Volfram

l. Wolfram.

Volga

(Rha, Oaros, Etel), Oroszország fő- és hosszuságát tekintve, Európa legjelentékenyebb folyója. Tver kormányzóságban, Volgino-Verhovje falu mellett a Valdai-fensík mocsáros területén ered, 203 m.-nyi magasban. Mint kis patak átfolyik a Kis- és Nagy-Verhota, Szterzs, Vesszelug, Peno és Volgo tavakon; ez utóbbi alatt áll az a nagy zsilip, amelynek segítségével 400 millió m3 vizet gyüjthetnek össze. E zsilip alatt torkollik a V.-ba a Szelizsarovka, a Szeliger-tó lefolyása. Szubcovnál ér a V. a hullámos alföldre, amelyet Szareptáig el sem hagy. E szakaszában az oka torkolatáig lassubb folyásu, de azután gyorsabban kezd mozogni a kazáni mélyedés felé. Itt hirtelen délnek fordul és fölvevén a Kamát, ezen irányát meg is tartja Szimbirszkig. Ezen város alatt a V.-t a Zsegulevi-hegyek hirtelen K-nek terelik, de a Szokolyi hegyekbe ütközve, csakhamar ismét Ny-i irányuvá lesz. Ezen hajlását szamarai ívnek (szamarszkaja luka) hivják. A jobb partja még ezután is dombos marad. Kamisintől kezdve nem vesz föl mellékfolyókat. Kamisin alatt jobb partja Caricin és Szareptáig meredek marad, mig a bal partja mindenütt alacsony. Szareptánál a folyó ismét DK-nek kanyarodik és teljesen lapos partok közt sok ágban hömpölygeti tova nagy viztömegét. Caricintől É-ra szakad először több ágra; ezek közül a legmesszebb E-nak fekvőt Ahtubának hivják. Deltája a homokos, nádas, mocsáros és gyeppel fedett szigeteknek igazi útvesztője. A V. 53 km.-nyire Asztrakán alatt 110 km.-nyi széles deltában torkollik a Kaspi-tengerbe; a delta két főága a Nagy- és Kis-Csulpan. A mellékágak nagyobbára el vannak homokosodva; köztük a kiválóbbak a Buszan és Bahtemir. A V.-nak 38 hajózható és 157 nem hajózható mellékvize van. Hossza 3570 km., vizterülete 1 458 922 km2. Tvernél a folyó 200, Kama alatt 700-2700, Szaratov alatt 4200 és Caricinnél 8000 m. széles. Mellékfolyói közül a jelentékenyebbek balról a Tverca, Mologa, Sekszna, Kosztroma, Unzsa, Vetluga és Kama; jobbról az Oka, Szura, Szvijaga és Szarpa. Tvernél a V.-nak 222, Asztrakánnál 254 napig nincs jégtakarója. A jégzajlás e folyón mindig erős, néha pedig nagy rombolásokat is visz véghez. Sellői nincsenek, de van sok homokzátonya, amelyek helyöket gyakran változtatják. A Szelizsarovka torkolatától hajózható; gőzhajók azonban csak Tvertől kezdve járnak rajta; legjelentékenyebb kikötője Ribinszk (l. o.). 1890. az egész folyón 25 119 hajó és 21 182 tutaj, egész vizterületén pedig 37 058 hajó és 74 146 tutaj járt, összesen 517,6 millió pud teherrel. Csatornák lehetővé teszik, hogy e folyóról a Keleti- és a Fekete-tengerbe is eljuthatni. A halászat is rendkivül élénk a parjain, különösen a torkolatánál és az Achtubán. V. ö. Müller, Stromsystem der Wolga (Berlin 1839); Legrelle, Le Volge (Páris 1877); Roskoschy. Die Wolga und ihre Zuflüsse (Lipcse 1887); Stern B., An der W. Von Nischni-Nowgorod bis Kasan (Berlin 1897), továbbá Ragoszin, Boguszlavszkíj és Lender orosz munkáit.

Volga-magaslatok

dombos vidék, amely a Volga jobb partján Nizsnij-Novgorodtól Caricinig húzódik és amelynek természetes folytatásai a Jergeni-dombok. Hosszuságuk ÉD-i irányban 1170 kilométer.

Volger

György henrik Ottó (máskép Senckenberg), német mineralogus és geologus, szül. Lüneburgban 1822 jan. 30. Göttingában eleinte jogot, majd természettudományokat tanult, 1847. u. o. habilitált; 1849. mint a természetrajz tanára a muri kolostorba (Aargau) ment, majd 1851-ben ugyanilyen minőségben a zürichi kanton-iskolába, ahol az egyetemen habilitált. 1852. azonban megvált az előbbi hivatalától. 1856-60. a Majna melletti Frankfurtban mint mineralogia s geologia tanára a senckenbergi muzeumban működött. Itt létesítette 1859. a Freie Deutsche Hochstift-et mint ennek főnöke és szakmájának tanára, mignem 1881. nyugalomba vonult. Művei közül említendők: Studien zur Entwicklungsgeschichte der Mineralien (Zürich 1854); Die Krystallographie (Stuttgart 1855); Erde u. Ewigkeit (Frankfurt 1857); Untersuchungen über das Phänomen der Erdbeben in der Schweiz (3 köt., Gotha 1857-1858). V. megvásárolta goethe atyai házát, mely addig teljesen el volt hanyagolva (1862), azt Goethe fiatalkori idejének megfelelően helyreállította. V. ö. monográfiáját: Goethes Vaterhaus (2. kiad. 1863).

Volhinia

1. (Vóliny, Wojelyń, vagy Wojelhyń), a felső Pripet és a Ny-i Bug mindkét partján (későbben csak a jobbon) elterülő vidék. Már a legrégibb időkben szláv törzsek lakták; a XII. sz.-ban orosz hercegséggé alakult; későbben lengyel vajdasággá lett, mig Lengyelország második, illetőleg harmadik fölosztása után a Galiciához csatolt részek kivételével s a kijevi vajdaság némely részeinek hozzáfűzésével a mai V. orosz kormányzósággá alakíttatott. - 2. V. (Volinszkíja guberníja), orosz kormányzóság Grodus, Minszk, Kijev, Podolia, Galicia, Lublin és Szjedlec közt, 71 853 km2-ter., 2 507 898, egy km2-re 35 lak. D-i része dombos, helyenkint sziklás is, mert a Kárpátok végső kiágazásai idáig nyulnak el. A Poljesszjéhez tartozó É-i rész csupa mocsár és zsombék. A folyók (Turija, Sztir, Gorin stb.) nagyobbára a Pripet és a Ny-i Bug mellékvizei; közvetetlenül a Dnyeprbe ömlik a Teterev. Az éghajlat elég mérsékelt; az évi csapadékmennyiség 500-600 mm. A föld különösen délen termékeny; az egész területnek 37,4%-a szántó, 37,1%-a erdő. Az ásványország szolgáltat gránitot, litográfiai követ, malomköveket, krétát, porcellánföldet, vasat, helyenkint szenet, azután grafitot és borostyánkövet. Az ipartelepek száma 1892-ben 1474, 12,2 millió rubel értékü árutermeléssel. A kiválóbb iparágak: a fürészmalmok, porcellán-, gépgyártás, szeszégetés, cukorgyártás és a malomipar. jelentékeny a gabona- és fakereskedés. Az 1797. alakított kormányzóság járásai: Dubno, Kovel, Kremenec, Luck, Novograd, Volinszkíj, Ovrucs, Osztrog, Rovno, Szaszlavl, Zsitomir, Sztarokonstantinov és Vladimir. Fővárosa, Zsitomir.

Volhov

229 km. hosszu folyó európai Oroszországban; az Ilmen-tóból (l. o.) a Ladogába folyik. Tulajdonképeni forrásfolyói a Lovat, Poliszt és Selon; ezekkel vizkörnyéke 70 000 km2.

Voliere

(franc., ejtsd: volier) kalickaszerü, de annál sokkal nagyobb építmény, melyben az elfogott és becsukott madarak röpülhetnek.

Volkameria

L. (növ.), l. Clerodendron.

Volkány

(Wolkendorf, Vulkán), nagyközség Brassó vármegye felviéki j.-ban, (1891) 1567 német és oláh lak., kik fakereskedést űznek. Közelében van a Concordia kőszénbányatelep.

Volkelt

János Immanuel, német filozofiai iró, szül. Lipnikben (Galicia) 1848 jul. 21-én. 1879. a filozofia rendkivüli tanára Jenában, 1883. rendes tanár Baselban, 1889 óta Würzburgban. Világosan irt filozofiai müveiben eleinte Hegelből indul, később Kanthoz és Schopenhauerhez közeledik, most e két irány egyesítésén fáradozik. Művei: Das Unbewusste u. der Pessimismus (1873); Die Traumphantasien (1875); Der Symbolbegriff in der neuesten Aesthetik (1876); Kants Erkenntnisstheorie (1879); Über die Möglichkeit einer Metaphysik (1884); Erfahrung und Denken (1886). Újabban jeles esztetikai műveket irt: Grillparzer als Dichter des Tragischen (1888); Über das Tragische (1895); Aesthetische Zeitfragen (1896).


Kezdőlap

˙