpra rajzolt V. és Tissot kiegyenlítő kúp-V.-e. Mindezek a legsűrübben használtatnak földi és égi térképek készítésére. A konvencionális kúp-V.-ek közül megemlítendők: a polikonos V. és az ortogonális polikonos V., melyeket az angol és amerikai hadi départment alkalmaz. (L. még Térkép.) V. ö. Zöppritz K., Leitfaden d. Kartenentwurfslehre; Herz N., Lehrbuch der Kartenprojectionen, amelyek a szükséges eredeti forrásokra is utalnak.

Vetvergyökér

(növ.), l. Kuskusgyökér.

Veuillot

(ejtsd: völyó) Lajos, francia iró, szül. Boynesben 1813 okt. 11., megh. Párisban 1883 ápr. 7. Autodidakta volt s nyilvános működését az újságirással kezdte meg. 1836-iki római utazása óta az ultramontanizmus legerélyesebb képviselője volt Franciaországban, ki a középkori egyházi és pápai uralom helyreállítását sürgette. Az Universnek előbb munkatársa, majd szerkesztője lett s a pápai csalhatatlansági tannak kitartó előharcosa volt. Regényei és elbeszélései túlnyomóan ájtatos szent történetek. Nevezetesebbek: Pélerinages de Suisse (1838); Pierre Saintine (1840, vallásos regény levélalakban); L'honnete femme (2 köt., 1844); Les libres penseurs (1848); Le parfum de Rome (2 köt., 1861); Les odeurs de Paris (1866); Rome pendant le concile (2 kötet, 1871). Újságcikkei és értekezései összegyüjtve megjelentek e címen: Mélanges religieux, historiques, politiques et littéraires (18 köt., 1857-76). V. ö. Veuillot E., Louis V. (Páris 1883). Magyarul megjelentek: IX. Pius, V. után Mindszenty Gedeon (Eger 1864); Jézus Krisztus élettörténete, fordította Sebők László (u. o. 1865).


Kezdőlap

˙