Vitegra

l. Olonec orosz kormányzóság 110 km. hosszu folyója, a Matkói-tóból folyik ki és az Onega-tó DK-i végében torkollik. - 2. V., az ugyanily nevü járás székhelye, a V. mellett, 14 km.-nyire a torkolatától, (1894) 3689 lak., jelentékeny folyami kikötővel (1891. a forgalom 1,5 millió rubel volt).

Vitellianus

(Vitalianus), pápa (657-72.). I. Jenő után jutott a pápai trónra. Segniből származott. Minden megengedhető eszközzel igyekezett a monoteleta eretnekséget megszüntetni, mi azonban csak harmadik utódjának Agathónak sikerült. A monoteleták V. nevét halála után (672 jan. 27.) kitörülték a diptikákból. Általában feltünő, hogy 14 évi kormányzásáról oly kevés jutott köztudomásra.

Vitellius

Aulus Germanicus, római császár, szül. Kr. u. 15., megh. 69 dec. 22. Fiatal korát Tiberius udvarában kicsapongásokkal és őrült mulatozásoknak közepette töltötte. Később Neronak annyira kedvében tudott járni, hogy Kr. u. 58. megkapta a konzuli méltóságot, majd az afrikai helytartóságot. Később mint legátus Germániába ment, hol a katonák nagyon szivesen fogadták, sőt 69. Galba ellenében császárnak is kikiáltották. Az északi provinciák el is fogadták császárnak, de a katonák egy része Othónak hódolt. V. serege lassan nyomult Itália szivébe s eleinte a szerencse sehogyan sem kedvezett fegyvereinek. A bedriacumi csata egy csapással megváltoztatta a helyzetet és V. Othónak önkéntes halála után urává lett Rómának. Ámde határt nem ismerő feslettsége egészen elidegenítette tőle a katonák szivét; zsoldjuk rendetlenül járt ki, intézkedései oktalanok és fejetlenek voltak. Igy állottak a dolgok, midőn a keleti légiók Vespasianust kiáltották ki. V. még mindig könnyedén vette a dolgot és nembánomságában akkor is megmaradt, midőn leghűségesebb hadvezérei elpártoltak tőle, s ennek folytán a cremonai csatát elveszíté. Mikor a katonák gúnyolni kezdették, ellenfelei pedig Rómát ostromolták, sőt még a városba is behatoltak, menekülni akart, de útközben elfogták és agyonverték.

Vitellum ovi

(lat.) a. m. tojás sárgája.

Viterbo

az ugyanily nevü járás és püspökség székhelye Róma olasz tartományában, az Arnione völgyében, a Monte-Cimino Ny-i lábánál, vasút mellett, (1881) 19 654 lak., kénfinomítókkal. A körfalakkal körülfogott város kiválóbb épületei: a San-Lorenzo-dóm, a XII. sz.-ból való oszlopos bazilika gót harangtoronnyal és XXI. János Pápa síremlékével; a Sta-Rosa-templom e szentnek mumiájával; a Sta Maria della Verita, lorenzo da V. freskóival; a San-Francesco-templom IV. Kelemen, V. Adorján pápáknak és több kardinálisnak síremlékével; a Palazzo Publico szép előcsarnokkal, 6 etruszk szarkofággal, egy régiségtárral és több festménnyel, amelyek közt Piombo egy mesterműve is látható; a düledező Palazzo Vescovile (XIII. sz.) termeiben gyült össze 1271., 1276. és 1281. a konklave. Hires nyilvános kútjai közül kiválóbb a Fontana grande (1206.) a vásártéren és a Piazza della Roccán álló, amelyet állítólag 1566. Vignola állított föl. A nyilvános kertben Viktor Emánuel, Cavour és Garibaldi mellszobrai láthatók. 2 km.-nyire van a Sta Maria della Quercia nevü búcsujáró-templom. 4 km.-nyire pedig Bagnaja város (2784 lak.,), a Vignola által épített szép Lante-villával. 3 km.-nyire Bulicame meleg kénforrás, amelyet fürdőül használnak. A környéken azonkivül etruszk városok és sírmezők maradványai találhatók.

Vitet

(ejtsd: vité) Lajos, francia iró, szül. Párisban 1802 okt. 18., megh. u. o. 1873 jun. 5-én. 1824. lépett a Globe szerkesztőségébe, 1831. a francia régiségek főfelügyelője lett, 1834. kereskedelemügyi miniszteri titkár, 1836. államtanácsos, 1845. az akadémia tagja, 1871. a nemzetgyülésbe választották. 1844. La ligue cím alatt kiadott több dramatizált történeti jelenetet, azonkivül megjelentek tőle: Histoire des anciens villes de France (1833); Histoire de Dieppe (1833); Fragments et mélanges (1846, 2 köt.); Les États d'Orléans (történeti jelenetek, 1849); Le Louvre et le nouveau Louvre (1853); L'académie royale de peinture et de sculpture (1861, 2. kiad. 1880); Études sur l'histoire de l'art (4 rész, 1864); Lettres sur les sieges de Paris (1871); Études philosophiques et littéraires (1874); Le comte Duchâtel (1875).

Vitex

L. (növ.), l. Szűzbariska.

Vitéz

1. János (zrednai), biboros, esztergomi érsek, szül. Zrednán (ma Szrednya, Horvátországban, innen előneve is), 1408 körül, megh. Esztergomban 1472 aug. 9. Ifjuságáról csekély adataink vannak. Annyi bizonyos, hogy a zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe és kitünt a latin s görög tanulmányokban, valamint a mennyiségtanban, miért is Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak neveltetését reá bizta. 1433 táján a királyi irodába került, hol mint jegyző móködött, és Zsigmond, Albert és Ulászló királyoknak, valamint Hunyadi János vajdának és kormányzónak titkára volt. A várnai veszedelemben a váradi püspök elesvén, Hunyadi János őt, akkori nagyprépostot, ki teljes bizalmát és tiszteletét birta, a váradi püspökségre ajánlotta, mire a pápa 1445. ki is nevezte. Ez időtől kezdve igen nevezetes szerepet vitt az országban és fontos küldetésekkel bizták meg. Igy Bécsbe küldezett, hogy az osztrák rendekkel V. László kiadatása érdekében szövetséget hozzon létre, majd utóbb, hogy Frigyes császárral a magyar korona visszaadása tárgyában alkudozzék. Hunyadi János halála után atyai gondossággal őrködött fiai felett. Ekként a Hunyadi-ház legbuzgóbb barátaihoz tartozván, V. László, Hunyadi László kivégeztetése alkalmával őt is elfogatta, de csakhamar szabadon bocsátotta. Mátyás megválasztatásában jelentékeny szerepe volt. ő ment Prágába Podiebraddal alkudozni, hogy Mátyást bocsássa hazájába. Ez trónralépte után kancellárjává nevezte ki és az ország ügyeire nagy befolyást engedett neki. 1463. a zágrábi vármegye kormányzója, 1464-ben ő és utódai a nagyváradi püspökségben a bihari örökös főispánságot kapták, 1465 febr. esztergomi érsek. A nagy műveltségü főpap ekkor első teendőjének tekintette egy oly országos intézet alapítását, mely a magyarokra nézve a külföldi egyetemeknek sok nehézséggel járó látogatását nélkülözhetővé tegye. Saját költségén Pozsonyban megvetette egy négy karból álló egyetem alapjait (1465, Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Ugyanakkor Esztergomban fényes palotát emeltetett, kép- és könyvtárt alapított. Kétségtelen, hogy a tudományok és művészetek bőkezü pártfogása Mátyás által, főleg V. befolyásának volt köszönhető. A benső viszony azonban a király és a primás között nem volt állandó. Mátyás a pápa és a főpapok buzdítására indítván meg a csehországi háborut, rendkivüli terheket rótt a főpapokra; súlyos adókat vetett ki rájuk s névszerint V.-től elvonta a pénzverdékből járó jövedelmét; felszólalásain könnyen túltette magát és őt azóta feltünően elhanyagolta. Ily körülmények között, midőn Mátyás régi ellenségei összeesküvést szerveztek ellene, nehézség nélkül nyerték meg a maguk részére V.-t is, kinek közreműködésével Kázmér lengyel herceget hivták meg a magyar trónra. Az érseket azonban kanonokjai bevádolták a királynál, kiktől a fenyegető veszélyről értesülvén, Csehországból Magyarországba sietett és váratlanul Esztergom alatt termett. Ekkor Szapolyai Imrét és Országh Mihályt küldötte V.-hoz, hogy békésen oldják meg az ellentéteket (1471végén). V., ki ez időben biboros lett, elfogadta a nyujtott békejobbot; mindkét fél a szenvedett sérelmekért kölcsönösen feledést igért, a király az érseknek és rokonainak bántatlanságot biztosított, viszont az érsek több új erősség szétrombolására és Kázmér ellen segélyhad nyujtására kötelezte magát. De V. csakhamar ismét alkalmat adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, mire ez őt elfogatta és Visegrádon őrizet alá helyeztette. A pápai követ és a főrendek közbenjárására visszabocsátotta ugyan Esztergomba (1472), de itt beckenselor János egri püspök felügyelete alá helyezte, kire az esztergomi érsekség kormányzását is bizta. V. nem soká élt e megalázó helyzetben. Szégyen és bú csakhamar a sírba döntötte. Nyomtatásban megjelent művei: Oratio ad Sixtum III.; Epistolae in diversis negortis...; leveleit és beszédeit legújabban kiadta Fraknói, V. nagyváradi püspök politikai beszédei stb. (Budapest 1878); ugyanez latinul is (Bécs 1878). V. ö. Fraknói, V. J. Élete (Budapest 1879); Katolikus Szemle (1888. évf.); Török, Magyarország primásai; Bartay, Magyarország primásai; Venczell, A jub. primások; Zelliger A., Egyházi irók csarnoka. Lásd még Korvina (melléklet).

2. V. Mihály, l. Csokonai.

Vitézfű

(növ)., az Orchis morio L., l. Kosbor.

Vitézkötés

magyar eredetü zsinórdíszítés a huszárok csizmanadrágján s a gyalogsági posztónadrágon, továbbá a huszárcsákón, hol 47 cm. hosszu négyélü zsinórból áll, mely kétrét van fektetve és mindkét végén gömbölyü fonadékban végződik.


Kezdőlap

˙