Volkhart

Miksa, német festő, szül. Düsseldorfban 1848 okt. 17. Az ottani akadémián tanult és Gebhardtnak volt tanítványa, majd hosszabb időn át tartózkodott Hollandiában és Belgiumban, hol részint a természetet, részint a festészet remekműveit tanulmányozta. Rotterdamban 1881. egy nagy körképet készített el, mely az oraniai herceg győzelmét ábrázolja a spanyolok fölött a hiewporti csatában. Festményei közül említendők: Kihallgatás; Dohányzó társaság; Sok hűhó semmiért; Az új könyv; Az ellenség küldötte; Kettős; A visszautasított kérő.

Volkmann

Róbert, zeneköltő, szül. Lommatzschban (Szászország) 1815 ápr. 6., megh. Budapesten 1883 október 29-én. Első zeneoktatását atyjától nyerte. 1l836-ban Lipcsébe ment, hol ellenpontozati tanulmányokkal foglalkozott s hol 1839. jelent meg első figyelmet keltő műve: Phantasiebilder címen; ugyancsak ez évben Prágába, onnan pedig Magyarországba tette át lakását mint zenetanár, hol azután második hazáját találta fel, mert négy évet kivéve (1854-58), melyet Bécsben töltött, további zeneköltői működését Magyarországon fejtette ki. Budapesten számos éven keresztül igen visszavonult életet élt, keveset érintkezvén a külvilággal s egyedül a zeneköltészetnek szentelve minden idejét, zongoraórák adásával tartotta fenn magát. Európai hirnévre legelőször klasszikus B-moll zongorahármasával tett szert, melyet 1851. szerzett. Az 50-es években jelentek meg tőle feltünést keltett D-moll és B-dur szinfóniái, vonós négyesei, számos zongoradarabjai, melyek közül főleg Visegrád címü magyar irályu 12 zeneképe vonta magára az egész zenevilág figyelmét. A 60-as évek magyar aspirációinak árama őt is magával ragadta s tevékeny részt vett a hazai zeneviszonyok emelésében. Különös barátsági viszonyba lépett a kiváló műszerető Heckenast Gusztávval, aki gondtalan életet biztosított számára, hogy szabadon élhessen muzsájának s aki aztán kiadója is lett minden irányu műveinek. 1875., mikor az országos magyar királyi zeneakadémia életbe lépett, oda a magasabb zeneszerzés rendes tanárává nevezték ki. Számos kitünő magyar zeneirót művelt ki, akik manapság is előkelő képviselői a hazai zenének. v. neve mint zeneköltőé európai, mondhatni világhirnévnek örvend, az irodalomnak nincsen olyan nagy és kis szabásu fajtája, amelyben kimagasló és értékes műveket ne produkált volna; zongoraművei, vonós négyesei, szinfóniái, koncert-nyitányai, férfi- és vegyes karai, gordonka-versenyműve, Sappho és III. Rikárd drámai zenekölteményei szélesen ismertek az egész zenevilágban. Műveit valódi klasszikus stílus és mesteri kidolgozás jellemzi. Hátrahagyott műveiről Steiger Lajos irt a Harmonia c. magyar művészeti lapban 1884 nov.

Volkmann

Rikárd, német orvos, szül. Lipcsében 1830 aug. 17. Orvosi tanulmányait Halléban, Giessenben és Berlinben végezte. 1857. lett a sebészet magántanára Halléban és 1867. u. o. a sebészet tanára és a sebészeti kóroda igazgatója. Az 1866-iki és 1870-71-iki háborukban sebészi minőségben vett részt. Tudományos munkái közül felemlítendő: Beiträge zur Chirurgie (Lipcse 1875); Bemerkungen über einige von Krebs zu trennende Geschwülste (Halle 1858); Krankheiten der Bewegungsorgane (Pitha-Billroth kézi könyvének II. része, I. köt., Erlangen 1865); Sammlung klin. Vortrage (290 kötet), amelyet több hirneves klinikussal együtt adott ki.

Volkmannia

Jacq. (növ.), l. Clerodendron.

Volkmarsdorf

Lipcse (l. o.) egyik része.

Volkoviski

(Vilkoviski, Volykovizski, Vilykovizski), az ugyanily nevü járás székhelye Szuvalki orosz-lengyel kormányzóságban, vasút mellett, (1891) 9101 lakossal.

Volkoviszk

az ugyanily nevü járás székhelye Grodno orosz kormányzóságban, a Volkvissza, a Niemen másodrangu mellékvize mellett, (1891) 8057 lakossal, három iparteleppel.

Vollmar

György Henrik, német szociáldemokrata politikus, szül. Münchenben 1850 márc. 7. Benedek-rendi kolostor-iskolában nevelkedett, majd a bajor vértesekhez lépett mint zászlótartó s részt vett 1866. a porosz háboruban. 1867-ben a pápai seregbe lépett, de csakhamar visszatért hazájába s tanulmányait bevégezve, a bajor államvasutak igazgatóságának hivatalába lépett. 1870-71. részt vett a francia háboruban mint a katonai táviró hivatalnoka, de Bloisnál súlyosan megsebesült. Sokat foglalkozott szocialista problémákkal, melyek lelkét annyira lekötötték, hogy ezentúl csakis ez iránynak szentelte magát. Agitátor, majd képviselő lett. 1881-87. a birodalmi gyülés, 1884-tól kezdve a szász országgyülés tagja. Jelenleg egy bajor kerületet képvisel. Több ízben fogságra itélték és egy ideig elmebeteg volt, de felgyógyult. Munkái. Waldverwüstung und Überschwemmung (Lipcse 1877); Der gegenwärtige Stand der Waldschutzfrage (1880); Der isolierte soziale Staat (Zürich 1880).

Vollon

(ejtsd: volón) Antal, francia festő, szül. Lyonban 1833 ápr. 20. A lyoni művészeti akadémián tanult, majd Párisba ment és ott Ribotnak lett tanítványa. Festett tájképeket, képmásokat és genreképeket is, de jelentőségét csendéleteiben kell keresnünk. Bámulatos ügyességgel, a mellett ritka festői érzékkel állított össze és ábrázolt lőtt vadat és halakat, ragyogó vértezeteket és poharakat, gyümölcsöt, zöldséget s virágokat. A maga nemében a legkitünőbb festők közé tartozik.

Volmar

(Valmare, Volmari-lin), az ugyanily nevü járás székhelye Livonia orosz kormányhóságban, az Aa jobb partján, vasút mellett, (1890) 2644 lakossa, gyapjumosókkal.


Kezdőlap

˙