Zambozi-féle oszlop

u. n. száraz galvánoszlop v. lánc. Áll több száz, néha több ezer álezüst s álarannyal bevont papiroslemezből, melyek oszlopszerüen egymásra rakva (l. Galvántelep) üvegcsőben erősen összepréseltetnek. A két fémes felület szolgáltatja az elsőrendü, a higroszkópikus papiros a másodrendü vezetőt. Az üvegcső az oszlop szélső fémlapjaival érintkező fémhüvelyekkel van elzárva s ezekre két egymáshoz szükség szerint többé-kevésbbé közelíthető végeiken gömbben vagy lemezben végződő fémrudacska van alkalmazva. Ezek az oszlop sarkai. Az oszlop elektrómotoros ereje tetemes és állandósága nagy. Egy sarkai közé függesztett könyü féminga (aranylemez), mely kitéréseiben a sarkokat érinti, a különnemü elektromosságok kiegyenlítése folytán folytonos ingásba kerül, mely évekig eltarthat, mig t. i. az oszlop ki nem merül. Ha az oszlop sarkai egymástól nagyobb távolságba elhelyeztetnek, ugy hogy az aranylemez a két sark által egyformán befolyásolva, egyensúlyhelyzetében marad, akkor a készülék érzékeny galvanoskópként működik. L. még Elektrométerek.

Zamojski

lengyel nemes, utóbb grófi család, melynek számos tagja hol a harctéren, hol a diplomáciai pályán szolgálta hazáját. A grófi rangot az egyik ág Mária Teréziától (1780), a másik I. Ferenctől (1820) kapta. Nevezetesebb tagjai: János, lengyel államférfiu, szül. 1541 ápr. 1., megh. Zamoiscban 1605 jun. 3. Párisban és Padovában tanult. Mint a kiváltságaira féltékeny nemesség előharcosa az ő indítványára iktatták törvénybe, hogy minden nemes embernek joga van a királyválasztásban részt venni (a trónkövetelők kivételével). III. Henrik király Z.-nak köszönte a koronát, szintugy Báthory István, aki Z.-t főkancellárrá és 1580. országos fővezérré tette. E minőségben Z. a király oldalán győztesen küzdött az oroszokkal és törökökkel és ez utóbbiak ellen saját költségén is vezetett zsoldoshadat. 1538. nőül vette Báthory Istvánnak egyik rokonát, Grizeldiszt, mely házassága révén befolyása még magasabbra emelkedett. Sőt Báthory azon a titkos terven dolgozott, hogy öccsét Zsigmondot, magyar királlyá, Z.-t pedig Erdély fejedelmévé teszi s igy Lengyelországból, Magyarországból és Erdélyből hatalmas államszövetséget alkot a török és német szomszéd ellen. A király korai halála azonban véget vetett e tervnek. Báthory halála után Z. III. Zsigmond mellett korteskedett, mig annak versenytársát, Miksa osztrák főherceg hadát megszalasztotta, Miksát pedig elfogván, igényeiről való lemondásra kényszerítette. Mihályt, a moldvai vajdát 1600-1601. győzte le, 1602. pedig Livoniában harcolt győztesen a svédek ellen. A mellett barátja vala a tudományoknak és művészeteknek és Zamoiscban tudományos akadémiát alapított, mely őt jóval túlélte. Maga is irt munkákat, ilyen: De senatu romano (Velence 1563); Testamentum Joannis Zamori (Mainz 1606). Leveleit Lünig adta ki a Literae procerum Europae c. munkájában. V. ö. Bhomelec, Z. János élete (lengyelül, Varsó 1775); Dzalinski, Collectanea vitam resque gestas J. Zamoscii illustrantia (Posen 1861). - András gróf, szül. 1800 ápr. 2., megh. Krakóban 1874 okt. 29-én. 1823. a lengyel-orosz belügyminisztériumban lépett, hol a kereskedés és földmívelésbe vágó kérdésekkel foglalkozott. Az 1830-iki felkelés kitörése után belügyminiszterré lett és Bécsben is járt, hogy Metternichet a lengyelek részére megnyerje, ami azonban nem sikerült. Később sajátjából iskolákat alapított, többekkel gőzhajótársulatot létesített a Visztulán és gazdasági egyesületet alapított, melyet azonban az orosz kormány 1862. feloszlatott. Z. ekkor Szt.-Pétervárra utazott, hogy maga a cár előtt tolmácsolja a lengyelek sérelmeit. De ezzel csak azt érte el, hogy őt is számkivetésre itélték. Utolsó éveit Franciaországban, majd Krakóban töltötte. - Ulászló (László) gróf, az előbbinek öccse, tábornok, szül. 1803 márc. 24., megh. Párisban 1868 jan. 11. Az orosz hadseregbe lépett és Konstantin nagyherceg-kormányzó szárnysegéde lett. Az 1830-iki felkelés kitörése után a felkelőkhöz csatlakozott és végig küzdötte a szabadságharcot. Azután emigrált és előbb Belgiumban harcolt a németalföldiek ellen, majd (1848) Károly Albert szárd király zászlója alatt az osztrákok ellen. 1849. hazánkba jött és az osztrákok ellen küzdött. A krimi háboru kitörése után a szultán megbizásából kozák ezredet toborzott. 1863. Párisban és Londonban buzgólkodott a felkelt lengyelek ügyében. Utolsó éveit Párisban töltötte és angol tábornok rangjával dicsekedett.

A család jelenleg élő tagjai közül említendők: Móric gróf, a Zamoisc hibtizományi birtoknak ura, szül. 1871. István gróf, szül. 1837., Wyzozk ura, az osztrák urakházának tagja, András gróf, szül. 1852., Maciejovice, továbbá Lubovvia meg Druzbaki (Szepes vármegye) ura. Nőül birja Karolinát, Bourbon (nápolyi-sziciliai) hercegnőt; József gróf, szül. 1831 jan. 9., cs. és kir. kamarás, kapitány (szolgálaton kivül), lakik Pozsonyban, melynek társadalmi életében előkelő szerepet játszik. Mint iró is szerzett hirnevet, újabban Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből fordított németre Intimes aus der Menschenseele (Lipcse 1897). Leánya Zsófia, Mária Jozefa főhercegnő udvarhölgye.

Zamolxis

barbár (géta, trák vagy szittya) eredetü ókori bölcselő, aki ugy látszik, Kr. e. 500 körül élt, de kinek életét az utókor annyi mondába burkolta, hogy félig-meddig mitoszi személynek tünik föl. Állítólag Pythagoras rabszolgája volt Számosz szigetén, később szabadságát visszanyervén, Hellaszban kincseket gyüjtött és ugy tért vissza hazájába, hogy politikai nézeteit és vallásbölcseleti elveit terjessze. Halála után mint jótékony démont tisztelték, kinek másik neve Geteleizis volt. Az általa alapított papi hivatal, mely a géta birodalom alakulására nagy hatással volt, fennmaradt egészen Augustus idejéig és a Z. főpapja vagy az erdélyi hegységben, vagy a vele összefüggő bánságihegyekben tartózkodott.

Zámoly

1. nagyközség, Fejér vármegye székesfejérvári j.-ban, (1891) 2249 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Z., kisközség Győr vármegye tósziget-csilizközi j.-ban, (1891) 1307 lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Zamora

1. spanyol tartomány az egykori Leon királyságban, Orense, Leon, Valladolid, Salamanca és Traz oz Montes közt 10 615 km2 területtel, (1887) 270 072, 1 km2-re 25 lak. ÉNy-i része hegyes és kies vidék, amely Galicia határán a Moncalvóban (2117 m.) kulminál; az Eslától K.-re fekvő rész sík és esőben szegény. A Duero és mellékvizei (jobbról Valderaduey és Esla a Ceával és Orbigo, balról a Guarena és Tormes öntözik. A mezőgazdaság szolgáltat gabonát, borsót, lent, gyapjut bort és gyümölcsöket. Az ipar jelentéktelen. A tartomány 8 járásra oszlik. - 2. Z. (lat. Ocellum Durii), a móroknál Szemura, az ugyanily nevü tartomány fővárosa és püspöki székhely, a szép híddal áthidalt Duero jobb partján, meredek sziklákon, vasút mellett (1887) 15 292 lak., düledező várfalakkal, régi kastéllyal, késői román ízlésü székesegyházzal, amelyben sz. Ildefons sírja látható és különböző iskolákkal. Z. 712. került a mórok uralma alá; 748. elvette tőlük aszturiai I. Alfonz. 939. Abd-ur-Rhaman vette ostrom alá, de II. Ramiro leoni király megsemmisítette a seregét és hétszeres körfallal meg árkokkal vette körül. Ennek dacára 985. elpusztította a nagy Almansor. II. Ferdinánd és VIII. Alfonz újra fölépítették és Z. gyakran volt Leon királyainak székhelye és a cortes gyüléshelye.

3. Z., állam Venezuelában, a Meridai-Cordillerák, az Apure, Portuguesa és Rio Pao közt, 65 317 km2 területtel, 246 676 lak. A Cordillerák lejtőin kivül terjedelmes síkságokból áll és jól van öntözve. A lejtőkön óriási őserdők (Selvas de Turen, Ticoporo és Camilo) meg pompás legelők vannak. Fővárosa Guanare (l. o.). - 4. Z., város Michoacan mexikói államban, a Z. vulkán lábánál, vasút mellett, mintegy 12 000 lak.

Zamora

Antal, spanyol költő, szül. Madridban 1660 körül, megh. 1722 és 1742 között. A spanyol nemzeti dráma egyik legkimagaslóbb alakja, aki 1694. udvari költő címet kapott. 38 komédia, három auto, több zarzuela, közjáték és táncdarab maradt tőle. Egy részük megjelent Madrid 1722 és 1744. Legnevezetesebb drámái: El hechizado por fuerza; Mazariegos y Monsalves; No nay deude que no se pague y Convidado de piedra. Ez utóbbiban Z. Tirsónak Burlador de Sevilla c. Don Juan drámáját utánozta. Nevezetesebb drámái a Biblioteca de autores espanoles (Madrid 1859) 49. kötetében jelentek meg.

Zamorapálma

(növ.), l. Iriartea.

Zamosius

l. Szamosközi.

Zampieri

l. Domenichino.

Zamutó

kisközség Zemplén vármegye varanói j.-ban, (1891) 877 tót lak., némi csekély opálbányászattal.


Kezdőlap

˙