Vizes kerület

hidraulikai fogalom, mely annak a vonalnak hosszát jelenti, melyet valamely folyónak vagy csatornának keresztmetszetében a viz nedvesít. Ha a meder igen széles, ugy a V. nem sokkal nagyobb a viz szélességénél s közelítő számítással ezzel egyenlőnek vehető.

Vizes lövés

bront hátultöltő ágyuknál a cső belsejének ólom- és lőpormaradványoktól való tisztítására szolgál. A 21 cm.-es mozsárnál e célra gummiszövetből készült vizzel telt zacskót használnak; a kisebb ürméretü lövegeknél a töltőüregbe kócot és e mögé egy kartust (a lövegek lőportölténye selyemszövetü zacskóban) tesznek, mire a löveget hátul elzárják, a torkolatnál vizet öntenek a csőbe és az ágyut magas emelkedéssel elsütik.

Vizes opál

l. Adulár.

Vizes terület

hidraulikai fogalom, mely a folyó- vagy csatornameder keresztmetszetének vizzel telt részét jelenti.

Vizes zafir

(ásv.), l. Kordierit.

Vizeu

(Viseu), 1. kerület Beira alta portugál tartományban, Oporto, Villa Real, Bragança, Guarda Coimbra és Aveiro közt, 4973 km2 ter., (1890) 397 988, egy km2-re 80 lak. Felszine jobbára hegyes (ÉNy-on a Montemuro 1389 m., DNy-on a Serra de Caramullo 1070 m. stb.); a Dourón és a Dao, a Mondego mellékvize öntözik. - 2. V., Beira alta portugál tartomány fővárosa, püspöki székhely a Dao mellékvizének, a Ribeira d'Asnesnek bal partja fölötti fensíkon, vasút mellett, (1890) lak., szép gót ízlésü székesegyházzal, nagy kórházzal és szept. havában Portugália legnagyobb vásáraival. A városon kivül van a Szt.-Mihály-templom a 711. a mórok elleni csatában elesett utolsó gót királynak, Roderiknek sírjával.

Vizfejüség

agyvelővizkór, l. Agyvelő (I. köt., 206. old.).

Vizfék

tulajdonkép ütköző-készülék s arra való, hogy a vasúti vágányok végén (homlok-pályaudvaron) a bejövő vonatot szükség esetén föltartóztassa. Szerkezete hasonló mint az ütköző készüléké, azzal a különbséggel, hogy acélrúgó helyett nagy nyomás alatt álló viz fogja föl a vonat nyomását. Az egész szerkezet erős vasbakokon van, s az ütköző tárcsa épp ugy áll előre s éppen olyan magasságban, mint a kocsikon.

Vizfestés

aquaerllfestés, a festészet szabadabb technikáinak egyike, melynél a tuséhoz hasonlóan preparált és formákba préselt különböző szinü festőanyagot vizzel higítva használják. A gouache-festéstől (l. Fedőfesték) a V. főleg abban különbözik, hogy kizárólag átlátszó, áttetsző foltokban rakja föl a festéket, mely az alapnak csak a szinét módosítja, de láthatatlanná nem fedi el. A V. fényhatásait a befestendő alap változatlanul maradt s rendesen fehér szine adja meg, amelyet a megvilágítás foka és elosztásához képest többé-kevésbbé sötét szinárnyalatokkal körülfogva emelnek ki. Tiszta vizbe mártott ecsettel való átdolgozás által a V.-ü kép hatása összhangzóbb, lágyabb lesz; a szin itt a papirosba fölszívódik, ellentétben a gouache-festéshez, ahol az ily átdolgozás a képet elrontaná. A V.-t a régibb mesterek többnyire csak rajzaik szinezésére vagy szinvázlatok készítésénél használták, a festészet önálló technikájává az angolok fejlesztették. Uttörők e téren Cozens (1752-92) és Thomas Girtin (1773-1802.) Londonban az aquarellfestők 1805. már egyesületet is alapítanak (Society of painters in water-colours). A legjobb angol aquarellista William Turner (1775-1851). A V. technikájának könnyed egyszerüsége, friss szinezése, előadásának közvetlensége folytán s mivel pár vonással festői ötletek, erőteljes ecsetkezeléssel szinpompa, hangulatos tájak megfestésére is kiválónak bizonyult: előbb Franciaországban, innen európaszerte elterjedt; rövid idő mulva azonban túllépték korlátait, amennyiben a V. gouache-modorban való alkalmazásával az olajfestéssel keltek versenyre, amiben ismét az angolok váltak ki ügyességükkel, mig a franciák ma is a V. sajátos jellemének inkább megfelelő helyes technika hivei, amellyel való könnyed bánásmód természetüknek, művészi temperamentumuknak is jobban megfelel.

Vizfestmény

(aquarell), l. Vizfestés.


Kezdőlap

˙