Windisch

Ernő, német filologus, született Drezdában 1844 szept. 4-én. 1869. magántanár a lipcsei, 1871. rendkivüli, 1872. rendes tanár a heidelbergai, 1875. a strassburgi s 1877. a lipcsei egyetemeken. Munkái: Der Heiland und seine Quellen (1868); Irische Grammatik (1879); Iri sche Texte mit Wörterbuch (1880); Geogr Curtius (1887); Der griechische Einfluss und indischer Drama (1882). Jegyzetekkel ellátott kiadásai: Yogacastra (1874); Zwölf Hymnen des Rigweda (1883); Itivultaka (1890). Elsőrangu szanszkritista.

Windisch-Feistritz

város, l. Feistritz.

Windisch-Grätz

régi német nemesi, utóbb grófi és hercegi család, mely Grätz stíriai várostól kapta nevét. A család első nevesebb tagja Ulrik volt (1240 körül). Utódai közül pedig Ruprecht említendő, aki 1468. Waldstein várát vette meg perneggi Vilmostól. 1551. a család a «zu Waldstein und Thal» prédikátummal bárói rangot kapott. 1577. Erazmus és Pongrác a birodalmi grófi rangot nyerték el, mellyel azonban nem éltek. 1565. a család Stíriában az örökös főlovászmesteri állást kapta. 1658 aug. 2. Gottlieb báró újonnan elnyerte a grófi rangot, melyet I. Lipót császár azután az egész családra átruházott. 1840. a család mint a közvetetlen birodalmi rangban álló Siggen és Egloff uradalmak birotkosa, hercegi rangra emeltetett, mely méltóság Alfréd Kandid herceg családjában az előszülöttségi jog szerint örökössé tétetett. 1822. pedig a hercegi méltóság Alfréd Kandid herceg valamennyi utódára, nemkülönben Veriand gróf összes leszármazóira kiterjesztetett. A család jelenleg két ágra oszlik; az idősb ág feje Alfréd herceg (szül. 1851 okt. 31.), Alfréd herceg (1819-76) fia, osztrák államférfiu (l. o.); az ifjabb ág feje Hugó herceg, szül. 1823 márc. 26. Amaz Tachauban és Prágában székel, emez rendesen Bécsben. A magyar honfiusítást a W.-család az 1655. évi CXIX. t.-c.-kel kapta. Ez évben Ádám és Gottlieb egyenes leszármazóikkal honfiusíttattak.

1. W. Alfréd Kandid Ferdinánd herceg, oszták altábornagy, szül. Brüsszelben 1787 máj. 11., megh. 1862 márc. 21-én. 1804. lépett be az osztrák hadseregbe s 1813. és 1814. (Lipcse) kitüntette magát. Ezredparancsnok lett. 1833. már altábornagy és hadosztályparancsnok. 1848. éppen jelen volt a bécsi márciusi napok alatt és átvette Bécs felett a főparancsnokságot. A közvélemény azonban annyira ellene fordult, hogy vissza kellett Prágába menni. Itt jun. 11. elfojtott egy lázadást, majd okt. 31. Bécsbe nyomult, mint az összes birodalmi hadak főpaancsnoka és ott is lecsendesítette a zavarokat. Decemberben 150 000 emberével megkezdte Magyarország ellen hadi működését. Elfoglalta Pozsonyt, Győrt, majd 1839 jan. Budát is. Áprilisig itt rendelkezett és ezalatt a magyar seregek tábornokait sorra megverték, őt magát Isaszegnél, amiért ezután állásától felmentették (1849 ápr. 12.). Visszavonult jószágára. 1859. Mainz kormányzójává neveztetett ki.

2. W. Alfréd herceg, osztrák államférfiu, szül. Prágában 1851 okt. 21.; jogot végzett és 1876. atyját követte birtokaiban és a cseh tartománygyülésben, valamint az osztrák urakházában. 1883 óta mint a konzervativ párt tagja mindkét törvényhozó gyülésben némi szerepet játszott, majd mint a cseh tartománygyülés által kiküldött bizottság elnöke a németek és csehek kibékítésén fáradozott. 1892. az urakháza őt alelnökévé választotta. A Taaffe-kabinet bukása után őt bizta meg a császár azzal a tövises feladattal, hogy koaliciós minisztériumot alakítson, melynek azután (nov. 11.) elnöke lett. De még mielőtt a választási reformot keresztülvitte volna, a németek a cillii kérdés miatt otthagyták a kormánypártot és erre W. az egész kabinettel visszalépett (1895 jun. 18.). Jelenleg az urakházának elnöke. Nejétől Auersperg Gabriella hercegnőtől több gyermeke született. Legidősebb fia Vince (szül. 1882).

3. W. József herceg, osztrák tábornok, a következőnek öccse, szül. Prágában 1831 jun. 23. 1848. mint hadnagy egy huszárezredbe lépett. 1848-49. hazánk ellen harcolt, 1866. pedig a poroszok ellen. 1869. ezrdessé s a 12. huszárezred parancsnokává neveztetett ki; lovasdandár parancsnokká, majd a 2. gyalogdandár parancsokává neveztetvén ki, 1882. altábornaggyá lépett elő; 1890. az arciere-testőrség parancsnoka s lovassági tábornokká lett. Neje Taglioni Mária, egykoron hirneves balettáncosnő. - Ágost herceg, szül. 1828 jul. 24., az előbbinek bátyja, I. Ferenc József fő esüstkamarása.

4. W. Lajos herceg, osztrák-magyar tábornok, W. Alfréd herceg tábornagy fia, szül. Bécsben 1830 máj. 13-án. 1847. mint hadapród a hadi tengerészetbe lépett; 1848 óta mint hadnagy a 49. gyalogezredben szolgált s részt vett az olasz, majd mint főhadnagy, a magyar hadjáratban, s a selmeci és a kápolnai ütközetekben kitüntette magát s lovasszázadossá lépett elő; 1858. őrnagy, 1859. alezredes, 1865. ezredes s 1866. a 2. dragonyosezred parancsnokává lett. Ezen minőségében végig küzdötte a poroszok elleni hadjáratot s a Lipót-rend lovagkeresztjét nyerte el. 1867. a 14-ik, 1868. a 13-ik dragonyosezred parancsnokává, 1871. dandárparancsnokká, 1872. vezérőrnaggyá, 1876. a 27. gyalogdandár parancsnokává, 1877. altábornaggyá neveztetett ki. 1883 jan. mint az I. hadtest parancsnoka Krakóba került, 1887. az aranygyapjas lovagrenddel tüntetett ki; 1888. lovassági tábornokká, 1889. a 11. hadtest parancsnokává s vezénylő tábornokká lépett elő (Lembergben). W. a magyar főrendiház örökös tagja és fontos szavazások alkalmával élni is szokott szavazati jogával. 1883 óta a 90. gyalogezred tulajdonosa. Neje Dessewffy Valéria, Dessewffy Emil gróf leánya s a sárospataki uraldalom tulajdonosa, mely házasságból több gyermek, névszerint Karlonia, Matild és Lajos (szül. 1882.) származott.

Windischgräz

(Slovenji Gradec), az ugyanily nevü stíriai kapitányság székhelye, a Dráva mellékvize, a Mieslingbach mellett, (1890) 981 lak., szénbányával.

Windisch-Matrei

város, l. Matrei.

Windombill

másként Shermanbill, az É.-amerikai Egyesült-Államok 1890 jul. 14-én kelt ezüsttörvénye, amely azt rendeli, hogy a kincstár mindaddig, amig az ezüst piaci ára a törvényes pari értéken (t. i. unciánkint 129,29 centen) alul áll, havonkint 41/2 millió uncia ezüstöt vásároljon s ezt fokozatosan pénzzé veresse ki. Fizetési eszközül egyidejüleg új fajta papirospénzt, a treasury notes-eket bocsátották ki, amelyeket törvényes fizetési erővel ruháztak fel s külön kikötés hiányában általánosan el kellett azokat fogadni. A törvény rendkivüli nagy kárt tett az Egyesült-Államok valutájának, mert az ezüstnek óhajtott áremelkedése csak igen rövid időre következett be s a megújult árcsökkenés már három hónappal a W. életbelépése után elérte a bill előtti alacsony árfolyamokat, sőt továbbra is állandó csökkenő irányzatot mutatott. Cleveland elnök minden tekintélyét felhasználva már 1893 aug. keresztülvitte a képviselőházban a W. eltörlésére irányuló javaslatot, de a szenátus két hónapos obstrukcióval akadályozta annak törvényerőre emelkedését, mig végre okt. végén egy rövid, de heves, lokális válság hatása alatt csekély szótöbbséggel a szenátus is elfogadta a W. eltörlését.

Windscheid

Bernát József Hubert, német jogtudós, szül. Düsseldorfban 1817 jun. 26., megh. Lipcsében 1892 okt. 26. Tanulmányait a bonni és berlini egyetemeken végezte; 1840. bonni magántanár, 1847. baseli, 1852. greifswaldi, 1857. müncheni, 1871. heidelbergai, 1874. lipcsei rendes egyetemi tanár. Tagja volt a német birodalmi polgári törvénykönvet kidolgozó bizottságnak, mely az ő Lehrbuch des Pandektrenrechtes c. műve alapján dolgozott (7. kiad. Frankfurt 1892, Repertorium 1882). Azonkivül megjelent tőle: Die Actio des römischen Zivilrechts (Düsseldorf 1856) stb.

Windsheim

város a bajorországi közép-frank kerületben, az Aisch bal partján, vasút mellett, (1890) 3519 lak., levéltárral, amelynek 1400-ból is vannak okiratai; gép-, sörgyártással, gipszbányával.

Windsor

(ejtsd: vinnszr), 1. New-W., város Berks angol grófságban, 34 km.-nyire Londontól, a Temze bal partján, Etonnal szemben, vasút mellett, (1891) 12 327 lak. Hódító Vilmos épített itt egy kastélyt, melyet az itt született III. Eduárd William of Wykeham tervei szerint újra építtetett. II. Károly és IV. György sokat tettek szépítésére és belső feldíszítésére; művöket Viktoria királyné fejezte be, aki állandóan itt lakik. A palota régies, impozáns külsejü, 2 főudvarral, amelyeket eymástól az ugynevezett kerek torony választ el. A K-i oldalon vannak a királynő szobái mindenféle pompás gyüjteményekkel. Az alsó udvaron van a térdszalag-rend kápolnája és a György-kápolna, alatta pedig a királyi család sírboltjai. A szobákat és termeket p. a Council-chambert, a Van Dyck-roomot értékes festmények diszítik. A legérdekesebb terem a 60 m. hosszu Szt.-György-terem, amelyet az angol királyok képei (I. Jakabtól IV. Györgyig) díszítenek. A palotát park fogja körül; a kis parkban van a Frogmore Lodge-kastély Albert herceg mauzoleumával; a nagy park a kastélytól D-re 720 ha.-nyi területet borít. V. ö. Menzies, Hist. of W. (London 1864). - 2. W., város Ontario kanadai tartományban, a Detroit és vasútak mellett, Detroit városával szemben, (1891) 10 322 lak., nagy gyümölcstermeléssel, szép villákkal. - 3. W., város Új-Skócia kanadai tartományban, a Fundy-öböl egyik ágánál, vasút mellett, 2838 lak., gipsz-exporttal.

Windthorst

Lajos, német államférfiu és a német ultramontán párt vezére, szül. Kaldenhofban (Osnabrück közelében) 1812 jan. 17.; megh. Berlinben 1891 márc. 14. Szegény sorsu szülei az egyházi pályára szánták, W. azonban a jogi pályát választotta. Tanulmányait az osnabrücki Carolinum befejezése után Göttingábanés Heidelbergában végezte és azután mint ügyvéd Osnabrückben telepedett meg; majd a konzisztórium tanácsosa, 1848. a felsőbirósági forum tagja Cellében, 1849. pedig a hannoveri második kamara tagjává lett, melyben mindvégig partikularisztikus és poroszellenes politikát követett. 1851. a második kamara elnökévé választatott, november havában pedig Schedle minisztréiumában az igazságügyi tárcát fogadta el. Két évvel később visszalépett s azontúl a képviselőházban küzdött ritka hévvel és szerencsével az általa képviselt politikai elvek megvalósításáért. 1862. a Brandis-Platen-minisztériumba lépett s buzgó szószólója volt az Ausztriához való csatlakozásnak. 1865. koronaügyésszé neveztetett ki Cellebe; azonban 1866. Hannovernek a porosz királyságba való bekebelezése alkalmával hivataláról lemondott s a trónvesztett Welf-ház érdekeienk lelkes védelmezőjévé szegődött. W. vezette az alkudozásokat Bismarck herceggel az utolsó hannoveri király pénzbeli kielégítéséért (1867). A Welf-családot egyébiránt egész haláláig nagy odaadással szolgálta. 1867 óta az észak-német birodalmi tanács tagjaként bámulandó buzgóságot fejtett ki. 1871. Mepenben az első német birodalmi gyülésbe is beválasztották, ahol a klerikális párt élére állott s mint a Welfek képviselője és a katolikus centrum vezére sok gondot okozott Bismarcknak és a többségnek. Remek, talpraesett beszédeivel s debatteri ügyességével sok szónoki diadalt aratott. Tekintélyét és befolyását mindvégig megőrizte. 1881-87. a birodalmi tanácsban ő lett a tarka elemekből összetoborzott ellenzéki többség feje. A katolikus gyülekezetekből sohasem hiányzott és a pápai kuriánál nagy kegyben állott. Abban a pillanatban halt meg, midőn parlamenti sikereinek tetőpontját állott, midőn a kulturharc éppen vége felé hajlott és Gossler kultuszminiszter visszalépett. V. ö. Menzenbach, L. W. (1892); Schlesinger, Männer einer grossen Zeit (Münster 1894). Vasárnapi Újság (1887. évf. 69. old., 1891. évf. 190. old.).


Kezdőlap

˙