Vigilius

pápa (540-554), római születésü, pápai apokriziarius (nuncius) volt Konstantinápolyban Agapitus és Silverius pápák alatt. Theodora császárné bosszuvágyának felhasználásával és saját nagyfoku nagyravágyásával már elődjének Silveriusnak életében 537. tolta fel magát a pápai trónra, de csak Silverius halálával 540. ismerték el törvényes pápának. Mint pápa teljesen megváltozott.Előbb 538. titkos levélben a monofizitákhoz csatlakozott és I. Leó pápa dogmatikus nyilatkozatait kárhoztatta, most azonban a császárnő követelését, hogy a szeveriánokat pártolja, megtagadta, sőt Justinianushoz és meunas patriárkához levelet intézett, amelyben a négy közzsinat határozataihoz és elődjeinek tanításához való ragaszkodását jelenti ki. Severust és Authimust kiközösítetteknek tekinti. A három fejezet körül való vitába is belevonták és ez ügyben Konstantinápolyba is utazott 546., ahol őt a császár fogva tartotta (547-55), sőt nevét a diptichákból is törültette. Meghalt hazautazásában Szirakuzában. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon; Hergenröther, Kirchengeschichte.

Vígjáték

(eszt.), a szomorujáték ellentéte, nem szenvedélyeket, sem nem szenvedéseket ecsetel, hanem inkább apróbb hibákat, gyarlóságokat, fonákságokat, kába, könnyelmü, léhütő embereket, mulattató véletlenségeket, szórakoztató, érdekfeszítő összecseréléseket ábrázol. A V. is életfestő, de nem bukással, hanem szörnyü kuderccal, leplezéssel, kikosarazással, vagy szerencsés de véletlen sikerrel végződik, az életet rózsás szinben tünteti fel. Nincs sors, csak véletlenség, nincs sirás, legfeljebb könnyü érzékenykedés, fő dolog, fő hatás a nevetés, mely finomabb V.-ban mosollyá szelidül, bohózatos V.-ban pedig a röhögésig fokozódik. A V. főbb fajai: a szatirikus V. (Aristophanes), a fantasztikus V. (Shakspere, Raimund, Vörösmarty), a köznapi V. (Plautus, Goldoni, Kisfaludy, Szigligeti), helyzet v. (franciák: Sardou, Bisson, labiche), csel-V. (Scribe, a spanyolok), történeti V. (Scribe, Laube, Rákosi, Dóczi), társadalmi V. (Dumas, Augier) stb. A V.-nak még nincs teljesen kidolgozott teoriája; nagyon használható Szigligeti könyve a drámai válfajokról. L. Dráma, Komikum.

Vigmán

l. Igmánd (nemzetisége).

Vignette

(franc., ejtsd: vinyet), dísz- és címképecskék, szélrajzok; a szó eredeti jelentése szőllőkacs-díszítés. Veldener János (1476 óta) legelőbb Fasciculum temporum c. munkájában alkalmazta.

Vignola

(ejtsd: -nyola) Giacomo Barozzi, olasz építész, szül. Vignolában 1507 okt. 1., megh. Rómában 1573 jul. 7. Kezdetben Bolognában, Piacenzában, Assisiban és Perugiában dolgozott, mignem III. Julius pápa alatt mint pápai építész Rómába hivatott. Itt építette a jezsuita-rend számára ennek hires fő templomát (del. Gesů), amelyet halála után Giacomo della Porta fejezett be s 1559-ig Farnese biboros részére a pompás Caprarola kastélyt Róma közelében. Michelangelo halála után 1564. építésze lett a Péter-templomnak. V. az antik formákat határozott szabályokba öntötte, ugy hogy az ő művészeti módja hosszu időn át irányadó volt Rómában s különösen a jezsuita-rendnél. V. a kat. reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigoruan klasszikus iskolája a barokstílt sokáig ellensúlyozta. Iratai közül (összegyüjtötte Le Bas és Debret, páris 1815) említendők: Regole delli cinque ordini d'architettura (Róma 1563, számos kiadásban és átdolgozásban); továbbá: Regole della perspettiva pratica (u. o. 1583).

Vignoles

(ejtsd: vinyól) Károly Blacker, angol mérnök, szül. 1792. mint egy francia hugenotta család sarjadéka, megh. falusi birtokán Hythen (Southampton mellett) 1875 nov. 17. Eleinte Wellington alatt szolgált, azután Észak-Amerikába ment s a vasútügynek szentelte magát. V. neve különösen a róla elnevezett V.-sínekről (l. Mezei vasutak és Sín) ismeretes, amelyeket ő vezetett be először Európába.

Vigny

(ejtsd: vinyi) Alfréd Viktor gróf, francia költő, szül. Lochesben (Touraine) 1799 márc. 27., megh. Párisban 1863 okt. 15. Előbb tiszt volt, de 1828. kilépett a hadseregből. Munkái: Theokritos után la Dryade és Symeta (1815); továbbá: Poémes (1822) és Počmes antiques et modernes (1824-26). Mint regényiró nagy hirnévre tett szert Cinq-Mars (1826) címü munkájával, mely a legjobb francia történeti regények egyike (ebből készült Gounod operájának szövege, melyet annak idején Budapesten is előadtak). Stello ou les Diables bleus (1832); Servitudes et grandeurs militaires (1835), melyben inkább a romantikus, mint a történész nyilatkozik meg. Othello címü drámája, a romantikusok első szindarabja (1829), épp oly kevéssé tetszett, mint La marčchale d'Aucre (1830), de Chatterton (1835) annál zajosabb sikert aratott. 1843. jelent meg tőle Počmes philosophiques a Revue des Deux Mondesban és u. o. a Consultations du docteur noir 1856. Halála után jelent meg: Les destinées (filozofiai költemény, 1864); Oeuvres posthumes (1864). Kiadta továbbá Ratisbonne Journal d'un počte c. munkáját (1867). Összes művei (Oeuvres completes) megjelentek 8 kötetben (1883-85). V. ö. France A., Alfred de Vigny (Páris 1868).

Vigo

az ugyanily nevü járás székhelye és kikötőváros Pontevedra spanyol tartományban, a 30 km. hosszu Ria de V. déli prtján, hegyes, festői szép vidéken, vasút mellett, (1887) 15 044 lak., szőllő-, kertmiveléssel, halászattal és élénk kereskedéssel. 1894. a kivitel értéke 3 773 580 pesetára rúgott és főképen bőrök, konzervek, bor, tojások, szárdinia-halak és ásványvizekből állott. Francia-, Angolország és Kuba felé irányult; a bevitel (6 260 440 peseta) fő cikkei voltak gyapjuáruk, tőkehal, cukor, bőr, kőszén, fémáruk, pamut, szesz, kén, petroleum, rizs és liszt. A Norddeutscher Lloyd és a Messageries martimes hajói vele rendes összeköttetést tartanak fenn. 1585. az angolok itt fogták el és rombolták szét a spanyol ezüstflottát; 1719. pedig a várost is elfoglalták. A csinos és rendes új város a parton terül el, mig a szűk utcákból álló ó város a San Sebastian és del Castello által koronázott dombokon épült.

Vigorit

l. Robbanó szerek.

Vigoroso

v. vigorosamente (ol.), zeneelőadási műszó, a. m. erősen, erélyesen.


Kezdőlap

˙