Mondhatjuk azt is, hogy a
Descartes által megkezdett kör
Nietzschével bezárult, s önmaga kezdőpontjához érkezett vissza. A
ráció, az intuíció, az empíria, az autonómia, az Én, a Természet és a
Szabadság, az abszolút szellem, az egzisztencia, az elidegenedés és a
kultúrkritika jegyében fogant filozófiai poézis magába foglalta azokat az
antropológiai és etikai irányokat, amivel számolnunk érdemes. Végigtekintve
ezen a gazdag listán, az egyes körcikkelyeken: az
individuum sorsa és
sorstalansága egyszerre rajzolódik ki. Mert az ember ugyan esze
segítségével képes a világ anyagi erejének felhasználására önmaga célját
illetően, de ugyanakkor intuíciója révén ráébred kiszolgáltatottságára,
semmisségére, gyengeségére. A tapasztalat és józan szkepszis esélyt ad a
társadalomban megteremtendő autonómiára, de ez az autonómia önmagában
törékeny, kettéhasad, s evilági megalapozottsága kétségessé válik. Az Én
ugyan szabaddá válik, de ez a szabadság a rosszra is képesíti, s így nem
marad más, mint a szeretet "irracionalitása". S elégtelenné válik a
társadalom ésszerűségébe vetett hit is, mert az egyén egyedisége,
szorongása, egzisztencialitása elnyom minden rendszerteremtő törekvést, még
azt is, ami vélhetően pozitív ihletettséggel indult. Az ember elidegenedik
munkájától s a másik embertől, hiába minden technikai és tudományos haladás.
Marad végűl az önmagát megújítani akaró ember, akinek szándéka, akarata a
semmibe is vezethet, de a hatalom ijesztő csúcsai sem kizártak.
A következő Táblázatban a fejezetben tárgyalt filozófusok terminusait
követve az individuum meghatározottságait, a tevékenységi területeket és a
különböző értékorientációkat foglaljuk össze, ezzel mintegy jelezve azokat a
kérdéseket, amelyek századunkban is napirenden lesznek.
az individuum meghatározottsága |
tevékenysége |
etikai értékorientációja |
ráció (test és lélek) | módszeres kétely |
tradicionális, ideiglenes |
a természet módusza | szenvedélyek legyőzése
| Isten értelmi szeretete |
ráció és intuíció komplementaritása |
egzisztenciájának meghatározása | a "szív logikája" |
ok-okozati viszonyok függvénye |
társadalmi hasznosság és egyéni boldogulás | érzületi |
"két világ polgára" | az erkölcsi törvényhozás
| kötelesség, felelősség |
az Én önazonossága |
aktivitás | moralitás |
természeti és szellemi | szabadság kiteljesítése
| a bűn elkerülése, szeretet - etika |
szenvedély és kötelesség | abszolút eszméhez való igazodás
| az általánosnak az egyes fölé helyezése |
egzisztenciális | önkiteljesítés
| az egyesnek az általános fölé helyezése |
nembeli lény | munka |
elidegenedettségének megszüntetése |
akarat | műalkotás készítése, teljes aszkézis
| negatív boldogság |
érzéki és szellemi egysége |
önmaga felülmúlása | hatalom akarása |