Wiedenbrück

az ugyanily nevü járásszékhelye. Minden porosz kerületben, az Ems és vasút mellett, (1890) 3015 lak., az 1665-ben épített erődítvények romjaival; szivar-, kötélgyártással, húsárukészítéssel, műasztalos-iparral.

Wiedm.

természetrajzi nevek után a Wiedemann L. R. W. német természetbuvár nevének rövidítése, szül. Braunschweigban 1770., megh. 1840. mint a kieli egyetem orvostanára. Főleg a rovarok tanulmányozásával foglalkozott és a legyekről irt sokat.

Wiegm.

latin természetrajzi név után Wiegmann Ágost berlini állattani tanár (szül. Braunschweigban 1802., megh. 1841.) nevének rövidítése. Ő alapította 1835. az Archiv für Naturgeschichte folyóiratot.

Wiehe

város Merseburg porosz kerületben, a Finne É-i lábánál, 1194 lak., Ranke történetiró szülővárosa.

Wieland

1. Kristóf Márton, német költő, szül. Oberholzheimban (az akkor szabad birodalmi város Biberach területén) 1733 szept. 5., megh. Weimarban 1813 jan. 20. Első tanulmányait a szülőházban és Biberachban végezte, azután a klosterbergei iskolába került Magdeburg mellé, ahol Klopstock rajongó bámulatát szivta magába. 1750. megismerkedett a szellemes Gutermann Zsófiával (l. Laroche), akivel egy ideig jegyben járt s aki W. lelki fejlődésére nagy hatással volt. Ugyanazon év őszén felkereste a tübingai egyetemet, ahol hivatalosan jogot tanult, tényleg azonban egészen az irodalomnak és kivált a költészetnek élt. Igy ismerkedett meg Bodmerrel, akit 1752. Zürichben meg is látogatott és kivel azóta benső barátságban élt. Miután időközben Gutermann Zsófiával kötött gyöngéd frigye felbomlott volt, hosszabb időt hosszabb időt töltött Zürichben a Grebel-család pietisztikus házában, majd 1759. Bernben, hol magántanítói állást vállalt. Ugyancsak Bernben kötött nagyon benső barátságot Rousseau barátnőjével Bondeli Juliával. 1760. visszatért Biberachba, ahol városi hivatalt vállalt, egyúttal pedig a Stadion gróf warthauseni birtokán összegyült körben magasabb szellemi élvezeteknek volt részese. 1765. elvett egy augsburgi hölgyet, kivel négy évvel később Erfurtba költözött a bölcselet egyetemi tanszékére. E mellett azonban irodalmi tevékenysége sem csökkent, sőt útját egyengette Weimarba, ahová Anna Amália szászweimari hercegnő 1772. azon célból hivta meg, hogy két fiát az irodalmi ismeretek terén vezesse. Itt is maradt aztán a hires körben, mely már akkor sok jeles emberből alakult, de igazi jelentőségére csak Goethe és Herder által emelkedett. W., aki mint udvari tanácsos gondtalan és e mellett munkás életet élt, az általa szerkesztett Teutscher Merkur révén eleinte tollharcba keveredett Goethével, de midőn az utóbbi szintén Weimarba költözött, az ellentétek elsimultak és a két nagy irót őszinte barátság kapcsolta össze. W. 1798 óta a Weimar melletti Osmanstedtben lakott egy jószágon, melyet művei első összegyüjtött kiadásának jövedelméből megvásárolt s ahol népes családját (feleségétől 20 év alatt 14 gyermeke született) gond nélkül elhelyezhette. 1803. felesége meghalt és ő megint Weimarba költözött, ahol azután haláláig egyik csillaga maradt Anna Amália hercegasszony fényes körének. Halála után az Amália-páholyban, melynek W. tagja volt, Goethe tartott felette emlékbeszédet, szobrát 1857 szept. 4. leplezték le Weimarban. W. irodalmi pályája három korszakra osztható. Az első, melynek fő jellemvonása a Klopstock bámulatából és pietista barátainak hatásából szövődött szerefikus rajongás, a költő ifjukori kisérleteit foglalja magában és teljes erejében 1755-ig tart. Első műve, melynek eszméjét akkor kapta, midőn Gutermann Zsófiáért rajongott, egy tanköltemény: Die Natur der Dinge (Halle 1752). Ezt gyors egymásutánban követték: Zwölf moralische Briefe in Versen (Heilbronn 1752); Anti-Owid (Amsterdam 1752); Der geprüfte Abraham (eposz három énekben, Zürich 1753); Briefe von Verstorbenen an hinterlassene Freunde (u. o. 1753); Hymnen (u. o. 1754) és Empfindungen eines Christen (u. o. 1755). Ekkor Lukianos, Cervantes, Shaftesbury, d'Alembert és Voltaire hatása alatt fordulat áll be W. szellemi irányában és néhány műben jelét mutatja a második (világi) korszakhoz való közeledésének. Ezen (epikus és drámai) művek a következők: Lady Johanna Gray (szomorujáték, Zürich 1758); Cyrus (epikus töredék, u. o. 1750); Clementine von Poretta (tragédia, u. o. 1760) és Araspes und Panthea (dialogizált részlet Xenophon Cyropaediájából). 1761. megkezdi Agathon c. regényét, amely már teljesen magán viseli a második korszak jellemző tulajdonait (derült érzékiség a világi örömök és társas kedélyesség megbecsülése). Az 1766. (Frankfurt) megjelent Agathonon és a teljes Shakesperen kivül (Zürich 1762-66) W. virágkorának nevesebb termékei: Don Silvio von Rosalva (regény, Ulm 1764); Musarion és Idris (mindakettő Lipcse 1768); majd a következő elbeszélések: Nadine (u. o. 1769); Combabus (u. o. 1770); Die Grazien (Lipcse 1768) és Der neue Amadis (u. o. 1771), valamint a következő ideális államregény: Der goldne Spiegel, oder die Könige von Scheschian (Lipcse 1772); kiegészítik ezt a következő dalművek és drámák: Aurora, Alceste (1773) és Die Wahl des Hercules. Goethével való barátsága és kölcsönös hatásuk látszik meg W. munkásságának harmadik (érett) korszakán, ugy hogy ezt bátran nevezhetjük Goethe-korszaknak. Goethe verselés tekintetében mesterére talált W.-bau, viszont leszoktatta őt a bőbeszédüségről és ledérségről. E korszak gyöngyei: Die Geschichte der Abderiten (szatirikus regény, Lipcse 1781); Oberon (regényes eposz, u. o. 1781) s a következő pompás költői elbeszélések: Das Wintermärchen, Geron der Adelige, Schach Lolo, Pervonte stb. (összegyüjtve megjelentek, Jena 1784-87). Műfordítói érdemeit gyarapította Lukianosa (Lipcse 1788-89) és befejezetlen Cicero-fordítása (levelek, 5 köt. 1808-12), mint szerkesztő két lapban közel hozta a görög remekeket a német közönséghez. Az egyik az Attisches Museum, melyet 1796-1801. maga szerkesztett, a másik a Neues Attisches Museum, melyet 1802-10. adott ki Hottingerrel és Jacobs-szal s amellyel hozzájárult a hellenizmus népszerüségéhez.

W. fő érdeme és hatásának titka az, hogy a francia irodalomból, mely akkor a német közönség felső köreiben föltétlenül uralkodott, annyi szellemet és könnyed szeretetreméltóságot tudott ellesni, hogy versenyre kelhetett a franciákkal. Vele jelenik meg az a könnyedség és derültség, melyet előtte a német irodalom nem ismert, s amely az ő munkáiban művészi előadással és sokoldalu alakító képességgel párosult. Gyors tolla nem egyszer megsiklott ugyan, sőt felületességbe is tévedt, de igazi hibává ezt csak követőinél látjuk fejlődni, akik mesteröket apró fogyatkozásaiban túlszárnyalva, mentségül reá hivatkoztak. Talán ez is okozta, hogy Magyarországon mélyebb hatást nem gyakorolt, sőt e tekintetben jóval kisebb irókkal sem mérkőzhetik. W.-dal konzseniális magyar mű csakis Csiky Jóslata, de ez is egyedül áll, még magának irójának művei közt is.

2. W., germán mondai alak, l. Völund.

Wielemans

Sándor (montefortei), osztrák építész, szül. Bécsben 1843 febr. 4. Az ottani akadémián tanult van der Nüll és Schmidt Frigyes vezetése alatt, mely utóbbinak műtermében foglalkozott is. 1874-ig W. Bécsben él mint építészeti tanácsos s az akadémia és az osztrák műiparmuzeum kuratoriumának tagja. Fő művei: az igazságügyi palota Bécsben (német renaissance stílban), a tanácsház és igazságügyi épület Grazban, a városi vigadó Innsbruckban, ezenkivül magánházak Bécsben s Badenben Bécs mellett. 1893 óta építi a plébániatemplomot a Breitenfelden Bécsben, 1894 óta pedig az Ottakringen.

Wieliczka

(ejtsd: vjelicska), az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányság székhelye és bányaváros, termékeny vidéken, hegylejtő lábánál, vasút mellett, (1890) 6037 lak., bányásziskolával és hires sóbányákkal. A bánya legnagyobb hossza 4000, szélessége 1200 és mélysége 257 m. 11 helyen lehet a bányába lejutni, 2 helyen magából a városból; a Franziszek-lejáró 470 lépcsővel még III. Ágost idejéből való, a Danielowicz csak 78 m. mély; itt sodronykötélen ereszkednek le a látogatók. A hétemeletes bányahelyiségekben mindenféle folyosók vezetnek; a 16 földalatti tó közül kettőn csónakok járnak. A kamarák közül van 70 nagyobb; ezek egyikéből már legalább 1 millió q sót bányásztak. Több közülük sófaragványokkal (oszlopok, karos gyertyatartók, szobrok stb.) van díszítve, ami a bánya kivilágításánál pompás látványt nyujt. Különösen kiválik e tekintetben a két kápolna, a nagyszerü táncterem, a Ferenc császár hídja, a Kloszki (karosgyertyatartó-terem) és a Michatovice nevü terem. A bánya körülbelül 1000 munkást foglalkoztat, akik 1894-ben 28 416 t. kősót és 51 757 t. ipari sót bányásztak, összesen 3,5 millió frt értékben. A bánya megnyitásának ideje ismeretlen; de 1044. már föl volt tárva; régen Lengyelországhoz tartozott, 1772. megkapta Ausztria, 1809. Ausztria és Varsó nagyhercegség osztozkodtak rajta; 1814. pedig ismét Ausztria kizárólagos birtokává lett. V. ö. Hamm, W. u. Stassfurt, dir beiden grössten Steinsalzwerke Europa's (Unsere Zeit 1870).

Wielopolski

Sándor gróf, Gonzaga marquis, lengyel államférfiu, szül. 1803 márc. 15., megh. Drezdában 1877. dec. 30. Jogi tanulmányait Varsóban, Párisban és Göttingában végezte. 1830. a forradalom kitörése után a lengyel országgyülésbe választották, hol a szélső jobbpárthoz tartozott. Az 1845-iki galiciai rémtettek a Lettre d'un gentilhomme polonais au prince de Metternich (Brüsszel 1846) megirására birták, mely szerint Lengyelország üdvét egyedül az Oroszországhoz való csatlakozásban reméli feltalálni. Az orosz kormány később csakugyan kisérletet tett a Lengyelországgal való kibékülésre nézve. 1861. némi politikai és nemzeti autonomiát biztosított a lengyeleknek. W. ekkor közoktatásügyi miniszter, majd 1862. Lengyelország helytartójának, Konstantin nagyhercegnek szárnysegéde lett. De az 1863-iki fölkelés W. ezen állásának véget vetett, aki azután Drezdába vonult vissza. V. ö. Lisiecki, A. W. (2 köt., Krakó 1878); Spazovicz, W. marquis élete és politikája (oroszul Pétervár 1882).

Wien

Bécs (l. o.) német neve.

Wiener-Neustadt

l. Bécs-Újhely.


Kezdőlap

˙