Virágjátékok

l. Jeux floraux.

Virágkáka

fülemülefű, elecs (növ.), Butomus L., a róla nevezett családnak fajaszakadt génusza Európa és Ázsia mérsékelt és sáros vidékein. A nedves földben tőkéje van, tőlevele hossz, keskeny, virágszála levéltelen s egyszerü ernyővel (l. az ábrát) végződik. A B. umbellatus L. (ernyős elecs, virágos káka), szép méternyi fű, virága pirosas, ritkán egész fehér, jókora nagy. Árokban, viz szlén csaknem egész Európában s Ázsiában honos. Magva és gyökere keserü izü s radix et semen junci floridi néven orvosság. Leveléből kosarat s gyékényt fonnak, gyökere szárítva v. pörkölve a kalmuk és osztják nép eledele; jó kenyér sül belőle (l. Bönyöle). Kerti bassinnak is szép dísze. Ovidius szerint a nőisteneknek is kedvelt növénye volt.

[ÁBRA] Virágkáka. Butomus umbellatus szára-teteje.

Virágkákafélék

(növ. Butomaceae), egyikü növénycsalád a mocsáriak rendjében. Virágjuk pároseltü, kehelylevele 3, szirma 3, himje 9, termője 6, egy-egy levélből alakul, belső falán, a sok petével s tüszőtermés lesz belőle. Fűnemü mocsári növények, tövön álló szálas levelekkel. Mintegy 10 faja a mérsékelt vidéken terem.

Virágkél

karfiola, kartifiola (Brassica oleracea var. botrytis L., virágos káposzta, fürtös kél, sajtkél, sajtkáposzta), a káposzta korcsfajtája; levele hosszu, lapos, sima, fehér-erezetü, közüle húsos elkorcsosult tengely emelkedik, számos kurta ága csúcsán fehér húsos csomókat visel, melyek tulajdonkpen a satnyán maradt virágok összenövéséből támadtak. Ágai összeszorulnak, virágbimbói sürüen egymásra halmozottak, de sok más fajtája is van. Már az ókorban ismeretes volt, de az újabb konyhakertészet csak a XVII. sz. óta ismeri s majd mint főzeléket, illetőleg zöldséget, majd mint saláta-zöldséget használja. A téli V.-t októberben szokás kissé mélyebbre ültetni, azután március és áprilisban már élvezhető.

Virágkép

a festészetben a csendéletkép (l. o.), illetőleg amennyiben ennek egyik eleme a tárgya: a tájkép egyik neme; természetes helyükön növő v. művésziesen elrendezett virágokat ábrázol. A V. Németalföldön keletkezett; már a burgundi miniatur-festők is jó V.-eket festettek szegély-diszítmény alakjában. Önálló V.-eket Jan Brueghel (1569-től 1625-ig) festett először; utána, különösen a XVII. sz.-ban, számtalan németalföldi festő. Ma leginkább festőnők foglalkoznak V.-pel.

Virágkorong

a. m. discus (l. o.).

Virágkövületek

az olyan virághoz, bokorhoz, fához hasonló rajzok márgában, mészkőben stb., melyeket régente kövületeknek tartottak, de nem egyéb mint dendrit (l. o.).

Viráglégy

(Anthomyia Meig.), a kétszárnyuak rendjébe, a Muscariák családjába tartozó légynem. Halvány, szintelen legyek, melyek nagyon hasonlítanak a szobalegyekhez. Lárváik rothadó szerves anyagokban, dudvanemü növények száraiban, húsos gyökereiben élnek, más fajok a növények leveleiben aknákat ásnak és ha nagy számban jelennek meg, akkor érzékeny károkat is okozhatnak. P. a saláta-légy (A. lactucae Bouché) 5,5 mm. nagy, a hagyma-légy (A. antiqua Meig.), a káposzta-légy (A. brassicae Bouché) stb.

Viráglevél

(növ.) a. m. szirom (l. o.).

Virágmadarak

l. Kolibrifélék.


Kezdőlap

˙