Bohár András: Antropológiai és etikai vázlatok

Sors és sorstalanság


Mondhatjuk azt is, hogy a Descartes által megkezdett kör Nietzschével bezárult, s önmaga kezdőpontjához érkezett vissza. A ráció, az intuíció, az empíria, az autonómia, az Én, a Természet és a Szabadság, az abszolút szellem, az egzisztencia, az elidegenedés és a kultúrkritika jegyében fogant filozófiai poézis magába foglalta azokat az antropológiai és etikai irányokat, amivel számolnunk érdemes. Végigtekintve ezen a gazdag listán, az egyes körcikkelyeken: az individuum sorsa és sorstalansága egyszerre rajzolódik ki. Mert az ember ugyan esze segítségével képes a világ anyagi erejének felhasználására önmaga célját illetően, de ugyanakkor intuíciója révén ráébred kiszolgáltatottságára, semmisségére, gyengeségére. A tapasztalat és józan szkepszis esélyt ad a társadalomban megteremtendő autonómiára, de ez az autonómia önmagában törékeny, kettéhasad, s evilági megalapozottsága kétségessé válik. Az Én ugyan szabaddá válik, de ez a szabadság a rosszra is képesíti, s így nem marad más, mint a szeretet "irracionalitása". S elégtelenné válik a társadalom ésszerűségébe vetett hit is, mert az egyén egyedisége, szorongása, egzisztencialitása elnyom minden rendszerteremtő törekvést, még azt is, ami vélhetően pozitív ihletettséggel indult. Az ember elidegenedik munkájától s a másik embertől, hiába minden technikai és tudományos haladás. Marad végűl az önmagát megújítani akaró ember, akinek szándéka, akarata a semmibe is vezethet, de a hatalom ijesztő csúcsai sem kizártak.

      A következő Táblázatban a fejezetben tárgyalt filozófusok terminusait követve az individuum meghatározottságait, a tevékenységi területeket és a különböző értékorientációkat foglaljuk össze, ezzel mintegy jelezve azokat a kérdéseket, amelyek századunkban is napirenden lesznek.

az individuum meghatározottsága tevékenysége etikai értékorientációja
ráció (test és lélek)módszeres kétely tradicionális, ideiglenes
a természet móduszaszenvedélyek legyőzése Isten értelmi szeretete
ráció és intuíció komplementaritása egzisztenciájának meghatározásaa "szív logikája"
ok-okozati viszonyok függvénye társadalmi hasznosság és egyéni boldogulásérzületi
"két világ polgára"az erkölcsi törvényhozás kötelesség, felelősség
az Én önazonossága aktivitásmoralitás
természeti és szellemiszabadság kiteljesítése a bűn elkerülése, szeretet - etika
szenvedély és kötelességabszolút eszméhez való igazodás az általánosnak az egyes fölé helyezése
egzisztenciálisönkiteljesítés az egyesnek az általános fölé helyezése
nembeli lénymunka elidegenedettségének megszüntetése
akaratműalkotás készítése, teljes aszkézis negatív boldogság
érzéki és szellemi egysége önmaga felülmúlásahatalom akarása