Zöld mirigy

l. Ízeltlábuak.

Zöld moszatok

(növ.), l. Chlorophyceae.

Zöld ojtás

az alig kizöldült hajtásnak más ily zöld hajtásra való ojtása (tölgy, fenyő és néhány más fa).

Zöld ólomérc

(ásv.), l. Piromorfit.

Zöld rothadás

l. Rothadás.

Zöldségfélék

a konyhakertben intenzivebb műveléssel termesztett leveles és gyökérnövények, melyek vagy egészen vagy egyes részükben emberi táplálkozásra szolgálnak s következő fő csoportokra oszlanak: káposztafélék, gyökérfélék, salátafélék, hagymafélék, labodafélék és füszernövényekre. A Z. termesztése a kertészetnek ugyszólván a legjövedelmezőbb, de egyúttal legköltségesebb ága, mert igen gondos művelést és főkép nagyon sok trágyát igényel, különösen, ha nagyban a piac számára termelik. Akár nagyban, akár kisebb területen saját szükségletének fedezésére termeszti valaki a Z.-et, igen fontos dolgo a fajták helyes megválasztása. Legjövedelmezőbb mindenesetre a korai zöldségtermesztés, az e célra alkalmas fajok meleg, zárt, ellenben a nyári Z. szabad, mig néhány más, p. a karfiol, ugorka, tök mély fekvésü mívelt talajt kiván. Azt a talajt, melyben zöldséget termeszteni akarunk, ha előzőleg még nem volt mívelés alatt, legalább egy, ellenben a mélyebb talajut másfél lábnyira felforgatjuk és félmélységre megtrágyázzuk. Zöldséges kertbe legjobb az istállótrágya, de már műtrágyákat is alkalmaz sok kertész kitünő eredménnyel. Nemcsak nagyobb, hanem kisebb zöldséges kertekben is nagyon célszerü a váltórendszer, mert ha ugyanaz a növény több éven át terem ugyanazon helyen, teljesen kiszívja belőle azokat a tápanyagokat, melyek e növény egészséges fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. A váltórendszert ugy alkalmazzák a konyhakertben, hogy ugyanazon növény csak minden második vagy harmadik esztendőben kerüljön vissza ugyanazon a helyre. E szerint friss trágyában, vagyis az első forgóba káposztafélét, a másodikba a gyökérfélét, a harmadikba hagymát; három év mulva az elsőbe ugorkát és fejet salátát,a másodikba hüvelyeseket, a harmadikba valami gyökérfélét vethetünk. A konyhakertészek, hogy a földet jól kihasználják, rendesen három termést szednek egy évben egy ágyról, ugy hogy az ilyen ágyak soha nem állnak üresen. E szerint elő-, fő- és utótermékeket különböztetnek meg, a szerint, amint egyik a másikat felváltja. Igen fontos a zöldségtermelésnél a mellék- vagy köztes termény is, amely arra való, hogy bizonyos nagyra növő Z. közt, amelyek eleintén igen ritkán állnak, a helyet ideiglenesen kitöltsék, lévén ezek sokkal gyorsabb fejlődésüek, ugy hogy mire a tulajdonképeni termény terjeszkedni kezd, ezek a köztes vetemények már le is kerülnek az ágyról. Fontos teendő még a zöldségtermesztésnél a Z.-nek télre való eltevése. A téli Z.-et általában a szabadban hagyják s letakarják, v. vermekbe vagy pincékbe rakják.

Zöldségtermelés

l. Zöldségfélék.

Zöld só

zöld szinü, durván kristály kősótömegek, tömzsök, melyek egyes kősóbányákban, nevezetesen a kárpátiakban, első sorban pedig a wielickaiban a sóagyag alatt találhatók.

Zöld takarmány

a vizben gazdag fiatal takarmánynövények neve. Ez a fűevő állatok legtermészetszerübb elesége, s ezért egész nyáron használható etetésre. Takarmányozásnál arra kell ügyelni, hogy az állatok ne kapjanak nagyon sok harmatos, ázott v. rakásban heverés által felmelegedett Z.-t, mert ettől könnyen felpuffadnak, továbbá, hogy tavasszal fokozatosan szoktassuk őket a Z.-ra. Legjobb Z.-t a pillangós virágu növények adnak; ilyenek a baltacim, lucerna, here, zabosbükköny stb. Ugyanis ezek igen gazdagok fehérjenemü tápanyagokban, s ezért főleg szalmával keverbe kell etetni, hogy tisztán való etetésük által sok fehérjét ne pazaroljunk. Ellenben a csalamádé a tápanyagokban legszegényebb Z.-ok egyike, s nagyban való termesztésre csakis nagy termései teszik alkalmassá. Utóbbit szintén nem célszerü magányosan etetni, mert kevés fehérjét tartalmaz, de ha pillangós virágu Z.-nyal keverve etetjük, akkor igen jó hatása van az állatokra.

Zöldtavi csúcs

a Magas-Tára keleti részének egyik magasabb csúcsa (2535 m.) a Lomnici csúcs és Jégvölgyi csúcs közt.


Kezdőlap

˙