Wurzen

város Lipcse szász kerületi kapitányságban, a Mulde és vasút mellett, (1890) 14 635 lak., vasöntéssel, gép-, papiros-, tapéta- és szivargyártással, szőnyegszövéssel; nagy malmokkal; először 1114. beszentelt kéttornyu templommal; szép gót kastéllyal; többféle iskolával. A 30 éves háboruban 1637. és 1643. a svédek fölégették és kirabolták.

Wusching

Konrád Pál, zeneiró, szül. Nagymányokon (Tolna) 1827. Zeneoktatását Pécsen nyerte Felsmann Ferenc és Schmidt Péter ottani zenetanároktól, a 40-es évek végén Lugosra nevezték ki zenetanárnak. 1851. alapította a lugosi dal- s zeneegyesületet, melynek sok éven át karnagya volt s melynek élén ma is mint annak vezérigazgatója működik. Több ízben tett nagyobb európai utazásokat s szorosabb viszonyba lépett a külföldi zenetekintélyekkel. Érdemei méltánylásául a Ferenc-József-lovagrend keresztjével tüntették ki. Mint zeneszerző egyike a magyar zene legrégibb művelőinek, kinek dalai, férfi- és vegyes karai, miséi s egyházi zeneszerzeményei szélesen el vannak terjedve az egész országban s zeneirói neve a külföldön is ismeretes; műveinek száma meghaladja a százat.

Wustrow

falu és tengeri fürdő Mecklenburg-Schwerinben, a Keleti-tenger és a Saaler Bodden közti félszigeten, 1050 lak., hajósiskolával.

Wutach

a Rajnának 112 km. hosszu jobboldali mellékfolyója; a Fekete-erdőben a Feldseeből folyik ki és Waldshutnál torkollik.

Wuttke

Henrik, német történetiró, szül. Briegben 1818 febr. 12., megh. Lipcsében 1876 jun. 14. 1841. magántanár lett Lipcsében s az akkori politikai mozgalmakban is részt vett. 1848. a német előparlament tagja, majd egyetemi tanár lett; később a nemzetgyülésbe lépett, hol a nagy-német párt egyik megalapítója és kiváló tagja gyanánt szerepelt. Idővel azonban szenvedélyes poroszgyülölővé fajult és elvégre Lassale táborához csatlakozott. Nevezetesebb munkái: Die Entwickelung der Verhältnisse Schlesiens bis zum Jahre 1740 (1832-43, 2 köt.); Polen u. Deutsche (1847); Die Völkerschlacht bei Leipzig (1863); Die deutschen Zeitschriften (1866); Städtebuch des Landes Posen (1864); Wilhelm v. Oranine (1864); Geschichte der Schrift u. des Schrifttums (I. köt. 1873); Zur Vorgeschichte der Bartholomäusnacht (Lipcse 1879).

Wülker

Rikárd Pál (1884-ig Wülcker-nek irta magát), német irodalomtörténetiró, született Majna m. Frankfurtban 1845 jul. 29. Tanulmányai végeztével részt vett az 1870-71-iki német-francia hadjáratban. 1873. magán-, 1875. rendes tanár a lipcsei egyetemen, ahol 1876 óta egy Anglia címü folyóiratot szerkeszt. Munkái: Das Evangelium Nicodemi in der abendländ. Litteratur (Paderborn 1872); Übersicht der neu-angelsächsischen Spachdenkmäler (Halle 1873); Altenglisches Lesebuch (2 köt., u. o. 1874-80); Kleinere angelsächs. Dichtungen mit Glossar (u. o. 1882); Bibliothek der anglesächs. Poesie (alapította Grein, átdolgozta W., Cassel 1881, folytatásos mű); Anglo-Saxon and Old-English vocabularies (1884); Grundriss zur Geschichte der angelsächsischen Litteratur (Lipcse 1885).

Württemberg

(1803-ig Würtemberg, régebben Wirtemberg), a német birodalomhoz tartozó királyság Bajorország, Baden, a Hohenzollern hercegségek és Svájc között; kis részei Baden és Hohenzollern hercegségek területei közé vannak beékelve, mig W. területe a Hohenzollern hercegségeket és néhány a hesseni hercegséghez tartozó területeket fog körül. Összes területe 1ö 504 km2. Felszine. W. a délnémet fensíkon fekszik. D-i része magasabb mint az É-i; ott, a Duna és Boden-tó közt terül el a felső sváb fensík átlag 600 m. magasan, rendetlen dombcsoportokkal és sorokkal, amelyekben a Schwarze-Grat (1118 m.) és a Hohkopf a legmagasabb csúcsok. A Badenból átnyúló Schwarzwaldnak csak egy része nyúlik be W. északi felébe; itt van az egész királyság legmagasabb hegycsúcsa a Hornisgrinde (1166 m.) és a legjelentékenyebb hegyi völgy, a Murg szép felső völgye. A Sváb Jura (l. o.) a badeni határtól ÉK-i irányban a bajor határig húzódik; ennek DK. felé néző részét nevezik szorosabb értelemben Rauhe Albnak. A Fekete-erdő és a Rauhe Alb között terül el az alsó sváb lépcsőzetes felföld termékeny völgyekkel és dombokkal. W. egészében a dombos vidék a túlnyomó; az egész területnek 46%-át, mig a hegyes vidék csak 29%-át, a síkság pedig 25%-át foglalja el. A lapályok leginkább a Neckar, továbbá a Kocher, Jagst és Tauber középső és alsó folyása mellett terülnek el. Az Alb ÉNy-i oldalán egyes hegykúpok a hegység fő tömegétől különváltan állanak; e kúpokat sok helyen várromok koszoruzzák, ilyenek Reutlingen mellett az Achalm (705 m.), Neuffen mellett a Hohen-Neuffen (742 m.), Göppingennél a Hohenstaufen (638 m.), a Rechlberg stb. Földje nagyobbára tirasz-korszakbeli; ebben, különösen az Albban, számos a barlang és cseppkőképződmény. Vizei részint a Rajna, részint a Duna vizkörnyékéhez tartoznak. Amabban a legjelentékenyebb a Neckar, amely itt veszi föl az Enzet a Nagolddal, a Filst, Remst, Murrt, Kochert és Jagstot. Ezenkivül a Rajnába folynak Badenen keresztül a Salzach, Pfinz, Murg és Kinzig, a Majnával együtt a Tauber és a Boden-tón át a Rothach, Schussen és Argen. A legfontosabb tó a Boden, amelynek körülbelül 1/5-e (115 km2) tartozik W.-hez, továbbá a Feder-tó, amelynek fölös vizét a Kanzach viszi a Dunába. Ásványvizforrásainak száma 70, a legjelentékenyebbek a wildbadi, göppingeni, halli, rottweili, mergentheimi, bolli és reutlingeni. Az éghajlat mérsékelt, az évi középhőmérséklet 8,3°, az évi csapadékmennyiség pedig 813 mm. (Stuttgartban 608, a Fekete-erdő némely helyén pedig 1667 mm.). A talaj, egyes hegyi vidékeket kivéve, termékeny és jól megmívelt. Az egész területnek 43%-a a szántóföld és kert, 1,2% szőllő, 18% rét és legelő, 30,6% erdő. 1894-ben 31 936 ha.-on termeltek 42 951 t. búzát, 40 673 ha.-on 52 350 t. rozsot, 98 091 ha.-on 146 432 t. árpát, 136 483 ha.-on 183 241 zabot, 90 403 ha.-on 861 520 t. burgonyát, 3949 ha.-on 112 867 t. cukorrépát. 3169 ha.-on 2858 t. repcét, 5429 ha.-on 543 t. dohányt, 5754 ha.-on 5184 t. komlót, 1749 ha.-on 34 240 t. cikóriát, 894 ha.-on 2385 t. lent és 2117 ha.-on 1021 t. kendert. A kenyértermékek egy részét Svájcba és Vorarlbergbe exportálják. Fontos a szőllő- és a gyümölcstermelés is. Az állattenyésztés virágzó. 1892-ben volt 101 679 ló, 970 588 szarvasmarha, 385 620 juh, 394 616 sertés és 70 375 kecske. A lótenyésztés előmozdítására szolgál több ménes, főképen a weili és scharnhauseni. A méhtenyésztésre a lakosság szintén nagy gondot fordít. Nagyon fontos még az erdőgazdálkodás is. 1893-ban az állami erdők bruttó jövedelme 11 961 800, netto jövedelme pedig 7 128 927 márka volt. A bányászat termékei közül csak a vasérc és a só fontos. Az állami sóbányák közül Friedricshall és Hall a fontosabbak. A bányászat és kohászat termékei (1893-ban) 198 393 t. kősó 926 668 márka, 41 648 t. főtt só 1 213 773 márka, 9718 t. vasérc 58 798 márka, 4103 t. nyers vas 521 751 márka értékben. Fazekasagyagot találnak Heidenheim és Schramberg mellett.

A lakosok száma 1871-ben 1 818 539, 1890-ben 2 036 522 és 1895-ben 2 081 151 volt, ezek a négy kerületben a következőkép oszoltak meg: Neckar-kerület 3327 km2 ter., 697 373 lak., Schwarzwald 4773 km2 ter., 488 431 lak., Jagst 5139 km2 terül, 398 887 lak., Duna-kerület 6265 km2 ter., 496 460 lakossal. Az 1890-iki lakosságból volt 1 406 648 ág. evangelikus, 609 594 katolikus, 12 639 izraelita és 190 más vallásu. A születések száma 1895-ben 73 559, a halálozásoké 50 902 és a házasságoké 15 209. Mig régebben a fő foglalkozás a mezőgazdaság volt, most az ipar is gyors fejlődésnek idnult. Harangöntők vannak Stuttgartban, Reutlingenben és Cannstattban; réz- és pléhárugyárak Esslingen, Göppingen, Biberach, Ludwigsburg és Ellwangenben; kaszagyárak Friedrichsthal és Neuenbürgben; gépgyárak Esslingen, Berg, Cannstat, Heilbronn, Geislingenben stb.; fegyvergyár Oberndorfban, sárgaréz- és bronztárgyakat készítenek Geislingbenben, Stuttgartban, Ulmban, Reutlingenben és Gmündben; arany- és ezsütárukat Gmündben, Heilbronnban és Stuttgartban; tűzoltó szereket Ulmban és Biberachban; késnemüeket és kirurgiai eszközöket Tuttlingben; órákat Schrambergben és Schwenningenben. A szövőipar nagy elterjedésnek örvend; a vászonszövés jelentékeny Urach, Laichingen, Blaubeurenben stb., a pamutfontás Rottweil, Betzingen, Reutlingen, Cannstadtban, a selyemipar Isnyben és Waiblingenben, a gyapjuipar Stuttgartban, Reutlingenben, Esslingenben, Göppingenben, a papirosgyártás Heilbronnban, Dettingenben, Pfullingenben stb., a bőripar Reutlingenben, Calwban és Stuttgartban, a cukorgyártás Stuttgartban, Böblingenben, Heilbronnban, a sör- (2500 gyár) s pezsgőborgyártás Stuttgartban, Esslingenben és Rottweilban, a kémiai cikkek gyártása Stuttgartban és Heilbronnban. Ezenkivül fontos a nyomdaipar (Stuttgart, Ulm), a hangszerek készítése (Stuttgart, Aalen), orgonakészítés (Ludwigsburg), a fafaragás, csokoládé-, konzerv-, tégla- és üveggyártás is. Porcellángyár egy van Schrambergben. A kivitel fő cikkei: szarvasmarha, gyapju és egyéb állati termékek, gabona, azután só, gyümölcs, komló, posztó- és gyapjuáruk, vászon, bőr és bőráruk, papiros, schwarzwaldi órák, hangszerek, fémáruk és kémiai iparcikkek; behozatalé: dohánylevelek, kender és len, bőrök, szén, pamut, selyemkelmék, procellán, faience, gyarmatáruk és fényüzési cikkek. Fő kereskedelmi helyek: Heilbronn, Stuttgart, Ulm és Friedrichshafen. Említésre méltók még a könyvkereskedés és a grafikai par. W. alkotmányos monárkia; az alkotmány alaptörvénye az 1819-iki, amelyet 1868. és 1874. módosítottak. E szerint az állam feje a király, akinek rendeleteit a titkos tanács hajtja végre. A trónörökösödés joga a férfiág kihaltának esetére a leányágra száll. A törvényhozó testület 2 kamarából áll. A felsőház elnökét a királyi nevezi ki; annak legföljebb 1/3-át nevezheti ki a király, többi tagjai (a királyi ház hercegei, a hercegi és grófi családok fejei stb.) születésüknél fogva törvényhozók. Az alsóházba 13 tagot a nemesség, 1-1 tagot Stuttgart, Tübingen, Ludwigsburg, Ellwangen, Ulm, Heilbronn, Reutlingen városok, 1-1 tagot a járások 6-6 évre választanak, azonkivül tagjai a 6 szuperintendens, a kat. püspök, az egyetem kancellárja és a két kat. káptalanbeli tag. W. mint a német birodalom tagja 4 tagot küld a szövetgségtanácsba és 17 képviselőt a birodalmi gyülésbe. A miniszterek száma 6 (igazság-, kül- és közlekedés-, vallás- és közoktatás-, had-, pénzügyi és a királyi ház minisztere). Adminisztrativ szempontból a királyság 4 kerületre és ezek 64 járásra (Oberamt) vannak beosztva. Az 1897-iki budget a bevételeket 70 900 447, az összes kiadásokat 71 744 325 márkára irányozza elő. Az államadósság 463 714,292 márkára rúg. Az iskolalátogatás kötelező, minden községben legalább egy iskolának kell lennie. A hivatalos adatok szerint nincs is az országnak 10 évesnél idősebb ember, aki ne tudna irni és olvasni. A népiskolák száma 1895-ben 2303, 4729 tanítóval és 307 082 tanítvánnyal; reáliskola van 80, 9120 tanulóval; gimnázium 83, 8302 tanulóval. Az ország egyeteme az 1477. alapított tübingai; politechnikuma a stuttgarti. Ezenkivül vannak W.-nek különböző szakiskolája, tudományos intézete, gyüjteménye és egyesülete.

Württembergi

1. Ágost Frigyes Eberhard herceg, l. Ágost (10). - 2. W. Jenő Frigyes Károly Pál Lajos, lásd Jenő (3). - 3. W. Keresztély Frigyes Sándor gróf, német költő, szül. Kopenhágában 1801 nov. 5., megh. Wilbadban 1844 jul. 7. Mára korán lépett a württembergi katonai szolgálatba, ahol egész az ezredességig vitte. 1832 nőül vette tolnai Festetics Heléna grófnőt s felváltva élt Esslingenben és Bécsben. Mint lirai költő az u. n. sváb költői iskola, különösen pedig barátja Lenau hatása alatt állott, első versei Sándor von S. név alatt jelentek meg a Morgenblattban. Verskötetei: Gedichte (Stuttgart 1857) és Gesammelte Gedichte (u. o. 1814) tanuságot tesznek kiváló tehetségéről, különösen a Lieder eines Soldaten in Frieden és a Magyarországról irt költői képei. Nagy eredetiségre vall későbbi kötete: Lieder des Sturms (Stuttgart 1839).

Württembergi korona-rend

l. Korona-rendek (8).

Würzburg

a bajorországi alsó frank kerületnek és az egykori W. püspökségnek székhelye a Majna és vasutak mellett, (1896) 68 747 lak., sajtógép-, dohány-, burnót-, pezsgőbor-, kocsi-, zongora-, csokoládé-, konzerv-, ecet-, likőr-, sör-, gépolaj-, szappan- és gyertyagyártással, élénk kereskedéssel, amelynek fő cikkei a bor és gyümölcs. W. kisebb része a Majna balpartján van; a jobb partra vezet át a 200 m. hosszu, szentek szobraival ékesített régi híd, a Luitpold-híd és az 1895. megnyitott ércből öntött oroszlánokkal díszített Lajos-híd. A jobbparti részt pompás ültetvények, egy körút és a majnaparti rakodó fogják körül. A balparti részen van a citadella és a Marienberg, 1720-ig a püspökök lakóhelye, most kaszárnya. A Julius-sétálón áll Mespelbronn püspök szobra Schwanthalertől. Egyéb emlékművek: Siebold természettudósnak, az egykori polgármesternek Zürnnek és Beckernek mellszobrai, a Münchenben Miller által készített Luitpold-kút Frankoniának, Grünewald festőnek, Riemenschneider szobrásznak és Walther von der Vogelweidenek alakjaival; a Kilián-kút carrarai márványból faragott medencével és szt. Kiliánnak érc-szobrával. A templomok közül a legjelentékenyebbek: a dóm, keresztalaku pilléres bazilika román ízlésben, amelynek építését 862. kezdték meg és amelyek 1189. szenteltek föl, számos püspök síremlékével; a Neumünster-templom vörös barokk-homlokzattal, kupolával s gazdagon díszített belsővel; a szép gót ízlésü Mária-kápolna Tilman Riemenschneider által készített szobrokkal; az egyetemi templom nagyszerü toronnyal, amelyet most csillagvizsgálóul használnak; a Hauger-templom (1670-91) két toronnyal és magas kupolával; a Szt. Burkhard-templom a városnak eredeti alakjában fenntartott legrégibb temploma 1033-42-ből. A profán épületek közül kiválóbb a nagy királyi, egykoron püspöki kastély hét udvarral, 283 szobával, egy templommal, nagy lépcsőházzal és egy császárteremmel, amelyet Tiepolo festményei díszítenek (a kastély 1720-44. Neumann építette); a püspöki szobáka tés a tükörtermet francia gobelinek díszítik. A képtár gazdag képekben; a kastély szárnyaiban van elhelyezve az oklevéltár, a történelmi társulat gyüjteménye és művészegyesület képkiállítása. Egyéb profán épületek: az 1567. alapított nagy kórház 9 millió márka vagyonnal és az egyetem klinikai intézeteivel, a városháza, az egyetem, a szinház, a nagyszerü igazságügyi palota és számos pompás magánpalota. A közmivelődési intézetek élén áll az egyetem, amelyet 1402. Egloffstein püspök alapított, 1582. Mespelbronn püspök új életre ébresztett és a kat. tudományosság középpontjává tett. 1631. az egyetem feloszlott, de 1648. újra fölállíttatott (új épülete 1897. készült); jelenleg 52 tanára, 26 docense és 1456 hallgatója van, akik közt 805 orvostanhallgató. Az egyetemi könyvtár 300 000 kötetből áll, a többi közt itt van szt. Kiliánnak evangeliomos könyve a VII. sz.-ból. Egyéb kulturális intézetek az 1801-ben alapított zeneiskola, a politechnikumi egyesület különféle fölolvasásokkal, siketnéma, vakok intézete, többféle közép- és népiskola, az orvosi és fizikai társaság, a történelem-filologiai társaság, a kémiai és a történelmi egyesület. W. 741 óta püspöki székhely, korán lett virágzó várossá, amelyben több birodalmi gyülést tartottak; ezek egyikén 1180. száműzték Oroszlán Henriket. A parasztháboruban 1525. elfoglalta Götz v. Berlichingen. 1631. megszállotta Gusztáv Adolf. 1793 szept. 3. itt győzte le Károly főherceg Jourdan francia vezért. 1859 nov. 24-27. a német kis és középállamok követei szorosabb egyesülés céljából eredménytelen tanácskozást folytattak. V. ö. Heffner, W. u. seine Umgebungen (W. 1871); Rehbinder, W. u. Umgebung (Drezda 1893); Stahel, Neuer illustrirter Fremdenführer durch W. (W. 1895); Oegg, Entwickelungsgesch, d. Stadt W. (1880); Massenbach, Amberg u. W. (München 1897).


Kezdőlap

˙