Zsibvásár

a zsibárusok (l. o.) piaca.

Zsid

(Felső-), kisközség Zala vármegye keszthelyi j.-ban, (1891) 1076 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Zsidó

nemzetségét csak IV. Béla idejében említik, midőn egyik tagja, Kozma comes fia, Achilles eladta gyámfiának, az ugyanazon nemzetségből való Mácsának (Mihály comes fiának, Mácsa unokájának) Turul nevü birtoka felét, hogy kifizethesse a fiu anyjának hitbérét. 1255. egy e nemzetségbeli leánynak az Aba nemzetségéből való Kompold volt az ura.

Zsidó-adó

(türelmi adó), l. Zsidók Magyarországon.

Zsidó-alma

(növ.), l. Ádámalma.

Zsidóbiró

a középkorban rendesen az a keresztény hitü és a szabad királyi városok legelőkelőbb polgárai közül a király által kinevezett férfiu, ki a zsidók fölött, ha maguk kérték, kisebb ügyeikben itélkezett. Itélkezési helye a zsidó iskola, azaz zsinagóga előtt volt, igy intézkedik IV. Béla kiváltságlevele, melyet a zsidóknak adott ki. Magyarországon az utolsó Zs. Francisci Tamás volt Nagyszombatban 1539. Nagy Lajos alapította az országos Zs.-hivatalt, mely valószinüleg 1440-ig állott fenn, viselőit mindenkor az ország méltóságai közül (nádor, tárnokmester) választotta a király. Az országos Zs. védelmezte a zsidók jogait, követeléseiket az illetékes biróságok segítségével hajtotta be, elintézte a köztük és a városok közt felmerülő viszályokat. Helyettese volt az országos al-Zs. A mohácsi vész utáni korban Zs. alatt a zsidó hitközség elnökeit v. törvénytudósait értik. Mult századbeli okmányainkban al-Zs.-nak (subjudex Judaeorum) nevezték a hitközség szolgáját, a zsinagógába hivót; a hitközségi szolga (sámesz) Zs. elnevezéssel már egyik 1520-iki hazai okmányunkban fordul elő. V. ö. Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarországon (l. 467. old.).

Zsidócseresznye

(növ.), piros papmonya, ebből Diószegiéknél páponya; alkekengi, muharc, hólyag, koráll- v. kláris-cseresznye, kőrontófű, Venus köldöke, Halicacabon, a. m. hólyagcseresznye v. sócsepp, Physalis L., a burgonyafélék füve, mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábu, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyü bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre szinesedő kehely rejti. A Ph. alkekengi L. (boberella) többnyáréltü, bogyója cseresznyenagyságu. Mint vizeltető orvosság (bacca alkekengi v. halicacabi) ismeretes, az arabnak meg a spanyolnak csemegéje. A Ph. Peruviana L. var. edulis Sims. (ananász-cseresznye), perui, gyümölcse jóillatu és jóízü, itt-ott kertben látni; Afrika déli részén is meghonosodott, fokföldi egres néven az angol meg a hollandi termeszti. A Ph. pubescens L., braziliai, gyümölcse ehető.

Zsidó építészet

l. Építészet (VI. kötet 237. oldal).

Zsidó eskü

(more judaico), először a bizánci császárságban (980 körül) rendelt, később a többi keresztény államokban már-már módosításokkal befogadott esküforma zsidók számára, mely többnyire megalázó külsőségekkel járt és, persze enyhébb formákban, egész a legújabb időkig dívott, itt-ott még mindig dívik (magyar Zs.-ről v. ö. Köhn, Zsidók története Magyarországon 168., 260., 326-70. old.). Franciaországban Cremieux, Németországban Rieszer és Frankel (Die Eidesleistung der Juden, 1840), hazánkban Löw Lipót (l. o.) vették fel a küzdelmet a Zs. eltörlésére.

Zsidó év

l. Év.


Kezdőlap

˙